Vissza a tartalomjegyzékhez

13. évfolyam
4. szám
A. D.
MMXII

A Kárpát-medence, a magyarság és Bizánc. Bizantinológiai konferencia.
Szeged, 2012. május 21‑22.

 

 

{106}Moravcsik Gyula hazájában – akiről két éve nagyszabású rendezvényen emlékezett meg a Közép-Európai Egyetem és a Magyar Tudományos Akadémia, s amely konferencián a nemzetközi bizantinológia kiválóságai méltatták e magyar tudóst – igazán időszerű s indokolt e szakterület komplex művelését bemutató szakmai rendezvények tartása. Méltó módon tett ennek eleget a Magyar Bizantinológiai Társaság (illetve annak szegedi tagozata), a Szegedi Akadémiai Bizottság és a Szegedi Tudományegyetem összefogásával megrendezésre került konferencia, mint a hazai bizantinológiai kutatások seregszemléje (néhány külföldi vendéggel). Már a megnyitó előadás is azt jelezte, hogy a Bizánc-kutatást nem szűkítik le a szervezők a tényleges Bizánci Birodalom (bár az utolsó szakaszában legfejlettebb állam!) történetére s kultúrájára. Ennek a kisugárzását, a bizánci kultúrát közvetítő szlávokat, s bennünket, magyarokat is ennek a tudományterületnek a látókörében kell tartani.

H. Tóth Imre Az olymposi Polichron monostor és a szláv írásbeliség c. előadásában mintegy életművét összegezve mutatott rá a cirill betűs irodalom születésének bonyolultságára s a kutatás újabb eredményeire (Mint ismeretes, H.Tóth a már három kiadást is megért Konstantin-Cirill élete s működése c. kismonográfiája óta, melyet Bulgáriában is lefordítottak, számos előadásában és tanulmányában kapcsolta össze a paleográfia, vallástörténet és a nyelvtörténet művelését.[1]). Legutóbb hasonló módszerekkel a Sztudion kolostor görög szerzeteseinek a szláv írásbeliségre gyakorolt hatását vizsgálta,[2] tehát az idős professzor még új irányban, koherens kutatásokkal törekszik egy következő szintézis felé; amelyhez a szakma nevében kívánunk neki töretlen energiát.

Mesterházy Károly Mediterrán elemek Magyarország 10‑11. századi kultúrájában címen bizonyította, hogy az interkulturális kommunikáció huszadik században divatos kutatása történeti dimenzióba is helyezhető. Majd államalapító királyunkhoz kapcsolódó szekció következett, amelyben Baán István az apostoli király fogalmával, Berkes Lajos a veszprémvölgyi oklevél párhuzamaival, Havas László pedig a koronázási palásttal foglalkozott. Kiemeljük ez utóbbit. Havas professzor a Debreceni Egyetem Klasszika-Filológiai Tanszékének korábbi vezetőjeként periodikák és forráski{107}adványok megjelentetésével, illetve a magyar neolatin filológia meghatározó egyéniségeként sokat adott középkori történetünk vizsgálatához is, e munkásságából feltétlen említést kívánnak a királytükrökkel foglalkozó tanulmányai. Most A székesfehérvári casula és Konstantinápoly alapításának 700. évfordulója címmel a koronázási palást bizánci vonatkozásait elemezte, melyet már több korábbi – köztük francia nyelvű – tanulmányában is érintett. Legutóbb magyarul az ELTE Középkori Magyar Történeti Tanszéke által szervezett Ojtozi Eszter emlékkonferencián tartott előadást e témáról március 23-án.[3] (Az utóbbi rendezvény megnyitó előadásában egyébként Székely György akadémikus éppen III. Béla halálának napján emlékezett meg a Bizáncban nevelkedett magyar királyról.) Havas professzor tudományos iskolájához (követőihez) volt sorolható, bár pécsi illetőségű kutató, Juhász Erika királytükrökkel foglalkozó előadásával.

