2022. január 14., péntek

 MEGSZÓLALOK 

M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN
2022.01. hó – tizenkettedik évfolyam, első szám
Kulturális és szórakoztató folyóirat
Független, és ingyenes havi lap
Alapítva: 2011 - ben , elvi síkon
Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos
NYIBA, KÖLTŐK IMÁI  DÍJAS ÍRÓ, KÖLTŐ (2017)
ARANY BOT KÜLÖNDÍJAS (2018)
 
1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam: 2012.  (1-tól a 6. számig)
 3.Évfolyam: 2013.  (1-től a 17. számig)
 4.Évfolyam: 2014.  (1-től a 24. számig)
 5.Évfolyam: 2015.  (1-től a 12. számig)
 6.Évfolyam: 2016.  (1-től a 12. számig)
 7.Évfolyam: 2017.  (1-től a 12. számig)
 8.Évfolyam: 2018.  (1-től a 12. számig)
 9.Évfolyam: 2019.  (1-től a 12. számig)
10.Évfolyam: 2020.  (1-től a 12. számig)
11.Évfolyam: 2021.  (1-től a 12. számig)
12.Évfolyam: 2022. január
 *
Az újság elérhetősége: nagy.vendi54@gmail.com
A Magazin kérhető saját e-mail címre is.
Fekete – fehér, és színes változatban is megtalálható a Facebookon és a blogoldalakon.
Magazinunk vakok számára is olvasható beszélő programmal, akadálymentes változatban.
A hangos versek meghallgathatók a YouTube oldalon.
A Magazin közvetlen linkje: http://megszolalok.blogspot.hu
*
A  Magazin megtalálható a MEK és az EPA  oldalain az Országos Széchenyi Könyvtár gondozásában a következő linken:
https://mek.oszk.hu/kereses.mhtml?dc_creator=nagy+vendel&dc_title=&dc_subject=&sort=rk_szerzo%2Crk_uniform&id=&Image3.x=0&Image3.y=0
*
Figyelem!
2018. júniustól egy új linken is elérhető a Magazin, azonos, változatlan tartalommal
de megújult külsővel amelynek a linkje:  http://www.muveszetimagazin.blogspot.com

Nagy Vendel eddig megjelent E- könyvei a MEK oldalán kereshetők.
A verses kötetek szintén elérhetők pl.: www.mek.oszk./13500/13542
A  Magazin versei rádióban is rendszeresen hallhatók:
Radio Mozaik Sydney – Ausztralia
*
Szerkesztőség: M.M.M. Nagy Vendel
7100. Szekszárd, József Attila utca 3.
Telefon: 06/30-550-5106
Facebookon: nagyvendel   -  Skype-on: nagy.vendi54
 
*****************************
MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE
*************************************************

 1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK! 
 
  Magazinunk megjelenésével  ismét egy mérföldkőhöz értünk, lapunk tizenkettedik évfolyamát nagy várakozásokkal indítjuk útjára, ebben a fura esztendőben, 2022.- ben.
Célunk elsősorban a fennmaradás, majd a megújulás, 
korszerűsödés, formailag, tartalmilag egyaránt.
Nagy Vendel


Erre minden lehetőség megvan, hiszen már sok tapasztalattal rendelkezünk, és mindig új szerzőket fedezünk fel, hívunk, várunk, és néha gyöngyszemeket is találunk. Magazinunk eljutott már a  világ sok tájára, és országok sokaságába. Interneten ez már nem olyan nehéz dolog, de mindenképpen hatalmas logisztikai munkát igényel a  szerkesztés, az anyagok begyűjtésé, feldolgozása, ,terjesztése havi szinten, és a visszajelzések kezelése, melyek lehetnek eléggé szélsőségesek is.
Egyáltalán nincs okunk panaszra, hiszen ezt vállaltuk, és szeretjük csinálni a  lapot, aki belefáradt, beleunt, hálával megköszönve a munkáját, elengedjük a  maga választotta útjára, és frissítjük a  lapot más alkotóval. Ez  egy bevált folyamat.  Hálásan megköszönöm az eddig végzett munkáját mindenkinek, és várom az újabb bemutatkozásokat.
Mindenkinek jó egészséget kívánok, vigyázzatok magatokra ebben a vírusesőben, a  világ szükségszerűen megváltozott minden téren és időben. Háborúban a  tőke visszavonul, a  Múzsák elhalkulnak, jobb időkre várnak, pedig most kéne erősíteni a hitet, lelkesíteni az erőtleneket, és előre vetíteni a  jövő reménységeit.. Ezt szeretnénk mi is felvállalni, a  fejlődés, és a  boldogulás, boldogság reményében. 
A lap továbbra is ingyenes, senkitől sem kérünk, és nem is kapunk semmit, de mi sem tudunk fizetni honoráriumot. Akik megtehetik, támogathatják lapunkat erőjükhöz mérten, a  lap megmaradása, és fejlődése érdekében. Mindenképpen előzetes megbeszélések alapján.
Egyebet nem mondhatok.  
A szerkesztő: Nagy Vendel 

*************************************************
 
 SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL 
 

  1. LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
  2. VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL KORTÁRSAINKTÓL
     TÓTH ENIKŐ, CSOMOR HENRIETT, SZILÁGYI ANITA, 
      SZŐCS ÉVA ( ERDÉLY),  MÁRKUS KATALIN, 
      SZAIPNÉ KISS MÁRIA (ANGLIA), ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES
      KLEMENT BURZA MÁRIA
  3. MESÉK VILÁGA
      KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT: A FÉNYLŐ GOMB
      HANGOS MESÉM- A VADÁSZ ÉS A RÓKA ELMONDJA  CZITOR ATTILA
  4. FEJLŐDÉSREGÉNY
      ÁRVAY MÁRIA: VESZTESBŐL IS LEHET GYŐZTES  (21.- 22.  FEJEZET)
  5. ÚJSÁGBEKÖSZÖNTŐ - MEGSZÓLALOK MŰVÉSZETI MAGAZIN
      BEVEZETŐ A  TIZENKETTEDIK ÉVFOLYAMBA
  6. HUMORESZKEK -  02.
      SZEGZÁRDI NAGY VENDEL  IRODALMI MŰINTÉZETÉBŐL: FOGSZ TE MENNI
  7. ANGYALI TÖRTÉNETEK. VÉGHELYI PÉTERNÉ: A PEJ LÓ, ÉS A KOSARAS FIÚ
  8. HAZAI TÁJAKRÓL...SZEGZÁRDI NAGY VENDEL  IRODALMI MŰINTÉZETÉBŐL 
       MIKULÁS, KARÁCSONYI VERSEK -  ILOSVAY GUSZTÁV ELŐADÁSÁBAN
  9. ÉLETTÖRTÉNETREGÉNY. KOVÁCS ÉVA: TÚL AZ ÉLETEN
10. MEGJELENT CSOMOR HENRIETT 17. E. KÖNYVE A  MEK - EN
      MINT KÉT MALOMKŐ KÖZÖTT
11. ÉLETTÖRTÉNETEIMBŐL. VÉGHELYI JÓZSEF: BOLDOG ÚJ ÉVET
12. ELBESZÉLÉS.  MÁRKUS KATALIN: TÉL AZ ERDŐN 
13. NOVELLASOROZAT- SZILÁGYI ANITA: KETTÉTÖRT JEGY-GYŰRŰ 
      (X. RÉSZ, VÉGE)  ROMANTIKUS DRÁMA    
14. JÉZUS TANÍTÁSAI.  POÓR EDIT: A  HEGYI BESZÉDRŐL SZELLEMI 
      MAGYARÁZAT ÁLTAL -  IV.  RÉSZ
15. VERSRŐL- VERSRE KORTÁRSAINKTÓL
      KOVÁCS TIBOR, SZILÁGYI ANITA, CSOMOR HENRIETT, SZŐCS ÉVA  (ERDÉLY),
      PESA ANNA  MÁRIA
16. ÉLETEM TÖRTÉNETE - SZIVÁRVÁNY -  ENGEL CSABA (ERDÉLY)
      AZ ÁRVÍZ APRÓ KIS ÖRÖMEI-  I. RÉSZ  
17. VAK MESE. VAKON-LÁTÓ  ALAPÍTVÁNY
      BÁLINT GYÖRGYNÉ: VAKTÁBAN VÉLEKEDÉSEK A  VAKVILÁGBÓL
18.TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT. 
19. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK
20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

*************************************************

 2. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL - KORTÁRSAINKTÓL 
 
TÓTH ENIKŐ: Boldog új évet!
 
Szálljon az ének,
vége az évnek,
táncol a hajnal, hangos a bál
 Durran a pezsgő,
vár a jövendő,
trombita harsan, mind kiabál!
 
Részeg a földön,
teste a börtön,
múlik a sírás, nem kesereg…
 
Sok kicsi álom,
száll puha szárnyon,
alszanak mind a kisgyerekek
 
S eljön a reggel,
tétova perccel,
várod az új év hangulatát
 
Így visz az élet,
hozva tenéked,
tiszta reményeket éveken át…
 ........................
 
 Csomor Henriett: A költészet oltárán.
 
Néha meg kell állnom,
monoton követik egymást a napok,
és én csak hajtom magamat,
mint egy szorgalmas manó,
aki folyton végzi a munkáját.
Magamra nem figyelek,
reggel felkelve megiszom
a forró kávémat.
Aztán ülök a számítógép elé,
vágyakozón arra gondolok,
jó lenne verset, novellát csinálni.
Unalmas munkáim rajtam csüngenek,
mint koloncok a puszták kútján,
hosszú hónapokon át,
lassan csordogál a világ.
belső hangom azt súgja:
állj meg és írjál,
az élet gyorsan elszáll,
s nem marad semmid
amit feltudsz mutatni
alkalom adtán.
Évekkel később mondhatod,
egykor ezt alkottam,
valamikor hajdanán.
Lehet megkönnyeztem
a történetet annak idején,
mert felidéztem egy csodaszép
emléket a  kút mélyéből,
mit lelkemben őriztem
szívem pitvarán.
Tollam gyorsan jár
sercegő hangját adja
a fehér papírnak.
A sorok egymást követik.
Poéta lelkem akkor örül,
ha a fejem szelleme
gazdagon szárnyalhat,
a Parnasszus magaslatán,
A költészet oltárán.
 
 2021. december 02.
  .......................

SZILÁGYI ANITA: Új évi szerencse - Kívánságkosár
 
Kertem alatt sietős léptekkel jön az új év,
Év végi számadásom ajtóm küszöbén,
Hozott öregemberünk nekem több zsák balszerencsét,
Öccsét mégis vígan várom, hogy bőven rakja tele szelencém.
 
Két kerek szám nyerő, legyen négylevelű lóherém,
Párbeszédbe ne elegyedjek a betegséggel túl a negyedik x-en,
Aki barátom, borozó estéken üljön ki velem a verandámra,
Ellenségemnek nyúljon nyelve nyújtófámra.
 
Házamnál minden kismadár vidáman csiviteljen,
Öreg jósunk, a vén bagoly ne szálljon le környékemen,
Jókedvűen csengjen hangom mind a tizenkét hónapban,
Csak a mosollyal randevúzzak egy csónakban,
 
Nehézségeimre mindig könnyű megoldást találjak,
Egyenes utamról zsákutcába ne forduljak,
Veszedelem házam tájától messze fusson,
Szeretetből nekem mindennap bőven jusson,
 
Családomnak kívánok szívós egészséget,
Orvosokat ők csupán hírből ismerjék meg,
Éljünk szeretetben, békében,
Istentől áldott örök gondviselésben.
 
......................................
 
 
SZŐCS ÉVA  (ERDÉLY): Mit festesz?
 
Mond barátom, mit festesz?
A napot ahogy felébredt?
Virággal teli rétet,
csörgedező patakot,
ficánkoló halakat?
Felhőket ahogy szállnak,
néha alakot váltanak.
Este a piros alkonyatot,
nyugovóra térő napot?
Lefested a hegyormokat
teljesületlen álmokat.
Szivárvánnyal burkolt tájat
ébredező édes vágyat?
Múltat, jelent, jövőt festesz?
vagy csak játszol az ecsettel.
Szíved teli szép álmokkal
szárnyalj, soha fel ne adjad.
 
Ezt a verset egy mozgássérült barátomnak írtam.
 .........................
 
Márkus Katalin: Hónapsoroló mondóka
 
Januárban nagy a hó,
készülhet a hógolyó.
Februárban fú a szél,
meleg kabát sokat ér.
Márciusban süt a nap,
a hóvirág kibújhat.
Áprilisban jön a nyúl,
piros tojás elgurul.
Májusban tavasz van,
kint vagyunk a szabadban.
Júniusban jön a nyár,
meleg már a napsugár.
Júliusban aratunk,
szaporodik a magunk.
Augusztusban pihenünk,
egész nap csak henyélünk.
Szeptemberben berregnek,
iskolába csengetnek.
Októberben gesztenye,
koppanhat a fejünkre.
Novemberben jön a tél,
havat hord a hideg szél.
Decemberben karácsony,
csengő cseng a faágon.
 ..........................
 
SZAIPNÉ KISS MÁRIA  (ANGLIA): A madarakért
 
Hideg télben, vagy forró nyárban
Lásd vendégül a madarakat.
Szórjál nekik finom magot,
Madár éhen egy se haljon.
Történt egyszer, nagyon régen:
Elolvasod? Elmesélem.
Az ember a gonoszsággal
A Teremtőt megbántotta.
Ő ekképp gondolkodott:
Megtöröm a gyarlóságot.
Megbüntetem az embert,
A kenyerét elveszem.
A Teremtő nagy mérgében
Két kezével tépni kezdte
Búzaszárról a szemeket.
Szűz Mária odaszaladt,
Szár tetejét megragadta.
Megmentett pár búzaszemet,
Majd az Urat így kérlelte:
E pár szemet hagyd meg, Uram!
Hagyd meg a kis madaraknak,
Hisz ők senkit nem bántottak.
Ezért nincsen a búzának,
S minden egyes gabonának
Szemmel tömött, vastag szára.
Kalász, amit a szél lenget,
Madarakat illetné meg.
Ha kenyér kerül asztalunkra,
Köszönjük a madaraknak,
S a jószívű Máriának.
.............................
 
ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES: LEVÉL
 
Kint szél tépi a fákat
A fényre éj zuhan
Álmokat szaggat-rángat
Az esti szélroham.

A szobában csak a tollam sercen néha
A tiszta fehér papíron
Vigyázatlan zaja végigfut a néma
Titok-őrző falakon
 
Emlékek villanófénye
A szemgödröm mögött
Fagy-fényben csillogó béke
A jéghegyek között
 
Gondolatfoszlány agyamban
Mint szélütött bénult nyelve
Riadtan visszatorpan
Béklyóktól megkötözve
 
Torkom bilincséből a hang
Zihálva menekülne
Fejemben félrevert harang
Kisiklott mondatok terhe
 ..............................
 
KLEMENT BURZA MÁRIA: HAJNAL
 
Parányi fény suhant be ablakomon, hajnalodik,
még visszaszólt a csend a Hold felett,
lágy fuvallat búcsút int,
s szunnyad a Remény
a felhők lágy ölén.

A Nap gyémántos álmából ébred,
hála imám száll az égre,
látom Fényed,
a Nap hálóköntösét titkos
mélybe dobja,
vele útra kelek, az új nap
csodájából merítek.
 
Még a csend lüktet a félhomályban
elém hulló emlékeket ringatón,
a Hajnal meg én egymást biztatva,
nehéz az első lépés,
az édes éj visszacsábít még.
 
Majd együtt nevetünk,
s megindulunk egymás
kezét fogva,
különös melegség járja át
szívemet, érezve szereteted.

*************************************************
 3. MESÉK VILÁGA 
 
KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT: A fénylő gomb
 
   Évike ruhája szép csillogó gombokkal volt díszítve, egyik nap viszont az egyik leszakadt. Hová lett? Senki nem tudja. Évike és anyukája hiába kereste, nem lett meg. Így hát anyuka másik gombot varrt fel a ruhára. Nem volt annyira szép, de az is csillogott. Viszont hová is lett a gomb? Leszakadt és a hosszú fű közé esett az udvarban.
 Egy kis hangya vette észre és hanyatt - homlok szaladt szólni a társainak. Jöttek is rögtön, nézték, csodálták milyen szép és szikrázó. Egyik okos hangya - aki a legidősebb volt köztük- megállapította, biztos a nap eset le az égről. Viszont ha nem az, akkor a hold vagy valamelyik fénylő csillag.
 
Arra járt a hőscincér, mindig is büszke és rátarti bogár volt, folyton a nagy és dicső tetteiről mesélt. A harcokról amiket megvívott, persze igaziból mindenki tudta harc sosem volt. Viszont úgy tudott mesélni, hogy mindenki tátott szájal hallgatta. Meg is állapította: ez bizony nem más, mint az ő rég várt harci pajzsa.
 
Már vinni akarta, mikor meglátta a tücsök. Aki régi muzsikus família tagja, már az ükapja is muzsikus volt. Rögtön rámutatott ez bizony cintányér, nem is lehet más, bebizonyítsa ráütött a lábával. Na halljátok milyen szépen cseng, már régóta zenekart szeretnék alakítani, de csak vonósok vannak most lesz ütős is. Végre lesz zenekar viszem is a cintányért.
 
A csillogás odavonzotta a darázst is, aki nagyon hiú, büszkesége a vékony dereka. Végre megvan a tükröm, nézegette magát benne, milyen szép és karcsú. Az én tükröm végre nem a harmatcseppekben kell nézegetnem magam, hanem ebben a csodás tükörbe láthatom szépségemet. Akinek ez nem tetszik, hát megmutatom nem csak csoda szép vagyok, de még szúrok is.
Na erre lett nagy szaladás, minden kis bogár menekült. A darázs illegette magát új tükre előtt, forgolódott és meg volt elégedve a látvánnyal.
 
Odaszállt egy szép pillangó, egy fűszálon megpihent, ringatódzott. Meglátta a gombot és a darazsat. Jé milyen szép kistányér, ebből lehet aztán jóízűen mézet enni.
- Nem kistányér! Tükör nem látod az én tükröm - förmedt rá a darázs! Ha nem tetszik megböklek!
A pillangó megsértődött a dölyfös beszédet hallva. Összehívta a kert népét. Vajon joga van a darázsnak, hogy csak az övé legyen az a csuda szép kis tálka.
 
Összegyűlt a kert apraja nagyja, megvitatni a dolgot. Ment a vita, a heves magyarázatban a cserebogár véletlenül meglökte a darazsat. A darázs mérgesen bökte meg, viszont a cserebogár páncélján a fullánkja eltörött. Na erre nagy csetepaté kezdődött, a gombról el is feledkeztek.
A nagy lármát a szarka meghallotta és meglátta a fénylő gombot a fűben, Egy ideig nézte aztán leszállt és felkapta, vitte a fészkébe. A bogarak erre figyeltek fel csak.
Oda van már a szép nap vagy csillag. A szép pajzs. A cintányér, a tükör, a kistányér. Nincs miért verekedni vitázni. Legjobb a békesség, maradjon ez mindig így!
 
Újra békesség költözött a kertbe és remélem ez így is marad. Évike jobban vigyáz gombjaira.
...............

MEGJELENT LEGÚJABB HANGOS MESÉM:  https://youtu.be/rCw-lvBH-WQ
Kedves Vendi
Megjelent a következő kis történet. Címe: A vadász és a róka. Felolvasó Czitor Attila a Jókai színház kedves színésze.
Kérlek ha lehet tedd be a magazinba. Előre is köszönöm szépen.
Szeretettel Edit és Gyuri 

*************************************************
 4. FEJLŐDÉSREGÉNY 
 
ÁRVAY MÁRIA : VESZTESBŐL IS LEHET GYŐZTES
 
21. Fejezet

Játékos osztályfőnöki óra
 
Kezdetben Kemény tanárnőt kimondottan ridegnek ismertem meg, ellenszenvet éreztem iránta. Dani komolyra forduló kalandja után, mint Noémi leveléből kiderült, a tanárnő is belátta, felelősséggel tartozik az osztályáért, a közösség összekovácsolásáért, több mindent megígért. Vajon betart-e belőlük egyet is?
Noémi ismét írt nekem e-mailt, s egy érdekes, játékos foglalkozásról olvashattam. Lássuk csak.
 
Árvay Mária

„Kedves Olívia!
 
Még most is csak ámulok és bámulok a meglepetéstől, mégis igaz. Mármint, Kemény tanárnővel az osztályfőnöki óra. Eddig folyton a naplóját nézegette, írogatott, az osztállyal csak morgott mindenért, alig volt pár kedves szava. A matekot is ő tanítja, azt sem szeretjük, de az osztályfőnöki órákért sem rajongtunk soha. Egészen a mai napig. Utolsó óra, legalább lazíthatunk egy kicsit, más jó úgysem származik belőle - gondoltam. Ekkor ért a meglepetés.
- Gyerekek, a múltkor megígértem, hogy változtatok az óráimon, komolyan is gondoltam. Játszani fogunk.
Láttam, mindenki meglepetten nézett a tanárnőre, majd egymásra.
- Bizony, jól hallottátok. Méghozzá egy nagyon érdekes játékot, ahol járkálni is lehet.
- Nocsak – jegyezte meg valaki félhangosan.
- Mindjárt elmagyarázom.
A tanári asztalon egy nagy halom A3-as lapot láttunk, megszámolni sem tudtam, mennyit.
- Ezeken a lapokon egy-egy hobbit, szabadidős tevékenységet láthattok. A másik csoportban egy-egy finomság (pl. oreó, eperfagylalt), olvasható. Mindegyik padra egy-egy lap kerül. Nektek az a feladatotok, hogy odamentek mindegyik padhoz, megnézitek az ott látható témakört, s ami tetszik, oda rajzoltok egy csillagot. A csillag még nem elég, beszélgetni kell az adott padnál lévő társatokkal. Miért tetszik ez, vagy az a téma, miért fontos nektek stb. Lényeg, hogy minél több közös érdeklődési körre találjatok. Sok csillagot szeretnék látni a lapokon, s beszélgető, érdeklődő arcokat. A játék folyamán megértitek, ami még nem világos. Egyébként a feladat neve: Csillaghullás.
Egy pillanatra csend borult az osztályra, ami ritkaság nálunk; mindenki emésztgette a hallottakat. Végül, ketten is felpattantak, segítettek szétrakni a padokra a témaköröket.
- Még maradt egy - jegyezte meg Kinga.
- Rakd ide hozzám a tanári asztalra – kérte a tanárnő.
- Ön is játszik velünk?
- Persze, a napló ráér.
Elkezdtünk járkálni a padsorok között, tollal a kezünkben. Eleinte mindenki csak szemlélődött, majd halkan megindult a beszélgetés, miközben osztogattuk a csillagokat.
Még jó, hogy nagy az osztálylétszám, így sok érdekes témakört láttunk, sőt, finomságokat is. Megláttam az édességeknél a linzert, pár csillagot már kapott, én is oda rajzoltam a sajátomat.
- Olyan régen ettem igazi, finom linzert – panaszkodott Zsófi. - A lekvár túl sok és édes, rengeteg cukorral a tetején.
- Pedig az a finom – nyalta meg a szája szélét Kinga.
- Ízlések és pofonok – szóltam közbe. - Az viszont igaz, hogy a nagyi süti a világ legfinomabb linzerét.
- Tényleg?
- Aha. Ha szeretnéd, elkérem a receptjét.
- Az remek lenne, köszi, de ki tudja, anyu mikor készíti el, én meg már úgy ennék.
- Nálunk gyakran van, mert én is imádom. Majd hozok, a receptet sem felejtem el.
- Tök jó, ezt megbeszéltük.
Az édességes résznél megakadt a szemem a sportszeleten. Naná, hogy kapott egy csillagot. Elég sok összegyűlt. Már értem, miért Csillaghullás a játék neve.
- Most nekem csurog a nyálam, sportszelet, de finom.
- Anyám készíti a legfinomabbat, sütni sem kell. Majd hozok – ígérte meg Tibi.
- Szerintem egyszerűbb lenne egy zsúrt rendezni, finomságokból! Mindenki hozná a kedvenc sütijét, az lenne ám az igazi móka! – jött oda hozzánk Zsófi.
- Benne vagyunk, hamarosan szerét ejtjük, tök jó – kapták oda a fejüket többen is.
Na azért ne csak édességekről essen szó, ámbár lenne még miről írnom. Illatszereket is megneveztek, jó párat, illatukkal együtt. Már régóta kerestem az egyik kedvenc kölnimet, a nevét sosem tudtam, csak azt, hogy sárgadinnye illatú. Most kiderült ez is, Kati felvilágosított, pontosan tudja, hol kapható. Gyorsan leírtam a címet. Tök jó ez a játék. Mi mindent megtudhat az ember! Persze, csak beszélgetni kell egymással.
Ezzel még nincs vége a történetnek. Számos hobbit is láttam, olyan sportokat, melyekben nem vennék részt, azonban, észrevettem, többen csillagoztak ott is, s ment a beszélgetés. Egyszer csak földbe gyökerezett a lábam: Lovaglás, olvastam.
Rögtön odabiggyesztettem a csillagomat.
- Petra, nem is tudtam… - néztem rá álmélkodva.
- Lovagolok, méghozzá versenyszinten. A jövő héten indulok díjugratáson.
- Egyre inkább meglepsz – hebegtem. - Hogyhogy nem tudtam erről semmit?
- Annak idején hiába raktam ki Facebookra videókat, ahogy lovagolok, alig-alig lájkolták, így hagytam az egészet. Te meg ritkán nézel közösségi oldalakat, nem?
- Nem túl gyakran, az igaz – vallottam be. – Képzeld, én mostanában kezdtem el lovagolni, remekül érzem magam.
- Milyen fajta lovon tanulsz?
- Félvér, Pajtinak hívják.
- Terepen voltál már?
- Még ott nem tartok, a helyes ülést gyakorolom. Viszont nagyon szívesen elmennék megnézni téged a díjugrató versenyen.
- Gyere, ha akarsz.
Meglepődtem magamon. Eddig soha nem akartam elmenni olyan rendezvényekre, ahol sokan vannak, s most mindjárt elígérkeztem. Na, mindegy. Anyuék csak elengednek.
- Hol lesz?
- Gödöllőn, majd megadom a pontos címet.
Nincsenek véletlenek. A padomra az Olvasás témakör került. Sajnos, kevés csillagot kapott, de nem baj, szeretem ezt a hobbit, akárki, akármit mond. Egyszer csak Kemény tanárnőt láttam a padomnál, éppen egy csillagot rajzolt a lapomra.
- Mi leszel, ha nagy leszel? – kérdezte mosolyogva.
- Biblioterapeuta.
- Ejha! Miért pont az?
- Mert szeretném könyvekkel gyógyítani az embereket. A tanárnő is szeret olvasni?
- Sajnos, kevés az időm. Gyerekként magam is rengeteget olvastam, most pedig, ha az időm engedi, ismeretterjesztő könyveket szemezgetek.
Így beszélgettünk még a tanárnővel pár mondatot, még soha nem kommunikáltunk ennyit egyvégtében.
Járkáltunk a padok között, egyre több csillagot osztogattunk, s remekül éreztük magunkat. Többekkel tudtam beszélgetni, hozzám is szóltak mások, szinte hihetetlen.
Kilátásba került egy zsúr, ahol finomságokat ehetünk, talán egy díjugrató versenyt is megnézhetek. Láttam olyan témaköröket, ahol a játéké volt a szerep. Kiderült, nem csak Flóra szereti a nyelvi játékokat és a társasokat, hanem mások is. Megbeszéltük, valamelyik hétvégén összeülünk, s játszunk egy jót. A Scrabble, a Sudoku, a Monopoly és az Activity a menő.
Megszólalt a csengő, most igazán sajnáltuk.
- Sebaj, gyerekek. Lesz még ofő óra, hozok majd játékos feladatokat. Ha akarjátok, a lapokat itt hagyom. Holnap, a szünetekben még kitölthetitek őket, diskuráljatok csak. A végén azért szeretném majd látni a csillagokat, tehát vigyázzatok a feladatlapokra.
Mosolyogva kiment a teremből.
Másnap a szünetekben is többször nézegettük a témaköröket. Megakadt a szemem a pingpongon. Soha nem tudtam, de jó lenne megtanulni. Felajánlották, hogy bevesznek a csapatba, tanítgatnak, Rékának van pingpongasztala.
Ennyi jót egy játékban, el sem hiszem. Olívia, te igen?
Szeretettel: Noémi”
 *
„Szia, Noémi!
 
