2021. január 7., csütörtök

 

 MEGSZÓLALOK 

M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN
2021. 01. hó – tizenegyedik évfolyam, első szám
Kulturális és szórakoztató folyóirat
Független, és ingyenes havi lap
Alapítva: 2011 - ben , elvi síkon
Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos
NYIBA, KÖLTŐK IMÁI  DÍJAS ÍRÓ, KÖLTŐ (2017)
ARANY BOT KÜLÖNDÍJAS (2018)
 
1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam: 2012.  (1-tól a 6. számig)
 3.Évfolyam: 2013.  (1-től a 17. számig)
 4.Évfolyam: 2014.  (1-től a 24. számig)
 5.Évfolyam: 2015.  (1-től a 12. számig)
 6.Évfolyam: 2016.  (1-től a 12. számig)
 7.Évfolyam: 2017.  (1-től a 12. számig)
 8.Évfolyam: 2018.  (1-től a 12. számig)
 9.Évfolyam: 2019.  (1-től a 12. számig)
10.Évfolyam: 2020.  (1-től a 12. számig)
11.Évfolyam: 2021.  január
 *
Az újság elérhetősége: nagy.vendi54@gmail.com
A Magazin kérhető saját e-mail címre is.
Fekete – fehér, és színes változatban is megtalálható a Facebookon és a blogoldalakon.
Magazinunk vakok számára is olvasható beszélő programmal, akadálymentes változatban.
A hangos versek meghallgathatók a YouTube oldalon.
A Magazin közvetlen linkje: http://megszolalok.blogspot.hu
*
A  Magazin megtalálható a MEK és az EPA  oldalain az Országos Széchenyi Könyvtár gondozásában a következő linken:
https://mek.oszk.hu/kereses.mhtml?dc_creator=nagy+vendel&dc_title=&dc_subject=&sort=rk_szerzo%2Crk_uniform&id=&Image3.x=0&Image3.y=0
*
Figyelem!
2018. júniustól egy új linken is elérhető a Magazin, azonos, változatlan tartalommal
de megújult külsővel amelynek a linkje:  http://www.muveszetimagazin.blogspot.com
* 
Nagy Vendel eddig megjelent E- könyvei a MEK oldalán kereshetők.
A verses kötetek szintén elérhetők pl.: www.mek.oszk./13500/13542
A  Magazin versei rádióban is rendszeresen hallhatók:
Radio Mozaik Sydney – Ausztralia
*
Szerkesztőség: M.M.M. Nagy Vendel
7100. Szekszárd, József Attila utca 3.
Telefon: 06/30-550-5106
Facebookon: nagyvendel   -  Skype-on: nagy.vendi54
 ****************************
MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE
****************************************************
 1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK! 
 
ÚJSÁG BEKÖSZÖNTŐ - FŐOLDAL
 
MEGSZÓLALOK MŰVÉSZETI MAGAZIN - ÚTMUTATÓ AZ M.M.M. HASZNÁLATÁHOZ
 
Tisztelt Látogató, Kedves Olvasó!
  Szeretettel köszöntelek a MEGSZÓLALOK MŰVÉSZETI MAGAZIN jelen számával.
Elnézést a bizalmasnak tűnő megszólításért, de gondolom ezt a lapot barátaim, vagy híveim olvassák és nem az ellenségeim, mivel nem nekik szánom.
Nagy Vendel vagyok, Szekszárdon élek, s több mint negyven éve írogatok különféle lapokban, antológiákban, különböző műfajokban és stílusokban. Vers, próza, cikkek, glosszák, humor, stb.
Mindig volt valamilyen megjelenési lehetőség, de a mai gazdasági világban ez teljesen megváltozott. Már nem terem babér a magunkfajta számára.
Nagy Vendel
Önálló verseskötettel is jelentkeztem, köszöntve az új évszázadot.
Sajnos sok minden az anyagiakon múlik, de ehhez párosulhat még a kortársak hiúsága, és kicsinyessége, ami megakadályozza az érvényesülést, ebben a belterjes művészvilágban.
Éppen ezért más módszerhez kell folyamodnunk, s egyénileg kell a sorsunkat a kezünkbe venni.
Régóta gondolkodom egyéni könyvkiadásban, ami részben, egy könyv erejéig anyagi haszon nélkül megvalósult. Jelenleg -  egy tiszteletre méltó lehetőséget kihasználva -  huszonegy, eddig  megjelent kötetem a  MEK-en (Magyar Elektronikus Könyvtár)  oldalain található. 
A másik ötlet egy saját lap indítása, de a nyomda, papír, és terjesztés költségei szintén horribilis összegbe kerülnének.
Ki vesz manapság könyvet, vagy újságot? Az elvetemült!
Egy irodalmi műalkotás publikálásához három nehezítő elem adatik: a mű megírása, kiadása, és eladása.
A kor adottságait kihasználva egy elektronikus  lap megjelentetésén fáradozom.
Internet, jó cím, jó írások, és kész is. Gondoltam, persze nem így van.  Ha a Hócipőre gondolok, az enyém csak Dorkó lehet.
Mivel magamnak, és írogató barátaimnak megjelenési, meg szólalási lehetőséget szeretnék biztosítani, jobb ötlet híján  a lap címe: MEGSZÓLALOK
 
