A közép-kelet-európai média átalakulásának fontos és
különleges vonása a
bulvársajtó (azaz népszerű vagy botránysajtó) megjelenése. E
lapok létrejötte
mögött a rendszerváltás során bekövetkezett átalakulás áll:
megszűnt a sajtó
közvetlen politikai ellenőrzése, kialakult a sajtópiac,
kommercializálódott
a média, és megváltoztak a médiafogyasztási szokások. A
bulvársajtó további
fejlődését meghatározták a rendszerváltás utáni sajtópiacon
bekövetkezett változások,
elsősorban a piac telítődése és beszűkülése, a külföldi
beruházások, az újságok
iránti kereslet változásai, valamint a kultúra átalakulása,
különösen a globalizálódás
és a fogyasztói társadalom megjelenése. A bulvársajtó
megjelenése a sajtópiac
szegmentálódásához – azaz három laptípus: a bulvár, a
politikai/minőségi és
a szakosodott lapok megjelenéséhez – vezetett. Bár a
bulvárlapok példányszáma
és piaci részesedése emelkedett, Magyarországon ma is magasabb a
politikai/minőségi
lapok példányszáma*.
Bevezetés
Általánosan elfogadott nézet, hogy a magyarországi sajtó
– más kelet-közép-európai
országok sajtójához hasonlóan – átalakult a
rendszerváltás óta; a kommunista
sajtómodell helyét liberális sajtópiac vette át.1 A
rendszerváltás – és általában a gazdasági, politikai és
társadalmi átalakulás
– nagy hatást gyakorolt a sajtó tulajdonosi rendszerének
alakulására csakúgy,
mint a lapkiadók tevékenységére és az újságírók munkájára.
Amikor a piaci erők
átvették az irányítást, új üzleti vállalkozások jelentek meg
a színen, és új
termékeket vezettek be a sajtópiacra. A napilapok piacának
legfontosabb újítása
a bulvárlapok bevezetése volt2. A magyar olvasók
– akiket a kommunizmus évtizedeiben megfosztottak a
bulvárlapok olvasásának
élvezetétől – örömmel fogadták a változást. A
rendszerváltás utáni években a
bulvárlapok példányszáma gyorsan nőtt.
A rendszerváltás utáni sajtó
A magyar sajtó rendszerváltás utáni átalakulásában három
különböző folyamatot
különböztethetünk meg: (1) a sajtó politikai funkcióinak
megváltozását, a pluralizációt
és a demokratizálódást, (2) a piaci sajtóviszonyok
kialakulását, és (3) a sajtó
kommercializálódását és kommodifikálódását4.
E folyamatok határozták meg a kialakuló sajtóstruktúra
sajátosságait, a sajtópiac
fejlődési útját – így szerepük volt azoknak a
körülményeknek a kialakulásában
is, amelyek között a bulvárlapok megjelentek és fejlődtek.
A rendszerváltás utáni magyar médiapiacon két előfeltétele volt
a bulvárlapok
megjelenésének: a közvetlen politikai ellenőrzés megszűnte és a
piaci viszonyok
létrejötte. 1988. és 1989. során megszűntek a kommunista
sajtóirányítás olyan
mechanizmusai, mint a politikai cenzúra, a vezető szerkesztők
kinevezésének
felügyelete és a lapalapítás engedélyhez kötése. Az 1986-os,
kommunista sajtótörvényt
kiegészítették az 1990. évi XI. törvénnyel, jogszabályba
iktatva a lapalapítás
szabadságát és felszámolva a sajtószabadság megmaradt korlátait
(Gergely 1996:36).
A másik előfeltétel, azaz a piaci viszonyok megteremtése a
sajtópiacok liberalizálását,
a piaci törvények uralkodóvá válását, valamint a
privatizációt jelentette.