Magam is ámulok és bámulok, és nagyon örülök. Nem tudom, pontosan mi válthatta ki Kemény tanárnő és a többiek ilyen pozitív irányú viselkedését, de végtelenül boldog vagyok. Remek kis feladatot talált ki.
Hétfőn megyek hozzád, s várom a bátorsággal kapcsolatos gondolataidat.
Szeretettel: Olívia”
 
Közönyösség, jutott eszembe. Eddig közönyösek voltak a gyerekek, ezért serkentő feladatokat kell kitalálni nekik, melyek egymás megismerésére buzdítanak. Csodálatos lépés volt ez Kemény tanárnő részéről. Hál Istennek, észhez tért.
 
Kedves Olvasó! Tartozom még egy vallomással. Történetem elején írtam, hogy a többi tanárral is fogok beszélni Noémi esetéről. Most elmondhatom, próbáltam kérdezgetni őket, de egyikük sem akart nyilatkozni. Beszélgetésekre tehát nem került sor, de annyit megtudtam, hogy többen sajnálkoztak Noémi problémáján. Érdekes, megoldást egyikük sem tudott, vagy nem akart javasolni. Láttam, az osztályfőnökre tolják a felelősséget. Szerencsére, a dolgok jól alakulnak, beindult a gépezet.
 ***
 22. Fejezet - Bátorság mindenekelőtt
 
Ismét egy fontos témához érkeztünk, amit alaposan át kellett rágnunk. Noémiben az a jó, hogy nekem megnyílik, nem kell harapófogóval kihúzni belőle mindent. Szeret velem beszélgetni, úgy látom, megbízik bennem, s ez a legfontosabb.
- Tudod, Olívia, még mindig az osztályfőnöki óra hatása alatt vagyok. Sokat gondolkodtam, vajon mi változott, s eszembe jutott valami.
- Mire jutottál?
- Arra, hogy én változtam meg, elég bátor vagyok ahhoz, hogy megtegyek dolgokat.
- Témánál vagyunk, pont erről lesz szó ma – jegyeztem meg mosolyogva.
- Mihez kellett a bátorság?
- Először is, elsőként én tettem lépéseket Flóra felé, én kezdeményeztem, így sikerült szorosabbra fonni a kapcsolatot, s most már egymás mellett ülünk.
Kemény tanárnőtől eddig úgy féltem, mint a tűztől. Tanácsodra elé álltam, s elmondtam neki az érzéseimet a rossz hangulatú, szorongató felelésekkel kapcsolatban, s látod, megérte.
Összeszedtem a bátorságomat, hogy Vikit felhívjam, s elmondjam neki, máshol szeretnék lovagolni.
Mertem váltani, Nikit és a lovardáját választottam.
A játékos osztályfőnöki órán, pedig bátran beszédbe elegyedtem másokkal, remekül éreztem magam, s még el is ígérkeztem Petra díjugrató versenyére.
- Noémi, nagyon büszke vagyok rád, ugye tudod? Pontosan ezeket a bátor cselekedeteidet gondoltam én is végig veled kapcsolatban, s te remekül teljesítetted mindet, s most el is mondtad. Vajon mitől lettél ilyen bátor?
- Nem is tudom, Olívia. Talán azért, mert az első alkalommal mondtad, hogy nem vagyok egyedül. Rengeteget jelentenek nekem ezek a beszélgetések, úgy látszik, erőt merítek belőlük. Arra gondoltam, miért ne próbálhatnék meg dolgokat én is, ha mások megtehetik? Nem tudom, egyszerűen megjött hozzá a kedvem. Az is segített, gondolom, hogy Te is velem egy cipőben jártál, és sikerült kimásznod a gödörből.
- A családod mit szól mindehhez?
- Nem győznek betelni a dologgal. Sokat jelent nekik, hogy derűsebb és vidámabb vagyok, mint egyébként. Nagy kő esett le a szívükről. Mi, mindannyian nagyon hálásak vagyunk neked, Olívia.
- Tudod, én meg azért vagyok hálás, hogy megismerhettelek benneteket!
Egy darabig csendben ültünk, megható volt ez a pár pillanat.
- Noémi, mi újság a lovaglással? Továbbra is jól érzed magad Nikinél?
- Egy percig sem bántam meg, hogy oda mentem. Niki csodálatos ember, Pajti pedig remek barát és tanító. Képzeld, a lovagláshoz is kell bátorság, nem is akármilyen! Hadd meséljek el egy-két érdekességet. Tudod, Niki utalt arra, hogy nem jó az egyensúlyérzékem, fejleszteni kell. Meséltem Neked, milyen gyakorlatokat végeztünk és végzünk a mai napig is. Tapasztaltam azóta egyet, s mást. A patracon, képzeld, hanyatt kell feküdnöm a lovon, úgy indul el velem Pajti lépésben, majd menet közben fel kell ülnöm. Gondolhatod, először hogy féltem, de Niki nyugtatott, Pajti nagyon óvatosan lépkedett, s a végén már remekül éreztem magam. Oktatóm mondta is, hogy nagyon büszke rám, mert leküzdöttem a félelmemet. Most már nem mindig a patracon lovagolok, hanem nyeregben is. Niki megígérte, hogy ha ilyen jól mennek majd a dolgok, a szárakat is a kezembe adja, s úgy gyakorolunk tovább. Egyre több feladatot és gyakorlatot bíz rám, látja, megvan hozzá a merszem, olyan jó!
- Jó, bizony. Örülök neki nagyon. Eleinte is ilyen lelkesedést vártam, ezt nem kaptam meg tőled, amikor Vikihez jártál.
- Ott, a versengés volt a középpontban, a hangulat is ezt tükrözte. Itt, teljesen más. Ló, lovas, oktató között létrejövő harmonikus kapcsolat, hiába, a lovarda rászolgált a nevére.
- Tényleg, anyudék elengedtek a díjugrató versenyre?
- Őszintén, eleinte nagyon meglepődtek, hogy menni szeretnék. Aztán rájöttek, remek lehetőség ez nekem a kimozdulásra. Még nem döntötték el, ki jöjjön el velem. Szombaton lesz, elvileg a cukinak nyitva kell lennie, a könyvesbolt is rövidített nyitva tartással üzemel, a nagyi még nem határozott.
- Ne izgulj, megoldjuk. Tudod, van egy ötletem. Ha benne vagy, megkérdezzük a szüleidet, elengednek-e velem. Szívesen elkísérnélek. Mit szólsz?
- Komolyan mondod? Nagyon örülnék neki, Olívia. Egyáltalán, szereted a lovakat és a lovas sportokat, nem teher ez Neked?
- Ne félj, messziről szívesen nézem, csak lovagolnom ne kelljen őket – mondtam nevetve.
- Ezek szerint te ráérsz és eljössz velem szombaton? Mi lesz a könyvtárral és az alapítvánnyal?
- A könyvtárban kollegáim is vannak, akik besegítenek. Az alapítvány miatt pedig ne legyen gondod. Akkor, megkérdezem a szüleidet, elengednek-e velem, jó?
- Rendicsek, biztosan, mert szeretnek Téged, és megbíznak benned.
- Noémi, van valami, amiről beszélnünk kell. Ne ijedj meg, nincs semmi baj. Úgy érzem, most már eleget beszélgettünk, ezért a hétfő délutánokra már nincs szükség.
- Jaj neee!!! – rémült meg azonnal.
- Noémi, nem kell elszakadnunk egymástól. Figyelj rám, légy szíves. A beszélgetések helyett mást csinálunk együtt, több programra is szeretnélek elvinni. Első alkalommal pedig te szervezted meg a díjugrató versenyt. Ideje, hogy együtt kimozduljunk, jól érezzük magunkat, s menet közben megbeszéljük az élményeket. E-maileket továbbra is várok tőled, amikor valami érdekes történik veled a suliban, vagy az életed bármely területén, ami fontos a számodra. Nem válunk el, csak másképp töltjük el a közös időt. Szerintem legtöbbször a hétvégeken leszünk együtt egy-két órácskát.
- Tényleg megijedtem, mert azt hittem, itt a búcsú ideje. Akkor csak azt jelenti, hogy másképp leszünk együtt, igaz?
- Pontosan.
- Akkor házit már nem is kapok?
- Elég, ha levelet írsz, s beszámolsz Nekem. A közös élményeket pedig együtt megbeszélhetjük. Nagyon várom majd azt a versenyt, igazság szerint, még soha nem voltam ilyenen.
- Én sem. Remélem, jó időt fogunk ki, Gödöllőn rendezik meg, szabadtéri program lesz.
- Majd napsütést kérünk arra a napra.
- Petra is nagyon készül. Hozott be a suliba pár képet, meg a telefonján is mutatott egy rövid videót az edzéseiről. Olyan jó, hogy megmutatta nekem is.
- Bizony, ez remek hír.
- Olívia, az életedben mi volt a legnagyobb bátor cselekedet?
- Gondoltam, hogy rá fogsz kérdezni – nevettem fel. Még ma is tisztán emlékszem. Szerintem, legnagyobb merész cselekedetem az volt, amikor iskolásként odaálltam az osztály elé, s kipakoltam nekik.
- Mit csináltál?
- Betelt a pohár, elegem volt, hogy szinte levegőnek néztek. Elmondtam nekik mennyire rossz egyedül lenni, hiába vagyok közöttük. Elmondtam nekik az érzéseimet, úgy, ahogy te tetted Kemény tanárnőnél. Kértem, hogy fogadjanak maguk közé, szeretnék tartozni valahova stb. Nem szidtam senkit, csak kiöntöttem a bánatomat. Úgy látszik, hatásos volt a beszédem, mert azóta már volt kikhez szólnom. Két-három osztálytársammal különösen jó lett a kapcsolatom, így már sokkal jobb volt naponta suliba mennem.
- Elhiszem, most már én is úgy érzem, vége a magányos időszaknak. Amikor először találkoztunk, Olívia, nem tudtam, hogy ilyen kellemesen megváltozik majd az életem.
- Voltak ötleteim, de rajtad is rengeteg múlt, kicsim. Ha nem vagy ilyen beszédes, ha nem teszed meg az első lépéseket, ha nem hagyod, hogy segítsek, minden másképp alakult volna.
- Ha olyan rideg és szigorú lettél volna, mint Kemény tanárnő, biztosan nem nyílok meg neked – mosolyodott el.
- Látod, már ő sem olyan szívtelen.
- Nem, de azért még tartok tőle.
- Semmi baj, nem kell mindenkit egyformán kedvelni.
 
Kicsit még csacsogtunk erről-arról, majd elköszöntem.
Noéminek nem mondtam el, hogy az alapítvány felé időnként beszámolót kell leadnom a fejlődéséről. Semmi értelme, hogy ezzel stresszeljem. Mónika és János örömmel mondtak igent a szombati nappal kapcsolatban. Egyébként is boldogan megyek el Noémivel programokra, meglátjuk, hogyan boldogul más környezetben, több ember társaságában.
Neked mi a tipped, Kedves Olvasó?
 
Folytatjuk 
*************************************************
 ÚJSÁGBEKÖSZÖNTŐ 
 
FŐOLDAL - MEGSZÓLALOK MŰVÉSZETI MAGAZIN
ÚTMUTATÓ AZ M.M.M. HASZNÁLATÁHOZ
 
Tisztelt Látogató, Kedves Olvasó!
Szeretettel köszöntelek a MEGSZÓLALOK MŰVÉSZETI MAGAZIN jelen számával.
Elnézést a bizalmasnak tűnő megszólításért, de gondolom ezt a lapot barátaim, vagy híveim olvassák és nem az ellenségeim, mivel nem nekik szánom.
Nagy Vendel vagyok, Szekszárdon élek, s több mint negyven éve írogatok különféle lapokban, antológiákban, különböző műfajokban és stílusokban. Vers, próza, cikkek, glosszák, humor, stb.
Mindig volt valamilyen megjelenési lehetőség, de a mai gazdasági világban ez teljesen megváltozott. Már nem terem babér a magunkfajta számára.
Önálló verseskötettel is jelentkeztem, köszöntve az új évszázadot.
Sajnos sok minden az anyagiakon múlik, de ehhez párosulhat még a kortársak hiúsága, és kicsinyessége, ami megakadályozza az érvényesülést, ebben
a belterjes művészvilágban.
Nagy Vendel


Éppen ezért más módszerhez kell folyamodnunk, s egyénileg 
kell a sorsunkat a kezünkbe venni.
Régóta gondolkodom egyéni könyvkiadásban, ami részben, egy könyv erejéig anyagi haszon nélkül megvalósult. Jelenleg, egy tiszteletre méltó lehetőséget kihasználva, huszonegy, eddig  megjelent kötetem a  MEK (Magyar Elektronikus Könyvtár)  
oldalain található. 
A másik ötlet egy saját lap indítása, de a nyomda, papír, és terjesztés költségei szintén horribilis összegbe kerülnének.
Ki vesz manapság könyvet, vagy újságot? Az elvetemült!
Egy irodalmi műalkotás publikálásához három nehezítő elem adatik: a mű megírása, kiadása, és eladása.
 
A kor adottságait kihasználva egy elektronikus  lap megjelentetésén fáradozom.
Internet, jó cím, jó írások, és kész is. Gondoltam, persze nem így van.  Ha a Hócipőre gondolok, az enyém csak Dorkó lehet.
Mivel magamnak, és írogató barátaimnak megjelenési, meg szólalási lehetőséget szeretnék biztosítani, jobb ötlet híján  a lap címe: MEGSZÓLALOK
 *
Ebben az évben a tizenkettedik  évfolyamába lép a világszerte népszerű irodalmi folyóirat. Nem túl meghökkentő cím, de a dolog lényegét kifejezi.
*
Néhány gondolat a tartalomról, és a formáról.
A cím sugallja, hogy bárki aki jogilag kinyilvánítja,hogy az írása megjelenhet lapunkban, akkor, ha megfelel az írott és íratlan szabályoknak, előbb utóbb meg is jelenik az aktualitás jegyében.
Csupán néhány írott, és íratlan szabályt kell betartani.
Az írás nem lehet alkotmány és nemzetellenes, ízlésromboló, trágár, erkölcsi normákra fittyet hányó, magyartalankodó, és túlzottan napi politizáló.
Napi politikával nem foglalkozunk, persze ez nem jelenti azt, hogy nincs véleményünk róla.  Írás közben elkerülhetetlen a történelmi visszatekintés, de a határt a kettőezredik évszámnál meghúztuk.
Megjelentetnénk cikkeket, novellákat, riportokat, humoreszkeket, verseket, dalszövegeket, reklámokat, tudományos ismertetőket, érdekesen megírt recepteket, stb.
Az írások tartalmának valódiságáért a szerző felelős. A szerzői jogokat fenntartjuk, a lapból máshol publikálni tilos, a lapot egyben továbbítani szabad.
Szerzőink máshol is közölhetik saját írásaikat, hiszen az ő  tulajdonuk.
  Az újság terjesztése elektromos úton történik e mail címre, mindenki egyénenként megkaphatja, ha kéri, de ugyanígy le lehet mondani. Titkos vágyam, hogy a határokon túl élőkhöz, vagy más földrészekre került honfitársainkhoz is eljusson ez az olvasnivaló.
A lap ingyenes, nem kérünk érte pénzt, de nem is tudunk fizetni, pl. honoráriumot. Az ingyenességnek is megvannak a veszélyei, mert azt sugallja, hogy értéktelen  a termék. Pedig csak gesztus az olvasó felé. Persze semmi sem ingyenes, ezért ha valaki támogatni szeretné a magazint, megteheti irodalmi munkával, tárgyi dolgokkal, vagy némi készpénzzel, ami egyéni megbeszélés után történhet. Mindezt a magazin fejlődése, és fennmaradása érdekében kérjük. Pl.: elektronika, megunt, leselejtezett laptop,  nyomtató, stb.
A külalak technikai okokból egy hasábos. Így kezdetleges eszközeinkkel  egyszerűbb, de pl. vakoknak, akik remélhetőleg olvasóink lesznek, az olvasó programjuk könnyebben boldogul ezzel a tördeléssel.
Később, technikánk fejlődésével fotókat festményeket, és egyébb illusztrációkat is szeretnénk közölni, színesítve a lapot.
A számokat havonta küldjük, visszamenőleg is, hiszen később is csatlakozhatnak hozzánk, ha Ti is propagáljátok fejlődő folyóiratunkat.
Barátok között add tovább.
Kíváncsian várom a reagálásokat.
Elérhetőség:
telefonon: 06 30 550 51 06
e mail-ben   nagy.vendi54@gmail.com
 
Megrendeléseket, írásokat, hozzászólásokat erre a címre kérem.
Mindenkinek kellemes olvasást, és jó szórakozást kívánok.
Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérek. Egyebet nem mondhatok.
A  szerkesztő...
 
NAGY VENDEL    MAGÁNZÓ
NYIBA, KÖLTŐK IMÁI DÍJAS    2017.
ARANY  BOT  KÜLÖNDÍJAS     2018.
NYIBA KÖLTÉSZETE DÍJAS    2021.
SZEKSZÁRD,   2022.  JANUÁR  01.
 ........................
 
Egyéni hitvallás
 
NAGY VENDEL: MEGSZÓLALOK
 
A tribünön és
A szószéken
Én nem értem el
Semmilyen sikert,
Számomra csak a
Katedra, és a
Színpad termett
Némi babért.
Igazán nem is
Törtem magam
Efféle jutalomért,
De mondani valóm van
Erről a cudar világról,
S magányomból
Csak az írással
Tudok kitörni,
A Magyarok
Gyönyörű nyelvén
Sokakkal pörölni
Hangos, hamis szóra
Magamat nem ragadtatom,
Mint némely
Szószátyár szónokok,
Nem mondok szónoklatot.
A literatúra az
Amivel dicsően szólhatok,
Mondom, mondom,
A magamét
Míg levegőt kapok,
Amíg a Teremtő akarja:
Megszólalok.
 
2012  augusztus 1.
.....................................
 
Elérhetőségeim: 
Nagy Vendel
7100 Szekszárd,  József Attila ut. 3
Telefon.   06 30 550 5106
Vezetékes:  74 312 305
E-mail címem: nagy.vendi54@gmail.com
Facebook: nagy vendel   
www.megszolalokblogszpot
 
SZEKSZÁRD,  2022. JANUÁR 01
.......................................

ELSŐ UTAM AZ ÚJ ÉVBEN - FELÖLTÖZTETEM SZÍVEMET.
 
NAGY VENDEL: ÚJÉVI LÁTOGATÁS...
 
Felöltöztetem szívemet,
Tiszta új ruhába,
S kívülre is
Szép ruhát veszek.
Ez évben is legelőször 
A temetőbe megyek.
Együtt eltölteni
Az ünnepeket.
A sírkertnek csendje vár
Itt nyugszik Apám, s Anyám,
S öcsém is immár.
Tizedik  éve.
Első utam idevezet
Minden esztendőben.
Köszöntöm Őket
Fedetlen fővel.
Számomra nem haltak meg,
Csak ide kiköltöztek.
Karácsonykor kis fát hoztam,
Szilveszterkor koccintottam
A zord márvány kővel.
Megköszönöm, hogy őrzitek
Nekem e helyet,
De én még egyszer
Haza megyek.
Süvít a metsző szél,
Fagyosak a rögök,
Itt hagyom most  még
E sírgödröt.
Az arcomon érzem
Hideg van nagyon,
A kutya is fázik
Kint az udvaron.
Az ajtót résnyire nyitom  ki,
Úgy engedem be  a  melegbe.
Duruzsol a kályha,
Jobb neki, ha bent van,
A meleg szobában.
Csak Titeket hagylak kint,
-Kedveseim-
A hideg kriptában.
Szorítsatok helyet,
Nem sokára Veletek leszek.
 
2022.01.01

*************************************************
 6. HUMORESZKEK  (02) 
 
JELIGE: BANDI ÉS SANYI
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL:  FOGSZ TE MENNI
 
 Virtusra vágy a gazda, és a juhász, s csak alkalomra vár, mindkettő huncut betyár.
Régóta hogy komák, ilyen ez a világ .
Ritkán találkoznak, útjuk nem egy-nyomra hág, csak nagy ritkán tán, mikor András gazda a topegán szénáért jár, s zörgeti kocsija láncát a makadám, melegíti ujját a pipája szárán, hideg szél fújdogál, így reggel tájékán.
Sándor bátyám a juhász, ki folyton folyvást csak furulyáz, néha hamisan trilláz, befogja a somfa sok  lukát, sunyian áll, figyeli a taligát, miközben az árok partján legelész a nyáj, fokosával kotorász. Hamarvást jöhet egy potya kortyintás, éjszaka főzték a boszorkák könnyét a tanyán.
 
Mindkettőnek van egy rusnya, lusta szamara, s hogy italosan se legyen a névtalálgatásában hiba, az egyiknek Sanyi, a másiknak Bandi név lett az örökös jussa, más névre egyikőjüktől sem fussa.
Nincs is ebből semmifajta galiba, nem is hallgatnak másik szóra, néha csak a pulira.
A két öreg egyivású, szamaruk jó-állású, mindkettő a magáéra büszke, sokra viheti még, valamelyik nagyfülű szürke.
Nincsen a szívükben irigység, vagy tüske.
 
Sanyi szamár az útmentén áll, mint annak idején Bálám csacsija csikaja, fejét bólintja, nyakában csengő - bongó kolompja.  Akár egy lompos főkolompos. Ez lehetne tán lomha futása kolonca? Nem lesz ő a falu bolondja.
A két állat közt ott az árok, mint valami szakadás, akár télvíz idején a folyón a rianás. Ez az akadály meggátolja a rohanást.
 
Versenyben áll ugyanis idestova egy éve a juhász és a paraszt,
szamarat előbb melyikőjük szalaszt? De csökönyös ám
mindegyik szamár, s mint a cövek: egy helyben áll.
Mindegyikük a magáét gusztálja, kivannak állítva mustrára.
 
A gazda szürkéjére sandít, hogyan ugraszthatná meg a Bandit?
De a rusnya állat csak áll, s veszni látszik a fogadás, majd rögvest utána az áldomás, a gazda tekintete kópé villanás.
A juhász szeme izgalomtól bandzsi, de nem mozdul semerre a Sanyi.
 
A taligás gazda, kopottas bakján maradva, ostorral a szamár
Farka alá csördít: s kiáltja,
"Fogsz te menni, Bandi!"
 
No, de több eszük van a szamaraknak, egy helyben maradnak, s a jó atyafiak bajszuk alatt somolyognak.
Ez a két ledér, túljárt mindkettőjük eszén.
Virtus kedvük elszállt, vállat rándítanak, tán legközelebb fordítanak a szerencse kerekén, majd megbékélnek a maguk kenyerén. 
 
Mindegyik tarisznyából előkerül a butykos, s hogy nem víz van bennük, vagy lőre, az szinte hogy bizonyos.
Erre kanálszám ehetnék a ciánt, látszik hogy letörlik ingük ujjával az edény száját, nem pediglen loccsintják, ahogyan kútvízzel szokás.
Elmondják a vincellér igazságát, miszerint: Útból, kútból senkit nem szabad kizárni, más gátját átvágni, ezt a szabályzatot áthágni.
Majd egymásra emelve ürítik a teli csutorát, mint jó barátok, és rózsaszínben látják, e cudar világot.
Szerencse, hogy baj egyőjüket sem érte, az eklézsián majd megadóznak érte.
 
SZEKSZÁRD, 2021. június 05.

*************************************************
 7. Angyali találkozások 
 
VÉGHELYI PÉTERNÉ : A pej ló, és a kosaras fiú
 
Amikor 80-90 éves idős emberekkel vagyok együtt, megérintenek olyan dolgok, amik leírhatatlanok, és amikor ezeket a leírhatatlannak tűnő dolgokat le akarom írni, beleütközöm az emberi korlátokba.
Miért van ez?
Már régóta gondolkodom ezen. Most, amikor nem tudunk hétről-hétre imaalkalom kapcsán összegyűlni, az apró szobájukban rekedt embereket a parányi ágyszéleken ülve látogathatom csak meg. Egész életterüket lefoglalom, ha abba a szobába belépek, amit nekik is meg kell osztaniuk egy idegennel, akit életük alkonyán melléjük rendelt az Isten. Kinek barátként, kinek keresztként adva a végső időre a földi társaságot. Minden esetre a hosszas bezártság megtestesíti a két ember közötti teret uraló érzelmeket.
Van, ahol jelenlétem légkört bont, mert közösen viselt sorsuk megélt óráját felhasítom, elveszem a nyugalmat, ami akkor is nyugalom, ha derűsen beszélgetnek, vagy ha hallgatnak, mert e hallgatásnak is termő ereje van. Újfajta benyomások érnek, mert a szobánkénti látogatások alkalmával, valódi arcéleket villant fel előttem az Isten. Órákig járkálok a nagy intézetben, amíg mindenkit elérek. Itt nem lehet forgatókönyv, vagy recept, ez nem levezényelt közösségi alkalom, ahol kollektív szeretetvirágok bomlanak ki, ezek egyéni megérintettségek, arcok, lelkek forgószele, melyek megtáncoltatják a lelkemet, és a lélek valódi iskolája, ahol néha felelni is kell. Bizony, én, aki mindig beszélek, most inkább hallgatok, mert nem ismerem ezt a tananyagot, és hozzászólni nem tudok. Sokan nem tudják, és eddig én is csak sejtettem, hogy ebben a beteg világban az Istentől, és a bűnökben fuldokoló, gyökereitől eltépett ember között egyetlen híd az idős emberek helyes emlékezete. Azoké az
embereké, akik ma 80-90 évesek.
Véghelyi Péterné

*
Fogalmazhatnék úgy is, hogy a szent maradék, akiket a kommunizmus előtt – vagy bátran annak idejében – a valódi életszentségbe merítettek még bátrabb szüleik, nagyszüleik. Közösségi imaalkalmainkon megtapasztaltam azt, hogy Isten a leghamisabb húrokon is csodás hangokat tud előhívni, amire 
példa a saját méltatlanságom, és a múltat idéző hitről való beszélgetésekből hétről-hétre megszülető remény, mely legyőzi 
ideig-óráig az öregségtől, magányosságtól megtört emberek csüggedtségét. Ezekben a szobalátogatásokban, az arcélekkel való egyéni találkozásokban értettem meg azt, hogy állandó törekvéseink mögött, amik az idős emberek életének megjobbítására irányulnak, mennyi helytelen értelmezés, és mennyi hamis ideológia rejlik. Most lepleződött le az, hogy mi őket alábecsüljük, és helytelenül azt gondoljuk, hogy őket szórakoztatni, fejleszteni, foglalkoztatni kell, aminek következtében infantilizáljuk őket. Taníthatóvá akarjuk nyilvánítani azokat az embereket, akik idősek, azaz idővel teltek, és akik hordozzák az emberiség eddigi legnagyobb tudását, és tapasztalatát. Mert inkább éli túl a zord, fagyos időt a termő fa, mint a frissen ültetett, és agyonpermetezett cserje.
Ezekben a kis szobákban átragyog valami vonzó méltóság, és minden beszélgetésem tollért, papírért kiált, mert a szavak is mások, és a mesélő szavához mást társít, mint én, a beteg világ sebzett gyermeke, és félek, hogy emiatt rosszul emlékszem. A hatodik szobában végre megértem, emlékezni tanít most az Isten, hűséges, ép lelkű emlékező-mesterekkel. Ők nem nagy tudósok mondatait ismételgetik, nem a Szentírásból idézgetnek, mint mi oly gyakran, ha hitünknek bizonyítékait mutogatjuk másoknak. Nem, ők az életükről beszélnek, arról a hagyományról, aminek alapja a változatlan erkölcs. Ma egyik napról a másikra változnak az értékek, az ideálok, a példaképek, a módi. Ezért inognak emberi építményeink: az állam, az Egyházi szervezet, az iskola, a tradíció. Ők azzal, ha megmutatják az életüket, megláttatják a hitüket is. Nekik nincsen szükségük teológiai írásművekre, egyházatyai iratok tanulmányozására, mert a hagyományban maradtak, mivel életük maga a hagyomány. Bár megéltek több új világot, nem gondoltak újra mindent, mert azt a szent hagyományt élik, ami soha nem változik. Krisztus sem azért jött, hogy egy új vallásunk legyen, hanem hogy életünk legyen.
Most ezeket az életeket terítették ki előttem a bezárt szobákban türelmesen várakozó emberek. Micsoda ragyogás, elvakít és megtör. A hatodik szobában éreztem, hogy Isten szinte áthuzalozza az agyamat, hogy a felfogóképességem átalakuljon, és emlékezhessem arra, amit ott hallottam, és a lelkemre karcolt az Isten. 91 éves emberrel beszélgetni nagy bátorságot kíván, főleg, ha olyan asszonyról van szó, aki eltemette már férjét, és mindkét fiát. Igent mondani egy ilyen, földi értelemben lecsupaszított életre, nos, ez felfedi a kínok mögött rejtőzködő emberséget. Ám ha szóra bírják, és hallgatják, az Ige megtestesülését fel lehet fedezni az életében. Enged az ágya szélére leülni, ez bizalma jele.
 – Idefér, itt nem adnak dunnát, vékony a takaró, háromszor is megigazítom, mert sokat alszom napközben.
 