  Ebben az évben a tizenegyedik évfolyamába lép a világszerte népszerű irodalmi folyóirat. Nem túl meghökkentő cím, de a dolog lényegét kifejezi.
Néhány gondolat a tartalomról, és a formáról.
A cím sugallja, hogy bárki aki jogilag kinyilvánítja,hogy az írása megjelenhet lapunkban, akkor, ha megfelel az írott és íratlan szabályoknak, előbb utóbb meg is jelenik az aktualitás jegyében.
Csupán néhány írott, és íratlan szabályt kell betartani.
Az írás nem lehet alkotmány és nemzetellenes, ízlésromboló, trágár, erkölcsi normákra fittyet hányó, magyartalankodó, és túlzottan napi politizáló.
Napi politikával nem foglalkozunk, persze ez nem jelenti azt, hogy nincs véleményünk róla.  Írás közben elkerülhetetlen a történelmi visszatekintés, de a határt a kettőezredik évszámnál meghúztuk.
Megjelentetnénk cikkeket, novellákat, riportokat, humoreszkeket, verseket, dalszövegeket, reklámokat, tudományos ismertetőket, érdekesen megírt recepteket, stb.
  Az írások tartalmának valódiságáért a szerző felelős. A szerzői jogokat fenntartjuk, a lapból máshol publikálni tilos, a lapot egyben továbbítani szabad.
Szerzőink máshol is közölhetik saját írásaikat, hiszen az ő  tulajdonuk.
  Az újság terjesztése elektromos úton történik e mail címre, mindenki egyénenként megkaphatja, ha kéri, de ugyanígy le lehet mondani. Titkos vágyam, hogy a határokon túl élőkhöz, vagy más földrészekre került honfitársainkhoz is eljusson ez az olvasnivaló.
A lap ingyenes, nem kérünk érte pénzt, de nem is tudunk fizetni, pl. honoráriumot. Az ingyenességnek is megvannak a veszélyei, mert azt sugallja, hogy értéktelen  a termék. Pedig csak gesztus az olvasó felé. Persze semmi sem ingyenes, ezért ha valaki támogatni szeretné a magazint, megteheti irodalmi munkával, tárgyi dolgokkal, vagy némi készpénzzel, ami egyéni megbeszélés után történhet. Mindezt a magazin fejlődése, és fennmaradása érdekében kérjük elektronika, megunt leselejtezett laptop, nyomtató, stb.adakozását.
  A külalak technikai okokból egy hasábos. Így kezdetleges eszközeinkkel egyszerűbb, de pl. vakoknak, akik remélhetőleg olvasóink lesznek, az olvasó programjuk könnyebben boldogul ezzel a tördeléssel.
Később, technikánk fejlődésével fotókat festményeket, és egyéb illusztrációkat is szeretnénk közölni, színesítve a lapot.
A számokat havonta küldjük, visszamenőleg is, hiszen később is csatlakozhatnak hozzánk, ha Ti is propagáljátok fejlődő folyóiratunkat.
Barátok között add tovább. Kíváncsian várom a reagálásokat.
Elérhetőség:
telefonon: 06 -30- 550 -5106
E- mail-ben   nagy.vendi54@gmail.com
Megrendeléseket, írásokat, hozzászólásokat erre a címre kérem.
Mindenkinek kellemes olvasást, és jó szórakozást kívánok.
Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérek. Egyebet nem mondhatok.
A  szerkesztő...
 
NAGY VENDEL    MAGÁNZÓ
NYIBA, KÖLTŐK IMÁI DÍJAS    2017.
ARANY  BOT  KÜLÖNDÍJAS     2018.
SZEKSZÁRD,  2021.  január  01.
......................................
 
MEGSZÓLALOK
 NAGY VENDEL: Egyéni hitvallás
 
A tribünön és
A szószéken
Én nem értem el
Semmilyen sikert,
Számomra csak a
Katedra, és a
Színpad termett
Némi babért.
Igazán nem is
Törtem magam
Efféle jutalomért,
De mondani valóm van
Erről a cudar világról,
S magányomból
Csak az írással
Tudok kitörni,
A Magyarok
Gyönyörű nyelvén
Sokakkal pörölni
Hangos, hamis szóra
Magamat nem ragadtatom,
Mint némely
Szószátyár szónokok,
Nem mondok szónoklatot.
A literatúra az
Amivel dicsően szólhatok,
Mondom, mondom,
A magamét
Míg levegőt kapok,
Amíg a Teremtő akarja:
Megszólalok.
 
2012  augusztus 1.
 
Az elérhetőségeim:
 Nagy Vendel
7100 Szekszárd, József Attila utca. 3
Mobil telefon.   06- 30 -550- 5106
Vezetékes: 74 312 305
 
nagy vendel   -   facebook
wwwmegszolalokblogszpot
 ……………
ELSŐ UTAM AZ ÚJ ÉVBEN - FELÖLTÖZTETEM SZÍVEMET...
 
NAGY VENDEL: ÚJÉVI LÁTOGATÁS...
 
Felöltöztetem szívemet,
Tiszta új ruhába,
S kívülre is
Szép ruhát veszek.
Ez évben is legelőször
A temetőbe megyek.
Együtt eltölteni
Az ünnepeket.
A sírkertnek csendje vár
Itt nyugszik Apám, s Anyám,
S öcsém is immár.
Tizedik  éve.
Első utam idevezet
Minden esztendőben.
Köszöntöm Őket
Fedetlen fővel.
Számomra nem haltak meg,
Csak ide kiköltöztek.
Karácsonykor kis fát hoztam,
Szilveszterkor koccintottam
A zord márvány kővel.
Megköszönöm, hogy őrzitek
Nekem e helyet,
De én még egyszer
Haza megyek.
Süvít a metsző szél,
Fagyosak a rögök,
Itt hagyom most  még
E sírgödröt.
Az arcomon érzem
Hideg van nagyon,
A kutya is fázik
Kint az udvaron.
Az ajtót résnyire nyitom  ki,
Úgy engedem be  a  melegbe.
Duruzsol a kályha,
Jobb neki, ha bent van,
A meleg szobában.
Csak Titeket hagylak kint,
-Kedveseim-
A hideg kriptában.
Szorítsatok helyet,
Nem sokára Veletek leszek.
 