A konferencia rangos vendége volt Niels Gaul, a CEU (Közép-Európai Egyetem) Keleti-Mediterráneum Kutatócsoportjának (CEU CEMS: Central European University, Center for Eastern Mediterranean Studies) vezetője. A műhely elődjeként a bizantinológiai kutatásokat folytató Hellén Tradíció Kutatóközpontja (CEU CEHT: Center for Hellenic Tradition) szervezte meg az MTA-val közösen a már említett konferenciát 2009. november 12. és 14. között Centrum és periféria VII. Bíborbanszületett Konstantin korában: a De ceremoniis-tól a De administrando imperii-ig címmel, amellyel Moravcsik Gyulának nemcsak emléket állítottak, hanem életművének a feldolgozását is jelentősen elősegítették, egyebek mellett kéziratos hagyatékának vizsgálatával.[4] Az akkori kongresszus díszvendége volt az az Athanasios Markopoulos professzor (Athén), aki nemcsak a Moravcsik-hagyatékot dolgozta fel a levelezésekig terjedő alapossággal, hanem korábban több sikeres, nyilvános előadást is tartott a CEU vendégprofesszoraként a magyarországi szakmai közönség számára is. Az akkori Moravcsik-emlékkonferencia szervezésében oroszlánrészt vállalt a Magyar Tudományos Akadémia részéről Bálint Csanád akadémikus, a Régészeti Intézet igazgatója, a később megalakult Magyar Bizantinológiai Társaság elnöke. Kutatásai szélesebb körben ismertek, amennyiben például akadémiai székfoglalójára gondolunk, amelyben szintén érintette Bizánc és a sztyeppei nomádokból érkező szomszédai kapcsolatait.[5] Személyére s aktivitására {108}hazai bizantinológiai életünkben a továbbiakban is még fontos lenne számítanunk.

A jelenlegi szegedi konferencián Bíborbanszületett Konstantinnal foglalkozott még Zimonyi István Persia in the 38th (Hungarian) chapter of Constantine Porphyrogenitus’ De administrando imperio’, valamint Szeberényi Gábor The „Picture” of the Croatian State in theDe administrando imperio’ c. előadásában.[6] Ezekkel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy a De administrando imperio (továbbiakban: DAI) sok vitát váltott ki a nemzetközi s a hazai szakirodalomban egyaránt. Voltak, akik évszázadokkal későbbi kompilációnak tartották,[7] a paleográfiai s a szövegkritikai vizsgálat azonban ilyen mérvű hamisítást nem igazolt. A fentebb már idézett Moravcsik-emlékkonferencia is több előadást szentelt a DAI-nak (amelynek a kritikai kiadását magának Moravcsiknak köszönhetjük), így a szerzőségi s keletkezési problémák több pontját már tisztázottnak tekinthetjük.[8] Annál fontosabb a különböző népek említése a DAI-ban. Mint erre Czeglédi Károly már idestova fél évszázada felhívta figyelmünket, az antikizáló törekvés okozta, hogy több népet olyan etnonímával jelez a DAI, mely valójában jóval korábbi népeket jelölt eredetileg. Ezért rendkívül fontos, hogy amikor kortárs népeket keresünk a DAI-ban, akkor {109}ezek előfordulását egyéb korábbi forrásokkal is verifikáljuk.[9] A perzsák esetében Zimonyi több évtizedes keleti forráskutatásaira támaszkodhat, a horvátok esetében pedig rendelkezésre áll a szlavisztikai s a régészeti szakirodalom. Ezért a valóban kortárs népek és főként a Bizánci Birodalom szomszédjainak a kutatása feltétlenül üdvözlendő, s a szegedi konferencia több útmutató lépése közül az egyik. (Ezt annak ellenére fenntartjuk, hogy Zimonyi kolléga nem kapta meg az MTA doktora minősítést az arab geográfusokkal foglalkozó kutatásaira, mivel azután is töretlen energiával dolgozik – már egy évtizede ‑, és a forráskutatás, mint a jelen esetben is, az adott tanulmány szerzőjének álláspontjától függetlenül is hasznos és gondolatébresztő.) Az iszlám területek népei pedig elegendő számban voltak képviselve a bizánci császári udvarban ahhoz, hogy a görög hagyomány továbbéléséhez és az iszlám kultúra európai hatásaihoz – direkt vagy indirekt módon ‑ hozzájáruljanak. Ilyen irányú kutatások tehát különösen szükségesek és fontosak.[10]