A bulvárlapok fejlődésére hatást gyakorolt a magyar
sajtópiac néhány sajátossága
is. Ezek közé tartozott a piac telítettsége: a kilencvenes
években a 10 millió
lakosú országnak 12-15 országos napilapja volt. A nyomtatott sajtó
liberalizálásának
és piacosodásának legfontosabb hatása az új kiadványok
megjelenése volt. Az
országos napilapok száma 1988. és 1992. között csaknem
megkétszereződött. A
napilapok piaca azonban nem bővült olyan mértékben, ahogyan az új
kiadványok
száma. A napilapok olvasótábora az 1987-es 1,69 millióról 1990-re
1,22 millióra
csökkent, majd 1993-ban 865 ezerre (Juhász 1994). A napilapot
olvasók lakosságon
belüli aránya az 1990-es 81 százalékról 1998-ra 64 százalékra
esett (Venczel
1998). Az olvasótábor csökkenése fontos következményekkel járt
az új napilapok
szempontjából: azt jelentette, hogy olyan, szűkülő piacon kell
versenyezniük,
amelyen egyaránt megnő az üzleti kockázat és a belépési
költség. Ugyanakkor
azt is jelentette, hogy az új lapoknak meg kellett találniuk a maguk
piaci szegmensét:
ebből szempontból az önálló profil megteremtését kínáló
„bulvárkiadványok” piaca
volt a legígéretesebb.
A bulvárlapok fejlődésére hatást gyakorolt egy másik piaci
sajátosság is: a
sajtófinanszírozás átalakulása. A piaci viszonyok
kialakulásával a kiadóvállalatoknak
a lapok eladásából és a hirdetésekből származó jövedelmükre
kellett támaszkodniuk;
ez újdonság volt ahhoz képest, hogy korábban a
sajtófinanszírozást is az állam
ellenőrizte. Az eladott példányok utáni bevétel növelése
különösen azért volt
nehéz, mert a kommunista laptámogatási rendszer mesterségesen
alacsonyan tartotta
a lapok árát. A laptámogatás megszűntével a korábbi árak
tarthatatlanná váltak.
Az árak a sajtópiac valamennyi szegmensében az egekbe szöktek,
alaposan meghaladva
az infláció mértékét. A napilapok átlagos ára 1990. és 1996.
között a huszonegyszeresére
nőtt (Agárdi 1997:85). Az áremelkedés szerepet játszott az
olvasótábor csökkenésében
is.
A sajtófinanszírozás a rendszerváltás utáni években a
hirdetések terén fejlődött
a leggyorsabban. 1989. óta a hirdetőpiac értéke évi 30-45
százalékkal nőtt,
meghaladva az infláció mértékét. Míg 1991-ben 9,9 milliárd
forintot költöttek
hirdetésre, 1994-ben ez az összeg elérte a 38,1 milliárd, 1996-ra
pedig a 71
milliárd forintot5. A hirdetések piaca a napilapok esetében
is nagyon megnőtt. 1991-ben az országos napilapok összes hirdetési
bevétele
2,3 milliárd forint volt, 1993-ban 5,1 milliárd, 1996-ban 8,2
milliárd. A növekedés
közben azonban mind intenzívebbé vált a más médiumokkal –
különösen a televízióval
– vívott verseny. Ez pedig azzal járt, hogy az országos
napilapok részesedése
a hirdetési piacon az 1991-es 23 százalékról 1993-ra 19,8
százalékra, majd 1996-ra
11,5 százalékra csökkent6. A sajtófinanszírozás átalakulása
– beleértve mind a lapeladásból, mind a hirdetésből
származó bevételek változását
– behatárolta a napilappiacon elérhető profit
mértékét.
A rendszerváltás utáni magyar sajtóviszonyok jellegzetes, a
bulvárlappiac fejlődésére
is hatást gyakorló vonása a külföldi tulajdon magas aránya is. A
külföldi médiavállalatok
már az átalakulás kezdetén megjelentek Magyarországon, és a
sajtópiac legtöbb
szegmensében domináns pozícióra tettek szert. Az országos
napilapok piacát az
állam privatizálta, és 1990. végére a legtöbb lap külföldi
befektetők tulajdonába
került7. 1991-ben a külföldi tulajdon aránya 71
százalékos
volt. Bár ez az arány a kilencvenes évek első felében
tulajdonváltásokkal, egyes
külföldi cégek kivonulásával és mások belépésével
összességében csökkent, a
külföldi tulajdon máig az országos sajtópiac domináns vonása
maradt (lásd
a Függelék 1. táblázatát)8.
A Magyarországon és más közép- és kelet-európai országok
sajtópiacán befektető
külföldi vállalatok motivációi sokfélék voltak, és az
átalakulás éveiben folyamatosan
változtak. A kis méretű magyar piacon nemcsak a nyereséggel
kapcsolatos megfontolások
hajtották őket. 1989-ben és 1990-ben a globális médiamogulok
körében divat volt
az új demokráciákban való befektetés. A külföldi befektetőket
vonzották az alacsony
árak, valamint az, hogy a közép-európai piacok egyfajta
„hídként” szolgáltak
a nagyobb kelet-európai piacokhoz (Gálik & Dénes 1992:8).
