Vissza a tartalomjegyzékhez

1. évfolyam 2. szám
A. D.
MM

Zakar Péter:
A tábori lelkipásztorkodás forrásai, 1773-1868
A jezsuita rend feloszlatását követően Ignaz Kapmüller atya, az uralkodó jezsuita gyóntatója lemondott a tábori lelkipásztorkodás vezetéséről

A jezsuita rend feloszlatását követően Ignaz Kapmüller atya, az uralkodó jezsuita gyóntatója lemondott a tábori lelkipásztorkodás vezetéséről. A cs. kir. hadsereg így „capellanus major” nélkül maradt, s a tábori lelkipásztorkodás hagyományos szervezetét át kellett alaktani. Ezen átszervezés eredményeképpen 1773. december 1-én Mária Terézia elrendelte az Apostoli Tábori Helynökség Apostolisches Feldvikariat), másként (és kicsit pontatlanul) a tábori püspökség felállítását. A tábori püspök (Feldvikar) felszentelt püspök volt, aki az ún. mozgó hadsereg (militia vaga) fölött püspöki joghatóságot gyakorolt.[1] Néhány év alatt kiépült e sajátos jogállású püspökség hierarchiája. Az apostoli tábori helynök munkáját egy tábori konzisztórium segítette. A monarchiát szuperiorátusokra osztották, minden szuperiorátust egy főhadparancsnokság mellé rendelt tábori főlelkész (Fedsuperior) irányított. Háborús helyzetben minden hadsereg mellé kineveztek tábori főlelkészeket (Armee-Feldsuperior). A lelkipásztorkodás alapsejtjeit az ezredek képezték. Minden ezred egészen 1868-ig egy-egy plébániát alkotott, s így természetesen rendelkezett tábori lelkésszel is.[2]

Az Apostoli Tábori Helynökség magyar vonatkozású irataira már 1990-ben utalt Peter Broucek, egy, a bécsi hadilevéltár magyar vonatkozású forrásait ismertető cikkében. A teljes anyag eszerint 279 doboz, 133 könyv és mintegy 9600 mátrikulakötet. A szerző az aktaregisztratúrák és kancelláriai könyvek mellett főként az anyakönyvek jelentőségére hívta fel a figyelmet.[3] Közleményünkben a tábori püspökség felállításától (1773) az ezredplébánia-rendszer felszámolásáig (1868) tartó időszak forrásait szeretnénk röviden ismertetni.

Az első feladat természetesen a már megszületett feldolgozások számbavétele. Johann Michael Leonhard apostoli tábori helynök 1846-ban összegyűjtötte a tábori lelkipásztorkodásra vonatkozó legfontosabb rendeleteket, sőt munkájához egy rövid történeti bevezetőt is illesztett.[4] Az első – ma is jól használható német nyelvű – feldolgozást Emerich Bielik tette közzé 1901-ben. Főként a császári és haditanácsi (hadügyminisztériumi) rendeleteket dolgozta fel, de elődjéhez hasonlóan számos jogi és igazgatástörténeti kérdésre is választ adott.[5] Julius Hanak néhány évtizede írta meg az evangélikus tábori lelkipásztorkodás történetét egy Magyarországon sajnálatosan csekély figyelemre méltatott művében.[6] Az említett szerzőkön túl Hugo Kerchnawe[7], Alfred Kostelcky[8] és Peter Steiner is foglalkozott a témával, igaz Steiner munkája kéziratban maradt.[9]

Magyarországon is figyelemmel kísérték a tábori lelkipásztorkodás történetét. Melichár Kálmán már 1899-ben megjelentetett egy könyvet, amelyben igyekezett összefoglalni az akkor érvényben lévő rendelkezéseket és számos korábbi rendszabályt is többé-kevésbé magyarra fordított.[10] Schrotti Pál 1915-ben tett közzé egy rövid történeti összefoglalót,[11] Taubinger Rezsőt[12] és Dezső Jánost[13] pedig a protestáns tábori lelkészet története foglalkoztatta. Borovi József 1992-ben a katolikus,[14] Csohány János pedig 1994-ben a református tábori lelkigondozás történetét foglalta össze,[15] jelen sorok szerzője pedig 1999-ben az 1848–1849-es magyar hadsereg tábori lelkészeiről készített egy elemzést.[16] Nem tagadva a fentebb felsorolt szerzők érdemeit, meg kell jegyeznünk, hogy az Apostoli Tábori Helynökség iratainak, iktatókönyveinek és az ezredek egyházi jellegű parancskönyveinek még mindig csak elenyésző részét dolgozták fel, így ezek ismertetése indokolnak tűnik.