A bizánci-magyar kapcsolatokra fókuszáló témákból kiemeljük Tóth Sándor László The Political Organisation of Ninth and Tenth Century Hungarians from Byzantine Aspect, valamint Balogh László Megjegyzések a 950-es és 960-as évek magyar–bizánci kapcsolataihoz, illetve Szabados György The conquered Hungarians as conquering ones? Emperor Constantine VII and the ancient model of the migrations c. előadásait. Az eseménytörténetre fókuszáló hagyományos magyar történetíráson túllépve, modern iskolák és megközelítési módszerek alkalmazásában látjuk ennek – a hazai tudományos életünk szempontjából kardinális – előadás-bokornak a jelentőségét.[11]

A szlávok és Bizánc, illetve a magyarság kapcsolataiból kiemelendő Daniel Ziemann Der schwächelnde Nachbar – Bulgarien zwischen Ungarn und Byzanz in der zweiten Hälfte des 10. Jahrhunderts, a magyar-bizánci relációban pedig Charles Moess The Relationship of Byzantium and the Kingdom of Hungary és Koszta László Bizánci egyházszervezet Magyarországon? c. előadása. Ez utóbbi témához jól kapcsolódott Komáromi László Traces of Byzantine Influence in Medieval Hungarian Law c. előadása. Jelentőségét egyebek mellett abban is látjuk, hogy – bár a címében a világi jogalkotásra utal– az egyházi jog területén vetették fel korábbi szerzők, hogy Szent László király az uralkodó s az egyház viszonyában, a királyi jogosultságokban olyan gyakorlatot (is) követett, amely bizánci mintára utal. Ennek a problémának a valóban szakmai (ko{110}rábbi magyar kiadványok populáris jellegénél komolyabb) s korszerű feldolgozása teljességgel hiányzik, a kiemelt előadás így úttörő volta miatt is érdemes a figyelemre.[12]

A szlavista szekcióból (a már említett H. Tóth Imre mellett) kiemeljük a nyelvész Kocsis Mihály előadását: A görög eredetű szavak helyesírása az ukránban, amely a helyesírási kérdéseknek a nyelven kívüli tényezőkhöz fűződő kapcsolataira mutatott rá, ám ennél több. Tanulságos, hogy sok esetben a politika – segítő s gátló – hatása egyaránt érvényesül: amíg a sztálini szovjet időkben az ukrán hangzástól és a nyelvtől idegen formák írását erőltették, addig a 90-es években az önálló ukrán állam a korábban szakmailag már megalapozott változatokhoz térne vissza – ám tekintettel van jelentős orosz kisebbségére, s az időközben már gyökeret vert kiejtési változatokra. Nyelv és társadalom kapcsolatában tehát még sok újat mondhatunk (és kutathatunk) a civil szféra megerősödésével és a multikulturalizmus megjelenésével beköszöntő posztmodern korunkban is.

A posztbizánci egyháztörténet és a könyvészet kapcsolatával két előadás foglalkozott. A nagyváradi történész, könyvtáros és pap Sana Silviu Aspects of Byzantine Tradition in the Greek-Catholic Eparchy of Oradea. Cult and Religious Piety Books (1850–1900) c. előadása főként azért fontos, mert a görög katolikus egyház a 18-19. században jelentős szerepet játszott a román kultúrában, a nemzeti ébredésben, amit ma kevésbé képes értékelni a román történetírás. A behatárolt korszak pedig az önálló román liturgikus (és tegyük hozzá: világi) könyvnyomtatás megerősödése is a balázsfalvi (Blaj) egyházi központ virágzásának ideje. Ezt megelőzően a Budai Királyi Egyetemi Nyomda szerepére, valamint ennek pap-cenzoraira hívnánk fel az előadó figyelmét, s a kérdés irodalmából elsősorban Király Péter munkásságára, aki megkerülhetetlen a kérdés korrekt feldolgozásában.[13] A szervezők figyelmességét dicséri, hogy pont a rákövetkező előadásban Földvári Sándor Cross-cultural Contacts between the Serbs of The Hungarian Kingdom and the Ukrainian Territories – As It Reflected in the Import of the Liturgical Books címmel beszélt. A görög katolikus és az orthodox egyházak szerepét a Habsburg Birodalom etnikumai szempontjából tárgyalva rámutatott, hogy a szerbek és az ukrán területek felvilágosodás-korabeli kultúrkapcsolatai túlmutatnak ugyan a könyvek beszerzésén, ám ebből is olyan adatokat nyerhetünk, amelyek módosítják a maga korában jelentős Hodinka Antal megállapításait, főleg a lembergi (Lviv) Ukrainisztikai Kutatóintézet nemrég elhunyt igazgatója, a Harvard vendégprofesszoraként is működött J. D. Iszajevics kutatásainak köszönhetően.[14]

