TEMPlom

1. évfolyam 1. szám
A. D.
MM

A veszprémvölgyi apácák két búcsúengedélye 1386-ból

Forrásközlések

A veszprémvölgyi apácák két búcsúengedélye 1386-ból

(Adalék a búcsúk 14. század végi magyarországi történetéhez)

Süttõ Szilárd





Az alább közölt két búcsúengedély, melyek közül az utóbbi - ha ugyan gyenge, több értelemzavaró hibával terhelt kiadásban is - már megjelent, és arra a veszprémvölgyi cisztercita apácákkal foglalkozó irodalom egy régebbi darabja fel is figyelt,(1) együtt vizsgálva több szempontból is érdekes.

Elõször is a két búcsúengedélynek jelentõs szerepe lehetett abban, hogy nem egész egy évvel kibocsátásuk után az apácák viszonylag költséges építkezésbe foghattak: egy bizonyos Konch nevû kõmûves mesterrel egy éven belül két részletben fizetendõ 80 dénármárkáért új épületek emelésérõl kötöttek szerzõdést.(2) Konch mester mûködésének nyomait fel is tárták a jezsuita templomrom mellett.(3) A búcsúkat, vagy legalábbis a kiadottat, azonban az apácák történetének tárgyalása során ezzel nem hozták kapcsolatba,(4) pedig ezek alighanem jelentõs mértékben hozzájárulhattak az apácák vállalkozásához. Igaz ugyan, hogy csak Alsáni Bálint oklevele említi a búcsú elnyerésének szokásos feltételei után et kötõszóval a kolostor javára történõ adakozást, Demeter bíboros pedig a kegyelmi állapot elérésén túl csak a zárdatemplom áhítatos látogatását vagy vel építésének támogatását írja elõ, mégis bizonyosra vehetõ, hogy a hívek ebben az esetben sem üres kézzel zarándokoltak a Boldogságos Szûz veszprémvölgyi egyházához.

Egyházjogilag is érdekes a két búcsúengedély összevetése. Pusztán a veszprémvölgyi fejedelemasszony búcsú-kumulálásán nem csodálkozhatunk, hiszen az a felfogás, hogy egy alkalommal, lényegében ugyanazon feltételeknek megfelelve - hiszen esetünkben még a két ünnepfelsorolás is csaknem teljesen egybeesik - több püspöktõl több búcsú is nyerhetõ, ha a magasabb teológiának nem is felelt meg, de a középkori hitéletben mégis meglehetõsen elterjedt volt. A IV. lateráni zsinat rendelkezése és VIII. Bonifác ezt pontosító dekretáléja, valamint oly nagy teológusok, mint Albertus Magnus tanítása, továbbá egyes késõbbi zsinatok tiltakozása ellenére is közkedveltséget élvezett a több püspök által kiállított búcsúengedélyek azon értelmezése - amelyre az illetõ oklevelek egyébként nem ritkán kifejezetten utaltak is -, hogy a több kibocsátóval a búcsú nagysága is többszörözõdött, azaz hogy minden kiállító püspök a hatalmában álló, rendszerint 40 napos búcsút külön-külön is megadta.(5) Esetünkben tehát inkább az oklevéladók személye és az általuk engedélyezett búcsú mennyisége figyelemreméltó.