Miután a kilencvenes
évek első felében elmúlt az a vonzerő, amelyet a volt kommunista
országok piacainak
újdonsága jelentett, mind fontosabb szerepet kaptak a külföldi
vállalatok befektetési
döntéseiben az olyan, tervezett piaci stratégiák, mint a
regionális dominanciára
való törekvés.
A bulvársajtó fejlődése a rendszerváltás után
A piaci viszonyok kialakulása után röviddel a bulvárlapok már
szilárd pozíciót
vívtak ki maguknak a magyar sajtópiacon. Példányszámuk –
lényegében az 1989-es
nulláról indulva – a kilencvenes évek közepére elérte a
300 ezret, ezzel 1996-ban
az országos napilappiac 28,1 százalékát ellenőrizték. Abból a
szempontból azonban
ingatag maradt a bulvárlappiac helyzete, hogy időről időre új
lapok jelentek
meg, régiek tűntek el, változott az egyes lapok példányszáma és
piaci pozíciója;
egyes lapok pedig – saját piaci helyüket keresve – hol
inkább a minőségi, hol
inkább a népszerű lapok formátumát követték (a
Függelék 2. ábrája a példányszámok változásának tükrében
ábrázolja e piaci szegmens
sebezhetőségét). Ebben az időszakban hat olyan országos
napilap működött,
amely bulvárlap volt a szónak abban az értelmében, hogy főként
színes hírekkel
foglalkozott, a cikkek rövidek voltak, és a nyelvezetük is
különbözött a minőségi
lapokétól. Egyes lapok rövid életűek voltak; e piaci szegmensben
különösen heves
volt a verseny. 1998-ra egyfajta konszolidáció eredményeként
mindössze két bulvárlap
maradt; ezek az országos eladási listán a második és a harmadik
helyet vívták
ki maguknak.
A rendszerváltás hajnalán megjelenő első új országos
napilap az 1989. februárjában
megjelent Mai Nap című bulvárlap volt. Az újság hamar népszerű
lett, ám olvasottsága
nem haladta meg a bevett lapokét. A benne rejlő lehetőségek
azonban elégnek
bizonyultak ahhoz, hogy a Rupert Murdoch-féle News International
1990. januárjában
felvásárolja az újság többségi tulajdonrészét. Murdoch
ugyanakkor óvatosan járt
el első posztkommunista országbeli befektetése során: a lap
felvásárlását annak
gazdasági teljesítményéhez kötötte. Mivel a Mai Nap nem lett
nyereséges, a társtulajdonos
magyar banknak végül vissza kellett vásárolnia Murdoch
részesedését. Murdoch
után az újságot a Jürg Marquard-féle svájci JMG Ost Press
csoport szerezte meg9.
1998-ra a Mai Nap a legolvasottabb bulvárlap lett, és a veszteséges
évek után
nyereségessé vált.
Nem Murdoch volt az egyetlen olyan külföldi befektető, aki az
átmenet kezdetétől
érdeklődött a bulvárlapok iránt. Robert Maxwell Mirror Group-ja
1990. elején
szerezte meg az egykori kommunista bulvárlap, az Esti Hírlap
többségi tulajdonát.
A lap azonban sem anyagilag nem volt sikeres, sem egykori
olvasótáborát nem
tudta megtartani. Amikor Maxwell 1992-ben bekövetkezett halála után
a Mirror
Group kivonult a magyar piacról, a lap többször is tulajdonost
váltott, végül
1996-ban megszűnt.
A második újonnan létrehozott bulvárlap az 1990. elején az
osztrák Denton AG
által kiadott Kurír volt. Ez közepes olvasottságú volt, ám
anyagi hasznot nem
hozott. Többszöri tulajdonosváltás után a magyar Postabank
tulajdonába került10.
Az 1998-ban a Postabank körül kitört pénzügyi és politikai
botrány után a bank
médiabirodalma széthullott, magával hozva a Kurír megszűntét is.