Felém fordul egész testével, örül, hogy maradok, tudja, hogy most nem rohanok, mert szobákon kívül ember nincsen, így csak itt lehet dolgom. Leteszem a kávét a kis asztalkára, közben hallgatom, hogy a napokban melyik étel nem ízlett, s kérdezem tőle mit enne? Káposztáról beszélni a tél kezdetén, valóságos népszokások gyűjteménye. Orrolok magamra, hogy jegyzettömböt miért nem vittem, remek recepteket diktál le most nekem, no majd visszajövök, csak el ne felejtsem, hogy csakni volt a neve, s a káposztás tésztát hogy is szerette. Felvidéki asszony, olyan ízesen beszél, az a betűje á-nak hangzik, megszépíti a szavakat. A dunyhákat a háznál tömték, és édesanyja kiterítette a kerítésre. Volt egy lovuk, amelyik megrágta a sarkát – az egész szobát betölti a kacagás. A szemben lévő ágyon egy másik asszony ül, már benne vagyunk a beszélgetésben, és én látom az udvart, a kerítést, a lányok négyesfogatát, akik kacagják a lovat, ahogy eszi a kirakott dunyhát.
Egy szép pej ló volt ám! Mosolyog rám, s kezét emeli felém:
– Tudjá-é, hogy melyik a pej ló?
– Ó! – mondtam megszeppenve, most vizsgázok, ő feleltet, de kezem széttárva csak hallgattam, s ő legyintés helyett vállamat érintve tanítani kezd.
– Hát a bárná ló, azt hívták pej lónak. A fehér ló volt a deres. Mindig két lovunk volt, az igáslovak, meg ha csikóztak, a kiscsikó!
 *
Milyen más lett az asszony, csak tanít, emlékezik, nekem jönnek a képek, és ott vagyok az udvaron. Látom a házat, az édesanyját, majd azt is, hogy hogyan halt meg a férje, mennyit sírt, hogy élt tovább, mert van hite. Hát, ezek a leírhatatlan képek, a lelki hologramok, amiket beengedünk a lelkünkbe, de kell az Isten közreműködése, ám kifele nem tudjuk reprodukálni őket. Ezek beépülnek a személyünkbe, és megőrzik az emlékező, mesélő embereket. Izgatottságom egyre nőtt, ettől a felisme-réstől, és több volt ez, mint amikor egy hallatlanul értékes könyvet olvasva megéljük tudásunk gyarapodását. Ez több, mert érinti az addigi tudásunkat, és átrendezi lelkünket, és óriási többleterőt szabadít fel bennünk. Ezek az angyali találkozások, ezek Isten nélkül nem jöhetnek létre. Majd-nem elrepültem az örömtől: érezni lehetett a testemben is, hogy felemelő.
Válságos időkben vagyunk, mindenki okoskodik, és kutatja, firtatja a jövőt, hát most kell a bölcsekhez fordulni, így hát egyet közülük én is megkérdeztem.
– Ida néni, mit gondol, mitől beteg ez a világ, mi a bajok valódi oka?
Előrehajolt, és így szólt:
– Én úgy gondolom, hogy nágy báj áz, hogy a fiatalok nem dolgoznak, nem ismerik a munkát, mert nem tanulják el a szülőktől, így ráérnek, és unalmukban haszontalanságokon járatják az eszüket, és gonoszságokat követnek el. A másik meg az, hogy az emberek nem félik az Istent, nincsen bennük istenfélelem, hogy az Isten mindent lát, ez a baj a mai világban! Ahogyan e két tézist kimondta, éreztem hogy ez az igazság, ezt kellene a híradókba bemondani, ahol Ida néni szerint annyi szörnyűséget mutatnak, hogy abba bele lehet rokkanni lelkileg. Idős barátnőm hozzámondaná még a sok elmondott hazugságot is, és hogy legszívesebben leköpné a képernyőt, ha nem neki kellene letörölnie azt. Az igazság csendjében hallgatunk néhány másodpercig, s közben Ida néni tartását kiegyenesítette a bölcsesség, és a tudás. Félve törtem meg a csendet kíváncsi kérdésemmel:
– Ida néni, szeretne most 20 éves lenni? - Azonnali tiltakozással válaszolt:
– Isten mentsen tőle!
– És negyven? – játszottam a türelmével
– Pláne nem, már fel is fognám, hogy mekkora nagy a baj! – mosolygunk, és félve mondom a két asszonynak:
–Tudják, én szívesen cserélnék bármelyikőjükkel, mert ha belegondolok abba, hogy még csak a felénél tartok, …ez nagyon félelmetes… – most ők voltak többségben, és mosolyukban, a hangtalan együttérzésükben megéreztem a szabadságukat. Ők már szabadok voltak a világ betegségeitől, mert lelkükben 91 éve eleven az a másik világ, amit én most kaptam meg a felvillanó holografikus képekben. Valószínű azonban, hogy ez olyan lehetett az ő édes életük eredeti képeihez képest, mint az árnyék. Nekem most e forrongó, lángoló világban mégis hűvös, jó illatú menedék. Szinte repültem a folyosón, csak a szomjúságnak engedtem, egyszer tartottam csak szünetet. A 17. szobában aztán újra felkapott egy hűs szellő, mert a 14 éves Laci bácsi életéből kaptam szép képeket, a 87 éves testbe rejtett mesélőtől, akit tanítóként kellene alkalmazni ma, a példaképek nélküli iskolákban, ahol alig akad tanári karizma, aki jellemeket varázsolna az oktondi fejekből. Érdekes, az idős emberek mindig őriznek egy tiszteletreméltó tanítói képet a szívükben. Ma a gyerekeknek ezt is nélkülözniük kell. Amikor bementem Laci bácsihoz, már mutatta, hogy az ágy szélére ülhetek, és az esőt szidta, mert szürke minden, de azonnal nevetni kezdett, az emlékezés derítette jókedvre. Néztük a csupasz füzeket az ablakból, s mondja nekem, hogy milyen jól lehetne most hajlítani őket. Kezével mutatja, hogy hogyan fonta a vékákat, szakajtókat, és meséli nevetve, hogy milyen büszkén vitte 14 évesen a vásárba a maga készítette kosarakat, eladásra. S ez csak a képek kezdete …

Laci bácsival folytatjuk a történetet a következő számban…
 
V.Péterné

*************************************************
 8. HAZAI TÁJAKRÓL 
 
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL  IRODALMI MŰINTÉZMÉNYÉBŐL

Szegzárdi Nagy Vendel Szent Miklós neve napján című versét elmondja: Ilosvay Gusztáv. https://www.youtube.com/watch?v=-kMJuhqv5mA
 
RÉSZLET A RÁDIÓ MOZAIK SYDNEY  MAI ADÁSÁBÓL
2021.DECEMBER 05. - MOTTÓ,  KÉRTEK RÁ DIÓT?
 .................................
 
A VERS EREDETI, ÍROTT VÁLTOZATA MIKULÁSRA 
- SZEGZÁRDI NAGY VENDEL  IRODALMI MŰINTÉZETE -
 
NAGY VENDEL: SZENT MIKLÓS NEVE NAPJÁN....
 
Ha jó voltál ma,
Jókedvű, és vidám,
Nem morcos, és nem dacos,
Ha  hiszed még,
Felnőttként is  titkon,
S várod a csodát,
Ajándék jár Neked,
Nem aranyos virgács.
Ma este még
Hozzád is eljöhet
Egy elképzelt
Várva várt
Magadnak kitalált
csodálatosan szép
Mikulás.
 
2019 12 06
................................
 
2021.. DECEMBER  05. - EGY KIS ELŐZETES A  MAI ADÁSBÓL
 
  Ha a mai nap kínálatából kellene választanom, mindenképp Les Adam Konyhai huncutságát említeném meg. Azon kívül, hogy olyan témákat hozott ma, amik nem mindennapiak, és amit és amiről beszél az roppant érdekes. Ha szeretnéd tudni, hogyan kell fagylaltot kirántani és, hogy mit lehet használni, hogy még íncsiklandozóbb legyen, akkor okvetlenül hallgass bele. Nem bánod meg, pofon egyszerű, ahogy a maestro mondta. S valóban egyszerű és kifejezetten finom desszert egy vasárnapi ebéd után. Ma Mikulásról beszélgettünk és ünnepeltünk. Katival emlékeztünk, felelevenítettük gyermekkorunkat, hogy milyen volt a mi találkozásunk a Mikulással. Itt szeretném megemlíteni a mese fontosságát és lélekemelő, karakterépítő szerepét. Ne feledjétek meglátogatni Nagy Vendel „Megszólalok” internetes irodalmi magazin oldalát és egész biztos vagyok benne, hogy szépet, s  lélekmelengető olvasnivalót fogsz benne találni.
Ugyanakkor, ha tetszett az adás kérlek, osszad meg barátaiddal, ismerőseiddel, rokonaiddal és mindenkivel ki szereti a szép magyar szót. Köszönjük.
Ezt a honlapot tedd be a keresőbe: www.radiomozaiksydney.com.au

ILOSVAY GUSZTÁV, ÉS ILOSVAY EGYED KATALIN  SZERKESZTŐK
 .................................
 
NAGY VENDEL: Mikulás, Mikulás...
 
Mikulás, Mikulás,
Csudálatos
Látomás.
Rőt ruhája
Piros bodor,
Ősz szakálla
Fehér fodor
Édes, puha
Vattacukor
Hajlott hátán
Teli puttony,
Csizmája kopog,
Talpa alatt
Friss hó ropog.
Versért, dalért
Cukrot ad.
Ajándékot
Osztogat.
Imádságért
Simogat.
Szánkó szárnyán
Libben Ő,
Jövőre is
Újra jő
 
SZEKSZÁRD,   2019   december 6. – Mikulás napján
 
NAGY VENDEL MIKULÁS CÍMŰ VERSÉT ELŐADJA A SZERZŐ
YOUTUBE  VERS, 2018 október 29. - A  VERS HANGOS LINKJE:
https://www.youtube.com/watch?v=hAPAXhFUsaA&feature=youtu.be
.................................
 
Minden kedves barátomnak, rokonomnak, és olvasómnak  ÁLDOTT ADVENTET, ÉS SZÉP ÉS BOLDOG KARÁCSONYT ÉS GAZDAG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK  SOK SZERETETTEL! VENDI.
……................................ 

 Búcsú az élettől, haláltól, könyvtől, Földtől és Tőletek   
  
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: JÁNOS-ÁLDÁS
 
Búcsúzóul koccintsunk pohárt
Így ünnep után,
éljen a  barátság,
Kedves egészségetekre.
Köszönjük, hogy eljöttetek,
asztalunkhoz leültetek,
bennünket megértettetek,
sokat segítettetek,
Isten Veletek,
Legyetek szépek,
és kövérek,
És egészségesek
Máskor is jöhettek,
Ha jöttök lesztek,
Ha hoztok esztek.
Igyatok, egyetek,
minket is szeressetek,
Semmit nem ígérhetek.
Jót ne halljunk Felőletek,
ha messzire mentek,
rólunk semmit ne terjesszetek,
azok se örüljenek,
Mert a jó az mindig gyanús.
Örömmel elviseljük,
Ha Nektek sem
sikerül minden,
Legyetek bátran
jobbak mint az átlag,
jövőre is várunk
szívvel Titeket,
egy demizson bort
azért még vigyetek.
Isten vezérelje a jámbor híveket.
Utolsó gondolatom az óévről,
örökre elmúlt.
Kívánságom az új esztendőre,
szerényen csekélyke,
nem lesz semmiféle új,
Boldogulj!
 
SZEKSZÁRD,  2021.  DECEMBER 20.
 ............................
 
Szegzárdi Nagy Vendel Advent utolsó éjszakáján 2021. című versét elmondja Ilosvay Gusztáv. Az elérhetősége: https://www.youtube.com/watch?v=hfWPWRYaiFU
 ...................................
 
A  VERS EREDETI, ÍROTT VÁLTOZATA
- SZEGZÁRDI NAGY VENDEL  IRODALMI MŰINTÉZETE -
 
Advent utolsó éjszakáján…
 
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: Kopár fák közt..
 
Kopár fák közt kotor a szél
fehér leplet lehel a tél
nászágyán elvérzik
az erőt vesztett erény.
puha dunyhával betakarja
a szemetet s a koszt
piros orcával nevetve
elűzi a gonoszt.
várja a megváltót
adventjét bevégezvén
eltölti lelkét
a hit és a remény.
varjak ülnek feketén
némelyik fészkére száll
onnan néznek le ránk.
fényes csillag mutatja az utat
angyal száll az égen
fénylő angyal vezess,
hogy  követhesselek,
gyermek szállt le közénk
pásztor előtte térdére hull
sok fényes csillag kigyúl
jászolban nyugszik az isteni bárány
tömjénfüst illata száll
erdő mélyén ünneplőben vár
egy pompás fenyőfa
gyertyákkal koszorúzva
Advent utolsó éjszakáján.
Így vált belőle  csodát igéző
Szent Karácsonyfa.
 
Megjegyzés: 2021.12.19
 ..................................
 RÉSZLET A  RÁDIÓ MOZAIK SYDNEY MAI ADÁSÁBÓL
2021. DECEMBER 19.  - AUSZTRÁLIA
MOTTÓ, KÉRTEK RÁ DIÓT?

Mint minden jó Karácsony ez is arról szól, hogy 
megnyugodni, lecsendesedni, körbe
Egyed Katalin és Ilosvay Gusztáv
 nézni a szeretteinken, átölelni azokat, akik ott vannak közeledben és gondolni azokra akik nincsenek fizikailag jelen. Ha egyedül töltöd a Karácsonyt akkor gondolunk rád. Ha családban ünnepelsz, akkor gondolj bele mily szerencsés vagy, hogy ott vannak azok, akik számítanak az életben és akiket szeretsz. Innen a stúdióból hadd adjunk valami Karácsonyi előzetest, s tegyük a fa alá szeretettel. Nagy Vendel versét „Ádvent utolsó éjszakáján” Gusztival, vagy Kati tolmácsolásában  Móra László „Karácsony édes ünnepén”. Mindezek mellé gyönyörű karácsonyi énekek. Hála Istennek többet zenéltünk. 
Természetesen az élet nem áll meg a Karácsony miatt, így a kemény valóság is helyt kapott a sarokban, Sándor Krisztina tudósított  Csíkszeredáról
Ne feledd, Nagy Vendel Megszólalok internetes magazin megtekintését. Így karácsony táján mint minden magát valamire tartó magazin szép dolgokat tesz a virtuális karácsonyfa alá. Nézz bele élvezni fogod. S ha tetszett a mai adás, kérlek osszad meg barátaid és rokonaid között, vagy épp karácsonyi ajándék gyanánt küld el valakinek, hátha megörvendezteted vele. Boldog Karácsonyt neked kedves hallgató.  Köszönjük, hogy vagy...
Ezt a honlapot tedd be a keresőbe: www.radiomozaiksydney.com.au

ILOSVAY GUSZTÁV, ÉS ILOSVAY EGYED KATALIN  SZERKESZTŐK
 ..................................
 
Szegzárdi Nagy Vendel Karácsonyi kalács című versét  elmondja: Ilosvay Gusztáv
https://www.youtube.com/watch?v=HPWQy0mli0A
 
RÉSZLET A RÁDIÓ MOZAIK SYDNEY MAI ADÁSÁBÓL
2021. DECEMBER  26. KARÁCSONY MÁSNAPJÁN, AZ IDEI UTOLSÓ ADÁS
MOTTÓ, KÉRTEK RÁ DIÓT?
*
 A VERS EREDETI, ÍROTT VÁLTOZATA
 
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: KARÁCSONYI KALÁCS
 
Kis karácsony,
Nagy karácsony.
Szép  Karácsony
Jó Karácsony.
Sütögetem
A kalácsom?
 
Volt-e pénzem
Lisztre, sóra?
Édes mákra,
Jó dióra?
 
A mákot a
Kertben szedtem,
A diót a
Fáról vertem.
 
Dagasztottam
Virradóra,
Hajnal tájban,
Kakas szóra.
 
Venyigével
Befűtöttem,
Kemencébe
Bevetettem.
 
Ha ki sült már
Ide véle,
Had osszam szét
Melegébe.
 
Szegényeknek
Örömére.
Megváltásunk
Dicsősége.
 
2021.12.24
...............................
 
ELŐZETES A MAI ADÁSBÓL:
 2021 Karácsony az év utolsó adása. Szép lett. Boldogan, Csendes éjt dúdolva jöttünk ki a stúdióból. Egészen biztos, hogy tetszeni fog. Ne feledd „ Megszólalok” internetes irodalmi magazin Nagy Vendel szerkesztésében, csuda dolgokat találsz benne. Kérlek, hogy ha tetszett a mai adás osszad meg az ismerőseid között, ajánljad barátaidnak  és szeretteidnek, meglásd átölelnek érte. Köszönjük. Áldott Ünnepeket!
 
KÖSZÖNJÜK: ILOSVAY GUSZTÁV, ÉS ILOSVAY EGYED KATALIN -  SZERKESZTŐK 

*************************************************
 9. KITALÁLT ÉLETTÖRTÉNET-REGÉNY 
 
Kovács Éva: Túl az életen - Avagy az életem filmje
 
(V. rész)
 
Létezik még a tiszta szerelem? Földeket, országokat, szárazföldeket bejáró szerelem, süvítő és vihart hozó szerelem, amit gyorsan még az idejében ültetnek el. Kicsírázik, megérik, illatozik, és kitart örökkön örökké ez a szerelem, ami ma ide csapódott mellém; ilyet én még soha nem éreztem. Nincs olyan, ami hozzád fogható: összenőttünk észrevétlen, de ez a kötés nem oldható. Enyém az is, hogy az égig emeljelek fel, a neved is kedves nekem, Szimonetta, de szomorúság is van a leveledben, azt írod, hogy elvonultál a világ elől, elvonultál, hogy ne bántsanak az emberek, és ne mutogassanak az ujjaikkal rád. De majd én, kiszabadítalak a börtönödből és feltárom a szívemet neked, elmegyek érted a kolostorba, ott előadom a dalom, amit neked írtam egy hajnalon, és hogy feloldjam 
a fogadalmad a szerelemmel kapcsolatban.
Kovács Éva


Nem értem, miért kell egy csodának így élnie? Miért nem omolhat egy férfi ölébe? Hisz még oly fiatal. Mit követett 
el? Azt, hogy szeretett? Nem bűn az, sőt kifejezetten jó dolog, de ezért nem láthatja a napot szegény, szerelmes hölgy. Behunyom a szemem, és máris mellettem vagy, 
szőke fürtjeid lobognak a szélben s a tested vad 
hullámokba csap, vergődsz úgy, mint egy partra vetett hal. Mily ékes és fenséges az összes mozdulatod, ahogy 
lassan lépdelsz majd egy más tempóra, váltasz futásnak, eredsz és kergeted az elmaradt szerelmet. Óh, egy hölgy áll előttem csipkés ruhában, de mindez csak a képzelet, mert én így szeretnélek téged, ily formában és alakban. Megzavarnak a nagy álmodozásban, csengetnek a bejárati ajtó előtt, úgy teszek, mintha nem venném észre, és csendben maradok. Hagyjon engem mindenki békén, mert ma egy fontos útra indulok, s nem szabad, hogy a lelkem ne készítsem fel a várva várt randevúra. Elegem van a sopánkodásból, inkább kinézek az ablakon, a sötétítőt egy rántással elhúzom, s máris elém tárul e hatalmas világ. Amiben én egy porszem, egy parányi atom vagyok. Korán van, túl korán ahhoz, hogy még ébren legyek, de egyre fokozatosabban beleveszek a tájba, ahogy rácsimpaszkodom a földi világra, s míg ezt a gyönyörű képet bámulom mindenhol, téged látlak az utakon, a tereken és a házakban is. Minden percben más formában, mert a lényed folyton átváltozik: egyszer egy kőszobor vagy, ki a téren hallgatja a város zajait; szépen csordogáló szökőkút, ami a magasba, lövelli ki a vizét, s színpompázik olykor, mint te, kedvesem, a rózsa is te vagy, a szegfű és a viola. Megérintelek, te liliomszál, te édes, te vagy a mindenem, a harmatcsepp a leveleken, a sóhaj és az óhaj mind te lettél, és te vagy a vágyam és a boldog óra a nyárban, a szellő és a nap, a ragyogó hold is te vagy, a felhőkből átalakult szív is te leszel. Nem lehetek vak, hogy nem veszlek észre, így végre visszakaphatom a fiatalságom és a régi énem, egy hölgy vagy a sok közül, de nekem csak az egyetlen; beléd szerettem teljesen, nem hiszem el, hogy így lépre csaltál engem, ki sosem szerettem senkit, csak saját magam. A hiúságom rabja, egy bolond, kinek a képét bámulom egy tükörben, ezzel ment el az egész életem, mégsem nősültem meg soha, s ahogy egyre idősödöm, csak a magány maradt társként mellettem. Végre tisztul a táj, és a reggel elfoglalja a helyét, a bátorságom összeszedve, elindulok feléd, mert hajt a vágyakozás, amit érted érzek, hogy méltón zárhassam le a napot egy átvirrasztott éjszaka után. Mindent odaadnék ezért a szerelemért, mint Ádám és Éva a paradicsomban, csak ne kelljen csalódnom, mert akkor szégyenfolt lesz a szívemben.
 
Hiszel abban, hogy létezik igaz szerelem? Természetesen nem arra a mindent elsöprő szenvedélyre gondolok, ami átfogja napot és vizet fakaszt; olyan szerelemre, amiről azt képzeljük, hogy egy életen át tartani fog.
 
Nem! Én olyan szerelemről beszélek, és arra gondolok, amely megtanítja látni a vakot, olyan szerelemről, amely erősebb minden kételynél, szívszorító és bazsalygató förgeteges érzelemről, ami minden lélegzetvételnél élettel tölti meg a szívet. Arra a diadalra gondolok, amit az emberi lélek képes aratni úgy az önzőség, mint a halál felett, a csöpögő szerelemre, ami eltalált engem is újra. Indulnom kell, de még azt sem tudom, hova és merre; céltalanul vágok bele az ismeretlenbe, és ha kell, a végén ünnepelek, de az is lehet, hogy nem. Mennyi felmerülő kérdés most hirtelen!
 
Csak nem inamba szállt a bátorság? Gátat húzna elém, de én ellenkezem vele. Miért is, ne! Hiszen ez a kaland csak egyszer van az életben, nem lehet repetázni belőle, mert egyedi. Halld hát szavam és figyelj, nehogy lekéssél a fontos dolgokról, amit csak szavakba lehet önteni, vagy esetleg formába, de ez mellőzhető dolog. Törékeny tested nem lehet az enyészeté, bár így meghagyhatlak az utókor felé, az én gyönyörű fám lennél, s a házam kertjében élednél, kifaragnálak, úgy, ahogy nekem tetszel, a tested apró pontjait emelném ki, hogy csodájára járjon a világ. De sajnos ez mind ez csak elképzelés, egy buta férfi álma. S ha a tervem mégsem sikerül, kioltom a saját éltem, mert nélküled mit sem érek én. Egy csepp méreg kell, egy csepp finom nedű, amit a számhoz emelek, hogy ne fájjon tovább.
 
Ó, jaj! Mennyire hat a méreg; a testem érzi a halált. Fáj! Nagyon fáj! De megteszem magam miatt és érted. Jöjj csak, kín! Várok rád! Légy irgalmas hozzám! Siess, hogy célba érjek! Tépd ki a szívem! Egy hang szól hozzám, az ördög hangja, szinte lelkesít, hogy elvégezzem, amit elkezdtem. Ne ácsorogj itt ilyen ügyefogyottan! Idegesítő! Elhatároztad, hogy elmész. Hát menj!
 
Ó nem! Vágjon pofon valaki, hogy felébredjek. Mégsem kell a méreg, csak te kellesz nekem és senki más, mindent megteszek néked, a pisztolyom megtöltve a halálra vár.
 
Kegyelem! Meg kell, hogy mentselek téged, a szerelem vár reám, mégsem mehetek el ilyen hamar, mert meg kell várnom a vihart, ami egyre közelít. Mert, nem hagyom, hogy elsodorjon téged, féltelek és megóvlak téged, és csak a szélnek hagyom meg a kegyet, hogy cirógasson, simogasson és pátyolgasson, s megőrizze az egyedi szépséged. Így te leszel és te vagy a földnek legnagyobb műalkotása, mert nem csak az én kezem által kapsz finom vonásokat. A szemed kékjét, az arcod pírját és végül a mosolyod s a nevetésed, ahogy átgurul a világon. Látod, kedves, megérte visszakoznom, mert én mindent néked adok, lehozom az égről a napot, hogy szebb legyél, kisimítom arcodon a ráncot, és egyfajta vidámságot rajzolok az ajkadra művésziesen, ahogy gyermekként tanultam. Fontos a sok kicsi részlet, mert a testben te vagy, nem ronthatlak el, mit mondanának mások, hogy te ilyen pancser ember vagy. Mit tettél az egyetlen kinccsel, ami csak a tiéd, elbaltáztad, mégpedig igen csúnyán, a szegény teremtményt, egy csodálatos hölgyeményt, aki csak a tiéd. Hirtelen rám tör a kétség és reménytelenség fekete feneke, valami bizonytalanságot érzek, amit elmagyarázni nem tudok, lehet, hogy túl hamar belementem a játékba veled.
 
De milyen játékról beszélek? Mert te nem vagy itt velem, csak a kézirat, ami nem nekem szól, de én mégis remélek, mert kell a szerelem, valami ezt mondja nekem; a belső megérzésem, lehet. Kész vagyok mindent feláldozni, de nem hihetek egy levélnek mégsem, mert félek, hogy a földöntúli szerelmet nem kapom meg tőled, a bizsergető érzést a torkomban, és az édes és mégis sajgó szívdobogást. Amit majd melletted érzek, amikor megfogom kezed. Elragad a vágyakozás, s érzem szájad ízét, ahogy az enyémmel egy csókba formálódik, ilyenkor összedől a világ és leomlanak a falak, mert a szerelem beporoz minket, mint a méh a virágot. S míg ábrándozom és nézem, hogy kel fel a nap, hallom hívó szavad, ami úgy kér és esdekel hozzám, hogy végre megtaláljalak.
 
Jöjj hozzám, Anatol! Ne félj kedves hölgyem, nem felejtelek el, inkább ráhangolódom a tévedésre és a szerelem csapdájában kábán várakozom, úrrá lesz rajtam a félelem, pattanásig feszül az agyam. Segédkezet kérek tőled, hogy felemelj, és bizton repülhessek a Te-egészben. Signorinám, ha fa lennél, csodálnálak, ahogy rügyet bontasz, és ha az ágad elszáradna, nem menekülnék tőled. Keserű és édes is ez a gondolat, felhőtlen az én szerelmem légies, mert szárnyra kél. Bejárom így zegzugaidat hívatlanul, mint egy árnyék; csak vagyok, fuldoklom, emelj fel, tégy magadévá, csavarj ki úgy, mint egy citromot, s én, a halandó férfi, csak kérek: bájos mosolyod és a szenvedélyt.
 
Ne tiltakozz! Hűsítsd szomjam, kárpótolj még! Melegíts fel tűzforróra, izzítsd fel híg véremet!
 
Még hányszor kérlek! De te süketséget színlelsz, és frigyre lépsz azzal a gazdaggal, akinek odavetteted magad. A koszorút én fonom majd szúrós rózsákból, és úgy járok nyomodban, hogy észre sem veszed. Szerelmem, már semmi esélyem nélküled, inkább a féltékenység leple alá rejtekezem. Csalóka délibáb az érzelem, rab vagyok, kínjaim oly erősek! Légy te a börtönőröm, édesem, kincsem, szerelmem.
 