A legnagyobb, feldolgozásra váró forrásanyaggal a bécsi gyűjtemények rendelkeznek. Ezek között is első helyen kell említenünk a bécsi hadilevéltárat (Österreichisches Staatsarchiv, Kriegsarchiv), ahol a központi szervek (Zentralstellen) sorában található az Apostoli Tábori Helynökség (Apostolisches Feldvikariat) iratanyaga. A helynökségnek az Udvari Haditanáccsal folytatott levelezését részben az ügyiratok (Geschäftsakten) között lelhetjük meg. Mutatója csak az 1868 utáni anyagnak van, így első lépésben célszerű az 1773-tól 1850-ig terjedő időszakra vonatkozóan fennmaradtak a német nyelvű protokollumok áttekintésével kezdeni a kutatást.[17]

A protokullumból főként a személyi ügyek, mindenek előtt a kinevezések, a juriszdikciós konfliktusok, a hadsereg erkölcsi életének, valamint az apostoli tábori helynök javaslatainak rekonstruálására alkalmas, de jól érzékelhető például a hadsereg felekezeti jellegének a fokozatos megszűnése is. Az 1770-es évek végén a temesvári helyőrség ortodox vallású tagjait csak úgy lehetett eltemetni, ha a katolikus ezredkáplán elkísérte a menetet a laktanyán belül egészen a laktanya kapujáig, onnan pedig már az ortodox lelkészek kísérhették utolsó útjára tovább a halottat. Az 1840-es évek közepére viszont a zömében ortodox vallású legénységgel feltöltött ezredek már ortodox ezredkáplánnal is rendelkeztek.[18]

A protokullum számos magyar vonatkozású irat kivonatát is tartalmazza: így például a magyar királyi testőrség juriszdikciójának ügyét, a budai helyűrségi kórház ellátásával kapcsolatos kérdéseket, a magyarországi tábori főlelkész jelentéseit stb. Ez érthető is, hiszen a bevezetőben már említett szuperiorátusok közül az egyik Magyarországot (a Bánsággal és 1850-ig Horvátországgal együtt), a másik pedig Erdélyt foglalta magába, s ezek iratanyaga javarészt Bécsben maradt.[19]

Szintén jelentűs mennyiségű (127 doboz) ügyirat maradt fenn ez időszakra vonatkozóan a püspökség anyagából. Az első néhány doboz tulajdonképpen nem is ügyirat, hanem az Apostoli Tábori Helynökség és az Udvari Haditanács levelezésének fennmaradt része. Magyarországi vonatkozásban ki kell emelnünk a magyarországi szuperiorátussal kapcsolatos iratokat, amelyek a személyi politika mellett arról is tájékoztatást adnak, hogyan szemlélték a magyarországi klerikusokat az örökös tartományokban tevékenykedő paptársaik.[20] A levelezés, illetve az ügyiratok zömében szintén német nyelvűek, utóbbiak a helynökségnek a tábori lelkészekkel, illetve a tábori főlelkészekkel folytatott levelezését dokumentálják. A tábori lelkésznek szánt egyháziak prezentációjával kapcsolatos ügyiratok, továbbá személyi ügyek, a fegyelmi kérdések, új plébániák megszervezése, a tábori főlelkészek tevékenysége és egyéb szolgálati ügyek fordulnak elő az iratok között. A magyar vonatkozású iratok között számottevő mennyiségű prezentációs irat található, az illetékes magyarországi ordinárius levelével egyetemben.[21]

Szintén a hadtörténeti levéltárban találhatjuk meg személyi nyilvántartások sorában (Gruppe 1: Personalevidenzen) a tábori lelkészek szuperiorátusonként összesített életrajzi adatait és viseleti jegyzékeit (National Tabelle und Conduite Liste). Az első ilyen jelentések 1846-ból olvashatóak (Kt. 858), majd kisebb hiányosságoktól eltekintve, szinte minden évből. Az általunk vizsgált időszakból összesen hat doboznyi irat kutatható.