A Postabank
korábban felvásárolt egy másik bulvárlapot, a kilencvenes évek
elején létrehozott
Pesti Riportot is. Ez volt azonban a legkevésbé sikeres, a legkisebb
példányszámban
elkelő bulvárlap a rendszerváltás utáni években, amely
tulajdonosának folyamatosan
veszteséget termelt. A Pesti Riport néhány év után
megszűnt.
A Mai Nap mellett a piacon szilárd pozíciót kivívó másik
bulvárlap a Blikk volt,
amelyet 1994. márciusában jelentetett meg a Ringier Group. A cím
része volt
a svájci társaság nemzetközi stratégiájának11. A Ringier
arra szakosodott, hogy külföldi piacokon adja ki a svájci piacon
működő lapjainak
mutációját. Az egyik kelet-közép-európai exportra szánt
kiadványa éppen a Svájcban
330 ezres példányszámmal vezető napilap, a Blick volt. A vállalat
két bulvárlapot
adott ki Kelet-Közép-Európában: egyet a Cseh Köztársaságban és
egyet Magyarországon;
mindkettő a Blick mintáját követte12. Mindkét lap átvette
a Blick formátumát és profilját; még a cím is ugyanazt jelenti
mindhárom nyelven.
Magyarországon röviddel megjelenése után az újság a
legnépszerűbb bulvárlappá
vált, és bár példányszáma folyamatosan csökkent a kilencvenes
évek második felében,
megtartotta előkelő helyét a sajtópiacon.
Számos, a rendszerváltás után megjelent bulvárlap vette át
hasonló nyugat-európai
kiadványok formátumát és tartalmát – ugyanakkor
megtartották az ország sajtókultúrájára
és -történetére jellemző sajátos vonásokat is. Magyarországon
egyáltalán nem
újdonság az, hogy a lapok a fejlettebb piacok bulvárlapjait vagy
éppen más sajtótermékeit
másolják. A század első felének bulvárlapjai például –
mint már említettük –
a nyugati bulvárlapok stílusát és formátumát követték. Az
azonban példa nélküli
a rendszerváltás utáni bulvársajtó történetében, hogy
külföldi médiavállalatok
közvetlenül és ilyen nagymértékben is részt vegyenek a
bulvárlapok fejlesztésében.
Ebben a kontextusban a média nyolcvanas-kilencvenes években
felgyorsuló internacionalizálódása
és globalizálódása közvetlen hatást is gyakorolt a
rendszerváltás utáni sajtóra13.
Ugyanakkor azonban nem elhanyagolható a hazai befektetők szerepe
sem. A
bulvárlapok külföldi befektetés nélkül is kialakultak volna
– e befektetések
viszont felgyorsították e folyamatot.
A külföldi befektetők 1996-ban a bulvárlapok piaci
szegmensének közel 70 százalékát
ellenőrizték (lásd a Függelék 3. ábráját). 1998. végére
– amikor mindkét fennmaradt
lap külföldi tulajdonban volt – dominanciájuk teljessé
vált. A kilencvenes években
a bulvárlapok piaci szegmensében volt a legmagasabb a külföldi
tulajdon aránya.
1996-ban például a közel 70 százalékos részesedésükkel egy
időben az országos
napilapok piacán mintegy 55 százalékos tulajdonrésszel bírtak, a
minőségi lapok
piacán pedig 58 százalékossal. E számbeli különbségek, és
egyáltalán az a tény,
hogy a külföldi befektetők kizárólag bulvárlapokat alapítottak,
arra enged következtetni,
hogy elsősorban a gazdasági haszon reménye vezette őket, miközben
kevésbé vonzotta
őket a minőségi – és politikailag gyakran elfogult –
lapokba való befektetés
lehetősége.
Annak, hogy e vállalatok a bulvárlapok felé fordultak, a
korszak elején az volt
a legfontosabb gazdasági oka, hogy a piacnak ezt a részét a hiány
jellemezte.
Mivel korában nem voltak bulvárlapok, de nagy volt a fogyasztói
kereslet, ez
a piaci szegmens egyenesen kínálta magát a terjeszkedni vágyó
vállalatoknak.
A magyarországi bulvárlapok piacának sajátos vonása ugyanakkor,
hogy egyikük
sem volt anyagilag sikeres; a nyereséget a tulajdonosok ritkán
tehették zsebre.
Ezt olyan tényezők magyarázzák, mint e piaci szegmens
sebezhetősége, a potenciális
olvasóközönséghez képest nagyszámú versenyző, valamint
általában a rendszerváltás
utáni magyar napilappiac alacsony teljesítménye és rossz
nyereségtermelő képessége.