Tébolyult vagyok? Vagy csak egy bolond vénember, aki a szerelme közelében még megszólalni sem mer? Nem tudom, mit érezhetek: a szerelmet, az olimpiai lángot vagy a vágyak viharát? Szeretnék elrepülni véled, hintázni szélben, úgy ringatózni, mint egy bölcsőben, vagy a mennyben szőni egy fonalat, egy hosszút, és nem forralni semmiféle bosszút, hanem veled lenni mindig, édesem. Kedvesem, én egyetlenem, mennyire is szeretlek téged! S te, lidérc, miért kérdezel ilyen butaságokat?
 
Hóbortos vagyok? Igen lehet, nem titkolom. Igazak az érzéseim.
 
Hahaha! Ezt nem hiszem el! Micsoda zagyva beszéd ez? Válaszol a lidérc. Mit nem értesz, azt, hogy szerelmes vagyok, soha nem éreztem hasonló dolgot, mióta az eszemet tudom? Mint egy felkorbácsolt tenger, úgy háborgok, és kiöntök, ha kell. Könnyű neked, hogy így humorizálsz rajtam, mert én nem várok semmit tőled, s ha eldobsz, azt is megértem. Kinek kell egy kapcarongy, még a lábnak sem mert az már ódivatú és régies, mint a saját egyéniségem.
 
Mondd, mit szeretnél, kedves? Kérhetsz bármit, csak ölelj még!
 
A lidérc egyre erősebb, már képeket vetít. Téged látlak, ahogy ott állsz a tengerparton és vársz reám messziről sétálva, látom méla, merengő tekinteted. A tengert bámulod, a sötét tengert, és a gondolataid belevesznek a múltba. Nézzem, ahogy a dús hajad fújja a szél, s tested, ahogy kirajzolódik a holdfényben. Szeretnélek megérinteni, de félek, hogy megzavarnálak a merengő gondolataidban. Hagylak hát, de nem sokáig, még fel nem emeled fejed, s akkor találkoznak a tekintettek: a kettőnké. De eme pillanat még oly felfoghatatlanak tűnik, keríts engem a hatalmadba, és én hű szolgád leszek. Megkérem az isteneket, hogy vigyázzanak reád, s adjanak a szívedbe új és boldog életet akkor is, ha nem leszel velem, és nem sikerül, hogy belém szeress végre. Ha minden igyekezetem ellenére megtagadsz engem és az irántad érzett szerelmemet.
 
Vajon hallasz engem? Hallod azt, hogy aprókat lélegzem, mert annyira örülök neked? Lehet, hogy, mint annyiszor, csak álmodom. Álmodom veled, ahogy veled vagyok, csak veled. Szerelmem eltakarom a szemem, túl káprázatos a jelenséged. Itt vagy, végre itt vagy. Erre a percre vártam mindig, mindenhol, amíg az utamon jártam-keltem. Mert téged kerestelek, drága szerelmem. Emlékszel? Nem hiszem. Mikor még kicsi voltál, én már akkor is szerettelek, a karomban fogtalak. S te, kicsike baba, hogy mosolyogtál rám! Bár beszélni nem tudtál, de a szemed mindent elmondott nekem. És amikor nagyobb lettél, gyakran utánam szaladtál és megrángattad a nadrágszáram. És én tudtam azt, hogy így jeleztél nekem, hogy te is szeretsz. Kicsi csillagom, így szóltam neked. Soha nem hagylak el, édes szemem fénye. S így is lett, csak az oltárig nem jutottam el veled. Pedig azt is elterveztem, hogyan kelünk majd egybe. Hogyan vezetlek majd az oltárig, és mit mondok majd neked. Az álomesküvőt, a nászt, ami emlékezetes marad majd mind a kettőnknek. S azt is, hogyan fogom beletűzni a hajadba a rózsaszálat, amit hajnalban, a kertünkben szedtem neked. Az én édes szerelmemnek, aki az erkélyről figyel engem.
 
Mily boldog óra ez! Összepakolok, és máris megyek az úton lefelé, mert arra vezet lelkedhez az ajtó, amin gyorsan be kell jutnom egy kulccsal, mi régen rejtve van, ami nekem belőled kell. A vágyaid, ahogy a párnád rejtekében oda sírod a könnyeket. Szép szerelmem, én, ébresztelek fel, s megkérem kezed, s a templom ajtaja előtt felkaplak ölembe, és az oltárig cipellek, megkongatom a harangot, nem csak egyet, hanem az összest, hogy a menyegzőnk hírét vigye. S ahogy a pap kimondja a boldogító igent abban a helyzetben, nem tudok betelni veled, az ajkadhoz, amihez úgy vonzódom rég; a szád egy izgalom, puha és édes, a csókod hordozom, viszem.
 
De kérlek, még ne ébressz fel! Hadd pihenjem ki a vágyakat, két fajta érzés motoszkál most bennem, és összecsap egy pillanat alatt; mesterkélt, színjátszó és kusza érzések. Végre kimondom a bennem feszülő haragot, nem szépíthettem örökké azt, ami nincs és nem kézzelfogható. Tűnj el, te áskálódó lidérc! Inkább fogd be a szád, és menj el az utamból! Mert gyakran abba a hibába estem, mint te, így martam el magam mellől, akit eddig szeretem. Kellett nekem az igazam keresnem, mert majdnem elvesztem a szép szavaim végett.
 
Megőrülök érted!
 
Ó, egyetlen szerelmem! Bár éreznéd, mi rejtezik bennem! Majd egyszer, talán ha lesz rá alkalom, szerteszabdalom a vágyat.
 
Nem tudom, mi lett velem. És azt sem, miért nem indulok el. Leragadtam a padlóra, vagy csak félek? Micsoda álszent alak az ilyen, még egy pillanat, egy röpke perc és rendeződik minden, csak akarni kell, nem elgyengülni; az meg mire való. A lelkem a hibás, hogy folyton keresztbe tesz nekem, kidobom a kukába és átcserélem a hősiességre, mert valahogy ez a jelmez áll jól nekem, nem az esetlen, pipogya ember arcképe. Én vagyok Don Quijote, a lovag, és te az én Dulcineám a szamaram hátán; beveszem a világot, s kivont karddal szembeszállok egy szélmalommal, amit az ellenségemnek hiszek. Nem értem, hogy mi kerít a hatalmába: a zsarnok ősz lehet, arcul csapni készül, midőn folytatom az utam, jeleket küld nekem, nem hagy békén, hogy egyszer végre boldog legyek. Kivonom a kardom, a szerelemnek kell megfelelnem, nem önmagamnak, nincs biztos támaszom, nem vigyáz rám senki, csak az álom; és ez a pergamenpapír maradt nekem. Hirtelen, mint a vihar a kedvem, kerekedik, pedig nem is vagyok részeg, elkap egy édes reménysugár, ami a szoba közepén egyre csak emelkedik. Most látom csak, te vagy, te drága hölgyemény, eljöttél értem, hogy magaddal vigyél, nem vártad meg, hogy elmenjek érted, mert türelmetlen a szíved, mint az enyém. Hallom a síró hangod.
 
- Találj meg engem, Anatol!
- Ne tovább! Kiáltok egy nagyot a szoba közepén.
- Nem bírom tovább! Menni kéne, egyre menni feltartóztathatatlanul, s mire észbe kapok, újra este van.
 
Hogy elszaladt az idő! S én szenvedek egy szobában egyedül, mert a kép hamar eltűnni készül a holddal, s a szerelem is elapad, fel kell, hogy hevítsen, mert a mítoszt ápolni fogom és szétküldöm a világnak.
Mi maradt nekem? Mert a szerelem édes, mint egy krémes és túl ragacsos. Holnap tényleg megkereslek téged és átölellek, ahogyan kell, finoman, nehogy kárt tegyek benned, nem törhetlek össze.
Isten ments! Hogy benned kárt tegyek.
 
A távolság csak kérkedő ellenfeled, ha igazán tudsz szeretni, legyőzheted. Minden éjjel azt álmodom, hogy mellettem állsz; simogató pillantásod érzem ajkamon; olyan ez, mint a valóság, csak kár, hogy álmodom. Sötét éjjel, édes álom… Hamar tovaszáll. Körülnézek, és te már nem vagy sehol.
 
Az édes csókod festi kékre az eget, szemed színétől zöldülnek a fák, nélküled üres a képkeret a falon és világtalan az egész világ, s a sötétség hatalmas. Csak egy percig szeress, amíg elmondom: imádlak; csak egy óráig szeress, amíg megsúgom: kívánlak; szeress egy napig, amíg csókolni tudlak, szeress egy életen át, és én is mindig szeretni foglak. Elindul a fiatalember az éjszaka rejtekében méghozzá gyalogosan; megy, mendegél át árkon-bokron nem kímélve az egészségét sem, sokszor, mint az árnyék, úgy járja az útját s csak a hold világít neki, a gyönyörű világítótest az égen. Menet közben nem találkozik senkivel, hiszen az éj betakar most mindent, szunnyad a sok ember és a sarkcsillag is, álomba merült a sok élőlény, hogy holnap frissebben ébredjenek. Az erdőn keresztül visz az útja, még egyelőre csak a semmibe; ágak roppanása, furcsa neszelések, és végül egy hatalmas kiáltás a visszhang válassza a fénynek, ami reggel majd eljön és betakarja az eget.
 
Ugyan merre az irány? Morfondírozik magában az álmodozó ember. Az erdő széle még túl messze van; pici apró fények rajzanak a ködben, mert a köd is társa lett a sötétnek, hogy soha ne juthasson el a vágyak szigetére a hölggyel. Aki egész nap várja egy erkélyen titokban, mintha érezné, hogy holnap más lesz, mint ma. Szegény ember csak jár-kel, a fáradság rátelepedik, és már alig bírja szusszal.
 
Segíts uram, hogy kibírjam még egy kicsit! Egyre nehezebbek a lépések, de menni kell, nem adhatom fel ezt nem szabad, mert a hölgyem vár nagyon egy balkonon. Üzenni kellene neki, hogy jól vagyok, élek, létezem, egyetlen szerelmem, szállok hozzád s nem bánok semmit sem. Tőlem jöhet vihar vagy eső, esetleg hurrikán, az utamat nem állhatja el senki és semmi sem. Mint a mesében, oly szépen alakulnak az események, a szél is elkezdi a harcát a mi emberünkkel, felkapja a leveleket, és messzire sodorja őket. Mintha követni szeretné a szerelmes férfi lépéseit, fúj, csak egyre fúj, s míg járja vadító táncát, letöri a selejtes ágakat, emberi alakot formál a lombtakaróból. A természet újjászületik. Sokszor megálltam, mert lábam földbe gyökerezett a látványtól. 
 
Milyen sejtelmes világ ez! Ahol egyszer béke, máskor pedig a harc hevében vesszünk el; ellenállni a kudarcoknak, megfelelni mindenkinek: ez az élet egyetlen titka, hogy fent tudjunk maradni és élhessünk. Mély tónusban metsződik egy hang bennem, a fájdalom dala. Reggel még haloványabb, kisebb; ahogy emelkedik egyre magasabbra hang foszlánya, szétterpeszkedik kínozni, akar. Angyali szárnya van, ki gúzsba kötött végleg, nem ereszt, de az üteme ütemes. Hátborzongató, félre fogott hangok kimerészkednek, ellepnek, mint a méhek. Ott döngicsélnek és elrontják napomat. A mi hősünk igen vakmerő nincs félelem a szívében. Lassan az út végére érek, vagy csak káprázik a szemem, összefolyik most minden, hiszen a végtelen útviszonyok mást sugallnak itten. A naprekkenő sugarában kibontakozik, megfürdik vagy százszor, és a reménnyel csatlakozik; pici apró zörejeket képez és szépséges hangokat. A csermely folydogáló hangját, ahogy a tengerhez csapódik. Cikázó villámokat az égnek kékjén, és ragadós esőcseppeket; egyetlen egész földet, ahol alszik minden. A fiatalember szívében még benne van a játék, így hát beleveszik az út adta világba. Mint édes ködből előtűnő napfény, mint az először elszavalt csodás költemény, mint hullámzó tengerkék vizén a holdfény, azzá lettél nekem, s hiszem, hogy van remény. Éjjel-nappal arra várok, hogy egyszer veled legyek, kinézzek az ablakon, lássam a Holdat ragyogni, érezzem a könnycseppeket arcomon lefolyni. Ha itt lennél és megkérdeznéd, mi bajom, csak annyit mondanék, hogy szeretlek nagyon. Megyek szüntelen, mint akit kergetnek az erdőn át a semmibe, a testem apró jeleket küld, hogy forduljak vissza, de én hajthatatlan vagyok és szerelmes; a vágyakozás sokkal erősebb, mint a testi fájdalom.
 
Bár csak melletted lehetnék és átölelhetném a karcsú derekad! De addig sok utat kell bejárnom által hét határon, a dombokon és a bérceken, s ha oda érek hozzád, az sem biztos, hogy a kegyeidbe fogadsz.
 
Mit akarsz, te idegen alak? Mert bármi is történik velem, én elmegyek hozzád. Hiába a csapda, a süllyesztő és bármiféle ellenkező erő, én mégsem hátrálok meg.
 
Minek jöttél ide, Anatol?
 
Kérdezed tőlem, de én nem tudok szóhoz jutni, hiszen annyira bízom a szerelmünkben, amit csak én kívántam minden éjjel és a hajnali fényben egyaránt. De ha már így alakult, kibírok érted bármit, engedek a kísértésnek, a lomha és a szívszakító szívdobbanásnak, a bennem elhalkuló érzelemnek, amely egyre csak ki akar szakadni. Sopánkodom egy kedves szóért, mennyi kellene, hogy hívj. Mint egy gyermek a keblemen azt a szót keresem, hogy kimondd végre. A szájadat nézem, hogy kibújjon, mint napkeltével a virág, úgy vágyom rá, ezt a szót akarom. Megmosakodom, tiszta leszek tőle, mert a szónak súlya van. Mondd ki, hogy megbocsátasz, nem tarthatsz folyton félelemben. A hibáim nem olyan nagyok, gyógyírt rá miért nem kapok? Most itt vagyok, mondd a szemembe, hogy hazug, és én nem várok többet a jelre. Repülni veled kettesben, és kikötni egy szigeten, ahol csend honol, vagy lehet bármi a te kívánságod szerint. De ma az erdő mélyén csak ábrándozom, lépteim nyomán virágok nyílnak, és én egy csokorba szedem neked. Micsoda aggodalmaskodó ember lettem hirtelen, soha nem voltam ilyen, csak erre a néhány percre. Ahogy haladok az erdőben, világosság lészen, mert a természet is nekem drukkol, hogy ez a mai nap gyönyörű legyen.
 
Letévedjek az egyenes útról? Szeretném, de hát nem tehetem, de talán mégis a völgyet szeretném látni, ahogy beleomlik a tájba a csodát, amiről annyiszor hallottam, mert a völgyben van a szerelem nyugodt szigete; annyi ember elzarándokolt ide és elhozták a szerelmük zálogát, egy hatalmas lakatot. A völgy ezekkel a tárgyakkal van tele, a fákon és a bokrokon jól kulcsra zárva, mint az én szívem.
 
Istenem, mily szépséges csoda ez! De nincs mit tenni, hív a végtelen szerelem, és porrá zúz, ha ő akarja, s én rab leszek, hiába nem akarom. Az erdő széle egyre világosabb, folytatom a felfedező utam, de sajnos eltévedtem a nagy bámészkodás közben, csak azt veszem észre, hogy nem az erdőben vagyok, hanem egy város főterén. Örülnöm kellene, hogy megszabadultam a sűrű, és egyre fagyosabb erdőből, de még most sem tértem észre a levél tartalmától, ami folyton a szemem előtt lebeg. Micsoda szerelmes szavak egy férfihez, aki sajnos nem én vagyok, hanem egy idegen. Szegény hölgy eltékozolta az egész életet, mert hitte, hogy szeretik, s ezért nekem kell kárpótolnom mindenért, én így gondolom és érzem. Megpihenek, a legalkalmasabb hely a park, ahol csend és nyugalom van, csak egy szökőkút furcsa spriccelő hangja fut át a városon. Egy padon helyet foglalok és bámulok ki a fejemből, úgy nézek ki, mint akit agyonütöttek, az összes porcikám sajog, mint aki hadat üzent a szerelemnek, s most mászom fel a várfalra, hogy kitűzzem a boldogság zászlaját, ahol egyedül csak a remény a társam. Kedves szerelmesem, mint egy levelet, úgy fogalmazok hozzád, hiszen te vagy az életem értelme, vágyom rád, és a lelkemben dúl a vihar és kétség is egyben, mert a szerelem még viszonzatlan és hideg. Mennem kell. Lassan haladok és az agyam máshol jár, de hirtelen megtorpanok egy égig emelkedő épület miatt, ami az orrom előtt emelkedik fel az égig. A kolostor bejáratánál állok, a lélegzetem visszafojtom, kereslek téged, szépséges szerelmem. Igen már látlak is, megismertem törékeny tested a leírtak alapján. Oly szép, vagy mint a júliusi reggel és a november a faggyal, a tekinteted messzire kalandozik: oly szomorúnak látszol, hogy megszakad a szívem.
 
Hogy közelítselek meg? Hogy rebegjem el azt, amit érzek? Palástolom, és véka alá rejtem az érzelmeim, s úgy megyek hozzád az éjnek leple alatt, beszökök az ablakodon és csodállak, ahogy édesdeden alszol. Sietnem kell. De mit beszélek; ennyire nem szabad nekiszaladnom a dolgoknak. Csak annyit teszek, hogy kedvesen megszólítalak.
 
- Bocsánat hölgyem. Szólok hozzád alig hallható hangon. Te pedig rám tekintesz azzal az érdekes fintorral a szádon, nem szólsz semmit, mintha néma lennél, majd hírtelen kibököd.
- Mit óhajtasz tőlem?
- Semmit, téged kereslek, ki ennek a levélnek a birtokosa vagy. Hirtelen kislánnyá változol, elpirulsz és remeg a kezed.
- Istenem, eljött hozzám a régi kedvesem! Ezt nem hiszem! Még nem felejtett el, pedig gonosz voltam vele. Kedvesem feléd fordulok, mert remeg a kezem és félek, mert ekkora meglepetésben már rég nem volt részem. Csak azt nem értem, hogy talált rám a régi szerelmem? És azt sem tudom, hogy minek jött ide. Azért, hogy megint cserbenhagyjon; és nekem egy másik férfi szíve mellé kellett csapódnom, aki szintén becsapott és átvert engem. Szörnyű, amit érzek, és egyben bennem van a szánalom, mert Anatol úgy áll a kolostor előtt, mint egy koldus, összetörten és szegényen. A lépcső felénél tartok, elidőzök még egy kicsit s meggondolom, hogy mit tegyek. Nem szabad futnom, csak lassan lépkedni, mert a szívem oly gyorsan kalapál. Nem tudom, mit tegyek, maradjak magányos, vagy lemenjek ehhez az emberhez, aki ennyi ideig elhagyott és még egy levelet sem írt nekem. Tiszta szégyen, hogy a becses személyemnek nem emelt színpadot, s az is szégyen hogy évekig semmilyen bókot nem kaptam Anatoltól. Hát így szeretett engem, hogy végleg búcsút vett tőlem, és ma újra ide keveredett. Nem hiszek a szememnek, lehet az is, sőt valószínűsíthető, hogy nem is te vagy az, hanem egy tolvaj, aki belebújt a bőrödbe, egy új gaz és csaló férfi, aki a nők kegyét, akiket meghódít, felhasználja a saját kényelme érdekében. Pusztító, mert csak a pénzt nézi, nem érdekli az érzelem, csak aratni akar és gazdagnak lenni. Egy Belami, a szépfiú, aki a nőkben csak a vagyonát és a rangját nézi, nem azt, hogy milyen a hölgy szíve. Ne várjál, nem megyek sehova, sem mert a szívem nem adom neked, egy nagydologra várok tőled, azt hiszed, hogy becsaphatsz újra. Mert a múlt itt van még szívemben, egy fekete virág, aminek a szirmai a tócsába hulltak. - Mit gondolsz te magadról? Hogy engedek neked, hogy feltépd a régi sebeket? Elhagytál, azt hiszed, hogy megbocsátok neked? Azt már nem, inkább jól végigtaposok rajtad, és elhúzom előtted a mézesmadzagot. S, majd ha végeztem a vallatással, továbbfolytatom, amit elkezdtem, mert nincs kegyelem, sem feloldozás a számodra, de ha mégis, annak egy nagy melodrámába kell sodródnia. Mert én így védekezem, és húzok sáncvonalat kettőnk felett, vagy mellett. Nem teheted ezt velem, hogy ráültetsz egy tüzes trónra, mint Dózsa Györgyöt a saját népe. A bakóm se lehetsz a fejszével a kezedben, te nem lehetsz Anatol, sem a kaszás, aki elintézi egy kézlegyintéssel a szerelmünk. Nem tudom, mit tegyek, engedjek neked vagy tartsalak vissza. Ezer pokol a szerelem, menj az utadon, és ne nézz vissza sohasem, mert én itt maradok a kolostorban, amíg csak lehet, mert az erényövem már rég magamra csatoltam. Én már az Isten szolgája vagyok, jobb ez így nekem, mert a szerelem már régen elköltözött tőlem, s szívemet nem sanyargatja folyton. Túl sokat szenvedtem, de így fogom leélni a maradék életem.
 
Ó Istenem! Térdre rogyok ma előtted, és kérlek téged, nyújts vigaszt a szenvedőknek és bocsáss meg nekem. Mert a szerelem végtelen, és engem is elsodor, magával a bűnbe visz, pedig nem akarom. Istenem, szánd meg szerető szívem, és lelkemet mosd ma tisztára. Mert te adhatsz csak reményt nekem, itass meg, mert szomjazom, és kapd fel az egész lényem, hadd szálljak fel hozzád és hadd érjelek el. Te jóságos mindenható, aki hajlékodba fogadtál, nem élhetek vissza a helyzettel, mert itt hagyni téged egy árulás lenne. Nem tehetem, inkább elküldöm Anatolt, menjen haza s megkérem, soha többet ne keressen engem. Nyugodtan menj el, gyermekem, mert a szerelem újra kivirágzik, csak hinned kell, és bíznod bennem. Tényleg elmehetek, nem bántalak meg. Köszönöm, uram, köszönöm szépen. A kolostor megtelik élettel, ezerféle hang fut át Anatol szívébe.
 
- Isten legyen veletek! Búcsúzik Szimonetta az ideiglenes lakhelyétől. De ahogy szalad, megtorpan a lépcsőfokon.
- Nem és nem! Menj az utadon tovább, szerelmem, mert nekem nem kellesz. Vagy mégsem, nem lehetek ennyire szigorú, még a végén egy boszorkánynak gondol Anatol, aki megkövült az eltelt idő alatt. Nem lehettek egy vészbanya, egy kárhozatra ítélt szépség a múltból. Mert az én uram ma kiszabadított a fogságból, valamit mégis csak tennem kell, ha boldog szeretnék lenni, úgy látom nincs a számomra kibúvó. Tovább koptatom a lépcsőfokokat, de néha azért meg-megállok, hogy még egyszer átgondoljam az egész helyzetet. Egy égi jelet várok, amitől elmúlik a remegés a gyomromban és ki merek lépni a kolostor ajtaján.
 
S vajon hogy fog fogadni engem Anatol? Egy hintó vár majd reám, amiben körülutazzuk majd a földet, és végül kikötünk egy lakatlan szigeten? A gondolat egy kicsit lök rajtam, s máris szertelen vagyok, nem pedig kemény, mint az acél. Mennem kell, mert Anatol vár reám. Ide értem a lépcső végére és elindulok az ellenkező irányba, mintha még mindig fájna a szívem.
 
Nem tudom, hogy mi történt Szimonettával? De a szerelem, amit érte érzek, most egy újabb cselekedetre csábít, ide varázsolom a sarki fényeket, amelyek áttetszően veszik körbe az eget. S nézlek téged, ahogy beburkolózol e fényes és selymes jelenségbe. Én, megvédelek, csak szólnod, kell. A fények játszanak veled, átfestik a tested bíborvörös színűre, s elküldenek egy másik világba, ahol a szeretet az úr. Ez a perc a kettőnk perce, és én, csak nézlek, ahogy átalakulsz és megnyílsz a szerelemnek. Nézem a szemed és nem értem, mi csigázott fel ennyire: a levél, vagy a személyem látványa; nem tudom, melyik fogott meg, Szimonetta, szívem. Végre remélhetek; cipőd kopogását hallom, ahogy lefelé szaladsz a lépcsőn.
 
Mikor érsz ide, kedvesem? Mondogatom magamban. Rád találtam és mindent titkolnom kell, hidd azt, hogy én csak egy járókelő vagyok a sok közül. Közeledsz egyre, s én alig várom a pillanatot, hogy a karjaimba zárjalak. Félúton, valahol a lépcső felénél elhalkul a cipőd kopogása, rám tör a félelem, hogy elveszik a szerelem, de minden esetre várakozom türelmesen. Mindez csak csalfa álom, és holnap másként fogom fel, hogy egyedül vagyok, ilyen vagyok, én mindig a cél előtt bukom el, s elfutok, hogy az életem elrontott fejezeteit darabonként rakjam össze. Elképzellek, mint egy kertet, az én kertemet, ahol méltóságteljesen benned járok és kelek, forrásodból hűsítem az egyre fokozódó szomjam. A te selymes füved takarja be a testem, nem fázom többé, szerelmem, a kerti hintádban, felszállok az égig s lehozom néked a fellegeket. Veled leszek mindig az orgonavirágban, a fák lombjaiban, és az egész terjedelmes mesevilágban, a szárnyalásban, ahogy madár leszek neked. Csőrömben hozlak, viszlek, mint egy drágakövet, megmutatlak a világnak, mily szép vagy, egy lélegző ember, kinek kacér mosolya feldúlja a lelkem. Ellenállni néked nem tudok, hozzád ragadok, mint méh a viaszra. Egyetlenem, ha ideérsz, nem tudom, hogy mondjam el, amit érzek, mert oly élethű az ábrándozás, és jól esik a lelkemnek. Egyszer voltam már ilyen helyzetben, csak megtagadtam a saját énem, kifordultam a bőrömből, de most ugyanezt érzem, a kettő közti indulatot és a reménységet.
 
Nem tudom, miért van ez? De remélem, egyszer kiheverem, mert így az életem egy sötét verem. Miért kellesz nekem? A sugárzó termeted miatt, vagy azért, mert imádlak, igen, valószínűleg ez lehet a válasz, mert én, tényleg szeretlek. Az érzés nem múlik el soha, mert én néked egy színpadot emelek, hadd lássa világ, hogy én kit szeretek. A színpadra belépőt kértem, és kaptam is. Visz a lábam, sietek, az előadás ma csak nekem szól. Egy színház páholyában próbálok inkognitóban maradni, gondoltam, a névtelenség nem árthat. Sötét alakokat vettem észre lent a színpad előtt, rám vigyorognak, és összedugják a fejüket, pusmognak valamit. A mellettük ülő férfi felháborodottan a nemtetszését nyilvánítja feléjük.
 
