Az eseménynek az esztergomi Szent Adalbert Képzési, Lelkiségi és Konferencia Központ adott méltó otthont. A konferencia a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) és a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) között 2000 óta folytatott szorosabb együttműködés keretében jött létre. Szervezője a PPKE Rektori Hivatala és Egyháztörténeti Kutatócsoportja volt.

A kétnapos eseményt a két egyetem kapcsolatát rektorként elmélyítő Erdő Péter bíboros, esztergomi-budapesti érsek, Magyarország prímása nyitotta meg. A megnyitó keretében könyvbemutatóra került sor. Varga Lajos sicca-veneriai c. püspök és váci segédpüspök, Fazekas István bécsi magyar főlevéltáros-delegátus és Holló József, a BBTE Római Katolikus Teológiai Karának docense segítségével megismerkedhettünk a két egyetem legújabb egyháztörténeti kiadványaival. Az ismertetett művek közül Márton Áron írásai és a vatikáni–magyar történeti könyvsorozat (Collectanea Vaticana Hungariae) újabb kötetei érdemelnek külön említést.

A második napon kezdődött az érdemi munka. Tíz kiváló előadást hallhattunk, főként az erdélyi felekezetek történetéről. Az egyes előadások után sok hozzászólás és kérdés hangzott el, amely a témában jártas hallgatóság és az előadók számára is előremutató volt. A vendégek között többször élénk vita bontakozott ki, elsősorban az utóbb fél évszázad egyháztörténeti, egyházpolitikai eseményeinek megítélésében. A vitába alkalmanként a hallgatóság is bekapcsolódott, például a Gozsdu-hagyaték sorsa kapcsán.

Az első előadó, Ioan Chirilă, a BBTE Ortodox Teológiai Kar dékánja a vallási tolerancia és intolerancia jelenlétét vizsgálta a 16-19. századi erdélyi törvénykezésben. Második előadónk, Nicolae Gudea, a BBTE Görög Katolikus Teológiai és Tanárképző Kar kancellára átvezetett bennünket a 20. századba, és az erdélyi román görög katolikus egyház viszontagságos helyzetét mutatta be a kommunizmus első éveiben. Felhívta a figyelmet arra, hogy betiltása, ingatlanai, intézményei elveszítése ellenére az egyesült egyház nem szűnt meg. Papjai titokban tovább működtek, folytatták híveik pasztorálását (sokszor pincékben, garázsokban kereszteltek, eskettek). Tevékenységük hozzájárult ahhoz, hogy az erdélyi románság bizonyos köreiben örvendetesen fennmaradt egyfajta transzilván mentalitás. A délelőtt harmadik előadója Marton József, a BBTE Római Katolikus Teológiai Kar dékánja a római katolikus és a görög katolikus egyház 1940-1950 közötti viszonyát elemezte. Gudeávéval harmonizáló előadásában rámutatott arra, hogy az 1930-as években egyre inkább előtérbe került a hitbéli egység kérdése. Ehhez azonban rendezni kellett volna a rítusvitát és a vegyes házasságok kérdését. A két felekezet egyesülése ugyan nem ment végbe, de Márton Áron püspök tevékenységének köszönhetően igyekeztek megőrizni a testvéri egyház jelleget. A vizsgált időszak egyik legfontosabb tanulsága, hogy a hitbeli meggyőződés felülírhatta, felülírhatja a nemzetiségi ellentéteket! Negyedik előadóként Buzogány Dezsőt a BBTE Református Tanárképző Kar oktatóját hallhattuk. Lendületes előadásában felvázolta a laikus intézményrendszer kialakulását a református egyházban. Megtudtuk, hogy nem könnyű helyzete annak, aki a laikus intézményrendszert kívánja kutatni, mert a 18. századi források még nincsenek kellően feltárva. A magyar református intézmények kialakításakor a svájci modellt próbálták meghonosítani, azonban Magyarországon teljesen más társadalmi viszonyok uralkodtak, mint a kálvinizmus hazájában. Az ingó és ingatlan vagyont a lelkész felügyelte, de voltak olyan személyek, akik segítettek az ügyek intézésében. A laikus intézményrendszer kialakulása a 16-18. században megy végbe. A délelőtti szekció utolsó előadójaként Rokay Zoltán, a PPKE Hittudományi Karának prodékánja következett. Előadásának témája nem kötődött szorosan a konferencia tematikájához, de mindenképpen egy új és kevésbé kutatott területre nyertünk bepillantást. Pázmány Péter filozófiai munkásságának forrásaiként felhasználhatta a skolasztikus filozófusok műveit, hivatkozik Nicolaus Lirára, sőt még Cornelius Janzenra is. Seneca és a sztoikus filozófia összefüggésében beszél a reformátusokról és interpretálja az eleve elrendelést. Megtudtuk, hogy Pázmányt érdekelték a természettudományok is és szívesen olvasta José Acquosta, Pigafetta, Erantius és Surius műveit. A délelőtti előadások után a konferencia résztvevőinek bemutatták a közelmúltban felújított Szent Adalbert Központ épületét.