Mindez felveti a kérdést: mi motiválta a befektetőket? A
minőségi lapok esetében
a kutatók többsége egyetért abban, hogy a gazdasági nyereség
reménye mellett
olyan megfontolásokról van szó, mint a presztízs és a társadalmi
vagy politikai
ambíciók. Az utóbbiak bizonyosan döntő szerepet játszottak a
rendszerváltás
utáni években a minőségi lapok kiadásában, különösen a helyi
kiadók körében.
A bulvárlapok esetében azonban – a termék minőségéből
adódóan – a pénzügyi megfontolásokat
kell a legfontosabb motívumnak tekintenünk. A bulvárlapok kiadói
igen kompetitív,
hosszú távú, kiváráson alapuló stratégiát követnek. A
sajtópiac gyenge pénzügyi
teljesítményét, az újságolvasó népesség gazdasági gondjait az
átmenet ideiglenes
kísérőjének tekintik, és úgy vélik, idővel a példányszám
nőni fog, a lapok nyereségessé
válnak.
A sajtópiac szegmentálódása
Miközben a kulturális és gazdasági átalakulás
megváltoztatta sokak újságolvasási
szokásait, számos olvasó hűséges maradt a régi lapokhoz. Bár a
bulvárlapok sikerrel
léptek be a lappiacra, példányszámuk pedig emelkedik, szemben a
nyugati gyakorlattal
a magyar – és általában a kelet-közép-európai –
sajtópiacokon nincsenek domináns
pozícióban. A minőségi lapok példányszáma magasabb,
reklámpiaci részesedésük
nagyobb. Ennek oka részben az, hogy számos, a rendszerváltás
előtt alapított
lap sikerrel újult meg és vált a piacra figyelő minőségi lappá.
Részben pedig
az, hogy az újságfogyasztásban fontos szerepet játszik a
megszokás. Az egykori
Magyar Szocialista Munkáspárt lapja, a Népszabadság a legjobb
példa arra, hogyan
alakulhat át egy újság tekintélyes minőségi lappá14.
Múltja és csökkenő példányszáma15 ellenére ma is a Népszabadság
a legolvasottabb napilap. 1996-ban napi 280 ezer példányban fogyott
el, messze
megelőzve a második legnagyobb napilapot, a 140 ezer példányban
elkelő Blikket.
A bulvárlapok megjelenése mégis alapjaiban változtatta meg a
magyar sajtó struktúráját:
előidézte a piac szegmentálódását. A napilappiacon három
laptípus különült el:
a bulvár-, a minőségi és a szakosodott újságoké16. A
példányszám terén a legnagyobb csoportot a minőségi lapok
alkotják: 1996-ban
a piac 55 százalékát foglalták el, míg a bulvárlapok 28,1
százalékát. A számok
mögött azonban azt látjuk, hogy a kilencvenes évek második
felében a bulvárlapok
példányszáma magasabb volt az átlagos minőségi lapénál (noha
több minőségi kiadvány
volt, mint bulvár). Míg 1990-ben a három legolvasottabb napilap
között nem volt
bulvárlap, 1998-ban már kettő is ilyen volt (Venczel 1998).
A nyugati országokban a sajtópiac szegmentálódása rendszerint
együtt jár azzal
is, hogy megnőnek a bulvárlapok és a minőségi lapok
finanszírozásának különbségei is. Míg a bulvárlapok inkább az
eladott példányok
bevételéből élnek, a minőségi lapok főleg a hirdetésekből.
1994-ben a Népszabadságé
volt a hirdetési piac 35 százaléka. A legolvasottabb napilap mind
nagyobb mértékben
épít hirdetési bevételeire. 1994-ben már teljes bevételének 63
százaléka származott
hirdetésből (Surányi 1995:39). A magyar bulvárlapok esetében a
hirdetés csak
bevételeik kisebb részét hozza, ami megfelel más országok
gyakorlatának is.
A Mai Nap 1995-ös összes jövedelmének például 30 százaléka
származott hirdetésből.
A minőségi és bulvárlapok különböznek előfizetőik számában
is. A bulvárlapokra
sokkal kevesebben fizetnek elő, mint a minőségi újságokra.