Ezeket a jellemzéseket minden katonai év végén (október 31-én) kellett a tábori főlelkészeknek összeállítani és az apostoli tábori helynöknek megküldeni. A szintén német nyelvű iratok a következő adatokat tartalmazzák: név, születési hely, életkor, korábbi egyházmenye/szerzetesrend, prezentáló egyházmegye, tábori lelkészként szolgálati helye és időtartama, polgári életben leszolgált időtartam, zsold mértéke és forrása, nyelvismeret, képességek, természeti adottságok és képzettség, erkölcsi élet. A szolgálattal kapcsolatban külön értékelést olvashatunk a lelkészi, a betegekkel és sebesültekkel szembeni, a vallásoktatásbeli, a prédikációkkal kapcsolatos, valamint az anyakönyvvezetésben megnyilvánuló sikerekről, illetve kudarcokról. A sort az esetleges hibák felsorolása zárja. A jellemzések többnyire pontosak és nem hallgatják el a jellemzett személy hibáit sem. Rasska Ádám ferences szerzetesről például, aki 1817-től egészen 1852. március 20-án bekövetkezett haláláig a lipótvári helyőrség tábori lelkésze volt, pozitív tulajdonságai mellett azt is megtudhatjuk, hogy nem volt kiváló szónok.[22]

A kutatás szempontjából megkülönböztetett jelentősége van a szintén személyi anyagok között található, kézzel irt sematizmusoknak, amelyek két vaskos kötetben tartalmazzák az adott időszakban szolgálatot teljesített tábori lelkészek legfontosabb életrajzi adatait, valamint szolgálati helyüket is.[23] A nyomtatásban megjelent katonai sematizmusokkal együtt a kutatás tárgyául kitűzött személyek köre ezek segítségével pontosan behatárolható.[24] Hasonló információkhoz juthatunk az állományt nyilvántartó lapokból is.[25]

A további források: leltárak, egyéb protokollumok közül kiemelkedő fontosságúak a parancskönyvek (Verordnungsbücher) amelyek – minden hiányosságuk ellenére is – lehetővé teszik a kiadott parancsok rekonstruálását az adott időszakban. Itt találhatunk adatokat a kápolnák felszereléséről, a misék havi számáról, a tábori lelkészek fizetéséről, az anyakönyvi kivonatok helyes vezetéséről stb. Ezek a könyvek őrizték meg leginkább az apostoli tábori helynökök körleveleit. Az itt olvasható pásztorlevelek latin nyelvűek, a parancskönyveket ezektől eltekintve szintén németül vezették. A parancskönyvek, amint már utaltunk rá, hiányosak: a 14. sorezredé például az 1747-től 1829-ig terjedő időszakra vonatkozóan fennmaradt, az ezt követő kötet nem található, majd a 3. kötet 1839-től 1846-ig ismét a kutatók rendelkezésére áll.[26] Kiegészítő adatok nyerhetők még továbbá az ún. törzskönyvekből (Staabsbücher), amelyeknek 8. kötete például a tábori lelkészekkel foglalkozik. A levelezési könyvek (Liber Commercii Epistolari) 1774-től 1817-ig, illetve 1852-től a konzisztórium hasonló jellegű kötetei szintén megkönnyíthetik a hatalmas anyagban való eligazodást.

A hadi levéltáron kiül egyéb gyűjteményekben is találhatunk a tábori lelkipásztorkodással kapcsolatos adatokat. Az Österreichisches Staatsarchiv Haus-, Hof-, und Staataarchiv fondjaiban, például a Schwarzenberg-hagyatékban, vagy az Informationsbüro irati között. Magyarországi kutatók számára kevéssé ismert az evangélikus egyház levéltára (Archiv der Evangelischen Kirche in Österreich). Pedig itt sem reménytelen a kutatás ebben a témában. 1834-től 1849-ig 40 német nyelvű irat található itt, amelyek főként a kisegítő lelkipásztorkodásra vonatkoznak.[27]

A magyarországi gyűjteményekben sem reménytelen a téma kutatása. A Hadtörténelmi Levéltárban megtalálható a cs. kir. szervezetek iratanyagában a budai tábori főlelkészi hivatal (k.k. Feldsuperiorat zu Ofen) iratainak töredéke (VI. 34.) 1775-től 1868-ig, illetve a katonai plébániák kialakítása után egészen 1918-ig. Szintén találhatunk itt anyakönyvi töredékek is 1743-tól 1946-ig (VI. 36.). A Magyar Országos Levéltárban is találhatók ilyen jellegű források. A teljesen önkényesen kialakított 1848/49-es magyarországi hadügyminisztérium tábori lelkészi osztályának iratanyaga (H 86) mellett a hadügyminisztérium általános iratanyagában (H 75), a D szekcióban,[28] vagy például, a regnicolaris levéltárban (N szekció) István főherceg nádor levéltárában.