{111}A régészetet és a művészettörténetet képviselő szekciókból kiemeljük Nagy Márta elnöklete alatt és A proskynetárion mint identitásőrző devóciós tárgy c. előadásával, illetve Terdik Szilveszter Balkáni mesterek a görög-katolikus püspökök szolgálatában (18. század) és Golub Xénia Egy publikálatlan Istenszülő-ikon a csobánkai szerb templomból c. prezentációjával gazdagon képviselt magyar bizánci művészettörténetet – a „magyar” jelző ambivalens jelentésében. Egyrészt, az iskolateremtő idős debreceni professzornő munkássága nélkül a hazai templomok ikonkutatása sehol sem állna, s az újabb nemzedék is már szintetikus egészet alkotott. Egy bizantinológiai konferencián azonban helye lenne a nemzetközi viszonylatban is fontos problémákhoz való hozzászólásnak, amelytől a hazai művészettörténet szemérmesen és folyamatosan tartózkodik. (Üdítő kivételként Nagy Márta némely előadásaival a balkáni kérdéseket illetően, ám ilyenkor is a magyarországi témákkal kapcsolatban, mint a két év előtti Ohridi Naum konferencián.[15]) Ezt a szerénységet sem a hazai kutatás felkészültsége, sem a szakemberek eddigi munkássága nem indokolja. Megemlítjük ellentétes példaként a két háború közti prágai bizantinológiai életet, a Kondakov Intézetet, amelynek munkáját a lehetőségeihez mérten aktívan folytatja ma is a Cseh Tudományos Akadémia Szláv Intézete. Bár oroszok és ukránok alapították, így a pravoszláv kultúra kutatása is helyet kapott, mégis főként Bizáncra fókuszáltak. Mint a máig alapvető monográfia szerzője, Osztrogorszkij.[16] Ha tehát maguk a szlávok is túlléptek a nemzeti kulturális gyökereiken, és éppen eme gyökerek adta tapasztalataikkal úgy szóltak hozzá általánosabb kérdésekhez, hogy túlélve korukat, Amerikában is újrakiadott munkák sorával gazdagították a Bizánc-kutatást, akkor a magyarországi kutatóknak is a szakmával szembeni erkölcsi kötelességük lenne, hogy túllépjenek a „hungarikumok” határain. Továbbá a szakdolgozatok, PhD disszertációk szintjén elfogadható mikrofilológiai pepecselésen felül az érett, életművel rendelkező tudósoktól elvárható, hogy (angolul kiadandó) szintézisekkel is hozzájáruljanak a kutatás nemzetközi szintű műveléséhez.[17]

A művészettörténet folytatódott a konferencia második napján Raffay Endre III. Béla kora magyarországi művészetének problémái és Kiss Etele Újonnan előkerült bizánci mellkeresztek egy magyar magángyűjteményből, illetve Józsa László A bizánci ikonok orvos szemmel c. előadásaival. Kiss a feldolgozott anyag árnyalt tipológiájával a vallástörténeti párhuzamok és messze vezető szálak értelmezését is adta. Továbbá részle{112}tekbe menő vita bontakozott ki a női mell formájáról és arról a kérdésről, hogy az ikonfestő szerzetesek láttak-e meztelen nőt élő valóságában. Az egyik álláspont szerint nem, következésképpen azt ábrázolni sem tudták pontosan – a másik álláspont szerint viszont az ikonográfiai megkötések és irányelvek okozták, hogy a gyakorlatban mégis megtapasztalható realitással szemben az ábrázolt szoptató női mell idealizált és eltorzított. Ezzel kapcsolatban a recenzens itt hívja fel a figyelmet Hauser Arnold A művészet és irodalom társadalomtörténete c. monográfiájára. Bár ezt rosszul felfogott ideológiai okokból ma már kevésbé illik emlegetni, noha nem tartjuk indokoltnak vele szemben ezt az elzárkózást, a tárgyi anyagában Hauser meggyőzően bizonyítja: több olyan korszak is volt az emberiség művészetében ‑ már a rendkívül sematikusnak tekintett (?) egyiptomiaktól kezdve a legújabb időkig ‑, amikor az alkotó művészek pontosan tudták, hogyan néz ki az emberi test, annak intim részeit is jól ismerték, ám a világnak és az isteni szférának szánt, alapvetően szakrális mondanivalót hordozó alkotásaik megformálásában elsősorban a közvetített üzenet, és nem az ábrázolás realizmusa volt a cél.[18] (Orvosi szempontból persze helytálló Józsa doktor érvelése, viszont a kezet is kitörten látjuk az ikonokon, jóllehet azok is láttak sok emberi csuklót, akik meztelen hölgyeket kevésbé.)