Az Alsáni Bálint által engedélyezett 140 napos búcsú nagysága alighanem a bíborosok által elengedhetõ 100, és a rendes püspöki 40 nap(6) összeadásából adódik. Alsáni, miként erre oklevele intitulatio-jában utal is, nemcsak bíboros volt, hanem VI. Orbán második bíborosi creatio-ja (1384. december 17-e) után is megmaradt a pécsi egyházmegye élén,(7) és így logikus módon összegezte a két méltóságának megfelelõ oldó- és kötõhatalomból adódó lehetõségeket. Demeter 180 napja talányosabb. Korábbi, még legátus korából származó búcsúengedélyei pontosan megfelelnek a pápai legátusok korabeli jogosítványainak:(8) 1384. december 17-én a nagyszebeni Szûz Mária-egyházban az Oltáriszentségrõl nevezett fraternitás csütörtöki miséit támogatta egy évi és 100 napi búcsúval,(9) 1385. április 21-én pedig a brassói Szûz Mária-egyház építését ugyanennyivel.(10) Demeter, még Alsáni elõtt, elnyerte a lehetõséget, hogy bíborosi kinevezése (1378. szeptember 18.) után is megmaradhasson az esztergomi érsekségben,(11) és mivel alábbi oklevelének intitulatio-jában sem szerepel más egyházi funkciója, feltehetõ, hogy érseki vagy prímási méltóságából eredeztette az Alsáni búcsúengedélyét meghaladó 40 napot. Nem érdektelenek azonban az ügy személyes vonatkozásai sem. Tudjuk, hogy a két egyháznagy viszonya kifejezetten rossz volt,(12) és így talán nem járunk messze az igazságtól, ha a cisztercita apácák megsegítésének szándéka mellett a személyes presztízs csillogtatásának szándékát is figyelembe vesszük. Alsáni Bálint valószínûleg különös gyönyörûséggel élt a lehetõséggel, hogy õsi szokás szerint bíborosként eltekinthetett attól az egyébként szükséges záradéktól, hogy engedélyének érvényességéhez a megyéspüspök hozzájárulása kell:(13) az apácák egyházai ugyanis exemptek voltak, és nem a veszprémi püspökség, hanem az esztergomi érsekség, azaz Demeter iurisdictio-ja alá tartoztak.(14) Demeter a következõ nap adta ki saját, Alsániét 40 nappal meghaladó engedélyét - jó volna tudni, hogy Alsáni, a kánonjog doktora, mit szólt ehhez az oklevélhez.

Harmadsorban, ami ezen privilégiumok Vaticanum II. utáni olvasóját megragadja, az az arenga-k emelkedettsége, különösen Demeter oklevelében. Mégha tényleg voltak esetleg nagyon is szekuláris motivációk az oklevelek kiadásának hátterében, és ha egy hivatalos irat formulái mögött nem is lehet testestül-lelkestül az egész embert látni, mégis az olvasóban mocorogni kezd valami rossz érzés: bizonyos értelemben csak jobb lehetett akkor, hatszáz évvel ezelõtt, mert ami e két irat korából ránk maradt, ami sajnos teljesen természetes számunkra, az a világ dicsõségét hajszoló fõpásztor, és ami szinte nyomtalanul eltûnt, az éppen ebben az egyszerre természetes és átszellemült Mária-tiszteletben megnyilvánuló egészséges spiritualitás.



Dokumentumok

1. sz.

Alsáni Bálint bíboros, a pécsi püspökség kormányzója a veszprémvölgyi Szûz Mária monostornak 140 napi búcsút engedélyez.

(Buda, 1386. június 5.)(15)



Valentinus, divina miseratione tituli sancte Sabine sancte Romane ecclesie presbiter cardinalis atque ecclesie Quinqueecclesiensis perpetuus gubernator, omnibus Christi fidelibus, tam presentibus, quam futuris, harum notitiam habituris salutem in Domino et benedictionem paternam. Ad divine religionis observantiam augetur fidelium cordibus pura devotio, et superne potentie eo magis spiritu quodam allectivo caritatis famulantur, quo se eterne glorie fieri participes aliquo patrocinio veritatis invitantur. His itaque cupientes planos aditus, quibus ad lucis indeficientis claritatem in spiritu possint pulsa livione peccati ascendere, facilius ante oculos designare, et monosterium [sic!] sub auspiciis Virginis gloriose constructum in valle Vesprimiensi precipua celebritate venerari, omnibus vere penitentibus et confessis dictum monasterium in singulis festivitatibus eiusdem Virginis ac ipsius dierum festorum octavis atque in festis nativitatis, circumcisionis, resurrectionis et ascensionis Domini, penthecostes, sancte Trinitatis, corporis Christi, inventionis et exaltationis sancte crucis, nativitatis et decolationis Iohannis Baptiste, Michaelis archangeli, Petri et Pauli ac aliorum apostolorum, omnium sanctorum, quatuor euangelistarum et quatuor doctorum, Stephani et Ladizlai regum ac Emerici ducis, Georgii et Laurentii martirum et Martini et Nicolai confessorum beatarumque Marie Magdalene, Katerine, Margarete, Lucie, Dorothee, Agathe, Agnetis, Clare et Scolastice virginum, Elene et Elizabeth reginarum, necnon dedicationis ecclesie dicti monasterii et in octavis dictarum festivitatum, quas ecclesia celebrat, mentibus piis et devotis visitantibus, et manus ad contribuendum de bonis a Deo concessis pro fabrica antedicti monosterii [sic!] porrigentibus, de omnipotentis Dei misericordia confisi auctoritate beatorum Petri et Pauli de iniunctis eis penitentiis centum quadraginta dierum indulgentias in Domino misericorditer relaxamus presentium nostrarum testimonio litterarum, quas munitas appensione sigilli nostri mediocris pontificali sigillo carentes mandavimus monialibus monosterii [sic!] antedicti assignari. Datum Bude, die quinta mensis Iunii anno Domini millesimo trecentesimo octuagesimo sexto.