2021.01.01

****************************************************

 SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL 

 1. LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
     ÚJSÁG BEKÖSZÖNTŐ
     ELSŐ UTAM AZ ÚJ ÉVBEN - SZEGZÁRDI NAGY VENDEL ÍRÁSAI 
 2. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL... 
     ÜNNEPI VISSZHANGOK KORTÁRSAINKTÓL 
     GANT ELIZABET, KALOCSA ZSUZSA, SZILÁGYI ANITA, ENGEL CSABA,
     ADAMECZ LÁSZLÓ, NAGY BANDÓ ANDRÁS, DUFEK MÁRIA, 
     CSOMOR HENRIETT 
 3. MESÉK VILÁGA. KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT : A  REJTÉLYES KÖNYV 
     MEGJELENTEK EDITKE HANGOS MESÉI, NOVELLÁI 
 4. ELISMERŐ SZAVAK FONTOSSÁGA 
     ÁRVAY MÁRIA  SOROZATA: DICSÉRET SZÉP SZÓ, KIMONDJÁK ÚGY JÓ
 5. FANTÁZIA REGÉNY 
     SAMU ÁGNES : ŐSI ERŐK, ÉS AZ ÚJJÁSZÜLETETT TESTVÉRISÉG 
 6. VERSVÁLOGATÁS 
     KLEMENT BURZA MÁRIA, ÉS I.P. STEVE ÍRÁSAIBÓL: ÚJÉVI KÖSZÖNTŐ 
 7. ANGYALI TÖRTÉNETEK 
     VÉGHELYI PÉTERNÉ: A FELRÖPPENŐ ANGYAL 
 8. HAZAI TÁJAKRÓL... SZEGZÁRDI NAGY VENDEL HANGOS VERSEIBŐL 
     ELŐADJA:  ILOSVAY GUSZTÁV, ILOSVAY EGYED KATALIN,  
     VÁRKONYI JUDIT 
 9. FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT 
     KISS ANIKÓ, ÉS KISS ERIKA: AZ ELÁTKOZOTT HABÓ
10. BEMUTATJUK ENGEL CSABA ÍRÁSAIT 
      HARMATCSEPP GONDOLATOK VERSBEN 
11. ÉLETTÖRTÉNETEIMBŐL 
      VÉGHELYI JÓZSEF: TOLLFOSZTOTT SZERELEM 
12. UTOLSÓ ECHLOGA 
      TÓTH ENIKŐ: ECHLOGA ÉG ÉS FÖLD KÖZÖTT 
13. ELBESZÉLÉS - CSOKOR. 
      SZILÁGYI ANITA : ENGEM KERES, HÖLGYEM?
14. NOVELLA SOROZAT . KONCZ RÓZSA: A SZÉP CIGÁNYLÁNY
15. VERSRŐL VERSRE -  KORTÁRS  SZERZŐKTŐL 
      NAGY CSABA, KOVÁCS TIBOR, SZILÁGYI ANITA,
      ENGEL CSABA, VÁGI ILONA
16. ROMÁNIAI VAKOS TÖRTÉNET 
      KOVÁCS JOSEF KOPEK :A  LEGMAGASABB KITÜNTETÉS 
17. EMLÉKKÉPEK.  CSOMOR HENRIETT: KABALA SZÍV 
18. BUÉK MINDENKINEK! 
      SZEGZÁRDI NAGY VENDEL SZILVESZTERI VERSEIBŐL 
19. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK 
20.  SZERKESZTŐI ÜZENETEK

****************************************************

2.VERSEK A NAGYVILÁGBÓL
 -ÜNNEPI VISSZHANGOK KORTÁRSAINKTÓL- 
 
GANT ELIZABET: Mindig Karácsony
 
Ó, szép Karácsony, ha fényeid kihunynak,
Mi akkor is ontsuk szívünk szeretetét,
Hiába sok-sok ármány, lelkünknek vigasz,
Emléked egy teljes évig biztosan él.
 
Köszönjük, Karácsony, a száz meg száz csodát,
Lelkünk megtelt hálával, színekkel, fénnyel,
De nem hagy alább a csoda- s örömvárás,
Óvjuk kincseinket kezünk melegével.
 
Nézd, itt repül egy szépséges, kicsiny madár,
Amott hóember áll délcegen, boldogan,
A kék ég kristálytiszta, új havat szitál,
S mi csak úgy elmegyünk mellettük céltalan?
 
Lássuk meg a jót, a gyönyörűt, a szépet,
Ne féljünk attól, hogy nem lesz belőlük még,
Szívünkben babusgassuk a szeretetet,
S kinyílik a virág, melynek neve: remény.
.....................................
 
KALOCSA ZSUZSA: ÜNNEPI ÖRÖM
 
Feldíszítették a várost,
mily, ünnepi öröm ez most,
csillognak a lampionok,
az emberek oly boldogok.
 
Óriásfenyő a helyén,
világít rajt sok kicsi fény,
a hatalmas színes gömbök
játszva lengnek, mint a gyöngyök.
 
Jégcsapként lógnak a díszek,
hitet és áldást izennek',
hozzák a lélek békéjét,
karácsony ünnepi fényét.
 
Hulló dér az ágak dísze,
fehér csipkét rakott ide,
az éjnek sóhaja lebben,
szeretet hál' a szívekben.
 
Tél vacog a házak fölött,
szobákban áldás és öröm,
harangok szelíden zúgnak,
színes gyertyák lángra gyúlnak.
 *
ÜNNEPI AJÁNDÉK
 
Találgatom, mit adjak neked
ami, majd elnyeri tetszésed?
Talán egy illatos parfümöt,
vagy talán egy hófehér gyöngyöt?
Tudom, nem vágysz már ilyenekre,
arra az egyre: szeretetre.
Megyek hozzád, elviszem neked,
tele a szívem, mint a tied!
Hisz mindketten csak erre vágyunk,
ez lesz, az ünnepi ajándékunk!
 *
LEGYEN HITED
 
Várj még, ne siess!
Nézd, mennyi apró csoda
vesz körül:
 halld a harang zúgását,
a folyók csobogását,
a gyermekek kacaját,
a madarak trilláját,
a mindennapok zaját,
a természet csodáját!
 
Virág, a rügy ébredezni kezd,
ne siess, várj s vedd észre,
mennyi szépség körbevesz.
Úgy elrepül az élet,
örülj a ritka pillanatnak,
később, hiába akarnád!
 
Legyen hited,
lelkedben szeretet,
szádból ontsd az igaz szót,
érző szíved
csak ezért dobogjon!
 ....................................
 
SZILÁGYI ANITA: Adjon az Isten!
         (Újévi jókívánság)
 
Adjon az Isten, ami nincs!
Szeretetet, mert az nagy kincs,
Bort, búzát, békességet,
Földjeinken termékenységet,
 
Adjon az Isten minden jót!
Nagy zsákkal bőséges útravalót,
Didergőknek meleg kabátot,
Éhezőknek roppanós kalácsfonatot,
 
Adjon az Isten, ami nincs!
Egészséget, hisz az aranykincs,
Betegeknek gyógyulást,
Elmenőknek megnyugvást,
 
Adjon az Isten minden jót!
Hazugság helyébe igaz szót,
Árváknak gazdag szülőket,
Hogy megismerjék a családi szeretetet,
 
Adjon az Isten minden jót!
Tudatlannak bölcs tanítót,
Senki az utcán ne fázzon,
Mindenki meleg otthonra találjon.
...................................
 