A konferencia megható s felemelő eseménye volt a már említett H. Tóth Imre professzor köszöntése, valamint könyvbemutatója, pontosan a születésnapjára esvén a rendezvény megnyitója. Válaszában az idős, ám aktív tudós a további terveiről és energiáiról tett bizonyságot. Folyamatos munkássága tanúsítja, hogy az iskolateremtő egyéniségek megbecsülése nemcsak hagyománytisztelet és protokoll, hanem az újabb nemzedékek számára is kézzelfogható gyakorlati hasznot hozhat.

A szervezési, technikai lebonyolításról megjegyezzük, hogy a lehetőségekhez mérten korrekt, körültekintő volt, a némely esetben hiányzó szekcióelnököket rutinosan és gyorsan pótolta kompetens helyettesekkel Olajos Terézia egyetemi tanár, a szervezőbizottság elnöke. Minden konferencia embert próbáló terhet ró a szervezőkre, s így némi buktatókkal is járhat, ez bizony itt is megtörtént. Sajnos némely résztvevőnek nem volt kitűzője s programcsomagja, mely utóbbit hirtelen pótolták a hiányzók rovására, viszont az előbbit nem. Az ilyen kellemetlenség nemcsak az érkezéskor hűti le az előadót, hanem a modern nyugati polgári világban ez diszkriminációnak tekinthető, nemzetközi kongresszusok esetén blaszfémia, Magyarországon a nehéz körülmények okozta botlás. (Bár a hazai szakmai életben a fent említett Moravcsik emlékkonferencián sem volt ilyesmi elképzelhető, s más akadémiai eseményeken is szokatlan.) Némely szekciók túlzott csúszása sem került párhuzamba társ-szekciójukkal, ami a szünetek helyett az előadások idején történő átjárkálásra csábított. Minthogy a bizánci kultúra nem a német szellemet implikálja, ilyen esetben bocsánatos bűn, ha a mai nehéz tudományszervezési viszonyaink okán bizonyos balkániság is jelentkezik egy bizánci-balkáni témájú rendezvé{113}nyen. A szakmai színvonalat azonban sikerült megőrizni, sőt a korábbi konferencia mértékén tartani.

Minden előadásról a legbővebb ismertető sem szólhat. A recenzens által terjedelmi korlátok miatt nem említett prezentációkat részint a már kiadott rezümé-füzet, részint a remélt publikáció révén ismerheti majd meg a szélesebb közönség. Tudomásunk szerint a konferencia-kötet már nyomdában is van, amikor jelen tudósításunk megjelenik. Ezért a recenzióban tudatosan tartózkodtunk a tárgyi minősítéstől, annál inkább igyekeztünk az egyes témák szakmai jelentőségére s a tágabb kontextusukra bővebben rámutatni. Konkrét, részletekbe menő tárgyi kritika majd a konferencia-kötet recenzenseinek lesz a feladata, s ennek megvalósulását nagy reményekkel várjuk.

Továbbá megértek a feltételek egy szláv-bizánci szakmai szervezet, ideális esetben a Magyar Bizantinológiai Társaság Szláv Tagozata megalakítására: részint a bizánci kultúra kisugárzása, közvetítése kutatására, részint a posztbizánci (vagy ha így jobban tetszik: meta-bizánci) kutatások összefogására.