 - Mi van öreg? Hogy ityeg? - Köpi szemen az urat az egyik.
- Mit képzel maga? Máris verekedés lesz, az öklök csapódása, egy modortalan káromkodás szűrődik csak el hozzám. És én csak várakozom, mint akit nem érdekel a harc. De hirtelen a lámpák kialszanak, a függöny kettéomlik. Egy kedves néni beszél rólam, majd hatalmas taps következik, a színpadon most nekem, értem, velem játszódik minden, az ütem és a pillanat rezzenése is az enyém, átjár, egészen felszabadít, s én csodálkozom: ilyen nagyot alkottam és alkothattam. Minden a szemem előtt vonul le, táncosok, akiket én írtam meg és azok is ott lent a széken az én agyszüleményeim és most életre keltek. Egy kis idő múlva szólítanak, jól hallom: valami díjat adnak nekem, de miért nem hagynak a félhomályban? Én nem azért írtam, hogy elhalmozzanak mindennel, amit más kiharcol magának velem ellentétben. Én csak írok, belerakom, amit mások szeretnek, és nem kérek érte jutalmakat, csak azt, hogy jobb legyen. És most itt az előadáson folyik a könnyem, lemegyek, és köszönetet mondok, kipirult arcomon a meglepetés furcsa fintora. A színpad készen áll; mennyi dal és emlékirat s fürge lábú táncosok; ez az én világom, ha veled vagyok. A függöny mögül várom, hogy szólítsanak téged s végre a színpadon állsz, s a közönség ujjong érted s én, a félénk halandó, nem szólok semmit. De felenged majd a jég és énekelek veled együtt, mint egy dalos pacsirta, felszabadult érzelemmel; szabad vagyok, szabad. A reflektorok kialszanak, sötét lesz a színpadon. Tiltakozom, így a darab kárba vész. Meghajolok, és húzlak magammal, levonulunk a porondról. Ennyi volt hát, az életünk darabokra hullt. Kinyitom a szívem, és nézem, ahogy járod a táncod, mint egy amazon, oly vad vagy a tánc hevében. Bukdácsolsz, szinte repülsz, mint a nyári vihar, a lábad, a kezed, ahogy kinyújtod, tökéletes. Elkap téged egyfajta testmozgás: le-fel, előre-hátra, így szeled a parkettát, mint a korcsolyapályán, csúszol át kilométereket. Szédítő a szemed színe, az ajkad, ahogy együtt szólal meg a tánccal. Hozzád küldöm a végtelent, hogy még ragyogóbb legyél, a hajadba virágot tűzdelek, vagy százat, és felékesítem a nyakad. Arany nyaklánc, rajta egy medál fityeg, az én képem van a medál közepén, ahogy nézek reád, oda lépek melléd és megfogom kezed. S ahogy hozzád érek, a szívemben tavasz van pompázatos virágokkal. Talán a menny is itt van a fejünk felett, hallom lélegzeted zihálását, és egyszer az életemben felszökik bennem az adrenalin.
 
Minek nevezzelek? Nem tudom. Nevet kellene adnom neked. Lehetnél, ha nem bánod, orkán, amely elsodor, csüngő cseresznye a fámon, nyiladozó tarka virág, ki beporoz majd engem. Te lehetnél a Sóhajok hídja, rajtad, gondolázna a sok szerelmespár, s tükröm, hogy szépnek lássam az én drága földemet. Hógörgeteg, mely lavinákat képez, a nap és a hold, melyek csak nekem világítanak; az egész világegyetemet rólad nevezném el. Milói Vénuszdomb, te sárga és kék, szerelmes vagyok beléd, tested, mint egy kiemelt bástya egy domb tetején; úgy virulsz és mosolyogsz felém, nekem adtak az istenek, hogy gyógyult legyek. Ne érezzem, csak a jót, az elfogadhatót, hogy itt vagy nekem, drága kincsem - fejem lehajtom eléd, pukedlizva nyilvánítom ki az érzéseim, nem bánok semmit, csúszom, mászom is, ha kell, hiszen elértem egy bizonyos kort, hogy felrúgjam a szabályokat. Ez az egyetlen és visszavonhatatlan esély, hogy szerelemre gyúljak, de ahhoz közelebb kell kerülnöm hozzád, nem elég a kezed finom melege.
 
Mit remélek én? Hogy az első és nem utolsó találkozásunk után belém szeretsz, viszonzatlanul és légiesen, nem szabad, ezt kívánom ily gyorsan, nem teljesülhet egy álom. Hiába kívánlak annyira, kedves, itt van a félsz is, mely utunkat állja, rögös és a sáros út, s a te személyed a haragtartó ideál.
 
Hallod a város zaját? Ahogy néked tülköl, sípol a világ, jönnek a hangok egyre és beleveszünk az ismeretlen utca zajába együtt s a kósza hangok egyike is én vagyok, megkongatom az összes harangot neked. Bimm - bamm, micsoda csodás dallam ez, vészharangok zúgása a szélben, és a déli vidéken, hogy az összetartozásunkra egy jókora pecsét legyen. Nem elég a házasságkötő terem, sem a templom oltára; valami korszakalkotó kell, amit még nem érzett soha senki sem, ha regényt írhatnék rólad, az lenne a címe: A szerelem elbukása. Valamennyi fejezet és sor csak rólad szólna, ahogy nekem adod a lelkedet, a lábjegyzetek és a rímek egy hölgy kiváltsága volna, ezt írnám meg pergamenpapírra. Angyali tested minden pontját felvázolnám, és ékesszólóan megírnám, s a hívságot is hozzáadnám, mert nem elég a kegy, mit érted érzek. Hunyd hát le most szemed, így ölelj, karolj és szeress, ez egy eltékozolt szerelem, brutális és gyenge egyben. Még egy pillanat és itt leszel velem. Jöttödre napfogyatkozás borítja be az eget, s vulkánkitörések és természeti katasztrófák. Mert te vonzod a teret, mint egy mágnes, beszippantasz mindent magad körül, s én, míg érkezel, eltörpülök melletted, oly hatalmas az egész lényed, édes Szimonettám, te vagy a királynőm nékem. Várok rád, s nézem a lépcső végét, mikor bukkansz fel, de mielőtt megérkeznél, méltón szeretnélek fogadni téged, átvarázsolom az egész színhelyt, mert a kolostor nem hozzád való, kastély kell ide, nem a rabságod eldugott világa, a személyed ennyit megérdemel. Én vagyok az egyetlen ember, aki megértelek, és vigyázok reád, kell egy kapocs, egy összetartó erő, egy biztos pont, hogy ne hulljon szét, ami eddig felépült. Neki is látok a munkának, sietnem kell, rendelek neked száz szál rózsát, a virágokkal borítom be tested s a melled, szolgákkal körbe veszlek téged és lesem a kívánságaid, mert te bármit megtehetsz velem, kiállom a próbát a szerelemért. Felkérlek egy táncra és lejtek veled egyet, keringőzünk, pörgünk, forgunk, mint a délibáb utazunk együtt egyik helyről a másikra, járjuk be a földet, mint két vándor.
 
Bár már ideérnél kedves! Iszonytató a várakozás, hosszú és méla, mert a szerelem ellepte a testem, nem veszem észre, hogy itt állsz mellettem, nem mondasz semmit, hallgatag vagy, szótalan és néma, ha beszélned kell.

*************************************************
 10. MEGJELENT  

CSOMOR HENRIETT  17.  E- KÖNYVE A MAGYAR ELEKTRONIKUS KÖNYVTÁRBAN. 
CÍME: MINT KÉT MALOMKŐ KÖZÖTT - VERSESKÖTET.
 
Mint két malomkő között : Hetedik verseskötet
Csomor Henriett

https://mek.oszk.hu/22400/22475
NEM LÁTÓK ÍGY OLVASHATJÁK:
https://mek.oszk.hu/22400/22475/22475.htm
 *
01.  Előszó
Köszöntöm a Kedves Olvasóimat, Baranya megyéből. Gyermekkori vágyam vált valóra, hogy írhatok. Ugyanis születésem óta mozgássérült vagyok, a mozgásszervet érte a sérülés. A toll számomra nehezen használható eszköz, ezért gyorsan megtanultam számítógépezni. 1998 óta írok verseket, egyébként 12 évesen megértem az írásra. Akkor még édesanyám és húgom segítettek leírni verseimet. Leírtam csak az én ákom-bákom írásomat, még én is nehezen tudtam elolvasni. Ezért, amikor volt idejük, lediktáltam nekik, egy piros borítós fekete kockás matekfüzetbe.
 
Amikor már magam írtam verseimet, mindig arra sarkalltam magamat, hogy egy-két verset írjak minden hónapban. Amely lelki örömöt okozott, először csak versszakokba írogattam, ahogy az iskolában tanultam. Leginkább az asztal fiókjának írtam, és édesanyám volt a legfőbb kritikusom. Nem volt olyan szakértő a közelemben, aki érdemlegesen tudott volna segíteni a versírásban. Sok mindent a magam kárán kellett megtanulni, például a helyesírást vagy a költői képeket. Ezekre a mai napig is oda kell figyelnem. Tulajdonképpen csak írtam, s élveztem, amit csinálok. Ugyanis világéletemben gyűlöltem tétlenkedni.
 *
A könyv borítója
Az első időkben, még internetem sem volt. Megszoktam, hogy takar a monitor, így nem látják a fizikai állapotomat. Csak az elmém forgását tükrözik írásaim. Így mondhatom azt, hogy egyenlő eséllyel indulok a világ emberiségével. Számtalan helyen olvashatnak a neten. Mára már szabadvers formában írogatok, mert ahogy szokták mondani olvasótársaim, ez a forma bevált nekem.
 
Kedves olvasóim ajánlom figyelmükbe szám szerint a tizenhetedik e-könyvemet, és a hetedik verseskötetem, melynek címe: Mint két malomkő között. Jó olvasást és kellemes időtöltést kívánok.
 
Tisztelettel
Csomor Henriett
Komló, 2021. október 10.

*************************************************
 11. ÉLETTÖRTÉNETEIMBŐL 
 
VÉGHELYI JÓZSEF: Boldog új évet!?
 
  Az idős kornak is meg van a maga öröme, tartja a mondás. Néhai Kellér Dezső humoristánk némi szarkazmussal ilyenkor azt szokta válaszolni: jó, jó csak egyet mondjál...! Hát igen...! Egy-két dolog azonban tényleg az idős kor javára írható! Hát ha más nem, akkor a tapasztalat, a bölcsesség.
 
Itt vannak például a közhelyszerű jókívánságok, érdeklődések üresen kongó, semmitmondó szóáradatai. Jó néhány évtizedet meg kell élnie valakinek - magyarul idősnek kell lennie -, hogy ezeknek az igazságára rádöbbenjen.
Tudom, tudom, hogy ezek a mindennapi életünk udvariassági paneljei, a "jóneveltség" elengedhetetlen formaságai. Hiszen, ha bemegyünk valahová, akkor : "jó napot kívánok", és távozásunkkor pedig: "viszont látásra" a megszokott rutin. Ezek automatizmusok, mert így neveltek minket, a kultúránk részeként. No, de ha valójában belegondolunk, hogy mit is mondtunk, hát bizony igen gyakran épp az ellenkezőjét éreznénk helyesebbnek! Nehéz jó napot köszönni egy olyan hivatalban, amelyik éppen valamilyen büntetésem csekkjét állítja ki, és ugye a fene sem akarná őket viszontlátni! Pedig távozáskor ezt szoktuk mondani! 
*
Kicsit morbid, de a temetkezési vállalkozóval sem szeretnénk 
egymást rövid idő múlva újra viszontlátni...
 
Véghelyi József
Az is furcsán veszi ki magát, ha olyan személynek kívánunk "további jó munkát", akit éppen kényszermunkára, mai szóval közmunkára ítéltek. Mint hallottam a médiákból, a raboknak 
ezentúl dolgozniuk kell, vége a naphosszig tartó henyélésnek. Tehát: Jó munkát nekik is...!
 *
Nekem is gyakran szokták mondani ügyfeleim távozásukkor, 
hogy: további jó munkát! A rutinválaszom erre az szokott lenni, hogy:...Köszönöm, legyen benne része!...
Én még emlékszem gyerekkoromra, amikor az emberek Szekszárdon - akkor még igen kicsi városka volt - úgy köszöntek ha, be-, vagy elmentek valahová, hogy: ...Adj' Isten! Erre a válasz az volt, hogy: ...Fogadj Isten!, esetleg Isten hozta, Isten hozott! Távozáskor pedig imigyen szólt a tiszteletadás mindkét fél részéről:  Isten vele!, esetleg Isten áldja!
 *
Vegyük észre, hogy a fenti kívánságokban - mert ezek végül is kívánságok - az egyén közvetlenül nem fejezi ki a másikkal szembeni érzéseit. A köszöntésből kivonja saját rejtett, vagy tudatos megnyilvánulásait a vele szemben állóval.
 
Hogy mit érdemelsz: jót vagy rosszat?, milyen legyen a jövőd?, hogyan boldogulj az életben?, stb. ennek elbírálására felkéri Istent! Majd az Úr eldönti, hogy mi legyen veled és családoddal! Én csak arra kérem a legfelsőbb hatalmat, hogy döntse el Ő!, mert hát ugye emberek találkozásakor valamit mégis csak kell mondani...! Mai kifejezéssel élve: úgy mégsem kezdhetem a kommunikációt, hogy:...hé, maga!
 
Egyébként rengeteg mindent elárul az illetőről az, hogy  hogyan köszön. Sok esetben ilyenkor már ki is állítja magáról a bizonyítványt. Akinek van hozzá füle, rögtön tudni fogja, hogy kivel hozta össze a sors: milyen lehet a családi háttere, műveltsége, iskolázottsága, stb.
 *
Vannak kifejezetten kínos találkozások is. Az ember legszívesebben átmenne az utca másik oldalára (vannak ilyenek is, különösen adósoknál, vagy egy elhagyott szerető esetében...!), hogy elkerülje a kínos beszélgetést a nem kívánt személlyel. Mégis, amikor összejön vele valahol, hát nem azt mondja a szerencsétlen, hogy: ...Örülök, hogy látlak!..., vagy: ...Éppen Rád gondoltam!...
Egyszerűbb lenne azt mondani, hogy:...Üdvözöllek!...Búcsúzáskor pedig szerencsésebb a: ...Legyen szép napod!.. kívánság.
Minden évben eljön az advent és vele együtt a karácsony szent ünnepe, és persze az új év is! Felszínes, közhelyes köszöntések, üdvözlések, fogadkozások  garmadája.
 
A karácsonyhoz például "hozzácsapódott" a: ...Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánunk... üresen csengő, már-már semmitmondó szóbugyboréka! Egy általam nagyra becsült szekszárdi plébános valamelyik miséjében imigyen méltatlankodott:....kellemes lehet egy meleg lábfürdő, de nem a karácsony! A karácsony legyen áldott, békés, kegyelemmel teljes
 
A köszöntések többségét maga a köszöntőt mondó sem gondolja komolyan! Legyünk őszinték: ahhoz, hogy tényleg megfelelő tartalmú legyen üdvözletünk, igen jól kellene ismernünk az illető életét, gondjait, családi helyzetét, egészségét, stb. No, de tényleg ez a helyzet? Ugye nem!
Azok az emberek, akik igazán egyéniségek, intelligensek, mindig tudnak valami újabbat, a közhelyektől eltérő, személyre szabott üdvözletekkel előállni. Természetesen továbbra is van létjogosultsága a sztereotípiáknak életünkben, hiszen a társadalmi élet ezeket megköveteli. Az esetek többségében ismeretlen embereket kell üdvözölnünk, és nem lehet mindenkit jól becsomagolt szóvirágokkal, mondatcsokrokkal meglepni. Ezeket tartogassuk azoknak, akik igazán közel állnak hozzánk.
 
Számomra a legbosszantóbbak az új évi fogadalmak lehetetlenségei! Jó pár évtizednyi "krumplikapálást" megéltem már (magam nem kapáltam, de ha valaki szépen csinálja, azt elnézném egész nap!) , de sohasem tudtam megérteni azt, hogy mi a fenének kell várni új évre ahhoz, hogy valamit elhatározzak. Ha le akarok szokni a dohányzásról, alkoholról, vagy éppen le akarok fogyni, miért kell azt éppen január elsejei dátummal elkezdeni? A felismeréssel együtt azonnal el is lehet kezdeni. A többi új évi fogadalommal is ugyanez a helyzet...!
 
Az egész ügynek a komikussága mégis abban van, hogy az ilyen  örök életű elhatározások maximum néhány napig tartanak csak, mint a kereskedelmi TV csatornák celebjeinek egy életre szóló hűsége, s utána minden megy régi mederben, mint a fogadkozások előtt. Rosszabb esetben nemhogy leszoknának bármiről is, de néhány nap elteltével még intenzívebben folytatják szenvedélyeiket, persze kövérebben. Három napi koplalás után oda lesz minden fogadkozás, és kárpótlásként az elszenvedett éhezésért jól telezabálják magukat!
Komoly emberek ezek?
 *
 Tehát kedves Barátom! Ne kívánj nekem se boldog új évet, se kurta farkú malacot, és egyáltalán semmit az új esztendőre. Születésnapomra pedig ne húzd meg a fülemet, mert attól valószínű, hogy sem a fülem, sem a farkam nem lesz hosszabb. Egyébként meg bármit is kívánsz, mindig úgy lesz ahogy a sorsod "A nagy könyvben" meg lett írva! Megénekelte ezt már Karádi Katalin egyik régi slágerében:..."Hiába menekülsz, hiába futsz, a sorsod elöl futni úgysem tudsz!...
Bár a fenti sorokat igaznak vélem, mégis azt szeretném, hogy minden kedves olvasónknak hozzon az új esztendő mindig azt, amire vágyik, amit szeretne elérni az életében (lehetőleg ne más kárára ugyebár!). Legyen sok-sok kívánsága, mert a megvalósulásuk sajnos (szerencsére!) mégis mindig más kezében van, vagyis: ...Ember tervez, Isten végez!...
 
Folytatjuk.
*************************************************
 12. ELBESZÉLÉS 
 
Márkus Katalin: Tél az erdőn
 
  A hatalmas erdőben fázósan dideregtek a fák. Hangtalanul siratták gyönyörű lomb ruhájukat, melyet az őszi dér oly kegyetlenül levetett róluk. Kopasz ágaikkal mozdulatlanul vártak, várták az alakjukra simuló puha hótakarót.
Az erdőszéli vadrózsa bokrokon még árválkodott pár szem dércsípte csipkebogyó, de leveleiket már messzire fújta az őszi szél. A sűrű kökénybokrok is teljesen megkopaszodtak, termésüket már rég lecsipegették az éhes madarak.
Az erdőben élő állatok még szorgalmasan készülődtek a hideg télre. Igyekezniük kellett, mert az ég kékjét hatalmas sötétszürke hófelhők takarták, 
melyek nehézkesen, lassan mozogtak hatalmas terhükkel.
Márkus Katalin


 A sünök fürgén gyűjtötték a száraz faleveleket, mellyel téli 
alvóhelyüket bélelték. Igyekeztek kényelmes fekhelyet készíteni maguknak a pár hónapig tartó, hosszú alváshoz. Az erdei nyulak
 a sűrű bokrok alá, félig a földbe, a bokrok gyökerei közé készítették puha fészküket. Ők nem alszanak téli álmot, de biztonságos, védett helyen szerették volna átvészelni a telet.
Nagy sürgés-forgásban voltak a mókusok is, ágról - ágra ugráltak,
 és fürkészték az avarban megbúvó mogyoró és dió szemeket. Föld 
alatti raktáraikban, már tekintélyes mennyiségű diót, makkot, 
mogyorót halmoztak fel. Kellett is nekik a sok élelem, mert ők télen hozzák világra utódaikat.
Az őzikék is kialakították téli fészküket a sűrű bozótosban, hol védve vannak a vaddisznóktól. A rókák nem gyűjtögettek élelmet a téli hónapokra, inkább a kényelmes, föld alatti vackaikban lustálkodtak. Ha éhesek lesznek, akkor bizony majd nem válogatnak. Legyen az egér, ürge, nyúl, vagy más állat, kíméletlenül elfogyasztják.
A harkályok férgeket keresve, szorgalmasan kopogtatták a fatörzseket, míg a varjak behúzott nyakkal gubbaszkodtak a faágakon. Tőlük nem messze, egy egerészölyv figyelte mozdulatlanul az erdő melletti rétet, hogy villámgyorsan lecsapjon a föld alól kibúvó egérre, pocokra.
A nagy készülődésben sem az állatok, sem a madarak, nem vették észre, hogy fejük felett a sötétszürke nagy hasú felhők, óvatosan megrázták magukat. Mint nagymama dunnájából a tollpihék, úgy szállingóznak az égből lefelé a hópelyhek.
Pár óra alatt átváltozott az erdő, a fák alakjukra simuló fehér hóruhát, a varjak fehér hósapkát és hozzá illő kabátot, a nyuszik, barnás bundájukra fehér palástot kaptak.
Puha hószőnyeg takarta be a száraz, barna avart. Gyönyörű volt a téli erdő, de a havazás bizony meghozta a hideget is, az északi szél pedig, kénye-kedve szerint fújta, keverte a hideg levegőt.
Pár nap múlva, a csodálatos téli erdőben bajban voltak az állatok. A szél erejétől recsegve-ropogva hajlongtak a fák, a puha hótakaró jégpáncéllá változott. A nyulak fázósan dideregtek fészkükben, hiába mentek élelmet keresni, semmit sem találtak. Éhesek voltak az őzek is, éhségükben a bokrok ágait rágták, míg a vaddisznók dühösen túrták a fagyos, havas földet, és örültek, ha pár szem makkot találtak.
A mókusok, hosszú karmaikkal kaparták el a jeges havat földbe rejtett éléskamráikról, - ők legalább nem éheztek. Míg a rókák kénytelenek voltak hosszú útra indulni, hogy élelemhez jussanak. A közeli falu felé ólálkodtak tyúkot lopni, de ha fácán került az útjukba, belőle is jót lakmároztak.

Téli erdő

Már több napja tartotta magát a hideg idő, amikor váratlan látogatók jelentek meg az erdőben. Lovasszán érkezett, a lovak nyakán vidáman csilingeltek a kicsi csengők, mintha csak jelezni akartak volna az erdő lakóinak, hogy megérkezett az eleség. Illatos szénabálák, kukoricával teli zsákok sorakoztak a szánon.
Az első erdei tisztásig siklott a szán. Vadászok, erdészek már a nyár végén felállították a vadetetőt, mert ők télen sem hagyták magukra az erdő lakóit. A lovakat hajtó ember jól telerakta szénával a rácsos etetőt. Legalább egy hétre elegendő szénát kaptak az őzek. Vaddisznók, és a nyulak is bőségesen el lettek látva kukoricával, melyből még az őzek is tudtak eszegetni. A lovasszán hamarosan már a távolabbi etetők felé siklott, hogy az arra felé élő állatok se maradjanak élelem nélkül.
Az éhes állatok óvatosan merészkedtek elő rejtekhelyeikből. Elsőként az őzek szaladtak az etetőhöz, és ahogy megérezték a széna finom illatát, mohón nekiláttak az evéshez. Csörtetve jöttek a vaddisznók, boldogan túrták orrukkal, és hangosan csámcsogva ropogtatták a száraz kukoricát. Közben a nyuszik is megérkeztek. Kicsit féltek a vaddisznóktól, de azok úgy el voltak foglalva az evéssel, hogy észre sem vették a nyulakat. Így ők is csemegézhettek a kukoricából.
Mire a lovas szánról szétosztották az összes eleséget, már elkezdett szürkülni az ég alja. Korán esteledett, az etetők környéke már csendes volt, csak a havas földre szétszóródott szénaszálak, és a földdel keveredett sárga kukoricaszemek jelezték, hogy itt lakmároztak az erdő lakói.
Minden állat jóllakott, és kényelmesen elvackolt éjszakára, teli bendővel még a hideget is jobban elviselték.
A hosszú téli hónapok alatt, a lovasszánnal hetente vittek eleséget az erdőben lakó állatoknak. Így mindannyian szerencsésen átvészelték a telet.

*************************************************
 13. NOVELLASOROZAT 
 
SZILÁGYI ANITA: Széttört jegygyűrű (X. rész)
(romantikus dráma )
 
 Petra így is szeretett Márkkal találkozni, hogy nem közeledtek egymás felé csupán beszélgettek, sétáltak, felvidították kicsit az amúgy szürke időket. Márk tudta, hogy Hannánál megkezdték a kemoterápiás kezelést, hiszen folyamatosan tartotta a kapcsolatot Hanna kezelőorvosával.
Féltette a lányt, de nemcsak ő Petra is aggódott érte 
hogyan fog a lány gyenge szervezete reagálni a 
kezelésekre.
Szilágyi Anita