ENGEL CSABA: Ha úgy érzel és azt kívánod.
 
Itt az ünnep s úgy szeretném,
Átölelni e nagy világot,.
S Karácsonyi égi fényben,
Ünnepelni együtt veled.
 
Hol szívemben egy meleg jászol,
Derűs az ég, puha vászon.
Ott azúrkék tekercsben őrzöm,
A te neved, kívánságod.

Rád gondolok, s szép kis álmod,
Felírnám egy égi testre.
A csillagoknak homlokára,
S teljesíteném minden vágyad.
 
Ott nincs távolság, közel az ég,
Tenyeremben te is elférsz.
Hol határtalan az égi fény,
Ott nem volt és nincs kérkedés.
 
Ha úgy érzel és azt kívánod,
Egy angyal lesz ki rád vigyázzon.
Hozzád küldöm amint lehet,
Éjfélkor már ott lesz veled.
 
Engedd be és jó hírt hallasz,
Nem én közlöm, égből árad.
Ki meghallgassa áldás lészen,
Isten fia megszületett.
 
2020.12.22
 ..................................
 
ADAMECZ LÁSZLÓ: Akkor hullott a hó…
 
Akkor hullott a hó
és boldog voltam,
örülni tudtam a kis Jézusnak,
betlehemezni jártunk
házról házra és énekeltük
a Menyből az angyalt,
áhítattal, boldogsággal.




.....................................
 
ELSŐ KÖZLÉS...
NAGY BANDÓ ANDRÁS:  Szokatlan karácsony

Másabb ez az este,
más tán az angyal is,
más volt ma a zene,
más még a dallam is.
 
Nem jöttek rokonok,
karantén volt ma is,
elmaradtak torok,
hárman ettünk ma is.
 
Elmaradt a vizit,
nem volt jövés-menés,
nem adhattunk puszit,
nem volt ma ölelés.
 
Mamámat az este
mindhiába várom,
istenünk éltesse,
ezt kívánom skype-on.
 
Másabb az ajándék,
más volt a csomag is,
más volt minden játék,
más még a gyertya is.
 
Mit is tehetne mást,
az ember összegez:
esendő vagy, belásd,
fura egy ünnep ez.
 
Szomorú a fenyő,
nem üljük most körbe,
nedves a keszkenő,
hull az ember könnye.
 
Volt ünnep, lesz is még,
reméli családom,
jövőre lesz ismét
boldogabb karácsony.
.........................................
 
ELSŐ KÖZLÉS...
 
DUFEK MÁRIA:  Újévi intelem
 
Sok terve lehet új esztendőre,
hisz magában az ember, a dőre,
mígnem egyszer az Úr megalázza,
és rájön, útja nincs hatalmába.
 
Nem mondja többé, ezt vagy azt teszek,
gabonát gyűjtök, hombárt emelek,
inkább azt, ha akarja és élek,
neki kell, hogy adjak dicsőséget.
 
Mert ki rakta le a Föld alapját,
ki szabta meg a vizek határát?
Csak sáskák vagyunk mi Őelőtte,
nem is látszunk, elrejt a fű zöldje. 

.....................................

CSOMOR HENRIETT: Év végén
 
Legvégén az évnek
kívánok egy
áldott, s békés,
új esztendőt.
Amíg csak lehet
vigyázz magadra.
az egészséged
a te legnagyobb
kincsed.
A világot most 
körül veszi egy
nagy s sötét
félelem felhő. 
Amely gomolyog
a fejünk felett.
begubózva ülünk
otthon.
Néha egybefolynak
A nyomasztó napok.
December végén
a hó sem esik
mint régen.
Így a hóember
sem nevet rád
ablakon át.
Türelmetlenül
halad előre
a naptárban
szilveszternek
éjszakája.
Amikor is
nem durrog
a petárda
s a tűzijáték
fénye sem játszik
a korom sötét éjben.
amikor éjfélt
üt az óra.
Zúgnak a
templomi harangok.
Pezsgő dugó pukkan
aranyló nedűje
gyöngyözve folyik
a kristálypohárba.
Még mámorító ízét
szádban nem érzed
egy pillanatot szánj
szíved vágyának
s higgyed hogy jövőre
szabadon jársz -kelsz
majd a világban.
akár a Jóisten madarai.
 
2020. december 29.