A bizantinológiai szakterület magyarországi művelése pedig megérdemelné, hogy már évente sor kerüljön bizantinológiai vándorgyűlésre, mint azt más tudományok szakmai szervezetei már évek–évtizedek óta megszervezik.

(ism.: Földvári Sándor)

 

a cikk elejére,

 

a vissza a tartalomjegyzékhez,

 



[1] H. Tóth Imre: Konstantin-Cirill és Metód élete és működése. Bp., 1981. (Gyorsuló idő.) Átdolgozott változata: : Cirill-Konstantin és Metód élete. Bevezetés a szláv kultúrtörténetbe. Szeged, 1991. Újrakiadása lényeget nem érintő néhány változtatással: Szeged, 2003. Tanulmányaiból kiemeljük: Cirill és Metód a Kárpát-medencében. In: Vigilia, 1999. 11. sz. [Online: http://www.vigilia.hu – 2011. október.] Szintézis jellegű, tankönyvként használt munkája: H. Tóth Imre: A nyelvtudomány története a kezdetektől a XX. század elejéig. Csomópontok és átvezető szálak. Szeged, 2005.

[2] H. Tóth Imre: A Studion Kolostor hatása a szláv apostolokra és tanítványaikra is. In: Magyarország és a Balkán vallási és társadalmi kapcsolatai. Tanulmánykötet Ohridi Szent Naum halálának 1100 évfordulója emlékére. Szerk.: Doncsev Toso – H. Tóth Imre – Menyhárt Krisztina. Bp., 2011. 57‑63.

[3] Az ELTE-n tartott konferencia programja elérhető a facebook közösségi oldal nyilvános eseményei között Byzantino-Slavica: Konferencia Ojtozi Eszter emlékére. 2012. március 23. címmel. (Publikálása folyamatban.)

[4] Minthogy azt még a Center for Hellenic Tradition rendezte, viszont ennek utód-szervezete gondozza szakmai hagyatékukat, a korábbi nagyszabású bizantinológiai kongresszus adatait és részletes programját ma már a Center for Eastern Mediterranean Studies honlapján találjuk meg: Centre and Periphery in the Age of Constantine VII Porphyrogennetos: An international symposium in memory of Professor Gyula Moravcsik (1892–1972) (Online: http://cems.ceu.hu – 2012. május.)

[5] Az előadás összefoglalója a Magyar Tudományos Akadémia honlapján, a székfoglaló előadások között. Online: http://mta.hu – 2012. május. Az akadémikus laudációja az MTA BTK Régészeti Intézet honlapján. Online: http://www.archeo.mta.hu – 2012. május.

[6] A kérdés a szakirodalomban „forró”, vö.: Basić, Ivan: Gradovi obalne Dalmacije u De administrandoimperio: najstarija povijest Splita u svjetlu dvaju pojmova Konstantina VII Porfirogeneta. In: Radovi – Zavod za hrvatsku povijest, 2010. 65‑82. p., a kérdés bő irodalmával uo. 78‑82. p. Online: http://hrcak.srce.hr – 2012. május. Főként a DAI, 29‑36. kapcsán foglalkozik a horvátokkal az irodalom, amelyet külön kiadott a teljes mű kritikai kiadását Moravcsiknak átpasszoló: Bury, J.[ohn] B.[agnell]: The Early History Of The Slavonic Settlements In Dalmatia, Croatia, & Serbia. London – New York, 1920. Online: http://ia700409.us.archive.org – 2012. május.

[7] Ennek a nézetnek inkább marginális helyeken tartott előadásaiban, kevésbé publikációiban adott hangot Darkó Jenő ceglédi, majd szentendrei múzeológus kolléga. Szakmai jellegű munkakör betöltése azonban sok esetben a hitelesség látszatát adja tudományosan még kevésbé megalapozott nézetek megfogalmazásának is. A kutatást a viták viszik előbbre, tehát minden véleményt meg kell hallgatnunk és a megfelelő helyére kell tennünk.