*
Hanna megkapta a harmadik kemoterápiát mikor azt 
vette észre csomóstól hullik ki a haja sírt. A nővér megnyugtatta, hogy ez ilyenkor természetes. Mikor 
bement Krissz és meglátta, hogy a barátnője kopasz legszívesebben sírt volna. De neki nem szabad akkor felzaklatja Hannát is. Inkább próbált valami poént elütni 
ami nem nagyon vidította fel Hannát. Szemmel láthatóan 
a lány nagyon elvolt keseredve, és félt.
- Királylány! olyan szép vagy így is tudod, mint egy porcelánbaba annyira tiszta és szép az arcod. Szeretlek ! Mindenhogy Szeretlek Hanna! Ne szomorkodj szépen kérlek, mert az nem tesz jót neked.
Gyere menjünk le a parkba sétáljunk egy jó nagyot. Krissz letolta Hannát a parkba sajnos olyan gyenge volt nem bírt járni. Próbálta vele a szép emlékeket felidézni, mikor a tónál voltak és csónakáztak, vagy mikor kerékpároztak hegyi túráztak. Hannának jobb kedve lett és a friss levegő is nagyon jót tett neki. Aznap este maradék nélkül elfogyasztotta a vacsoráját.
- Királylány! Most már mennem kell! Krissz gyengéden megcsókolta a lányt. Megsimogatta az arcát.
Hannának jól esett a gyengédség.
- Jó Éjszakát Krissz!
- Jó Éjszakát Királylány!
Krissz hazafelé nagyon szomorú volt nem tudta mi lesz a vége hogyan fog Hanna szervezete a továbbiakban reagálni a kezelésre. Mikor meglátta a lányt kopaszon szinte megállta benne a levegő, de ezt muszáj volt palástolnia Hanna előtt. Bátor jött elé a hűséges kutyája még kint maradt a kertbe kicsit játszott bátorral próbált megnyugodni. Később rossz érzésekkel a szívében elaludt.
Másnap bement a lányhoz a lány mintha minden kemoterápia után egyre rosszabbul lenne sokat fogyott hányt, eldöntötte Krissz, hogy beszél a kezelőorvosával nem-e kellene a lánynak másfajta gyógykezelés is. Megnyugtatta a kezelőorvos, hogy Hanna a legjobb gyógyszereket kapja.
- Királylány! mit szeretnél miről meséljek neked ma?
- Krissz meséld el nekem azt a romantikus éjszakát mikor táncoltunk illatgyertyát gyújtottunk majd…..eggyé váltunk és örömtűzijáték kezdődött a tiszteletünkre. A fiú elmesélte a lánynak azokat a gyönyörű pillanatokat. Hanna szemeiből a könnycseppek folytak nem volt biztos benne valaha az életben átél-e hasonló szép órákat.
Márk nem tudott megnyugodni, és erősen élt benne a bűntudat. Beszélnie kell Hannával és bocsánatot kérnie tudnia kell a lánynak, hogy az az ütés egy véletlen mozdulat volt csupán és nem akarta bántani. Márk másnap bement Hannához halkan kopogtatott a kórterem ajtaján.
- Tessék!- szólt Hanna gyenge hangjával.
- Hanna enged meg pár percre bejöjjek hozzád.
- Mondd Márk!
- Hanna nem tudok megnyugodni amíg nem tudod, hogy az a mozdulat véletlen volt csupán soha nem tudtalak volna bántani, vagy megütni. Szerettelek téged most is szeretlek szeretem benned azt a kislányos szépségű bájt, törékeny termetedet. És imádkozom érte, hogy minél hamarabb gyógyulj meg rossz így látnom téged szinte elemészt a fájdalom, hogy betegnek tudlak nagyon bánt.
- Meghallgattalak Márk. Most légy szíves hagyd el a kórtermet ez a bocsánatkérés nem egyenlíti ki bennem azt a fájdalmat, hogy meg kellett műtsék a fejemet mert vérrög keletkezett benne. Nem is foglalkoztál velem már aznap éjszaka pedig láttad a falhoz estem. Nem voltál mellettem, mert már akkor Petra járt a gondolataidban. Hagyd el a kórtermet!
Márk tudta Hanna nem fog neki soha megbocsátani és igaza volt akkor már ismerte Petrát. Talán ezért volt kevesebb türelme a törékeny lányhoz, hisz az energikus Petra ellentéte volt.
Reggel bement Krissz Hannához elég gyengének látta muszáj volt szinte megetetni vele pár falatot, mert már attól félt a fiú Hanna ki fog száradni.
- Királylány! mondd nekem fáj valahol?
- Igen Krissz minden kezelés után iszonyúan fáj a fejem és nagyon gyenge vagyok már a levegővétel is nehéz számomra.
- Nővér! Hozzanak Hannának fájdalomcsillapítót, mert nagy fájdalmai vannak.
- Uram a barátnőjének két órája adtunk erős fájdalomcsillapítót most egyenlőre többet nem kaphat.
Krissz hazafele menet az egész utat végigsírta látta, hogy Hanna egyre gyengébb és attól félt a rák erősebb lesz, mint a lány. Nehezen tudott elaludni félt vajon mit hoz a következő nap számukra.
Másnap Krissz mielőtt bement Hannához vett neki egy csokor virágot liliomot, mert azt nagyon szerette fehér liliomot. A kórterembe érve földbe gyökerezett a lába lehangolt kép fogadta. Hanna halálsápadtan feküdt az ágyban olyan csont-sovány volt szegényke alig lehetett ráismerni. Fel volt neki kötve egy infúzió.
- Királylány! nézd hoztam neked kedvenc virágot.
- Köszönöm Krissz, nagyon kedves vagy a lányt meghatotta Krissz figyelmessége.
Bejött a kezelőorvos és beszélt Krisszel.
- Uram! a barátnőjének a szervezete nagyon rosszul reagál a kezelésekre mi sem tudtuk ezt előre, ezért úgy döntöttünk holnaptól leállítjuk a kezelést. Sajnos nincs értelme. Hanna szervezete ehhez már gyenge. Előrehaladott állapotban van a betegsége ezt előre nem tudhattuk.
- Krissz most sírt először a lány előtt- Dr Úr! – csináljanak valamit! valahogy erősítsék fel Hannát!
- Uram! mindent megtettünk és megteszünk.
- Krissz! Hanna soványka keze Krissz kezét kereste. Ne sírj kérlek, számomra a hálál egy megváltás lesz. Ezt a nagy fájdalmat, amit napról napra elszenvedek ez már így nekem nem élet. Magammal viszem az emlékeinket és a mennyei házam teleszórom vele így sohasem leszek egyedül mindig velem leszel.
- Királylány! nagyon „Szeretlek”
-"Szeretlek"Krissz.
És Hanna szeme lecsukódott mintha elaludt volna, de Krissz észrevette Hanna egyre gyengébben veszi a levegőt.
- Királylány! itt ne hagyj! Krissz zokogott.
- Dr Úr!- jöjjön Hanna nagyon rosszul van alig lélegzik.
- Uram! Szereti ön a barátnőjét?
- Igen, nagyon szeretem.
- Akkor hagyja nyugodtan, békésen fájdalommentesen meghalni látja, mintha csak elaludt volna. Sajnos Hanna számára az elmúlt időszak nagyon kemény volt mindennap komoly fájdalommal élt. Gyenge volt már a szervezete a kezelésekhez, azért nem bírta ki.
Krissz zokogott végig ki a kórházból szaladt hogy hova azt nem tudta legszívesebben el a világból Hanna után. A tónál találta magát, ahol Hannával kellemes napokat töltöttek. Vadkacsák úszkáltak most is a tavon. Krissz beleordított a csendbe széthasította a nyugalmat! – Királylány! "Szeretlek”- Miért hagytál itt? Nem érzett még nagyobb fájdalmat, mint akkor.
Másnap felhívta Márkot elmondta neki mi történt tudták a lánynak senkije nincs így ketten gondoskodtak a temetéséről.
Márk hasonlóan kitört magából, mint Krissz.
- Mit mondasz meghalt Hanna? Istenem! ezt nem hiszem! Huszonhat éves volt csupán erősebb volt a rák, mint ő?
- Sajnálom Márk! Meg kellene beszélnünk a temetést.
- Természetesen méltóan eltemetjük, mert rajtunk kívül senkije nem volt.
Márk lerohant aznap a csehóba megörül úgy érezte iszonyúan zakatolt a feje. Hanna nincs többé! Képtelen felfogni! Rohant a csehóba halálra issza magát és elmegy Hanná után- gondolta.
- Valami töményt kérek! Erőset jó sokat!
- Uram! csillapodjon máris adom.
Márk a tizedik pohár tömény italnál tartott, mikor a pultos lány rászólt ideje lenne távoznia.
- Uram! Nem tudom kiszolgálni tovább!
- Mit mondasz Te kényes liba?( anyuci elkényeztettet kislánya) Szétszakít a fájdalom meghalt a menyasszonyom huszonhat évesen rákban….. érted? Szenvedett napról- napra küzdött a kór mégis legyőzte. Mit tudsz te az életről smink, műköröm…fejben meg egy nullák vagytok. Érzelem-nélküliek!
Krissz Hanna temetésére fehér liliom csokrot készítettet Márk vörös rózsát. Egyházi temetés volt szépen megszervezték a lány búcsúztatását. Temetésen Hanna régi kollégái, szomszédok Márk és Krissz voltak jelen. Petra nem bírt ott lenni a temetésén, hiszen tudta Márk még együtt élt Hannával, mikor őt megismerte, és közelebb kerültek egymáshoz. Bűntudatot érzett talán szerelmi bánatába betegedett bele a lány. Otthon gyújtott egy gyertyát érte. Krissz szinte beleroskadt a bánatba több évet öregedett. A temetésen féltékeny szemekkel nézett Márkra neki több év jutott Hannából. Krissznek csupán három hónap ebből két hetet voltak teljesen együtt, mint Nő és Férfi a többi alkalom barátkozás volt. És nem tudott vigyázni a törékeny lányra?, hanem hazudott neki és megcsalta. Ő vigyázott volna rá, mint egy porcelánbabára Számára röpke idő jutott Hanna életéből. És mégis mennyire megszerette. Krissz haragudott Márkra, amiért egyedül hagyta a lányt. Aznap, mikor Hanna temetése volt végig szitált az eső még az ég is siratta a törékeny, kislányos bájú lányt.
 
VÉGE 
*************************************************
 14. JÉZUS TANÍTÁSAI 
 
A HEGYI BESZÉDRŐL - SZELLEMI MAGYARÁZAT ÁLTAL
Írta: Poór Edit
IV. rész
 
BOLDOGOK, AKIKNEK A SZÍVÜK TISZTA, MERT ŐK AZ ISTENT MEGLÁTJÁK
 
Az emberek szívének tisztasága, Isten ajándéka,
melyet mindenki elnyerhet, csak el kell fogadnia,
Isten kegyelmét.
Maga akarata által, senki sem tisztíthatja meg szívét,
Csak akkor tisztulhat meg, ha Isten, a bűntől
 megtisztította.
 
Nem csak az a bűnös, aki bűnt követ el, hanem az is,
aki a bűn gyökerét, tisztátalan gondolatokat,
vágyakat a lelkében hordozza.
Szívből törnek elő, a gonosz kívánságok,
káros szenvedélyek, érték nélküli törekvések.
Az elfajult lelki természet érvényesülni akarása,
felszínre hozza, hogy cselekvésben élje ki magát.
 
A lélek, mint egy örök forrás,
folyamatosan ontja magából,
azokat a gondolatokat, melyek
az ő elveinek megfelelően, betöltik,
mindenkori világát.
 
Minden lélek, annyi boldogságot, örömöt talál,
az ő földi vagy szellemi hazájában,
amennyi jóval, igazzal töltötte meg.
Annyi fájdalmat, csalódást kell elszenvednie,
amennyit a jóval és igazzal ellentétben cselekedett.
 
Amit a lélek előhoz belső énjének világából,
azért felelnie kell, a folyton tökéletesítő,
Isteni törvény előtt.
Ez az igazság törvénye, melyet sem kikerülni,
 sem kijátszani nem lehet,
mert semmi sem marad elrejtve.
 
Az igazságtól eltévelyedettek
és Isten törvényével szembehelyezkedettek,
hiszik azt, hogy a maguk erőszakos akaratával,
befolyást gyakorolhatnak, sorsuk jobbá tételére.
 
Azonban ez tévhit, szívük egyre sötétebb
 érzéssel telik meg.
Kedélyük, nyugtalanabbá, türelmetlenebbé válik.
Mert a rajtuk és körülöttük lévő bűn egyre jobban,
elhatalmasodik.
 
A törvény és igazság elleni vágyak
és cselekedetek miatt.
Szűkebbre vonják ezzel szabad választásuk
lehetőségét, hogy ha később jót akarnának
sem lesznek képesek rá, mert bűneik
szoros korlátokat vonnak köréjük.
A bűn parancsol és kényszerít engedelmességre.
 
Aki bűnt cselekszik, szolgája lesz a bűnnek.
A gonosz, leghűségesebb alárendeltjének
is gonosszal fizet, mert semmi jóval nem rendelkezik.
Nehéz rabigába fogva görnyed a bűnös,
saját bűneinek terhe alatt.
 
Nincs világossága, hogy tájékozódjék,
békessége, hogy megpihenjék,
nincs ereje a bűn parancsoló hatalmával szemben.
A bűnnel szemben csak a tiszta szívűség
az áthatolhatatlan páncél.
 
Erről lepattan minden támadás,
minden kísértés.
Ezért boldogok a tiszta szívűek,
mely csak a hit által lehetséges.
Hisz Isten végtelen hatalmában,
erejében, bűnbocsájtó kegyelmében.
 
Hisz Isten, Jézus által adott igéjében,
és kijelentett igazságaiban.
A tiszta szívű, belátja saját gyengeségét,
és engedelmes Isten akarata előtt.
Lelkét, életét Isten kegyelmébe helyezi,
és új életet kezd.
 
A megismert igazság szerint,
melyet az Úr, ír elő az Ő követőinek.
Isten szereti a megtérő gyermekeit,
mindent megad nekik, ami a javukra szolgál.
Megadja a bűntől való feloldozást és szabadulást.
 
Átformálja, megtisztítja szívüket és lelküket.
A bűnök szenvedtető következményei,
csak okozat.
Az ok, a lélek hibás természetében található.
A gyógyulásnak és nyomorúságtól való szabadulásnak,
 
csak egyetlen útja, Isten felé fordítani
tekintetünket, tőle kérni, várni mindent.
Engedelmeskedni akarata előtt,
ha ő másképp látja jónak, mint ahogy
mi azt gondoljuk.
 
Ha a lélek szent meggyőződéssel hiszi azt,
hogy Isten neki a legjobbat akarja,
akkor békességes megnyugvásban,
változik át, Isten újjáteremtő munkájában.
Ebben a megnyugvásban, átalakul a lélek
bűnre hajló természete,
 igazságért síkra szálló harcossá.
 
Rá eszmél a szeretet szent törvényére,
ekkor válik képessé átérezni,
mások szenvedését is.
Ebben a békességes megnyugvásban,
gyúl ki a mennyei világosság a lélekben.
Ekkor lesz tisztán látóvá, hogy gyönyörködve
szemlélhesse Isten cselekedeteit,
a látható és láthatatlan világban.
 
Ekkor megtelik a lélek kimondhatatlan hálával,
szeretettel és vágyakozva keresi
Istennel a még szorosabb összeköttetést.
Isten szent lelke, ezalatt egyre nagyobb területen
hatja át mennyei fénnyel, erővel.
 
Elhinti benne a mennyei erényeket,
amely a lelket Isten gyermekévé teszi.
A tisztaszívű lélek meggyógyult,
Isten kegyelme megtisztította,
megszabadította a bűntől, tévelygésektől.
 
A lélek természete átalakult, vágyai, törekvései már nem
 a gonosz erejéből táplálkozik,
hanem Isten szeretetéből és bölcsességéből.
A világi élet testi javai nem izgatják,
dicsőség, hírnév értékét veszti.
Elhalványodik a látszat világ fontossága,
az örökké való értékek
felé terjed érdeklődése.
 
Csak a megtisztult szívű ember tudja
ezt felfogni, megérteni,
mert csak a tiszta szívekben alakulhat ki,
Isten képmása.
A tisztátalan lelki természet, mint homályos felhő,
elfedi az Isten jóságát, igazságát a kutató szemek elől.
 
Ezért magára hagyatva érzi magát,
a szenvedő ember, mert nem látja az Istent.
Az Úr végtelen élet szépségével, boldogságával
ajándékozza meg azokat, akik hűek voltak és hittek,
és bíztak az Ő ígéretében.
„Boldogok, akiknek szívük tiszta, mert ők az Istent meglátják.”

Debrecen, 2017.
Forrás: A hegyi beszéd szellemi magyarázata
 .................................
 
BOLDOGOK AZ IRGALMASOK, MERT ŐK IRGALMASSÁGOT NYERNEK
 
Az irgalom, magasabb rendű szeretet,
egyik oldal ága.
Sokat beszélnek emberek szeretetről,
de valójában nem ismerik.
 
Az önző szeretet fogalmán túl,
csak kevesen jutnak el.
Önző célok, vágyak találhatók-e érzésben,
ha pedig csalódik, átváltozik
gyűlöletté, ellenségeskedéssé,
vagy hideg közönnyé.
 
Az Úr, az önző szeretetből akarja
kigyógyítani az embereket.
Mivel ez nem szeretet, csak az utánzata.
 
Azért boldogok az irgalmas szívűek,
mert ismerik a szeretet mennyei fokozatát.
Akik ezt az érzést nem ismerik,
nem gyakorolják, végig kell tapasztalniuk,
gyötrelmes állapotokat, melyben
megtanulják a legparányibb szeretet értékelését is.
 
Mint lámpafény az éjjeli lepkét,
úgy vonzza a földi csillogás, az ember lelkét
a tévelygés, bűn útjára.
Ez mindig mélyebbre és mélyebbre vezeti,
a kétségbeesés poklába.
 
A szenvedőket, akik képtelenek megállni,
a bűn következményének árjával szemben.
Minden bűnt, hibát, mulasztást, a tévelygő,
tökéletlen ember követ el,
minden rossz eredménynek, szenvedésnek,
fájdalomnak az ember az okozója.
Isten mégsem pusztítja el az embert,
hanem időt ad a megtérésre,
alkalmat ad a javulásra.
Isten irgalmas az ő eltévelyedett
teremtményeivel szemben.
 
Ő tudja, hogy tökéletlen lélek
minden megmozdulása,
csak tökéletlen eredményt hoz.
Mindaddig nyomorúság és szenvedés fakad,
amíg el nem fogadja az igazságot
vezetőül, melyet Ő adott az elveszetteknek.
 
Isten egyformán segíti azokat,
akik beismerik bűnösségüket,
tökéletlenségüket és egész
lelküket és annak sorsát,
Isten könyörülő irgalmasságára bízzák.
 
Isten elvárja az emberektől is,
hogy irgalmas legyen azokhoz,
akiknek sorsa, ideig-óráig az ő kezében van.
Mindenki rászorul az irgalmasságra,
 mert nincs tökéletes ember.
 
Nincs, aki kivonhatná magát a végzet,
igazságosztó hatalma alól.
Boldogok az irgalmasok,
mert ők irgalmasságot nyernek.
 
Az irgalmasság nem gyönyörködik mások
szenvedésében, nem örvendezik
mások szomorúságán, fájdalmán.
Nem rombol, hanem romokból épít és
menti, ami menthető.
 
Az irgalmasság enyhíti a szenvedést,
küzd a bűn és tévelygés ellen,
azokkal az eszközökkel, melyet a szeretet
ad az ember kezébe.
 
Nem szükséges, hogy önmagát és erejét
felülmúló nagyot akarjon, hogy a világot
boldogítsa, elég ha mindent,
legjobb tudása szerint igyekszik elvégezni.
 
Elég, ha a szeretet törvénye szerint
cselekszik, mindenhol és mindenkor.
Akik Isten lelkét hordozzák szívükben,
Isten őket közvetlen módon irányítja.
 
Ők boldogok, még ha itt élnek a földön is.
Lábaikkal a föld porát tapossák,
testükben épp úgy hordozzák a terheket,
ugyan úgy szenvednek, csalódnak, hibáznak,
- hiszen nem tökéletesek -
Mégis boldogok, mert, ha a természettörvénnyel
szembe kerülnek is, lelkükben
érvényre jutott a szeretet törvénye,
mely megolvasztja azt,
és felmenti bűneik következményének terhe alól.
 
Az emberi tévedéseknek vannak olyan
következményei, melyek hosszabb időre,
feltartóztathatják a szellemet az előre haladás útján.
Tévedései lekötik, választási szabadságát
korlátozzák, ítélő képességét megbénítják.
 
Így kényszerhelyzetbe kerülve,
csak lassan, nehézkesen jut a lélek,
ismét abba a helyzetbe, hogy
tévedéseit belássa és teljes erejével kutasson,
az igazság után, mely azután megvilágítja,
a fejlődés és tisztulás útját előtte.
 
Az irgalmasság cselekvői, a szeretet irányításával
hamar belátják tévedéseiket, mert rá vezeti őket
a kielégítetlen, betöltetlen érzés,
mely lelkükben, minden tévedés után keletkezik.
A szeretet érzése, hatalmas, mindent felülmúló erő.
 
Aki ennek a sugár özönébe kerül,
nem állhat ellen többé.
Ez viszi, emeli, átformálja, megtisztítja,
megvilágosítja, újjá teremti, igazzá és boldoggá teszi,
mind azt, aki kitárja lelkét előtte és befogadja.
 
A szeretet az irgalmasság érzésével hat,
munkálkodik a múlandó káprázatok világában.
Az örökkévalóságban, megrögzítő
erővel és hatalommal ruházza fel,
azt a lelket, akin keresztül a
munkálkodás lehetőséget nyer.
A szeretet Istentől eredő szent élettörvény.
Akik irgalmasok, ebben a törvényben élnek,
ezt tart fent felettük igazságot.
Azért mondja az Úr boldogoknak az
irgalmasság cselekvőit, mert ők a felmentő és
kiegyenlítő törvényt a szívükben hordozzák.
 
Debrecen, 2017.
Forrás: A hegyi beszéd szellemi magyarázata
 
Folytatjuk.
*************************************************
 15. VERSRŐL VERSRE - KORTÁRSAINKTÓL 
 
Kovács Tibor: Az új év első hónapjában
 
Itt kopog már, kop kop kop,
Kéredzkedik be az új esztendő,
Nyílik már az ajtó előtte, hogy besurranjon,
S átvegye az óesztendő helyét.
 
De előtte még egy utolsó bulit csap,
Az óév, szilveszter napján, estéjén.
Készül már a sült malac,
Hozzá rizs és petrezselymes krumpli,
A különböző sülemények.
 
Vigadozzunk az év utolsó napján,
Hogy mulatsággal kezdhessük az új évet.
De előtte még jöjjön a virsli falatozása.
 
Január havában új évet köszöntsük,
A neve napján, hogy kicsit még vigadozzunk,
S felkészülünk a pót szilveszterezésre,
Na meg a farsangi mulatságokra.
 
Mert az is a szokás, hogy farsang
Időszaka előtt még pár Pót-szilveszter jár,
A január havát így üssük el,
Tánccal, mulatozással.
 
2021. december
 ...................................
 
SZILÁGYI ANITA: Újévi regölés
 
"Rege, rege, regös ének,
Adjon az Isten vigalmat mindenkinek!
Körbetáncoljuk vénemberünket,
Kitrombitáljuk decemberünket."
 
Elballag lassan az óév,
Kabátját komótosan felvette,
Vándorbotját vállára fektette,
Kopottas kalapját fejére tette,
Elbocsátó, szép üzenetét megírtuk,
Tizenkét varróval kalapjára varrattuk,
Régies útjáról elkergettük,
Az ajtóban még kicsit hezitál,
Újévvel élcelődve referál,
Menj innen távol, te vén legény,
Új vendégünknek készítjük a helyét,
Óévben nekem kevés jót adtál!
Gyakorta a ballal kokettáltál!
Én csak jót kívánok ebben az újévben,
Csörgő perselyt kérek bőségesen,
Ínség házam tájáról messze menjen,
Boldogság kísérjen újévem minden napján,
Vidámság állandó vendégem legyen,
Szomorúság ezután engem meg ne ismerjen!
Egészséget kérek magamnak és családomnak,
Fekete boszorkányok fel ne seperjék udvarunkat!
Csak a kéményseprő járja körbe házunkat,
Jövőre szerencsemalacotok legyen,
Csupa jó érjen mindenkit az új esztendőben.
 
..........................................
 
CSOMOR HENRIETT : Engedj utamra, napfény
 
Ostoba novemberi napsugár,
ne süss olyan vakítón szemembe,
semmit se látok, egyedül vagyok.
Itt e kietlen vidéken az erdőrengetegben,
ahol még a madarak is nagy ívben elkerülnek.
Gidres-gödrös utat figyelnem kell, hogy el
ne essek, mert felkelni nem tudok.
De szerettem ezt a csupasz erdővilágot,
mert itt senki se lát, és szabadjára
engedhetem gondolataimat.
Ha véletlen könny szökik két szemembe,
senki sem kérdi, miért emészt a bánat.
Bújj már a két hegy közé, s
ne játssz velem ily tisztességtelenül.
Haza kell érjek sértetlenül.
Édesanyám tárt karokkal vár a kiskapuban.
Aggódna szegény, ha nem érnék
haza, mielőtt az esthajnalcsillag felragyog.
Patak csobogását tehenek kolompja
elnyomja, gazdasszonya istállóba hajtja
esti fejésre.
Kopasz vén fák, isten veletek,
tavaszig még sokat pihenhettek.
 
2016. január 10.
Megjegyzés: 2015 novemberében gyönyörű napsütés volt, mikor az erdőben barangoltam.
...........................
 
 
SZŐCS ÉVA  (ERDÉLY): A koldus
 
Bolyongasz az éjszakában
rád kacsintanak az árnyak.
Nappal rongy vagy semmi ember,
kéregetsz vagy éppen szenvedsz.
 
Pénz kerített hatalmába
szerelem tart zálogába.
Szíved elveszett már régen,
lelked is az ördögé lett.
 
Ital, játék, kapzsi élet
nem érdekelnek a fények.
Sötét pokol a világod,
dicsőséget nem kívánod.
 
Hited nincsen, nem fog átok
születésed volt a káosz.
Reménytelen cudar élet,
elvesztél benne már régen.
 *
Lezárult szemed
 
Örökre lezárult szemed
pihenni tért fáradt tested.
Mély csend s nyugalom vesz körül
szíved angyalokkal örül.
 
Tested anyaföld lepte be,
sírod virággal van tele.
Áldott a hely ahol fekszel.
Áldott az ég a lelkeddel.
 
Legyen áldott az Úr neve,
hogy téged maga mellé emelt.
Szenvedés volt földi élted
legyen békés pihenésed.
 .........................................
 
PESA ANNA  MÁRIA: Hóbagoly
 
Gyönyörű hóbagoly ül egy fán az ágak fölött,
Fejét forgatja, földön keresi, mi van a levelek között.
Éles szemei fürkészik a tájat,
A mai napon, vajon, mit vacsorázhat.
 
Messze ellát, két nagy kerek szemével,
Büszkén kihúzza magát, karcsú testével.
 
Mit keresel itt a Kárpát medencében?
Hiszen, te ott élsz messze a sarkvidéken!
 
Sűrű fehér tollad ujjaid is majd teljesen fedik,
Mint hócipő, lábaid és tested, a hidegtől védik.
Hallgatag vagy, szürkületben vadászol,
Magányosan élsz, még a költés ideje távol.
 
*************************************************

 16. ÉLETEM TÖRTÉNETE 
 
Engel Csaba (Erdély):Szivárvány az árvíz apró kis örömei.
 
 Kedves olvasóim itt  összesítettem az eddigi életem történetét a Szivárvány az árvíz apró kis örömei.  1–résztől a 70-részig...!
 
1 rész. Az árvíz apró kis öröme.
Engel Csaba


Csattant az ostor, de vigasztal.

 
Kedves barátaim, ismerősök. Azzal
kezdeném történetem, hogy az életem legmélyebb és legmagasabb helyét ismertessem veletek. Élményeim és kalandjaim egy piciny részben összefoglalnám. Bemutatnám előbb, hogy mikor és hol születtem. Marosvásárhelyen, 1970. április 11–én. Az akkori árvíz sújtotta a lakosságot és nagy 

kárt okozott, talán életeket is követelt és egy új kezdetet az emberek szét foszló reménytelen fájó szívekben. Úgy gondolom családunk harmadik kisfiúja született és a vesztességek nyomában egy kis örömöt hagyott. Lehetett az gond, hogy megszülettem? Igen ha arra gondolok, hogy abban a zűrzavarban kellet világra jönnöm mikor a legnehezebb dolgoknak, gondjaival megkellet küzdeni. De mégis ott voltam én egy kis öröm a számukra és bármi is volt az akkori helyzet én lassan szívükhöz nőttem és itt vagyok nektek, hogy elmondjam mi minden történt azóta velem és mennyire csattant az ostor de már vigasztal. Az árvíz sújtotta családunkat amelyet egy rózsafához hasonlítanám mivel az édesanyám Rózsa volt (az ő neve). Édesapám a törzse mint szorgos ember jól a földbe gyökerezett és nekik köszönhetően létezek, három rózsa bimbózott a fán de levelei a saját tüskéiben sárgultak nap, mint nap. Veszteség, viták, gyűlölet és harag ült a fára éppen csak virágjait már, már a pusztulás fenyegette az illatát a szél merre vitte? és nem volt kedves hely a számunkra és a szeretet hiánya kezdetét vette ott, hol egy nőies Rózsa kellet volna meg maradnia bimbói, levelei, törzse mellet. Úgy döntött , hogy leszáll a fáról és más fának lesz ékessége, nem számítva arra, hogy annak következményeit kinek kell majd elviselni.
 
Rozsdás, árva rózsafa ,
Ó virágja elhagyott,
Tüskéid, lelkemben hagytad
Megsebzett, de itt vagyok!
 
2019.10.28.
 
Egy rész körül-belül ennyi sorból áll... lehet valamely hosszabb...
........................................
 
Köszönöm, hogy elolvastad és.... segítesz annak megjelenésében.
Mind eddig egy zárt, kis csoportban volt bemutatva.
Igen igyekszem az összest 7 hónapra sűrítve beküldeni.
Nyárádszereda Marosvásárhely megyében van az ottani intézmény, gyermek- otthon csak az árva gyerekekkel foglalkoztak. Mint látássérült akkor ott csak én voltam. Borzalmas és kegyetlen hely volt, akárcsak egy börtön-iskola
A következőkben szó lesz a Kolozsvár és Bukarest a látássérültek bentlakásos intézményeiről.
Szeretettel üdvözöllek  benneteket, köszönöm szépen a segítséget.
 …….............................…….
 
Folytatásos élet-regényem 2022.  januártól kezdve a jelenik meg a Magazinban.
 
   Engel CSABA  (ERDÉLY) : ÉLETEM TÖRTÉNETE 
 
1 rész, Az árvíz apró kis örömei
 

Csattant az ostor de vigasztal.
Kedves barátaim, ismerősök. Azzal kezdeném történetem, hogy az életem legmélyebb és legmagasabb helyét ismertessem veletek. Élményeim és kalandjaim egy piciny részben összefoglalnám. Bemutatnám előbb, hogy mikor és hol születtem. Marosvásárhelyen, 1970. április 11–én. Az akkori árvíz sújtotta a lakosságot és nagy kárt okozott, talán életeket is követelt és egy új kezdetet az emberek szét foszló reménytelen fájó szívekben. Úgy gondolom családunk harmadik kisfiúja született és a veszteségek nyomában egy kis örömöt hagyott. Lehetett az gond, hogy megszülettem? Igen ha arra gondolok, hogy abban a zűrzavarban kellet világra jönnöm mikor a legnehezebb dolgoknak, gondjaival megkellet küzdeni. De mégis ott voltam én egy kis öröm a számukra és bármi is volt az akkori helyzet én lassan szívükhöz nőttem és itt vagyok nektek, hogy elmondjam mi minden történt azóta velem és mennyire csattant az ostor de már vigasztal. Az árvíz sújtotta családunkat amelyet egy rózsafához hasonlítanám mivel az édesanyám Rózsa volt (az ő neve). Édesapám a törzse mint szorgos ember jól a földbe gyökerezett és nekik köszönhetően létezek, három rózsa bimbózott a fán de levelei a saját tüskéiben sárgultak nap, mint nap. Veszteség, viták, gyűlölet és harag ült a fára éppen csak virágjait már, már a pusztulás fenyegette az illatát a szél merre vitte? és nem volt kedves hely a számunkra és a szeretet hiánya kezdetét vette ott, hol egy nőies Rózsa kellet volna meg
maradnia bimbói, levelei, törzse mellet. Úgy döntött , hogy leszáll a fáról és más fának lesz ékessége, nem számítva arra, hogy annak következményeit kinek kell majd elviselni.
 