A plica bal szélén: "Ad supplicationem domine Rosine, abbatisse monasterii contenti in presenti indulto." Jobb szélén valószínûleg Alsáni Bálint elõttem ismeretlen páduai jegyzõje nevének rövidítése: "Sal[...] Patavus".

2. sz.

Demeter bíboros, az esztergomi érsekség kormányzója, fõkancellár, a veszprémvölgyi cisztercita Szûz Mária kolostornak 180 napi búcsút engedélyez.(16)

(Buda, 1386. június 6.)



Demetrius, miseratione divina tituli sanctorum Quatuorcoronatorum [sic!] presbiter cardinalis, sancte Strigoniensis ecclesie gubernator perpetuus auleque regie summus cancellarius, universis Christi fidelibus presentium notitiam habituris salutem in Domino cum caritatis continuo incremento. Cum ad divine laudis obsequium basilice sanctorum in titulum eriguntur, ut in eis, que domus orationum existunt, suffragia beatorum agminum implorentur, quorum presidiis Christi fideles eterne felicitatis premia consequantur; terrestris quidem ecclesia celestis mansionis edificium representat, et in hac exhiberi debet officum [sic!], quo ad illam per feliciorem ascensum possit aditus preparari. Gloriosa siquidem beata virgo Maria, mater salvatoris virgo serena, plena deliciis et omnium virtutum floribus insignita, que virginitatis flore servato florem inmarcescibilem, Ihesum Christum, in mundo produxit et edidit salvatorem, tanto latius, tanto perfusius meruit humanarum laudum extolli preconiis et devotis mentibus revereri precipuisque honoris insigniis venerari, quanto super choros angelorum sublimius exaltata in excellentissimo solio prelature cum filio, quem genuit, residens pro suis devotis benignius et efficacius intercedit. Hec enim postulat, ut delinquentium culpas non iudicialiter arguat, sed in iudicio misericorditer pietate relaxet; hec benignas aures clamantium vocibus exhibet nec eas denegat suis inquisitoribus impartiri; hec defensatrix inclita devotorum, hec dolentium consolatrix, hec dulcis ad eterni Patris dexteram advocata consistens piis eius precibus suis pectoribus veniam impetrat, ut ipsi eius sedule intercessionis gratia de tenebris erigi, ad vere lucis introduci gloriam mereantur. Ut igitur ecclesia beatissime Marie virginis, matris Dei, in valle Wesprimiensi sanctemonialium Cisterciensis ordinis constructa a populis Christianis devotius frequentetur, et a Christi fidelibus iugiter veneretur, omnibus vere penitentibus, contritis et confessis, qui dictam ecclesiam beate Marie virginis sanctemonialium in singulis festvitatibus beate Marie virginis ac aliis infrascriptis, scilicet nativitatis, circumcisionis, epiphaniarum Domini, pasche, ascensionis, pentecostes, sancte Trinitatis, corporis Christi, inventionis et exaltationis sancte crucis, nativitatis et decollationis sancti Iohannis Baptiste, in festis beatorum Petri et Pauli et aliorum apostolorum, quatuor ewangelistarum, quatuor doctorum ac martirum Stephani, Adalberti, Georgii, Laurentii, Stanislai, Cosme et Damiani, necnon confessorum Martini, Nicolai, Stephani et Ladislai regum, Emerici ducis, sancti Benedicti abbatis, necnon Katherine, Margarethe, Clare, Dorothee, Agnetis et Lucie virginum, Elene et Elizabeth electarum humiliter et devote visitaverint vel ad eius fabricam manus porrexerint adiutrices, omnipotentis Dei et beatorum Petri et Pauli apostolorum eius auctoritate confisi centum et octaginta [sic!] dies in Domino misericorditer relaxamus. In cuius indulgentialis concessionis testimonium presentes nostri maioris et attentici [sic!] sigilli munimine duximus roborandas. Datum Bude, VI. die mensis Iunii anno Domini millesimo trecentesimo octagesimo [sic!] sexto.

a cikk elejé- re, a címlap- ra,