A délutáni szekciót Marius Bucur előadása nyitotta meg. A BBTE Görög Katolikus Teológia és Tanárképző Kar tanára a romániai görög katolikus egyház 1948-as felszámolását és annak tragikus következményeit vizsgálta. Az általa elmondottak jól kiegészítették, folytatták Gudea professzor délelőtti prezentációját. Második előadóként Leb Ioan Vasile a BBTE Ortodox Teológiai Kar tanárának előadását halhattuk, aki saját felekezete szemszögéből mutatta be nekünk az egyház és a társadalom kapcsolatait a mai Romániában. Igen informatívnak bizonyult a román ortodox egyház nyugat-európai struktúrájának bemutatása, melyet a nagyszámú román vendégmunkás gondozására alakítottak ki. A következő előadó Holló László, a BBTE Római Katolikus Teológiai Kar tanára volt. Előadásában részletesen elemezte az Erdélyi Római Katolikus Státus történetét és szerepét Erdély egyháztörténetében. Amikor a római katolikus hitet gyakorlók a 17. században nehéz helyzetbe kerültek, és püspökük sem lehetett, nem volt más választásuk, mint az összefogás. A világi és az egyházi tagok közösen irányították az egyházközségeket. A tennivalókat pedig a gyűléseken beszélték meg, amely gyűlés határozatainak engedelmeskedni kellet. Maga az elnevezés a 17. század végén jelenik meg, amikor az erdélyi országgyűlés katolikus tagjainak vallási ügyeket intéző üléseit „az erdélyi katolikusok Státusa” gyűlésnek kezdték nevezni. A nagy újjászervezés 1873 és 1876 között zajlott, amelynek során egyházi és világi tagokból álló igazgatótanácsot választottak. A státusgyűlés és az igazgatótanács együtt gyakorolta az erdélyi egyházmegye önkormányzatát. Itt az egész egyházmegye képviseltette magát. 1948-ban az egyházmegyei tanács felfüggesztette működését és csak 1990-ben, Bálint Lajos gyulafehérvári püspöknek köszönhetően indult el újra a Státus. A tény, hogy a Státus a 20. századig fennmaradt, bizonyíték arra, hogy a megmaradás iránti vágy és az összefogás nem enged a történelem változásainak. Negyedik előadóként Véghseő Tamás, a PPKE Bölcsészettudományi Karának és a Szent Atanáz Görög Katolikus Hittudományi Főiskolájának tanára lépett mikrofon elé. Ez az előadás szintén elrugaszkodott a konferencia szigorúan vett tematikájától, de megismerhettük Kollonich Lipót egyházpolitikai tevékenységének egy szeletét. Kollonich Lipót mindenek előtt a tridenti zsinat szellemében megerősödő egyház főpapja volt. Az éppen üres munkácsi püspökség székébe olyan személyt kívánt helyezi, aki jártas a rutén nyelvben és támogatja az esztergomi érsek egyházpolitikáját. A görög De Camelis jó választásnak bizonyult, mert a nehéz körülmények ellenére törekedett a modernizációra. Maga mögött tudhatta Kollonich Lipót támogatását is, aki anyagi segítséget nyújtott a papneveléshez és a könyvkiadáshoz is. Utolsó előadóként Tóth Tamás előadását hallgathattuk meg, aki a török hódoltság utáni magyar egyház újjászületését mutatta be két kalocsa-bácsi érsek, Patachich Gábor és Patachich Ádám tevékenységének tükrében. A két érsek életútja nagyon hasonló. Mindketten viselték a nagyváradi püspöki címet és végül mindketten megkapták a kalocsa-bácsi érsekséget, amely talán a legtöbbet szenvedett a töröktől. Az újjáépítések megkezdése és az egyházmegye hitéletének felpezsdítése nem volt könnyű feladat, mert a lakosság etnikailag és vallásilag is nagyon vegyes volt. Szellemiségük és hivatástudatuk is egyedülálló volt a korban. Patachich Gábor volt az első 1526-óta, aki az egyházmegyéjében maradt és akinek nem volt párhuzamosan több javadalma.

Az utolsó előadás után Véghseő Tamás tartott összegző beszédet, amelyben kifejtette, hogy a konferencia célja a felekezetek közötti párbeszéd elindítása és az értékteremtés. Az 1940 utáni időszakban sikerült az összefogás. A felekezetek aktív szembenállása a kommunizmussal példamutató a jelenlegi egyházak számára is.

A konferencia végül közös imával zárult. Külön öröm, hogy az eseményt nagy érdeklődés kísérte a PPKE történelem szakos hallgatói részéről is. A kolozsvári vendégeket elutazásuk előtt Fodor György rektor kíséretében Erdő bíboros magánkihallgatáson fogadta az esztergomi Prímási Palotában.

(Kluka Borbála)