Rozsdás, árva rózsafa ,
Ó virágja elhagyott,
Tüskéid, lelkemben hagytad
Megsebzett, de Itt vagyok!
*
Gyermekkori emlékeim.
 
Homályosan, de még mindig bennem él azok az emlékek mikor gondtalan játszottam, meséltek és foglalkoztak velem. Attól eltekintve, hogy a szüleim veszekedtek és feszült volt köztük a helyzet.
Óvodásként szép dolgokat tanultam, szerettem  ott lenni és kézimunkák vettek körül, mint például színes  papír csíkokból díszes terítőt, szőnyeget, és sok szép tárgyakat szőttem. Faricskáltunk a kis ollóval különböző formákat és ragasztottuk a kis füzetbe. Zsebkendőt  varrogattunk , társasjátékok vettek körül, énekeltünk verseket tanultunk. Biztosan ti is jól emlékeztek hasonló szórakoztató foglalkozásra, szebbnél szebb dolgok voltak és még most is azok az apró kis örömök boldoggá tudnak tenni ha arra gondolunk, hogy milyen jó volt gyermeknek lenni. 
Nagyon korán ébredtem szinte minden reggel, amint szüleim dolgozni mentek már azt lestem mi lesz a reggelink.
Az asztalon várt a frissen lefőzőtt tea, illata már csiklandozta az orromat és oda lopakodtam, hogy láthassam jobban mi készült  még hozzá. Sajnos már akkor nagyon rosszul láttam, kerestem a szemüvegem, nélküle csak elmosódott színeket láttam a tányérokban. Mikor felfedeztem,  hogy milyen ízlésesen nézet ki a reggeli, étvágyam óriási lett, mind a hármunkét  jóízűen felfaltam.
Elbújjtam mert tudtam, hogy mi lesz a következménye, természetesen  jól kikaptam de a hasam televolt.
Úgy, hogy más reggelit kellett készíteni és velük folytattam tovább az evést.
Mivel jó étvágyam volt kövér és telt arcom, piros volt a csipkedéstől,  szerettek a kis dundi arcomba nyúlni  és a fülemet morzsolták. Hamar teltek az évek és sajnos romlott a helyzet a szülök válópert indítottak, nekünk ez nagy változást hozott.
Megviselt és lelkileg megrázó volt, az első osztályt 1976 őszén a Nyárádszeredai árva otthonba kezdtem. . 
 
Nyárádszeredai árva otthon
 
A következő leírásban foglalt tartalom, durva és kegyetlen, dolgokról számolok be, nem mert úgy szeretném vagy, hogy sajnáltassam magam, sajnos de megtörtént. 1976–őszétől 1978– iskola év záróig.
Nehezen illeszkedtem az ottani rend és fegyelmezett intézet életmódhoz, tanítás és nevelési elvekhez. Gyakorlatilag gyengén teljesítettem a feladatokat. Búsultam és sokat sírtam mivel az otthonom már csak emlékként járta át a lényem, hiányát éreztem mind annak mi szép és jó volt, a szülök utáni vágy. Kötelező volt mindent románul tanulnom, sok verést és szitkozódásban volt részem. Számomra maga a pokol volt, közös tusolók, étterem, hálószobák. Úgy hajtottak egyik helyről a másikba mint valami állatokat, a nevelő tanárok durvák és kegyetlenek voltak, bármi tévedésért pálcával ütöttek ránk, fenyegettek, tenyerest, körmöst, tépték a hajunkat, füleinket és pofonok kísértek. A nagyobb gyerekeket ránk uszították és hagyták, hogy megverjenek kedvük szerint. Függöny fémcsíptetőt raktak a hónaljam alá, vérzett és a fájdalom óriási volt, úgy kellett fekvőtámaszt csinálnom, még mindig megvannak a heghelyek, annyira mélyen húsomba csíptették azokat. Napirenden kikísértek az általános iskolába a faluban, az ottani tanároknak nem lehetett panaszkodni, hogy velünk mi történik a bentlakásban. Többször összetörték a szemüvegem és nélküle még nehezebben tanultam, tájékozódtam. Kevés időt töltöttem együtt a testvéreimmel és ritkán találkoztunk. Egy jó pár alkalomkor megtudtak védeni a nagyobb gyerekek verésétől, ezt sajnos nem mindig tehették meg értem, mivel külön osztály és csoportokra osztottak. Rongyos, szakadt ruhákban, rossz cipőben, vagy szorított vagy igen nagy volt, senkit nem érdekelte, hogy miben, hogyan, mit eszünk, attól rendszeresen étkeztünk, gyenge és nem ízlésünk szerint. A zsúfolt közösségben, betegség, fertőzések, bőrfertőzés,
bolha és tetvesedés, többször megbetegedtem a paraziták nyüzsögtek, nem tudom elképzelni a nevelő tanárok, hogyan védekeztek az ellen. Fürdés után bezsíroztak nem valami kellemes krémmel, irtózatos szaga volt és több alkalommal kopaszra nyírt kölyök voltam. Talán azért verettek a nagyobb fiúkkal, hogy ne kelljen érintkezni velünk, egymást vertük tehát nem ők, így nem lehetett panaszkodni, hogy ki tette. Ez annyira megalázó durva embertelen, módszer, hogy nem csoda ha egy alkalommal megszöktem a bentlakásból, gyalog nekivágtam a hosszú útnak hazafelé, már nem bírtam elviselni az ottani körülményeket.
 
Az én otthonom
 
A vágy, az elmúlt idők során,
Belülről kitör mint vulkán,
Szorongat, hogy ott lehessek,
Bölcsőd felett megpihenjek.
Ha nincs terítve asztalom,
Attól még az én otthonom.,
Emlékeink szívemben hordom.
Én még mindig haza vágyom.

1977. Március. 07.  A szabadság előérzete, a szökés idején
 *
Már nem érdekelt az, hogy mi lesz annak az ára, fárasztó hosszú út az mi előttem állna, hogy fogadnak otthon vagy sem, lesz a ki örömmel vár haza? Úti társam is volt de róla sokat nem írhatok csak azt, hogy közösen döntöttünk és nekivágtunk. Minél előbb tervünk szerint sikerült kijutni az otthon zárt kapui mögül észrevétlen, mint két kismadár kirepültünk a kalitkából. Attól arra már nem tartott vissza semmi, élveztük a szabadság elő-ízét, mosolyogtunk, boldogan szedtük kis lábaink, igyekezve magunk mögött hagyni Nyárádszereda utcáit. Várt a gyönyörű napkelte, amely viszont osztotta meg mosolyát velünk és a csoda szép újra ébredő táj felett az országút mentén. Nyárádszereda és Marosvásárhely közt kb. 24–kilométer van, nem annyira hosszú út de nem voltam hozzászokva és csak 7 esztendős voltam, fárasztónak tűnt, viszont a frissen zöldellő táj, mező apró kis tavaszi virágjai táplálta lelki világom és éhségem a szomjúságtól kiszáradt számat. Ugyan akkor úgy éreztem, hogy egy hatalmas játszó parkban szórakozóm, csipkedtük, kóstolgattuk a virágok édes szirmait, a cikória szárait tördeltük, sípot csináltunk, dúdolva lerövidítettük a kanyargós út szakaszt. Jó kedvünket meg - meg zavarta a hátunkban lévő autók zaja, attól tartottunk ne hogy valaki megismerjen és vissza vigyen. Tenyereim oly sokszor a füleim előtt tartottam, hogy halljam a közelgő autók zaját és az út szélén lévő árkokban lebújva vártunk míg elhaladnak. Vidáman folytattuk utunkat örvendezve a sikernek, kinyújtott karjaink mint repülő szárnyak a szél ellen téptek hol hátunkból lökött erővel hazafelé mint aki csak ugyan megértette hogy hazavágyunk.   
 
Légy szabad és szárnyalj mint sas,
Ott nem érnek utánad,
Csak a szél mely simogat,
Vigasztal és ha kell  fenntart,
Nyújtsd ki szárnyaid, hogy haladj,
Utadban senki nem állhat
Te döntöd el hogy mit  akarsz,
Légy önmagad és szabad.  
 
A nap lassan nyugovóra tért, szívemet hatalmas öröm töltötte be, láttuk a várost, nagyon közel voltunk, de nem tudtuk eldönteni, hogy hová menyünk, a nagyszülökhöz vagy apukámhoz. Nagyon éhesek,  szomjasok, fáradtak voltunk.
Mivel szigorú volt apám nem mertünk oda menni, gondoltuk, hogy ez a kis kaland rosszul fog végződni, egyáltalán vajon örvendeni fog?
Hát csak az maradt meglepjük nagymamát, ott lesz mit enni és ők biztos örvendeni fognak.  
 
*
A nagy szülök szeretete.

Gyönyörű volt az a naplemente, végig kísért kalandos utamon.
Haza értünk szerencsésen, úgy döntöttünk, hogy azon az estén ott alszunk a nagy szülőknél. Nagy meglepetésükre szótlan maradtak.   Ajtót nyitottak, alig vártuk, hogy belépjünk.  Nagyon  éhesek  és fáradtak voltunk, látták milyen koszosak és rongyosak vagyunk.  Már az ajtóba le kellet vegyük ruháinkat, csodálkoztak és hebegtek.  Mi történt veletek? Honnan jösztök?
Elleptek annyi meg annyi kérdéssel.
Nagyapánk jött a hajnyíróval, mama sietett meleg vizet eresszen a fürdőkádba, ránk szólt, várjunk az előtérben, nagyapátok azonnal meg  nyír! Mikor hajamba helyezte a nyírógépet meg szeppent, jaj fiam hát te tetves vagy! Szégyenkeztem és amint végzet velünk be küldött fürödni. Végre, jó meleg vízben elnyújtózkodtunk a nagy fürdőkádjukban. Nagymama jól megmosdatott egyébként fertőtlenített és tiszta ruhákat kaptunk, nagyon jól  éreztük magunkat, kényelembe. Asztalhoz ültetett és jól megetetett, elmeséltük mi is történt, miért szöktünk meg az árvaházból. Nagyon aggottak mivel tudták, hogy keresni fognak. Azon az estén mi nagyon jól éreztük magunkat, nem foglalkoztatott, hogy mi fog történni. Így hát ott aludtunk, a nagy falióra ritmusra ketyegett,  szép gondolatok, emlékekben ringatott el. A tiszta ágynemű, pizsamám, az otthoni kellemes illata varázsszerként itatódott álmaimban.
 
Nagymama, rám nézett, lehunyta szemét.
Előttem kitárva szerető szívét,
Arcom felitta, édes csókja nedvét,
Mint szomjazó szarvas a forrásvizét, 
 
Fejemre helyezte tenyerét,
Átjárva arcom gyöngéd felületét,
Elvette lelkem keserű ízét.
Szívembe ültette szeretetét,
Aranybetűkkel vésette nevét.
 
Másnap reggel korán ébredtünk,  hogy időben haza vigyenek apukámhoz. Nagy volt az izgalom, féltem attól mi lesz a következménye, biztos meg szid és netán meg is ver, jaj nekem, vissza fog vinni? Töprengtem ezt mama észrevette. Nem engedem, hogy apátok megverjen, nyugtatót és biztatót, nem lesz semmi baj, gyertek csak, indulni kell. Amint haza értünk útközben találkoztunk apámmal, ott a közelben egy cukrászda előtt, segített az elárusítónak. Hát, hogy kerültök ti ide, az otthonban kellene lennetek!
Örvendett is de csodálkozott, mi történt? Mama közbe szólt és megnyugtatta, ne bántsd őket, nem hibások! Csak látni akartak és meg ne tudjam, hogy szitkozódol! Apa megígérte úgy lesz, félbehagyta a munkát, hogy haza vigyen. Az ottani személyzet szeretettel fogadott és süteményt is kaptunk. Március 8–volt, nálunk anyák napja, nem volt kit köszöntsünk, így hát illedelmesen megköszöntük a süteményt, boldog anyák napját kívántunk a cukrász asszonykának és ugyan akkor nagymamának, hiszen ő nagyon szeretet és védelmezett bennünket.
Otthon együtt fogyasztottuk el a finom süteményt és mama örvendett, hogy minden a legnagyobb rendben van, nekifogott főzni, takarítani, ruháinkat megvarrta. Még volt az nap egy kis öröm, hogy addig játszódjunk, kihasználtuk az időt. Apámmal közösen megbeszélték, hogy mi legyen velünk, másnap feltétlen vissza kell vigyen és intézkedjen afelől, hogy bajunk ne legyen. Biztos közben értesítették az árvaház igazgatóját, hogy nincs velünk gond és vissza visznek időben.
 *
Eljött a pillanat, hogy visszavitt személyesen apukám az árvaházba.
Nem esett bántódásunk de tagadták azt, hogy rossz elbánásban részesültünk, úgy a nevelő tanárok, mint igazgatóság. Apukám szigorúan beszámolt és hangsúlyt fektetett arra, hogy amennyiben nem úgy foglalkoznak velünk amint illik, akkor bármi áron ki vesszen az otthonból. Rámutatott sebeimre bizonyítva, hogy milyen heghelyek vannak a testemen, figyelmeztetvén őket, hogy több hasonló dolgok ne történjenek. Azon a nap szeretettel átölelt és elbúcsúzott, megígérte, hogy többször meglátogat és ne aggódjunk mert intézkedni fog, hogy amint a válás per befejeződik és ha ő nyeri meg akkor kivesz az otthonból, haza visz magához.
Úgy történt ahogy megígérte, többször eljött hozzánk szinte minden hétvégén, figyelte azt, hogy mi történik velünk, elvitt az ottani cukrászdába hozott nekünk mindenfélét, amit csak tudott. Attól arra már jobb ellátásban volt részünk, jobban telt az idő és megnyerte a váláspert apukám, minden joggal rendelkezett, döntést hozott, hogy magához vesz mind a hármunkat. 1979,  nyáron iskolai évzáró előtt már a kérvényezés, íratok be voltak  iktatva, hogy felelősséget vállal és haza visz.
Nagy öröm volt tudni azt, hogy nincs már hátra csak még egy kis idő és újra látni fogom otthonunkat.
 
Hozzád mindig visszatérek  
 
Visszatérnék otthonomba,
Elfelejteni ám a múltat!
Látni újra udvarunkban,
Szomszédaim, barátomat.
 
Diófánknak koronáját,
Hallani a suttogását,
Megpihenni árnyékában,
Gyönyörködni ágaiban.
 
Göröngyös ám az én utam,
Sóvárogva várok, várom,
Van ki, engem átöleljen,
Miért szenvedjek idegenben!
 
Már csak emlékként él bennem,
Elszállt idő, fel is nőttem,
Nyalogatom sebeimet,
Dédelgetvén szép emléket.
 
Édes otthon, gyermekkorom,
Ott született mosolyom,
S végig kísért utamon,
De a legjobb mindig otthon.
 
Otthonom vagy jóban rosszban,
Hogyha netán eltévedek,
Új erőt merítek onnan,
Hozzád mindig visszatérek.
 
Igen a legszebb álmom teljesült,
már nem kellet rettegnem, félnem attól, hogy  magamra maradok az idegenben. A legszebb nyári vakáció várt, barátaim, jó szomszédok, na meg együtt a család. Feldolgoztam magamban, hogy anyukám hiányát el kell fogadnom mivel ő a maga dolgaival törődött és hiába vágyok utána, mert nem volt képes feláldozni önmagát értünk a családért. Attól eltekintve boldog és vidám voltam mert éreztem azt, hogy szeretve vagyok.
Ezt bizonyította apukám mivel megküzdött mind azzal, ami az ő számára a legnehezebb lehetett.
Mivel ő szeretet nem hagyott magunkra, megtehette volna, csak az ő szíve-csücskei voltunk, mindamellett, hogy szenvedett boldog és büszke lehetett, hogy nevelhet.
Mind férfi ő úgy ahogy, főzött, mosott  takarított, gondoskodott, hogy ne érezzünk hiányt, természetesen az ő főztje, finom és ízléses volt, attól mert szeretet!
 
A nyári vakáció 1979.
 
Amint említettem az előző részben, nagyon jó volt viszontlátni otthonom. Kirándultunk apával, halászni mentünk, elvitt azon a nyáron Idécsre egy kis fürdőhely volt akkor még a Maros folyó vize mentén, sátrat vertünk a partján.
Most felújították és modernizálták a fürdőhelyet.
"Alsóidecs vára – a Leányvár - Spitzburg, ahogy a helyiek nevezték valamikor – valószínűleg az Árpád-korban épült. Elhelyezkedése és látható maradványai alapján nagyon emlékeztet a korai Árpád korban létezett földvárakra. Ha a többi, hasonló várról kevés adat maradt fenn, erről is sajnos elég keveset tudunk. De ismert egy az erdélyi szászok által jegyzett legenda. Ezt a várat állítólag Tomaj nembéli Dénes nádor utódai, a Losoncziak ősei építették, majd az 1321 előtti harcok során leégett és többé nem épült fel. Később Alsóidecs szász lakossága nevezte el a várhegy alakja alapján Spitzburgnak (spitz = hegyes),,
"Az Alsóidecsi sós vizű strand – a szakemberek szerint itt hatékonyan lehet kezelni az idegrendszeri, légúti, női bántalmakat és különböző reumás betegségeket is.,,
Az üdülő egy szép, kellemes hely, ahol jól kilehet kapcsolódni a mindennapi stressz és fáradságainkból.
A Maros folyó akkori időkben  kristály tiszta vize kövek közt törte útját és partjai szinte érintetlen gyönyörű, csendes és kellemes helyeit kínálta, szórakozásra, halászásra a csoda természetben.
Jót fürödtünk és dobáltuk az apró lapos köveket, hogy a víz felszínén pattanjon keresztül ha lehetett a túlsó partig. A folyó csendesebb medrében apukám halászott fenekező bottal a hegyére helyezett rézcsengőt figyeltük mikor szólal, rezzen meg. Izgalommal vártuk, hogy minél nagyobb hal akadjon a horogra, frissen elkészített, sült halra álmodtunk  ebédre, a folyó gyorsabb szakaszain egy másik halászbottal legyintet, csapot a vízre hol harcsára, csukára számíthatott.
Szép harcsát fogott ebédre és más kisebb halakat, ami a vacsoránkat is kiegészítette, a boldogságtól távolabb a halászbotoktól,  csapkodtuk a vizet, közben a parton szedtük a rovarokat csalinak és  vérszívókat gyűjtöttünk a mocsarasabb helyeken.
Hatalmas harcsa akadt a horogra, szükség volt segítségre ahhoz, hogy kifogja apukám, a nagyobbik testvérem ugrott utána, a harcsa erővel csapkodta a vizet, nehéz volt kifárasztani és partra hozni, de sikerült. Amikor elkábult, mesélve mutatott rá az apukám, három kilóra értékelte, mutatta a ragadozóhal  nagy száját és éles fűrész fogait, csodáltuk és büszkék voltunk apura. A társaságunkban volt még egy jó barátja apumnak aki sajnos egyáltalán nem látott, ő születésileg Széplakról való és Segesváron lakott. Ő 18–évesen vakult meg, egy gránát elrobbant a bal kezében, a háború után történt legeltették a nyájat és kaptak egy gránátot amivel kíváncsiskodva szórakoztak nem tudván azt, hogy éles és nagy veszélyt jelenthet. Sokat mesélt magáról, nem volt családja, de egy kedves és tanult ember volt, jól megnevetettet, szeretet viccelni és jó kedvű, komoly embernek ismertem meg.
Nagy erővel tűzött a nap, kevés árnyék védelmében tudtunk meghúzódni, közben hűsítettem Viktor bácsi hátát egy nedves ronggyal de már pirosodott mint a rák, jajgatott és nyugtalankodott, a cigaretta szinte ki nem eset a szájából egyik a másik után gyújtott rá. Tüzet raktunk és elkészült a finom ebéd, víz fölé ereszkedett lassan a nap, arcát a víztükrébe mosta, mi még mindig fürödtünk, én akkor tanultam úszni, de az nem jött össze. Kövek közt feküdtem hagytam, hogy a víz ringasson és figyeltem a tiszta égboltozatot, amint a nap lejjebb, lejjebb ereszkedett.
Estefelé a sátorba húzódtunk nem sokat tudtunk a tűz körül üldögélni mivel nagy szúnyog invázió volt, még a sátorba is bekerült egy jó pár, cigaretta füsttel próbálták elhajtani, nem sokra mentek azzal. Sok szép dolgokról meséltek a felnőttek és a tücsök odakint muzsikált, a békák brekegése, szúnyogok zümmögése kórusban daloltak az éjszakában a víznek csobogására. Elzsibbadt testünk részeit mozgattuk, nyöszörögtünk a fáradságtól, mély hangon horkolt Viktor, kísérte a természet csodálatos dallamát.
  *
A nyári vakáció végére járt, 1979.
 
Sok szép helyeken jártunk a nyári vakációban, a mint említettem az előző részben Alsóidecs-en és folytattuk utunkat, Szováta onnan Borszék.
A Székely-sóvidék központja,  Szováta európai hírű üdülőváros.
Ott a csodálatos, híres sós vizű Medve-tó, hol újra próbálkoztam úszni, a gyerekek részére elkeríttet helyen egy fakeretes úszódeszka segítségével. A sátorozó kemping udvarban akkor egy nagy diófa alá felhúztuk sátorunkat, védett a forró nyári napsütésétől, hűvös szél lengedezett a sűrű hatalmas koronája alatt, átölelt ágai, reccsent és suttogott fölöttünk. Sátrunk egy gödrös helyen feküdt viszont kényelmes puha gyepen hevertünk, nyújtózkodtunk egy hosszas fürdés után. Egy esti sétával zártuk a napot, jó hangulatban volt részünk, a felnőttek söröztek mi pedig  csalogattuk mogyoróval a mókusokat pattogtatva apró kis köveket. A sétány jobb és bal felén lévő magas fenyőfák tetején, sűrűjében szökdécseltek bátran a mókusok, közülük egy akár tenyerünkből is evett. Lassan a nagy meleg után estére egy kisebb zápor kergetett a sátorba, hamar elaludtunk de éjszaka nagy villámlás, dörgés zajában ébredtünk, nedvesedett alattunk a matrac, gyűlt a víz, üldögéltünk, kucorogtunk. Több és nagyobb víz keletkezett a gödrös sátorozó helyen, letört ágak hulltak a sátorra, ijesztő zaj, csattanás, döngés, reccsenés mozgatta meg a sátrat, apukám vicces jó kedvű tréfával ijesztgetett, hogy körülöttünk jár a medve vagy vaddisznó. Mindenünk elázott csurom vizesek voltunk, kacagtuk egymást míg kivirradt és végül az eső is végére járt, volt amin nevetni,  mivel én valóban féltem és majd elhitették velem,  a vadak jelenlétét.
Reggelre már sütött a nap, szárítgattuk ruháinkat, egy kis tűz körül melegedtünk és készült a reggeli. Mind azok után csomagoltunk és irány Borszék,  újabb kaland és gyönyörű tájak.
Erdélyben, Hargita megyében. A település Erdély egyik leghíresebb fürdő- és üdülővárosa, turistaközpont. Alsó- és Felsőborszékből áll, melyből utóbbi a fürdőtelep. Különböző ásványkutak, források több féle betegség kezelésére ajánlott.

 Emlékeim ne hagyd kihűlni,
tündöklő csillagom ragyogj,
boldogságom te véded meg,
S jóságoddal pecsételd.
Ülj ide mellém és mesélj,
Kedves beszéded, szívemhez ér,
Drága kincs a szó, hogy ne félj,
Hallgatom, meséd még mit ígér.
 
 *
A karácsony, együtt a család.
 
Lejárt a nyári vakáció, gyorsan teltek a napok, beköszöntött az ősz megkezdődött az iskola. A harmadik osztály tanulója lettem a Marosvásárhelyi négyes iskolában.
Közel volt az otthonunkhoz és megismerkedtem újabb barátokkal, tanárokkal, kedvesek és udvariasak voltak, már nem kellett félnem és rettegjek attól, hogy durva elbánásban lesz részem, nyugodt voltam és könnyen alkalmazkodtam az ottani környezethez. Akkor kezdtem magyar tantárgyakból tanulni, írni, olvasni, fojtattam a román nyelvismeretét, mint irodalom és nyelvtan. Habár csökkentlátó  voltam az első padsorban volt a helyem és ha másolni kellett a tábláról, megosztották a tanárok a katedrát velem, segítettek, hogy le tudjam  írni a feladatokat. Jó volt velük együtt tanulni. Közeledett a tél, várva, vártuk a téli vakációt, hogy hulljon a hó szánkózzunk, hógolyózzunk, mint minden gyermek előre elbeszéltünk arról, hogy mit szeretnénk kapni a mikulástól, levelet fogalmaztunk az iskolában, ellátva név és lakcímmel.
Beköszöntött a tél hópelyhek szállingóztak gyönyörködtem a jégvirágos ablakon keresztül, hogy  minden fehérlik, apukám egy nagy szánkót tervezet és azon dolgozott.
Türelmetlen vártam, hogy mikor lesz már kész, ő csak biztatott, készen lesz mire elegendő hó fog hullani.
Mindenki az ünnepekről beszélt és szorgosan készülődött, apukám kalácsot sütött a nagymamánk receptje szerint, kocsonyát készített és sok más finomságot, olvasztott  cukorból, pálcára nyalókát formált,  csillagot ábrázolva.
 
Mindenki készül, közel az ünnep
 
Mesebeli utcák, sok szép kirakat
Rengeteg szépség, zsúfolt áruházak,
Minden lépésre ajándékba botlasz,
Nagy várakozás a télapóra,
Gyermekek örömteli sikollyal,
Izgalommal várják, jöjjön az angyal.
 
Megnyílt az ég, fényben ragyog a tér,
Házunk fölött számtalan csillagkép,
Követik a szeretet ünnepét,
Mert szívünkben ott él a remény,
S megosztja velünk az égi fényt,
Elküldvén hozzánk Jézus szeretetét.
 