Fontos különbség a rendszerváltás utáni
kelet-közép-európai sajtópiacok és a
nyugat-európaiak között, hogy az előbbieken azonos áron
kínálják a bulvár- és
a minőségi lapokat. A nyugati piacon rendszerint azért alacsonyabb
a bulvárlapok
ára, mert azok így próbálják növelni olvasótáborukat. Az, hogy
Magyarországon
és a régió más országaiban azonos a bulvár- és a minőségi
lapok ára, elsősorban
annak köszönhető, hogy ezek az országok a kommunizmus
időszakából nyomott lapárakat
és a várható nyereség szempontjából korlátozott piacot
örököltek. Az újságok
még mindig sokkal olcsóbbak, mint Nyugat-Európában, a kiadás
költségei azonban
már csaknem azonosak. A kelet-közép-európai piaci viszonyok szinte
semmilyen
lehetőséget nem kínálnak a lapkiadóknak arra, hogy újságjaik
árát stratégiai
megfontolásból alacsonyabban szabják meg.
Következtetések
A posztkommunista országokban a népszerű sajtó fejlődését a
média „bulvárosodásaként”
(tabloidization) is jellemezhetjük. E bulvárosodás azonban nem az
egyetlen,
még csak nem is a domináns vonása a rendszerváltás utáni
sajtónak. Hasonlóan
fontos szerepük volt az olyan, ezzel párhuzamosan zajló
fejleményeknek is, mint
a média politikai és gazdasági funkcióinak átalakulása vagy a
demokratizálódás.
A bulvárlapok megjelenése a rendszerváltás utáni médiát
jellemző kommercializálódás
vagy kommodifikálódás része volt. Bár Kelet-Közép-Európa
országai különböznek
mind a sajtópiaci változások mértékében és sebességében, mind
a sajtópiacok
méretében, a népszerű sajtóban bekövetkezett változások
valamennyiben hasonlóak
voltak.
A bulvárlapok fejlődését különböző tényezők – a
piaci és gazdasági körülmények,
a kulturális változások és a változó médiafogyasztási
szokások – egyaránt befolyásolták.
A rendszerváltás utáni bulvársajtó sajátos vonásait egyaránt
meghatározta olvasótáboruk
összetétele, a sajtó hagyományai, a médiakultúra értékrendje,
a hirdetési piac
fejlődése és a sajtópiac árszerkezete. E különböző tényezők
hatása alatt a magyar
bulvársajtó – hasonlóan más kelet-közép-európai
országokéhoz – különbözik a
fejlett országok médiapiacán található bulvársajtótól. A
legfontosabb különbség
az, hogy az itteni bulvárlapok mind a médiafogyasztás, mind a
médiapiac szempontjából
más funkciókat töltenek be.
A rendszerváltás után megjelenő bulvárlapok hatást
gyakoroltak a kultúrára és
a piacra is. A rendszerváltás utáni viszonyok kontextusában a
bulvárlapok megjelenése
azonban sajátos jelentést is nyert. A média átalakulásának
fontos vonása, hogy
a politikai funkciókban bekövetkezett három legfontosabb változás
– demokratizálódás,
piacosodás és kommmodifikálódás – egymással párhuzamosan,
egymásra óhatatlanul
hatást gyakorolva ment végbe. A magyar sajtó demokratikusabbá
vált – igaz, a
demokratikus média megteremtése egy évtizednél hosszabb időt vesz
igénybe. A
demokratizálódás szempontjából a bulvárlapok megjelenése
– és általában a média
kommercializálódása és kommodifikálódása – vegyes
következményekkel járt. Egyrészt
pozitív fejleményként értékelhetjük, hiszen enyhített a sajtó
súlyosan átpolitizált
mivoltán, csökkentette annak a kommunizmus időszakából örökölt
átpolitizáltságát.
Másrészt azonban a bulvársajtó sajátosságai és a kereskedelmi
érdekek dominanciája
miatt akadályozta is a média demokratikus, a politikai részvételt
elősegítő
szerepének érvényesülését.
Irodalom
Agárdi Péter (1997): A kultúra sorsa Magyarországon:
1985-1996. Budapest: Új
Mandátum.
Buzinkay Géza (1997): Bulvárlapok a pesti utcán. Budapesti Negyed,
nyár-ősz.
Cseh Gabriella & Enyedi Nagy Mihály & Solténszki Tibor
(szerk.) (1998):
Médiakönyv 1998. Budapest: Enamiké.