****************************************************

 3. MESÉK VILÁGA 

KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT: A rejtélyes könyv

  Egy kis városkában él a kis Gyurika. Anyuka és apuka dolgozik. Este későn érnek haza, a kicsi fiú egyedül van. Nincs kivel játszani. Anyu főz, apa valamit mindig barkácsol.
Gyurika elkezdi olvasni a könyveket. A történetek megelevenednek. Képzelete száll, mint egy csodás pillangó. Szinte falja a könyveket és észre sem veszi, de közben tanul, minden félét. Viselkedni, hogy kell szépen, problémákat megoldani és sorolhatnám tovább és tovább.
Kelemen Györgyné Edit
Egyik nap arra jött rá, hogy a könyvespolcon lévő könyveket mind kiolvasta. Állt és nézet, tanácstalanul, most mit is olvashat?
Anyu kijelentette, hétvégén mennek mamához. Szeretett ott lenni, lehet játszani a kutyussal, a cicával. Mama finom süteményt süt, nagypapa a katona éveiről mesél. Mikor ott voltak Gyurika mesélt.
-  Tudod nagymama az a baj, hogy otthon minden könyvet kiolvastam. Nincs már könyv, mit fogok csinálni?
-  Ó kicsim, olvasni jó. Mikor még jó volt a szemem én is szinte faltam a könyveket, volt kedvencem is. Na de ne bánkódj, hisz van még rengeteg könyv.
-  Hol, mama, hol? – rikkantott lelkesen Gyurika!
-  Itt fent a padlásszobában. Az idők alatt sok kincs került fel oda.
-  Hú, kincsek! – csillant fel Gyurika szeme.
-  Bizony régi idők emlékei. Jó kis ponyvaregények, petróleumlámpa, régi óra. Csupa régi kis csoda.
-  Én ezekről nem is tudtam, menjünk, nézzük meg! Ugye megengeded nagymama?
-  Én már öreg vagyok, nem tudok felmenni veled. Viszont itt a nagy kulcs, menj és fedezd fel.
 *
Gyurika megcsodálta a régi kissé rozsdás kulcsot. Felment az emeletre, még soha nem járt ott. Nagy ajtó állta útját. Nehezen fordult a zárban a kulcs, már rég nem használták. Az ajtó nyikorogva nyílt, olyan volt, mint ha sikoltott volna. Szíve szaporán izgatottan kalapált, belépett. A kapcsolót kereste a falon, meg is találta. Egy hatalmas csillár kezdte ontani fényét, rajta kristályok lógtak és szivárvány szint tükröztek minden felé. Gyurika tátott szájjal nézet. Nagy polc volt vele szemben, mintha várták volna már őt, halk zene szólalt meg a régi zenedobozból. Kíváncsian ment oda, hogy megnézze. A zenedoboz tétjét, ahogy felemelte, egy balerina emelkedett fel és táncolt balett cipőben és ruhában. A zene hangosabb lett és betöltötte a helységet, kellemes muzsika szólt. Nézegetett tovább, rá csodálkozót az öreg petróleumlámpára, ami hirtelen világítani kezdet. A láng táncot járt a lámpásban. Hirtelen beragyogta a könyvespolcot. Rengeteg könyv sorakozott rajta. Egy könyv viszont, mintha hívta volna, csalogatta. Szinte hallotta ahogy a nevét mondja.
-  Gyurika vegyél le, olvas kérlek, susogta – a könyv.
Gyurika oda lépet és levette. Poros volt nagyon, lesöpörte róla a kezével a port, és a könyv kinyílt.
Hirtelen mély sötét lett, a könyv elnyelte Gyurikát.
Világos lett, Gyurika meglepődten nézet széjjel. Egy másik világba került, bele a könyvbe.
-   Végre itt van! Meg jött! – kiabáltak nagy vidáman a könyv lakói. Már azt hitük sosem jössz el, de most végre itt vagy!
Gyurika meglepetten nézet széjjel. Szakállas királylány? Szoknyás sárkány?
- Mi történt itt? – hogy néztek ki?
- Egy rossz gyerek össze firkált minket, kérlek segíts?
- Jó, de hogyan?
- Olvasd el a könyvet és képzelj el minket. Akkor a királylány újra szép lesz, nem szakállas a sárkányról pedig lekerülhet a szoknya.
- Elnézést, hogy bele szólok, de ez így nem jó! – szolt a sárkány.
- Mi nem jó?- kérdezte Gyurika.
- Utálom, hogy mindig gonosz vagyok és megöl valaki. Muszáj? Szeretnék jó lenni és a végén vigadni. Valamit igazán kezdhetnél ezzel. Muszáj nekem folyton konzerv húst enni, már mint vitézi páncélban. Sokkal finomabb egy jó kis marha pörkölt, szívásgombóc, sokkal jobban szeretem. Átírhatnád, igazán, na, légy szíves.
- Megpróbálhatom, de én nem írhatok a könyvbe. – válaszolt Gyurika.
- Nem kell, csak képzeld másképp. – válaszolt a sárkány. Na meg ez a szoknya, nem vagyok én lány, inkább nadrág kell.
- Nekem meg muszáj mindig egy két balkezes királyfihoz hozzá mennem? Inkább egy jó szerelő kéne, tudod milyen hideg ez a kastély. A szakáll sem áll jól, nem vagyok én fiú. – kérlelte a királylány.
- Nektek aztán van kérésetek, vakarta fejét Gyurika. Ám legyen.
 
Szóval a sárkány, akin csinos nadrág van, elviszi a barlangba melegedni a királylányt. A menyecske szakálla a hideg várban lefagy. Jön a jóképű épületgépész, kiépíti a padlófűtést a várban. Jó meleg lesz, sok pénzbe kerül a rendszer kiépítése. Megkapja a király vagyonát és lányát fizetségbe. Nagy lagzit csapnak, amire meghívják a sárkányt, lesz marha pörkölt galuskával, na meg szilvás-gombóc is. Most már mindenki kérése teljesült.
Gyurika hirtelen kikerült a könyvből. Jót nevetett. Nagy leszek most már biztos, nem leszek királyfi.
Jó sok könyvet levett a polcról. Inkább tanul, minthogy kétbalkezes királyfi legyen. Talán akkor, majd ha nagy lesz övé lesz a királylány. Viszont csak akkor kell neki, ha tud főzni, mosni stb.
 *
 MEGJELENTEK EDITKE HANGOS MESÉI
2021.   JANUÁRI  UJSÁGBA  EDIT HANGOS MESÉI
 
https://www.youtube.com/watch?v=7uOcs8wb_G4&t=22s
https://www.youtube.com/watch?v=HAkxNJ9gN8A&t=17s
https://www.youtube.com/watch?v=rbHfTr1jdY4&t=13s
https://www.youtube.com/watch?v=lZb-QAqNuXo&t=6s
https://www.youtube.com/watch?v=SiieH2uhB2U&t=4s
https://www.youtube.com/watch?v=MscZwgNFrik&t=16s
https://www.youtube.com/watch?v=AFDTL3rmH34&t=12s
 
Kedves Vendi!
Légy szíves tedd be a magazinba, ha jónak látod. Előre is köszönöm.
Szeretettel: Edit
 *



    
Kedves Olvasók
Nagyon boldog vagyok, hogy meséimet és kis novelláimat, most már hallgatni is lehet.
Szeretnék köszönetet mondani a Békés-megyei Vakok és Gyengén látók Egyesületének. A Jókai színház színészeinek. Nagy Vendelnek, hogy itt megjelenhet.
A felolvasott írások egy része jelent most meg, folyamatosan bővül.
Hallgassátok szeretettel, hiszen, szeretettel készült.
Editke

****************************************************

 4. ELISMERŐ SZAVAK FONTOSSÁGA 
 - ÁRVAY MÁRIA  SOROZATA - 
 
DICSÉRET SZÉP SZÓ, HA KIMONDJÁK, ÚGY JÓ

Miben vagyunk jók?
Segítségül azoknak, akik keresgélik, miben lehetnek jók, felsorolunk szabadidős tevékenységeket, hobbikat, melyek felkelthetik az érdeklődést.Nem kell kiemelkedően teljesíteni, kiválónak lenni, lényeg, hogy amit kiválasztunk, élvezzük, szeressük, jók legyünk benne, mert kiteljesedni csak így lehet!
Nézzük csak!