További magyarországi gyűjteményekben is, a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményeitől kezdve a Mezőhegyesi Plébánia Levéltáráig, elszórtan találhatóak e témára vonatkozó források. Ezek többnyire nehezen kutathatóak, hiszen általában csak név szerint tudják a kutatóknak a szükséges anyagokat előkészíteni. Az adottságok bizonyos mértékig meghatározza a kutatás optimális menetét is. Az első lépés mindig az adott időszakban szolgáló személyek nevének és szolgálati helyének, illetve szolgálati időszakénak megállapítása a sematizmusok segítségével. Ezt követően kerülhet sor a protokullumoknak, majd a haditanács és a helynökség levelezésének, az ügyiratoknak, a parancskönyveknek, az anyakönyveknek stb. legvégül pedig a szétszórtan található források áttekintésének.[29]

Az Apostoli Tábori Helynökség különleges jogállású egyházmegyeként a püspöki kormányzat alól mentességet élvezett. Híveinek száma nem lebecsülendő: háborús helyzetben a családtagokat leszámítva kb. 630000 fő tartozott joghatósága alá. Még békeidőben is magyarországi híveinek száma (a hozzátartozók nélkül) elérte a. 30000 főt.[30]

A tábori lelkészeket ordináriusaik fiatal tehetséges papokból válogatták ki, akik képesek voltak osztozni bajtársaikkal a hadjáratok veszedelmeiben, annak ellenére, hogy fegyvert – az egyházi előírásoknak megfelelően – nem viselhettek. A tábori lelkipásztorkodás története, amely – mint említettük – speciális források segítségével dolgozható fel, nagyobb részt még feldolgozásra vár. Ilyen, megoldásra váró problémák között tarthatjuk számon a püspökség és a haditanács (hadügyminisztérium) viszonyát, a hadlelkészek szolgálati viszonyait, a katonai célú kápolnák alapításának a részleteit, az anyakönyvvezetéssel kapcsolatos problémákat, a felekezetek változó viszonyát a hadseregen belül, pasztorációs tevékenységüket, illetve katonai-, és humanitárius szerepüket az egyes hadjáratok során.

1801. június 9-én I. Ferenc király megalapította az ezüst-, illetve az arany lelkészi érdemkeresztet. A kitüntetés, amelyre a legkiválóbb szolgálati teljesítményt nyújtó tábori lelkészek tarthattak igényt háborús viszonyok közepette, köriratában hirdette e különös testület hitvallását: „pro piis meritis” (Istennek tetsző érdemekért).[31] Most a történészeken a sor, hogy ezek az érdemek ne merüljenek a feledés homályába.

 



[1] Bielik, Emerich: Geschichte der k.u.k. Militär-Seelsorge und des Apostolischen Feld-Vicariates. Bécs, 1901. (továbbiakban: Bielik, 1901.) 85-122. p.

[2] Zakar Péter: A magyar hadsereg tábori lelkészei 1848–1849-ben. (METEM Könyvek 23.) Bp., 1999. 12-13. p. Közleményünk anyagának összeállítása során már a Klebelsberg Kuno ösztöndíj nyújtotta kutatási lehetőségeket is igyekeztünk kihasználni.

[3] Broucek, Peter: A bécsi hadilevéltár és a magyar történelemmel kapcsolatos forrásai. In: Hadtörténelmi Közlemények, 1990. 1. sz. 118-153. p.

[4] Leonhard, Joh. Michael: Verfassung der Militär-Seelsorge in den k.k. österreichischen Staaten, mit rücksicht auf die Rechte und Pflichten des Civil-Clerus in militär-geistlichen Angelegenheiten. Wien, 1842. (továbbiakban: Leonhard, 1842.)

[5] Bielik, 1901.

[6] Hanak, Julius: Die evangelische Militärseelsorge im alten Österreich. Wien, 1974.

[7] Kerchnawe, Hugo: Die Geschichte der Militärseelsorge im alten Heere. In: Lipusch, Viktor (hrsg.): Österreich-Ungarns katholische Militärseelsorge im alten Heere. Graz, 1938.

[8] Kostelcky, Alfred: Geschichte der Militärseelsorge Österreichs. In: Personalsematismus der Militärdiöcese Österreichs für das Jahr 1991. Wien, 1991.

[9] Steiner, Peter: Militärseelsorge in Österreich. Aufbau, Gliederung und Organisation (1848–1992). Wien, 1992.