[8] Az első kritikai kiadás, amelyen a további kritikai kiadások alapulnak: Constantine Porphyrogenitus (Konstantinos Porphyrogennētos): De administrando imperio. [Greek and English.] Ed. by Moravcsik, Gyula. English translation: Jenkins, R.[omilly] J.[ames] H.[eald]. Bp., 1949. (Magyar-görög tanulmányok: Unggroellēnikai Melētai, 29.) Moravcsiknak éppen Jenkinssel folytatott levelezését vizsgálta – egyebek mellett – Anastasios Makropoulos az MTA és a CEU fentebb említett közös konferenciáján. Kritikai újrakiadásaiból említendő: Constantine Porphyrogenitus: De Administrando Imperio. Greek text edited: Moravcsik, G. English transl.: Jenkins, R. Washington, 1993. (2. kiad.) (Corpus Fontium Historiae Byzantinae.) A korábbi szakirodalomból (az itt érintett kérdések miatt) kiemeljük: Bury, J.[ohn] B.[agnell]: The treatise De administrando imperio. In: Byzantinische Zeitschrift, 1906. 519‑577. p. Bury vetette fel a kritikai kiadás tervét, és átadta Moravcsiknak, amint azt A. Makropoulos előadása bemutatta, ennek CEU általi publikálására nagy várakozásokkal tekint a magyar szakma! A forrás editio princepse 1611-ből származik Johannes Meursiusnak köszönhetően. Vö. Moravcsik fentebb idézett tanulmányát a kritikai kiadáshoz.

[9] Czeglédi Károly: A szavárd-kérdés Thury József előtt és után. In: Magyar Nyelv, 1959. 373–85. p.

[10] Shahîd, Irfan: Rome and the Arabs: A Prolegomenon to the Study of Byzantium and the Arabs, Dumbarton Oaks, 1984.

[11] A téma nemcsak a „magyar” szakmai élet szempontjából tart számot érdeklődésre. (A recenzens kifejezett szándéka, hogy kerüljük a „hungarikum” címkézést, minthogy a tudomány nemzetközi, s ha valami fontosabb a magyaroknak, akkor azért legyen az, mert a nagyvilág tudományos életén belül mi vagyunk annak a kutatási lehetőségeihez közelebb, akár a forrásokhoz és régészeti leletekhez, akár a szakmai tapasztalathoz.) Mind a magyarokra, mind Bizánc többi balkáni szomszédjára: Stephenson, P.: Byzantium's Balkans Frontier. A Political Study of the Northern Balkans, 900-1204. Cambridge, 2000. 1. fej.

[12] Mosolygó József: A keleti egyház Magyarországon: Nemzetiségi tanulmány. Miskolc, 1941.

[13] Typo­graphia Universitatis Hungaricae Budae, 1777‑1848. Ed.: Király, Péter. Bp., 1983.; Király, Péter: National Endeavors in Central nad Eastern Europe. As Reflected in the Publications of the University Press of Buda 1777-1848. Bp., 1993.

[14] Іsayevich, Yaroslav: The book trade in Eastern Europe in the seventeenth and early eighteenth centuries. In: Ісаєвич, Ярослав Дмитрович: Україна давня і нова: Народ, релігія, культура. Ukraine, Old and New. People, Religion, Culture. Львів, 1996. 241‑260. p.

[15] Nagy Márta: The Iconography and Iconology of Hristofor Zefar’s Saint Nahum Depictions. Előadásként elhangzott a „Magyarország és a Balkán vallási és társadalmi kapcsolatai” c. konferencián (Budapest, 2010. október 12–13-án), annak a kötetében azonban már nem tudta közölni tanulmányát a megroppant egészségű professzornő. Munkásságát enélkül is tisztelet illeti. Szakterülete követőkre vár.

[16] Ostrogorsky, Georg: Byzantinische Geschichte 324-1453, München, 1965. Magyarul: A bizánci állam története, Bp., 2001.

[17] Rhinelander, L. Hamilton: Exiled Russain Scholars in Prague. In: Canadian Slavonic Papers / Revue Canadienne des Slavistes, 1974. Nr. 3. 331-352. p. Online: http://www.jstor.org – 2012. május. Ld. még: Grimes, William: Ihor Sevcenko, Byzantine and Slavic Scholar, Dies at 87. In: The New York Times, 2010. január 6. Online: http://www.nytimes.com – 2012. május.

[18] Hauser, Arnold: Sozialgeschichte der Kunst und Literatur. 1951. Magyarul: : A művészet és irodalom társadalomtörténete. I-II. Ford.: Nyilas Vera – Széll Jenő. Bp., 1980.