Downing, John (1996): Internationalizing Media Theory, London:
Sage.
Farkas Dezső. (1994.) Gulyásleves vagy hamburger, avagy
Magyarország amerikanizációja.
Valóság 11.
Gálik Mihály & Ferenc Dénes (1992): From Command Media to Media
Market:
The Role of Foreign Capital in the Transition of the Hungarian Media.
Budapest:
working paper, Department of Business Economics, Budapest University
of Economics.
Gergely Ildikó (1997): Understanding the Media in Hungary. Mediafact,
The European
Institute for the Media.
Giddens, Anthony (1997): The globalizing of modernity. In
Sreberny-Mohammadi,
Annabelle & Winseck Dwayne & McKenna, Jim & Boyd-Barrett,
Oliver
(szerk.): Media in Global Context; A Reader. London, Arnold, pp.19-36.
(első
megjelenés: Giddens, Anthony (1991): The Consequences of Modernity,
Stanford,
Stanford University Press.)
Giorgi, Liana with Ildikó Kováts & Jerzy Mikulowski-Pomorski
& Anna
Sawicz & Barbara Köpplova & Jan Jirak (1995): Media in
Transition: The
Cases of Hungary, Poland and Czechia. Final Report, IFS-Project MEDIA
EUEAST.
Juhász Gábor (1994): Sajtópiaci változás. Magyarország politikai
évkönyve –
1993. Budapest: Demokrácia Kutatások Magyar Központja
Alapítvány.
Kováts Ildikó & Gordon Whiting (1995): Hungary. In Paletz &
Jakubowicz
& Novosel (szerk.): Glasnost and After: Media and Change in
Central and
Eastern Europe. Hampton Press.
Richárd, Adorján (1994): ‘Fogynak a lapok…Az országos
politikai napilapok olvasóközönségének
elemzése’. (Study paper) Budapest University of Economics
Sciences. Budapest.
Sparks, Colin with Anna Reading (1998): Communism, Capitalism and the
Mass Media.
London: Sage.
Splichal, Slavko (1994): Media Beyond Socialism: Theory and Practice
in East-Central
Europe. Westview Press.
Surányi Erika (1995): A napilapiac változása Magyarországon
(1989-1995). (szakdolgozat)
Budapest: Külkereskedelmi Főiskola.
Venczel Tímea (1998): A lapolvasási szokások változása 1990. és
1998. között.
In Vásárhelyi Mária & Halmai Gábor (szerk.): A nyilvánosság
rendszerváltása.
Budapest: Új Mandátum.
Vitányi Iván (1997): A magyar társadalom kulturális állapota.
Budapest: Maecenas.
Zentai Péter László (1997): A magyar könyvipar helyzete. In Baán
László (szerk.):
Magyarország kultúrája az ezredfordulón. Budapest:
Média+Print.
Függelék
1. ábra: Külföldi tőke az országos napilappiacon
Jegyzet: piaci részesedés a nyomtatott
példányszám alapján
Forrás: Cseh és mások 1998. és 1999.; Média Ász 1995.,
1996., 1997. és 1998.;
Gálik 1995. és 1998.
(Az ábra nem jelent meg az eredeti cikkben)
2. ábra: A fő országos bulvárlapok példányszáma
3. ábra: Fő tulajdonosok az országos bulvárpiacon
1996-ban
Jegyzet: piaci részesedés a nyomtatott példányszám
alapján
4. ábra: Országos politikai és bulvárlapok
olvasottsága
Forrás: Gfk-Hungária – Szonda Ipsos –
Médiaanalízis 1998/I,
in: Cseh és mások 1998.
5. ábra: Országos politikai és bulvárlapok olvasottsága életkor szerint
Forrás: Gfk-Hungária – Szonda Ipsos –
Médiaanalízis 1998/I,
in: Cseh és mások 1998.
6. ábra: Országos politikai és bulvárlapok olvasottsága
lakóhely szerint
Forrás: Gfk-Hungária – Szonda Ipsos
– Médiaanalízis 1998/I,
in: Cseh és mások 1998.
„Szomszédok közt” pódiumbeszélgetés
Kérdez: Bajomi-Lázár Péter Médiakutató
Válaszol: Kovács M. András és Lányi Balázs forgatókönyvíró
Magyar Kommunikációtudományi Társaság
Sajtószabadság Központ (rendszeres tevékenységét források hiányában megszüntette)