Szellemi képességeket erősítő hobbik:
fejtörők-, keresztrejtvények fejtése, sudoku
kirakós játékok
kártyajátékok: pasziánsz, römi, kanaszta, zsír, snapszer
rajzolás, vagy festés tanulása
sakk
hangszeren játék tanulása
egy új nyelv elsajátítása

Családi tevékenységek, hobbik gyerekekkel:
autó-, vonat-, repülő modell építés
utazás kisvasutakkal
játék távirányítású járművekkel
legózás
bűvészkedés
sárkány eregetés
Árvay Mária
állatkerti túra
hajóutazás
bábjáték
zsonglőrködés
kalandparkok látogatása

Sportok és fizikai aktivitások:
 
túrázás
sétálás
nordic walking
maraton futás
hegymászás
kempingezés
falmászás
sporthorgászat
biciklizés
vitorlázás
búvárkodás
motorcsónakozás
siklórepülés
léggömbös utazás
röplabda
barlangtúrák (főleg cseppkőbarlangokban)
tenisz
golf
lovaglás
sportlövészet
íjászat
síelés
snowboard
tánc
foci
bungee jumping
kosárlabda
amerikai foci
jéghoki
triatlon
geocaching
szörf
floorball
konditermi edzések
triatlon
karate, thaibox, vagy bármilyen küzdősport

Hobbik a tudományok és a természet kedvelőinek:
 
asztronómia és csillagvizsgálat
otthoni kísérletezések
mikroszkópos vizsgálatok
madárles
akvárium létesítése

Hobbi férfiaknak:
 
drónozás
póker és egyéb kártyajátékok
billiárd
darts
ping pong
fafaragás
bíráskodás és edzősködés
fantasy sportok
technológiai kütyük gyűjtése
pálinka-, sörfőzés, borkészítés
pecázás
vadászat

Hobbik gyűjtőknek:
 
bélyeg
érme
bögre
szalvéta
ruhazsebkendő
játékok (legyen az lego, vagy tematikus)
könyv
kártya
kitűző
festmény, műalkotás
autó, motor (persze ez igen költséges)
modell (vasút, repülő, autó, stb.)
autogramm
antik tárgyak
sport relikviák, vagy mezek
különböző alkoholos italok üvegei
kövek és kavicsok
bakelit lemez
kávézók pecsétei

Hobbi, amivel pénzt lehet keresni:
 
írás és blogolás
barkácsolás
varrás
tortasütés
fényképezés
grafikai tervezés
közösségi média követőbázis építése

Hobbik önkénteskedés céljából:
 
állatmenhelyen segítség,  kutyasétáltatás
meseolvasás gyerekeknek kórházban
hangoskönyv felolvasás
kórházi önkéntesség, vagy segítség a  Magyar Máltai Szeretetszolgálatnak
idősek otthonában segítség
szemétszedés
állatkerti önkéntesség
gyermektáborok, mint amilyen a Bátor Tábor is
szoba- vagy kerítésfestés
adománygyűjtés ( főleg karácsonykor)
múzeumban teremőr
hajléktalanok segítése (nem csak ételosztás)
hátrányos helyzetű gyerekek korrepetálása
fogyatékkal élők segítése
idősek segítése a ház körül

Közösségi tevékenységek:
 
társasjátékok és kocsmakvízek
bowling
csapatsportok
gokart
borkóstolás (vagy sör, kávé, ...)
bolhapiacok és kipakolások látogatása
könyvklub
kirándulás, túrázás
improvizációs csoport kipróbálása
baráti főzőversenyek
közös sorozat vagy film maratonok
mozi
 *
Otthoni hobbik:
 
főzés
süteménysütés, vagy tortasütés
film- vagy sorozatnézés
kötés
horgolás
varrás
hímzés
szövés
szappankészítés
gyertyaöntés
fazekasság
festés
rajzolás
ékszerkészítés
írás, blogolás
kertészkedés
babavarrás
olvasás
feng shui, belsőépítészet
lakás, vagy ház rendszeres átrendezése

Zenés kedvtelések:
 
megtanulni játszani egy hangszeren (gitár, dob, zongora, szájharmonika, stb.)
éneklés, (szóló, vagy kórusban)
koncertre járás
zene keverés
együttes támogatása
zene oktatás
albumok gyűjtése

Stressz levezetése:
 
meditáció
jóga
súlyemelés
kertészkedés
felnőtt színezők, vagy rajzolás
puzzle
kisállat tartása
zenehallgatás
túrázás
 
Forrás:
https://attolfugg.blog.hu/2017/12/04/milyen-hobbik-vannak-hobbik-listaja
Ugye mennyi mindent lehet csinálni? Több tevékenységet is elsajátíthatunk, élvezhetünk, csak el kell kezdeni!

****************************************************

 5. FANTÁZIA REGÉNY 
 
SAMU ÁGNES: Ősi erők és az újjászületett testvériség
( 2018  -  6. fejezet – 5. rész)
 