Szép ezüstfenyőt hozatott az apukám, annak díszítésére készültünk, szaloncukor, aranyozott diók, keksz, alma és vattából tépett hópelyhek, csillag a hegyében ékesítette karácsonyfánkat.
Izgalommal vártuk a szentestét, együtt a család boldog és vidám volt, attól eltekintve, hogy nem sok játékot kaptunk, de ami a legfontosabb, meleg ruhát, téli cipőt, és édességet, azt örömmel,  megelégedéssel fogatuk.
Kipróbálhattuk az újonnan elkészült szánkót, mind a hárman testvéreimmel jól elfértünk, kényelmes és erős szerkezete volt.
Elindultunk felköszönteni a nagyszülőket, apukám jó pár kilométer távolságot szánkóztatott.
Megérkeztünk és szeretettel fogadtak, ott találkoztunk a rokonság és unokatestvérek. Körbe álltuk a karácsonyfát együtt  énekeltünk  menyből az angyal eljött hozzátok, ajándékokkal és finom vacsorával vártak, szeretettel öleltük át egymást, hogy találkozhattunk.
Hazafelé újból a szánkózás volt minden élvezetünk, addigra otthon is már várt az ajándék a karácsonyfa alatt.
 *
A Marosvásárhelyi általános iskola éveim
 
1979–1984. Az ott elvégzett évek során boldog és megelégedett voltam a tanítási módszerrel, renddel, fegyelemmel, részben már említettem az előző leírásomban.
Mind a mellet, hogy csökkentlátó voltam sokat foglalkoztak velem, hogy úgy tanulhassak, mint mindenki más. Az osztálytársaim is besegítettek, hozzájárultak 
ahhoz felváltva, hogy könnyebbítsék feladataimat, felolvasták a házi feladatokat, kikérdeztek, hogy amit értek azokból és azt le íratták velem, néha az írásban is segítettek, ha időközönként rosszabbul láttam.
Osztálytársaimra nem úgy emlékszem, hogy csak segédeszközeim voltak, vagy muszájból segítettek, mert ezt a tanárok úgy akarták, sokkal többet tapasztaltam, hogy szerettek, kedveltek, szüleikkel megismerkedtem és ráadásul azonkívül, bármi másban segítetek, szabad időnk is volt ahhoz, hogy közösen elbeszéljünk, játszunk, otthonukban úgy éreztem magam, mint családtag, és örvendtek annak, hogy segíthetnek valakinek. Attól eltekintve, hogy annak idején nehéz idők voltak és nehezen lehetett sok mindenhez hozzá férni, nagy sorokat álltak a kiválóbb élelmiszerekért, ami a létfontosságot illeti, cukor, olaj, tej, még a kenyeret is porciózták, és sok más élelmiszert. Az emberek akkoriban jobban összetartottak, a nehézségben több megértéssel figyeltek egymásra. Természetes manapság is még vannak jóakaratú emberek. Azok az évek során évről, évre kellett szemüveget cserélném a látásom rohamosan gyengült, befolyásolta a tevékenységem, teljesítményem, a legjobb akarat, segítség mellet sem tudtam már odafigyelni tanítás közben, nem tudtak segíteni, beavatkozni az orvosok az esetemben. A rövidlátást nem tudták úgy kezelni vagy stagnálni, így hát alig, hogy befejeztem az ötödik osztályt. Természetes lelkileg is megviselt, nem vehettem részt a tornaórákon, félre vonult és bánatos voltam, hogyan tovább, mi lesz velem, a többi gyerekekhez képest nagyon hátrányos helyzetbe kerültem attól eltekintve, hogy megértők és kedvesek voltak hozzám. Mint aki eltévedt a sűrű ködben, távol a valós világtól elszakadt, arcokat, tárgyakat nagyon közelről tudtam felismerni. Osztálytársaim beavattak egy jól megszervezett, tanárok által rendezett iskolai partira, amit az osztálytermünkben megtartottak,
42–en voltunk osztálytársak. Velem csak az utolsó pillanatban tudatták és akkor is más indokot találtak ki, nagyon komoly, fontos, az igazgató hivatott, délután 5–órára. A legjobb barátomat küldték utánam, megérkeztünk a helyszínre, feltűnő volt számomra miért az osztály felé tartunk ha az igazgató hivatott, nem követtem el semmi rosszat, mi ez az egész, a barátom végig komoly és határozott volt. Síri csend volt, bekopogtunk, az ajtó nyílik, gyertyafény, besötétített osztályterem, amin át léptem a küszöböt váratlan nagy hangon énekeltek, köszöntöttek, el sem tudtam képzelni annál szebb és gyönyörűbb pillanatot, nagy meglepetés volt számomra, hogy valóban mennyire kedvelnek, szeretnek. Boldog születésnapot kórusban énekeltek, hol ott én már arról is megfeledkeztem.
Mikor ezek az emlékek eszembe jutnak, nincs elegendő szókincsem, hogy azt megköszönjem, de szerintem ez is megteszi, hogy köszönöm.
 
Szebbé tetted világom
 
Gyöngéd, meleg kézfogás,
Kezem tapint, szívem lát,
Arcomra mosolyt rajzoltál,
Az által, amit alkottál.
 
Mert feléd nyújtottam kezem,
Így már többet láthatok,
Szebbé tetted a világom.
S abból másoknak adhatok.
 
Keresztem könnyebb lett attól,
Hogy kitártad mind két karod,
magaddal vitted bánatom,
S arcomra mosolyt festettél.
 
Mindent megtettek ahhoz, hogy jól érezzem magam és vigyáztak arra, hogy ne érezzem magam eltaszítottnak vagy, elhagyatottnak.
Sok szép ajándékot kaptam, de a legszebb a szeretetük, amit tisztán szívemig juttattak.
Hálás lehetek Istene, mert amint megengedte, hogy szenvedjek ugyanakkor megmutatta, hogy milyen az, hogy ha valaki szeret.
Sajnos egy évet kimaradtam, az iskolából, nincs meg a 6. osztályom, de tapasztaltam jót és rosszat, ami másképp állított szembe az élettel.
2019.10.28. 
 
Folytatjuk.

*************************************************
 17. VAK MESE 
 
BÁLINT GYÖRGYNÉ: VAKON-LÁTÓ  ALAPÍTVÁNY
 
Vaktában vélekedések a vakvilágból.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egy vakon- látó egyesület. Ennek az egyesületnek a dolgozói kihirdettek egy pályázatot országos szinten, irodalom témában, mégpedig olyan műalkotások készítésére, melyekben a vak szó szerepel, valamilyen formában.
Nem is kell mondanom, hogy pusztán a vakszerencsének köszönhető, hogy ez hozzám is eljutott, majd el is kapott a vakbuzgóság. Eszembe jutott ugyanis, hogy valahol a fiók mélyén lapul nekem egy vaskos, vakító borítós napló még fiatalkoromból.
A címe valami ilyesmi volt: vakáció a tavakon
Gyorsan fel is mentem a padlásra, ahol sajnos semmi világításunk nincs, de picit vaktában ugyan végül megtaláltam a naplót.
 Vakbuzgón elővettem egy vakírógépet, befűztem egy vakítóan fehér géppapírt, majd elkezdtem nagyon óvatosan gépelni. Nem volt sok papír otthon ezért mindezt nagyon óvakodva kellett megcsinálnom, de végül sikerült. Ebből a legépelt vakító borítós naplóból hoztam néhány szösszenetet. Próbálom a lényeget összevakarni, vakításmentesen.
 
1988.03.22. Falvak
 Gyerekkorunkban egy kis vidéki városban éltünk, melyet apró falvak vettek körül. Szerettem a vidéki létet, mindig is vidéki maradok. De azért inkább a város, mintsem a falvak. Bár kétségkívül a háziállatok, amik a falvakban voltak mindig is tetszettek. Tartottak akkor a réten legelésző lovakat, meg mindenfajta háztáji bogarászó háziállatot, libát, kacsát, sőt még vaktyúkot is. A házak udvarán kutyák ugattak, de volt egy kis vakarcs, na hát az csak vakkantott néha egyet.
 
A város körül mindenfele horgásztavak voltak, sokat jártunk ide horgászni. Inkább éjszaka szerettünk menni, néztük a vízben néha- néha megmoccanó úszót, fogtuk a szebbnél szebb pontyokat, majd ültünk tovább a vaksötétben. Szerettem itt lenni.
  *
1997.05.03. A vak ikerpár
 A szomszédban iker lányok születtek, felénk ez ritka volt. Az egyik kislány vakon született, ráadásul a másik kislány hároméves korában megvakult. mi sokat játszottunk velük. Vakos játékokat - pl.vak pingpongot- és játszottuk - közös kedvencünket, a csip csip csóka vakvarjúcska nevű játékot is.
 
Amikor a lányok iskola kötelesek lettek, a szüleik beadták őket egy intézet szerűbe. Sose felejtem el, nehéz nap volt. Elkerültek a környékbeli vakodába. Néha leveleztünk még, a helyi felügyelőnőjük segített nekik levelet írni. Állítólag ott vakfegyelem volt, de persze sok mindent megtanulta. Vakpraktikát, vakírást, vakvezető kutyával való közlekedést, sőt 18 éves korukban még  vakrandizni is megtanították őket. És ami szerintem nagyon hasznos volt: arra is, hogy közlekedéskor mindig a vakoknak fenntartott helyen utazzanak. Vakmerőség lenne, ha nem így tennének, de persze mindig vannak vakmerőek, akik nem így tesznek, és  emiatt nehezebb a közlekedés nekik. A lányokkal azóta is tartjuk a kapcsolatot. Mindkettőjüknek javakkal teli-férje lett, és boldog családja.
 *
1999 nyár Kertes ház
1999-ben kiköltöztünk a környékbeli falvak egyikébe. Szüleim szerettek volna kertesházat, jó nagy füves kerttel. A füves kertben ritkán gyönyörködhettünk, mert rendszeresen, rengeteg vakond-lyukat láttunk, amelyből a kis vakond vaktában kiszaladt. Apánk próbálta őket puskával irtani. Vak-véletlen volt ,hogy  nem találta el őket, bár amúgy is anyám mindig kicserélte a golyókat vaktöltényre. Egy haszna volt a vakond dolognak. Ezekből a vakondtúrásokból a földet virágcserépbe gyűjtöttük össze, a legjobb virágföld, ajánlom mindenkinek!
 
Esténként falun rengeteg szúnyog volt, a sok szúnyogcsípéstől nem győztünk vakarózni. Sokszor levakartuk, kivakartuk a csípést. A sebek láttán a szüleinket vakrémület fogta el. Végül feladtuk, és visszaköltöztünk a városba, mondhatni evakuáltuk magunkat faluról.
 
2000.05.11. Vakbél
Ezen a reggelen nagyon fájt a hasam, pontosabban a vakbelem.  Elmentünk az orvoshoz, aki közölte velünk, hogy bizony vakbélgyulladásom van, és vakbél műtétre lesz szükségem. A műtét először úgy nézett ki jól sikerült. 3 nap után viszont mindent rózsaszínben láttam, amin az orvos is meglepődött. Így derült ki ,hogy színvak vagyok. A kórházi kezelésem alatt sok-sok vakcinát kaptam, és közben rezidensek gyakorlatoztak nálunk. Csupa idegen szavak, talán latinok hangzottak el. Furcsa volt, de én mégis vakhittel bíztam a gyógyulásban.
 *
2001. nyár
Az egyik vakációnk alatt nekiindultunk a vakvilágnak. Nem terveztük meg  hova megyünk csak bepakoltunk a családi autóba, és hajrá. Ez kicsit vakrepülésnek tűnt. Az úton semmi civakodás nem volt, pedig voltak köztünk civakodó emberek. Fotóztunk is az úton sokat, amihez vakut használtunk, de vigyázni kellett mert a vaku fénye elvakít.
 
2005. tavasz kőművesek
Annak idején sok házon díszvakolat volt. Nagyon tetszett mindegyik típusa, áhítattal néztem ezeket. Mindig is voltak vakolatlan házak, és volt jó pár olyan hely, ahol éppen kőművesek vakbuzgóan dolgoztak, fiatal, és idős  falat vakoló, és persze falat vakaró  emberek.
 
Egész nap el tudtam nézni. Volt, hogy az egyik ház egyik oldala már be volt vakolva,  a másik oldalára a kőműves épp vakolókanál segítségével csapta fel a vakolatot, a többi meg simította. Így haladt gyorsan a vakolás. Volt olyan, hogy az egyik dolgozó szemébe csapódott a vakolat, aki megrémült, hogy majd a meszes malter megvakítja. Szerencsére ez vakriadó, sőt vaklárma volt, tökéletesen meggyógyult és így nem lett szüksége vakjáradékra sem. Fontos, hogy mindig bő vízzel mossuk ki a szembe került vakolatot. Legjobb, ha a szemünket vakfolt nélküli tükörben ellenőrizzük, minden esetben.
 
Ezek a munkások vaktában, látástól vakulásig  azaz vaksötétig dolgoztak, mégis minden reggel borotvakéssel frissen borotválva érkeztek a munkába.
 
Mint mondottam, sok háznál folyt a munka. Volt, ahol munkások szalonnát szerettek volna sütni ,de mivel lávakő nem volt, így kovakő segítségével csiholtak tüzet. Másik helyen éppen ház nyílászáróit építettek,ahol egy vakajtó mellett egy üvegezett ajtót is beraktak, majd vakablakokat is alakítottak ki, és végül így keletkezett a vakszoba.
Ez az építkezés a vakok kertjében történt, ahova csak vakigazolvánnyal lehet belépni.
Ezt a kertet nagyon szereti mindenki, mert mindenféle hasznos dolgot árulnak vakárusok.
Sajnos sok ember vakoskodik, megvakul vagy születés óta vaksággal él. De ha mi vakok kellően elvakultak vagyunk, akkor szeretettel, kitartással, szorgalommal egy picit más, de annál csodálatosabb életünk lehet.
Köszönöm, hogy elolvasták amiket összevakartam ide. 
Kedves Bálint Györgyné!
A Vakon-látó Alapítvány oldalára és Youtube csatornájára kikerült az írásod!
Íme a YouTube link:
https://youtu.be/vR1Gz4weDxc
Üdvözlettel: Judit & Robi

*************************************************
18.TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT 
 
SOPONYAI MIHÁLY  ROVATA

Hasznos tanácsok: A KÖHÖGÉS
 
Mi állhat a köhögés mögött? Először is azt derítsük ki, hogy száraz vagy hurutos köhögéstől szenvedünk. Száraz köhögésnek nevezzük azt a köhögéstípust, amely nem jár váladékkal és gyakran rohamokban tör elő. Ezt okozhatja valamilyen felső légúti gyulladás, de a gyakori okok között szerepelhet a reflux és a COPD is. A száraz köhögés is egy tünet, amelyet egyéb tünetek is kísérhetnek, például torokfájás, nátha, kaparó érzés a torokban. Az elhúzódó, krónikus köhögés – különösen, ha éjjel, hajnalban jelentkezik – asztmára is utalhat, ezért nagyon fontos, hogy az orvosnak igyekezzünk pontos beszámolót adni.
 *
Soponyai Mihály
Köhögéscsillapítás otthon
A száraz köhögésre köhögéscsillapító szereket használunk, hiszen ilyenkor nincs mit felköhögni, ehelyett a köhögési ingert csillapítjuk. Ha száraz köhögéstől szenvedünk, arra kiváló köhögéscsillapító gyógynövény lehet a szurokfű, bodzavirág, apróbojtorján, fehér akácvirág. Ezekből felváltva, vagy 
egymással egyenlő arányban összekeverve és leforrázva 
ajánlunk inni 1-3 csészével naponta.
 
Ezzel ellentétben a hurutos köhögés esetén olyan 
köptetőszereket ajánlatos használni, amelyek segítik a
légutakban lerakódott váladék ürítését. Erre a célra a legjobb természetes hurutoldó szer a nyákoldó és illóolaj-tartalmú gyógynövények, például a mezei kakukkfű, a hársfavirág vagy a lándzsás útifű.
 *
Felvetődik a kérdés, hogy van-e olyan tea, amely mindkét fajta köhögésre jó. Igen, van! Ez pedig Gyuri bácsi torokbarát teája, a Tüdőfűleveles teakeverék (A torok barátja). Ez a tea mindent tud: köhögést csillapít, légutakat tisztít és köptető hatása is van. Ajánlott toroknyálkahártya-irritációra, krákogásra, torokfájásra, mandulagyulladásra, köhögésre, hörgő- és tüdőgyulladásra, asztmára, krónikus légúti betegségek kiegészítő kezelésére.
 *
Igazi Jolly - Joker, mert 9-féle gyógynövény hatását egyesíti: alapja a tüdőfűlevél, mindenféle légzőszervi betegség legjobb természetes gyógyszere. A martilapu befedi és védi a gyulladt nyálkahártyát, csökkenti a köhögési ingert, a mezei kakukkfű fertőtlenítő, nyálkaoldó, köptető hatású, a lándzsás útifű oldja a letapadt nyákot, a kis ezerjófű, a cickafark és a körömvirág gyulladáscsökkentő hatású. A szurokfű enyhíti az influenzás tüneteket, tisztítja a légutakat, csillapítja a köhögést és enyhíti a tüdőgyulladást, az orvosi veronika pedig asztma, rekedtség, köhögés és tüdősorvadás esetén is hatásos.
 
Hogyan fogyasszuk a Tüdőfűleveles teakeveréket?
A Tüdőfűleveles teakeveréket napi egy csészével ihatjuk. Pár óra alatt elosztva kortyolgassuk, lehetőleg ízesítés nélkül. Ha a tünetek 4-5 napon belül nem múlnak el, feltétlenül keressük fel a háziorvost! Krónikus betegségek kiegészítő kezelésére kúraszerűen 3 hónapig ihatjuk, majd 4 hét szünet után ismételhetjük a kúrát.
 
Dohányosok is ihatják
A Tüdőfűleveles teakeverék nemcsak a náthásoknak jelenthet gyógyírt! Dohányosoknak is javasolt legalább heti egy-két csészével fogyasztaniuk a krónikus légúti betegségek megelőzésére. Asztmások akár folyamatosan is fogyaszthatják, napi egy csészével 3 hónapig, utána 4 hét szünetet kell tartani.
 
A köhögés hátterében reflux is állhat
És amire sokan nem gondolnak: a köhögés kiváltó oka lehet még a reflux is. A napi rendszeres, főleg reggeli krákogás mögött sokszor a gyomorsav visszaáramlása áll, nem légúti elváltozás. Ebben az esetben a refluxterápiának kiváló kiegészítő kezelése lehet a Fehér akácvirágos teakeverék (Reflux tea), melyet esténként egy csészével fogyaszthatunk napi rendszerességgel a panaszok megszűnéséig.
 
Hogyan köhögjünk helyesen?
Köhögés vagy tüsszentés esetén ajánlott az alábbi előírások betartása, hogy ne fertőzzünk meg másokat, vagy okozzunk számukra kellemetlen pillanatokat:
Tartson legalább egy méter távolságot másoktól, és forduljon el tőlük!
Lehetőleg egyszer használatos zsebkendőbe köhögjön, melyet használat után azonnal dobjon ki. Amennyiben textil zsebkendőt használ, min. 60 °C hőmérsékleten mossa ki!
Orrfújás, tüsszentés és köhögés után alaposan mosson kezet!
Ha nincs kéznél zsebkendő, a könyökhajlatába tüsszentsen!

*************************************************
 19. VÉLEMÉNYEM SZERINT  - OLVASÓINK ÍRTÁK 
 
REAGÁLÁSOK VERSEIMRE
Kedves Vendi!
Nagyon tetszett! Figyelemre méltó alkotás, eddig ismeretlen rímek! Katalin
Nagy Vendel <nagy.vendi54@gmail.com> ezt írta (időpont: 2021. nov. 29., Hét 16:55):
 
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: ZENGŐ HARANG
 
Leng, zeng, cseng
a kis lélekharang,
giling - galang,
hallgasd csak mit sugall,
égi malaszttal
oltárnál marasztal.
 
Búg, zúg, kondul
gerendáján recsegve jajdul 
a mázsás nagyharang.
 Házát, földjét, szőlőjét,
ércét, pénzét, tőkéjét.
 
A harang nem vonós hangszer,
húzója csak kenderkötél,
néha játszik vele a szél,
mégis évszázadok óta
hívők szívében él.
 
Jelzi mikor megszülettél,
hogyha esküvőre mentél,
mikor gyermeket temettél,
háborúba hív szavával,
jelzi ha a víz az árral
szalad ki medréből,
hátán a gáttal .
 
Félreverik a harangot,
hogyha tűz öli a zsuppot,
mikor éles fegyverekkel
tör reánk az ellen,
földbe ássák golyók ellen,
hogy meg ne repedezzen,
onnan végül kiemelve,
hangja kondul győzelemmel.
 
Régen jelzett mindeneket,
hirdetett bút s örömöket,
jelzett gyászt, és veszedelmet,
hogyha tégedet temettek,
akkor is ha leprás csenget,
lovak nyaka csengőt lenget,
halk szánkódnak utat enged.
 
hangja felhallik az égig,
földi, égi Istenségig,
őrangyalok elkísérik,
mikor gyászos életed végét kondítja,
azt csendíti,
ringye - rongya, ringye - rongya.
 
Dicsően zeng a harangzúgás,
hirdeti, hogy áll még hazánk,
szívünkben még ég a parázs,
ám ha jéggé fagy a varázs,
elhalkul a harangozás.
 
Magas templom tornyából
bús, öblös hangja száll,
lengedező bronz monstrumon
gúnyos kacajjal hintáz,
nevet a torzó Quasimodo,
egyedül ő csak az
ébren álmodozó,
mindig búsuló harangozó,
ki süketen is hallja,
a szerelem hívó dalát.
 
Ilyenkor felcsendül
az utolsó remény,
ez a végső esély,
minden megbocsájtatik,
a bűn is, és az erény,
ez a belső harmónia,
egy magasztos szimfónia.
 
2020.  június  05.
A  TEGNAPI ÜNNEPI HARANGOZÁS IHLETŐ EMLÉKÉRE.
......................................
 
HOZZÁSZÓLÁS VILÁGVÉGE CÍMŰ VERSEMHEZ
Hozzászóló: Károly
(Ideje: 11-23-2021 @ 06:16 pm)
 
Comment: Kedves Vendel! Ez egy igazi remekbe szabott mű, viccesen azt is mondhatnám, hogy "én is írhattam volna", de nem tettem, ezért tehát itt elég annyi, hogy tényleg nagyon tetszett ez az írásod, és most mindjárt újra elolvasom, hogy miért is? Barátsággal: Károly
 *
Hozzászóló: Károly
(Ideje: 11-23-2021 @ 06:43 pm)
 
Comment: Igen, újra elolvastam, és azt hiszem tudom , hogy hol van a baj! Szerintem nagyon egyszerű, ugyanaz a dolog emel fel bennünket a többi élőlény fölé, ami majd a végzetünket okozza - és lehet, hogy az Univerzumban létező összes létforma pusztulását is ez eredményezi- a lényeg az, hogy nem sokat változtunk az évmilliók alatt, ugyan tényleg fantasztikus az, amit megteremtettünk, és büszkén embernek nevezzük magunkat, de valójában nem sokat változtunk, mindent magunknak akarunk, végtelenül önzők vagyunk, és csak pillanatokig tudunk felülemelkedni végtelen önzésünkön. Nincs remény, vesztünket ugyanazok az alaptulajdonságaink okozzák, mint felemelkedésünket, és valószínűleg ez az Univerzum első törvénye.
 .............................
 
Drága Vendi!
Nagyon felvidítottál kedves történeteddel . Napsugarat hoztál
a hideg télbe. Az Isten áldjon érte !!!
Ági
..............................
 
Kedves Vendi!
Először is szeretném megköszönni az elküldött sok-sok verset. Nagyon jók. Hogy 
bírod ezt az iramot? Még Petőfi is megirigyelhetné ezt a termékenységet!
Karácsony közelegvén, boldog és vidám ünnepeket kívánok neked és szeretteidnek, jövőre pedig sok egészséget és munkakedvet kívánok. Lehet, hogy nem látod, de azért küldök neked egy képeslapot. Majd egy jobban látó elmeséli, hogy mi van rajta.
Üdvözlettel.
Péter
................................................
 
Kedves Vendel! Neked és Kedves Családodnak Békés, boldog
Karácsonyi Ünnepeket kívánok.
/Magam díszítette kicsit angolos, kicsit magyaros karácsonyfámmal./
Mária
……..................................….
 
Áldott, békés, örömteli karácsonyi ünnepeket kívánok.
Köszönöm az egész éves szellemi, lelki, kulturális ajándékaidat!
Szeretettel: ZSUZSA.
..............................
 
Üdvözöllek szeretettel kedves Vendi
Nagyon szépen köszönöm a névnapi köszöntődet! Békés boldog szent estét, és kellemes szép  karácsonyt kívánok neked és kedves családodnak szeretettel! Éva
 
Nagy Vendel <nagy.vendi54@gmail.com> ezt írta (időpont: 2021. dec. 24., Pén 5:23):
NÉVNAPODRA -SZEGZÁRDI NAGY VENDEL IRODALMI INTÉZETE
 
ÜNNEPI KÖSZÖNTŐ
 
MA VAN A  NÉVNAPOD
ASSZONYOK ELEJÉNEK ..
VIRÁGOT AZ ÜNNEPELTNEK
MEG EGY POHÁRKA SZEKSZÁRDI KADARKÁT..
KEDVES ÉVA,VICA, VICUSKA
S AHÁNY-ILYEN NÉV VAN MÉG A  NAPTÁRBAN       
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL

 Az örök Dívának
Az Isteni Nőnek,
Páristól elloptam
A szép arany almát,
Hogy odaadhassam
Szépségedért jutalmul
Királynőm Tenéked.
Reménylőn
Remegő szívvel
Adózok, az
első asszonynak,
Eredendő bűn  kísértésének,
A kígyó csábításának
Erénnyel ellenállj,
Testeddel, lelkeddel
Ezen a mai
Szent napon.
A  névnapodon.
S szavaimmal megkoronázom
Dicsően szép homlokod.
BOLDOG NÉVNAPOT.
Vannak olyan  elvetemültek,
akik nem az almát,
hanem a kígyót
ennék meg.
 
Szeretettel: Vendi
A rosseb sarokból
 
2021.
 
NAGY VENDEL    MAGÁNZÓ
NYIBA,  KÖLTŐK IMÁI  DÍJAS ..2017.
ARANY  BOT  KÜLÖNDÍJAS.....2018.
NYIBA KÖLTÉSZETE DÍJAS..     2021.
nagy.vendi54@gmail.com
*
MILYEN SZÉP A  VILÁG
https://www.youtube.com/watch?v=2opjXCUxVp8
.............................
 
Kedves Vendi!
Nagyon szépen köszönöm a figyelmességed! Verseddel nagy örömet szereztél nekem! Megtisztelő, hogy gondoltál rám! Áldott, békés ünnepeket kívánok szeretettben.
Adjon a drága jó Isten egészséget, nagyon boldog életet neked szerető családod körében! Maradok tisztelettel!
Éva, az ünnepelt.
................................
 
Kedves VENDI.
Se diófám se mákom, mégis sül a kalácsom.
Se kemence, se Venyige, van villanysütő helyette :-) későn fekszünk, korán kelünk, így mindennel elkészülünk.
 
Hálát adunk minden jóért, barátokért, a Családért békességért, kedves szóért. te neked is ezt kívánom, legyen áldott a karácsony!
Szeretettel: Marica 2021.
Bocsánat a kínrímekért, ez nekem továbbra sem megy, de talán a jó szándékot értékeled benne :-) tudod ez olyan csak most csak neked vers volt :-)
.........................
Köszönöm ezt a  szívből jövő, kedves válaszverset. Pont ide a  rovat végére valónak éreztem, hiszen a  humor, és a kis bolondozás az életünk fontos alkotója, és formálója.  Hála érte. Megkívántam osztani másokkal is, a  mosoly reményében.
Vendi: a  szerkesztő.
*************************************************

 20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK 

Kedves olvasó!
Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.
Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.
Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3
Telefon: 06/ 30 - 550 - 5106. Elérhető:  8-tól  20- ig.
e-mail: nagy.vendi54@gmail.com
Levelek, írások fogadása -  skype címem:  nagy.vendi54
Új email címem: nagy.vendi54@gmail.com
Magazinok küldése: MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT EMAIL CÍMÉRE.
A  MAGAZIN INGYENES! Kérje a  szerkesztőtől.
…......................…
Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók
számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz. Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:
http://megszolalok.blogspot.hu/
….............................…
FIGYELEM! SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY!
2018.  JÚNIUS - TÓL EGY ÚJ LINKEN IS ELÉRHETŐ A MEGSZÓLALOK MAGAZIN,
AZONOS , VÁLTOZATLAN TARTALOMMAL, DE MEGÚJULT  KÜLSŐVEL .
AZ ÚJ LINK : http://muveszetimagazin.blogspot.com/2018/11/ 
Tehát az eddig  megjelent összes számot  visszamenőleg is elérhetővé tettük a fenti blogoldalon!
………....................…
A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás szerzője felelős. Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.
A szerzői jogokat fenntartjuk.
Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha elmenti, megmenti, bármikor elő veheti.
Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott.  Így sem rossz!
Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.
Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.
…..................................…
AZ ÖSSZES ELÉRHETŐSÉGEM:
Gmail: nagy.vendi54@gmail.com
Skype: nagy.vendi54
---
Megszólalok Művészeti Magazin
http://megszolalok.blogspot.hu/
www.megszolalok.blogspot.hu/
---
Facebook: csak beírod a Facebook keresőbe mindhármat külön- külön és meg is találtad az oldalaimat.
A következőképen:  megszólalok  művészeti magazin (szerkesztő: Nagy Vendel)
---
Könyvtár:
ORSZÁGOS SZÉCHENYI KÖNYVTÁR  GONDOZÁSÁBAN
Elektronikus. könyvek a  MEG- en. Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK)
 ---
https://mek.oszk.hu/13500/13542/#
www.mek.oszk.hu/13500/13542/#
---
Ez a  verses oldalam címe... www.pieris.hu
http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel
---
KÜLFÖLDI ELÉRHETŐSÉGEK:
www.canadahun.com irodalom fórum
http://canadahun.com/forum/showthread.php?34311-Nagy-Vendel-Megsz%C3%B3lalok&p=3650150#post3650150
---
Az Amerikai Egyesült Államokbeli  egyik link, ahol elérhetik magazinunkat:  minnesotahungarians.com
……................................
Mindenkinek jó olvasást, és jó szórakozást kíván az újságbelső és külső munkatársai!                 ……................................
MEGSZÓLALOK MAGAZIN  1201. szám
………......................
VÉGE - ENDE - KONYEC - FIN - END - FINÍTÓ