[10] Melichár Kálmán: A katonai lelkészet az Osztrák-Magyar Monarchia közös hadseregében (haditengerészeténél) és a Magyar Királyi Honvédségnél. Bp., 1899.

[11] P. Schrotti Pál: A tábori papság. In: Katholikus Szemle, 1915. 561-568. p.

[12] Taubinger Rezső: A protestáns tábori lelkészet múltjából. In: Protestáns Szemle, 1930. 568-570. p.

[13] Dr. Dezső László: Bevezetés a katonai lelkigondozásba. Pápa, 1941.

[14] Borovi József: A magyar tábori lelkészet története. H.n. [Bp.], 1992.

[15] Csohány János: A magyarországi protestáns tábori lelkészet. (1835-1918) In: Simon Imre et. al. (szerk.): Alföldi társadalom, V. köt. Békéscsaba, 1994. 25-36. p.; Uő: A protestáns tábori lelkészet Magyarországon. H.n. 1994.

[16] Lásd a 2. sz. jegyzetet!

[17] A forrásanyagban való tájékozódásomat Karl Rossa segítette elő, akinek ezúton is szeretnénk köszönetet mondani.

[18] Österreichisches Staatsarchiv (= ÖStA) Kriegsarchiv (= KA) Hilforganization des Hofkriegsrates / Kriegsministeriums. Apostolisches Feldvikariat (= AF) Protocollum. Rescriptiorum Consilii Excelsi Aulae Bellici. Ab Anno 1773 usque 1824 inclusive. 1777:9 (1777. április 26.) 54.; Leonhard, 1842. 293-295. p.

[19] ÖStA KA AF Protocollum. Rescriptiorum Consilii Excelsi Aulae Bellicae. Ab Anno 1773 usque 1824 inclusive. 1774:7 (1774. március 23.) 5.

[20] Például: ÖSTA KA Geschäftsakten (Korrespondenz mit dem Hofkriegsrates bzw. Kriegsministerium.) Kt. 5. 1782:1-11.

[21] Ilyen irategyüttes például Buday Károlyé (ÖStA KA AF Geschäftsakten 1847:482), vagy Ungváry Györgyé (ÖStA KA AF Geschäftsakten 1849:1317).

[22] ÖStA KA AF Conduite Liste Militar-Geistlichkeit Kt. 858. 1846–1859. 292. sz.

[23] ÖStA KA Personalien Schematismus der Militärgeistlichkeit Sp. 4/1. I.k., Grundbuch der Militär-Geistlichkeit Sp. 4/1. II. köt.

[24] Militär-Schematismus des österreichischen Kaiserthumes. Wien, d.sz.

[25] ÖStA KA Personalien Grunbuchblätter Effektiv Kt. 7. 2.) Geistlichkeit.

[26] ÖStA KA AF Sonderreiche. Pfarrliches Verordnung Protocoll des Lienien Infanterie Regiments Nro. XIV. samt einem Anhang mehrerer Anmerkungen. 1747-1829, 1839-1846. 2 Bde. Magyar vonatkozásban érdemes megemlíteni, hogy fennmaradt 1847-től kezdődően a 39. Dom Miguel sorezred egyházi parancsainak a protokulluma is.

[27] Waltraud Stangl levéltáros szíves közlése, akinek segítségéért ezúton is köszönetet mondok. Kisegítő lelkipásztorkodásról akkor beszélünk, ha egy adott ezrednél vagy katonai egységnél nem volt tábori lelkész. Ez estben a polgári életben alkalmazott lelkészeknek – többnyire ellenszolgáltatás nélkül – el kellett látni a katonaság lelkigondozását is, ami nem volt népszerű kötelezettség az érintettek körében. A 18. században a szerzeteseknek kötelességük volt a katonaság ingyenes lelki gondozása, ezt követően egyre számosabb esetben kaptak szolgálatukért kisebb-nagyobb pénzügyi ellenszolgáltatást.

[28] Itt találhatóak például a Szombathy Ferenc áthelyezésével kapcsolatos iratok. Magyar Országos Levéltár D 4. 3. cs. 26. tétel.

[29] Ez természetesen csak hipotézis és nem zárhatjuk ki, hogy más, esetleg jobb megoldás is létezik.

[30] Bencze László: A Habsburg Birodalom katonai rendszere. 12. In.: Bona Gábor (szerk.): A szabadságharc katonai története. Pákozdtól Világosig 1848-1849. H.n. [Bp.] 1998.

[31] Bielik, 1901. 167-168. p.

a cikk elejére, a vissza a tartalomjegyzékhez,