Dragon meséje
 
Aba Dragon kérésére létrehozott a tojás körül egy mágikus erőteret, ami arra szolgált elsősorban, hogy semmibe se essen kár, ha esetleg valami nem sikerülne jól. Először Dragon adta a vérét a tojásnak, csak annyi volt a dolga, hogy betette a kezét az erőtérbe, majd megérintette a tojást, ezt követően Aba ugyanígy tett. A tojás néhány pillanatra összezsugorodott, és ezt kihasználva Dragon, gyorsan ki is vette a két kristálytömb közül. Az erőteret nem szüntették meg, mivel másodsorban azt a célt szolgálta, hogy blokkolja a tojás képességét.
Dragon és Aba vére különleges módon keveredett a vízzel, a kezeikből kicsapódó vér a tojás körül örvénylett, ráadásul lilás-bíbor színben izzott. 
Végül a tojás szép fokozatosan magába szívta a két férfi vérét.
Samu Ágnes
Aba erőtere megszűnt a tojás körül, viszont Dragon időközben megidézett egy fadoboznak látszó és mágikus vesztegzárat, amibe el tudta zárni úgy, hogy az ne okozzon több bajt.
Uriel arcán és szemeiben tagadhatatlanul látszott a hatalmas megkönnyebbülés, amikor meglátta az épségben visszatérő két férfit. Legalább tízszer megkérdezte, hogy biztosan minden rendben van, 
ami már kezdett kissé idegesítő lenni mindenki számára, végül Dragon szólt rá.
Az utat tovább folytatta a csapat, miközben Dragon mindenről 
beszámolt a többieknek, ami a tó mélyén történt. Néhány órányi sétát követően végre elérték a barlang végét. A kijárat egy sziklafallal le volt zárva.
Aba könnyűszerrel nyitotta meg a sziklakaput, mindössze csak annyit kellett tennie, hogy a megfelelő sorrendben megérintette a barlang falába vésett szimbólumokat.
– Mindenki nagyon legyen óvatos – figyelmeztette Aba a társait. – Ez a hely a mi fajtánkra is veszélyes.
– Ne aggódj, itt a tojás, ami már minket szolgál – vette elő a hátizsákjából Dragon a fadobozt, amibe a tojást elzárta. – Ha megfelelően aktiválom az erejét, akkor senki és semmi nem árthat nekünk, mivel blokkolni fogja azt.
– Szuper ötlet! – vágta rá Uriel lelkesen. – Merlin most sem tévedett, igaza volt, amikor azt mondta, tudni fogod, mit kell majd tenni.
Dragon elővette a tojást a dobozból, majd elkezdett az orra alatt duruzsolni egy hosszabb varázsigét, aminek köszönhetően mindannyiuk körül megjelent egy pajzs. A tojás lilásbíbor színben izzani kezdett, mialatt a pajzs legtetejére emelkedett fel.
– Uriel, csinálj nekünk világosságot, kérlek – mondta Dragon elégedetten és csípőre tett kezekkel, mire a fiatal arkangyal megidézett a csapat felett egy ezüstszínű energiagömböt. – Aba, van valami, ami még problémát okozhat?
– Itt a repüléssel való közlekedés a legajánlottabb, felség, mivel igen kiszámíthatatlanok az utak. Nem csak a legsötétebb, de a legjárhatatlanabb hely is ebben a világban.
– Rendben, Aba, hallgatok rád – bólintott Dragon, majd elsőként indult meg kifelé a barlangból, a többiek pedig szorosan követték őt. Egyre erőteljesebben érezte Dragon azt, mintha ennek a világnak a része lenne. Bízott benne, hogy az egyre sokasodó kérdésekre hamar választ kap. Az Uriel által megidézett fényforrásnak köszönhetően viszonylag nagy területen be lehetett látni a sziklás, jeges és viharos szelekkel teli koromsötét helyet. – Megérkeztünk – állt meg Dragon néhány percnyi repülést követően. – Itt vagyunk! Végre… hazaértem… – suttogta alig hallhatóan.
– Mi?! – döbbent le Dragon szavain Uriel.
– Tehát már emlékszel, felség? – kérdezte Aba kissé izgatott hangon.
– Azt hiszem, igen… – felelte Dragon bizonytalan hangon. – A palotám… akármilyen furcsa is, de… ez az egész hely – fogta a fejét.
– Tudod, hol van a palotád bejárata? – kérdezte Uriel.
– De hiszen azon már bejöttünk, ami nem más volt, mint maga a barlang – nézett körbe Dragon, majd pillanatokkal később elkezdett az orra alatt duruzsolni becsukott szemekkel és ökölbe szorított kezekkel. A védőpajzs megszűnt, miközben a tojás hatástalanítva lett, amit aztán Dragon visszatett a dobozba. – Aba, a tojás mostantól a tiéd, nincs már rá szükségem – adta a másik kezébe.
Hatalmas földrengés rázta meg a helyet, ám ez a szokásostól eltérőnek bizonyult, mivel nem szétestek vagy széttörtek, hanem összeilleszkedtek a szikladarabok. Néhány perccel később azon kapta magát a társaság, hogy egy gyönyörű, tágas, arany és vörös színekben pompázó csarnokban állnak. A fáklyákkal megvilágított helyiség közepén egy több méteres, márványból készült sárkány szobor állt, ami pontosan úgy nézett ki, mint amit a Meridinben látott Merlin irodájában és az Aulában. Feltűnt, hogy valami néha-néha megcsillan a sárkány szobor nagyra nyitott szájában. Lassan felemelkedett a magasba. Óvatos mozdulattal nyúlt bele a sárkány szájába, amiben valaminek a markolatát tapogatta ki. Dragon úgy érzete, mintha mágnesként vonzaná az ismeretlen tárgy, aminek végül megragadta a markolatát, és elkezdte szép fokozatosan kihúzni a szoborból. Hatalmas szemekkel nézett, amikor meglátta, mit is tart valójában a kezében.
– Felség, mondd, hogy most már mindenre emlékszel?! – kérdezte Aba szinte esdekelő hangon a keresztvas nélküli, közel másfél méter hosszú kardot fogó férfit.
 
***
Aba fejvesztve rohant a palotába, nagy volt a baj, nem lehetett késlekedni. A palotába érkezve mélységes csalódással kellett tudomásul vennie, hogy mégsem bizonyult elegendőnek az erőfeszítése, mivel elkésett. A rossz hírt a palota orvosa közölte vele, miszerint a méreg túlhatalmasodott a Gonosz Szent Föld uralkodóján, már nem lehetett visszafordítani a folyamatot. Összetörten, megsemmisülve állt a folyosón a szoba előtt, amiben utolsó pillanatait élte meg a Gonosz Szent Föld egyetlen és nélkülözhetetlen uralkodója. Sosem bocsátja meg magának, amiért elkésett az életmentő orvossággal. Mi lesz most így velük? Miként fogják így irányítani ezt a világot? Az elkeseredett és összekuszálódott gondolataiból egy susogó, de annál szomorúbb hang zökkentette ki.
– Aba helyettes tanácsos úr, Dragon nagyúr hívatja… Utolsó szavait Önnek kívánja elmondani – lépett ki Dragon szobájából egy inferius, akinek a kezeiben gyógyitalokkal teli tálca volt.
– Rendben, Aysa, köszönöm! – vett egy mély levegőt, aztán elnehezült mozdulatokkal belépett a tágas szobába. A mélyvörös falakon sárkányok képei lógtak. A hatalmas ablakot koromfekete függöny takarta el. Az ágy az ablakkal szemben volt elhelyezve, amelyben Dragon feküdt. Az őszülő, kinézetre a negyvenes évei végén járó férfi arca csúnya sebekkel és vágásokkal éktelenkedett. – Itt vagyok, felség… – nézett bele a haldokló Dragon üresen tekintő és tompán csillogó borostyán szemeibe. – Az én hibám, hogy most meg fogsz halni! Megérdemlem a halálbüntetést! – borult térdre, miközben mélyen fejet hajtott.
– Ne hibáztasd magad, Aba… Te mindent megtettél… – hörögte elhaló hangon. – Itt akit hibáztatni lehet, az én magam vagyok!
– Felség… – emelte fel a fejét.
– Aba, nagyon figyelj arra, amit most fogok mondani – vágott a másik szavába. – A többiek majd a segítségedre lesznek, ők tudni fogják, mit kell majd tenni. A halálom után el kell hagynotok a palotát, mert órákon belül eljön ide Lucifer és mindent eltüntet. Ősi fegyveremet, Centos kardját elrejtettem, hogy senki ne találjon rá. A legfontosabb dolog pedig az, hogy ígérem, visszatérek… – köhögött néhányat, miközben levegő után kapkodott.
– Hogyan és mikor, felség?!
– Ezer év múlva, Michael és Uriel arkangyal kíséretében térek vissza, és akkor majd sikerül megmentened az életem…
 ***
– Igen, Aba, és kérlek, szólj a tanácsosomnak!
 
Folytatjuk.

****************************************************

 6. VERSVÁLOGATÁS KLEMENT BURZA MÁRIA, ÉS 
 I. P.  STEVE ÍRÁSAIBÓL - ÚJÉVI KÖSZÖNTŐ 
 
Klement B. Mária: Újesztendő küszöbén

Lassan elköszön az óév,
adott nekünk kemény leckét,
félelemmel átszőtt estét
és átvirrasztott sok-sok éjt.
 
Útelágazáshoz értünk,
fel kell végre már ébrednünk,
tekintsünk az értékekre,
azt vigyük át az Új évre.
 
Erőt kérve az újévhez,
Reményt, Hitet, Szeretetet,
így nyitva új fejezetet,
ülve szeretet tüzéhez.
 
Oly sok mindent elrontottunk,
hibáinkból tanulhatunk,
legyünk végre jó emberek,
nem lehetünk félemberek.
 
Lássuk meg, hogy hová tartunk,
amíg időnk van javítsunk,
teremtő erővel bírunk,
erős hittel kell alkotnunk.
 
Szeretettel kéne élnünk,
s megérteni,- nem kell félnünk,
egymáshoz kell közel lépnünk,
gondolatot szívbe vésnünk.
 
Sötét helyett Fénnyel élni,
soha senkit nem sebezni,
együttesen építkezni,
Földanyánkat átölelni.
 
Lassan elköszön az óév,
adott nekünk kemény leckét,
lássuk meg az élet elvét,
értve életünk értelmét.

 *
Hitem

Hiszem,
hogy az ember
jóságra született,
akkor is, ha
a Szeretet -útjáról
sokan letértek.
 
Hiszem,
hogy hallható még
igaz szó, s minden
álarc ledobható.
Hiszem,
van még jó és
igaz való,
hogy a Szeretet lángja
fellobbantható.
 
Hiszem,
hogy melege köré
egyre többen leülnek,
s Fényével közösen
átöleljük Földünket.
....................................
 
I.P. Steve: Így indulj!
 
Hideg téli estén
kandallód fénye lennék
s lángom égetné a bánatot,
mi valaha bánthatott
ez évben,
szomorú keserűségben.
 
A szeretet szikrázna tüzének lángján
s jövődet vigyázná,
fűtené lelked melegét,
míg mosolyod , léted ékeként,
szivárvány ívnek ragyogna
álmaid egén valóra.
 
Indulj az új évnek,
siker és szerencse kísérjen,
vele egészség, boldogság,
szeretet legyen csak neked az orvosság,
öröm és vígság lebegjen
gondtalan, széppé vált létedben!

*  
Év végén
 
Az esztendő int búcsút,
benne az öröm vigad s a bánat búsul,
magával visz eredményt, kudarcot
s nem tudhatod
mi vár a jövőben,
az érkező esztendőben.
 
Éjfélkor felcsendül a himnusz
s mindegy hogy hervadsz, vagy virulsz,
a pillanat éled,
melyben kívánsz boldog új évet.
Majd minden új s mégis a régi
és az órán a perc a múlást lépi.

****************************************************

 7. Angyali találkozások 
 
VÉGHELYI PÉTERNÉ:A felröppenő angyal
 
A keddi bibliaórán Jézusról nevezett Ágnes nővér kezei remegésbe kezdtek,
és a 94 éves apáca összeszorított fogakkal fojtotta el fájdalmát, mi
mindannyian megijedtünk. A nővérhez léptem, aki görcsbe rándult kezeivel
karomba kapaszkodott, és mélyen érző szemeivel tekintetemhez
kapcsolódva mondott valamit, ám akkor nem tudtam értelmezni, mert
csak a test fájdalmára, jelzéseire figyeltem. Összeszorított ujjai közé akartam
fűzni ujjaimat, de olyan erősen szorította össze a tenyerét, hogy nem
lehetett. A roham elmúltával a nővér mintha álomba merült volna, arcát
megsimogattam, és imádkoztunk érte a közösségben.
 *
Szerda hajnalban Ágnes nővér elszenderült, és szentségét magával vitte jegyeséhez.
Magyarszéken, a kolostor temetőjében kísérhettük utolsó útjára a novemberi
szeles napon, amikor délidőben megszólaltak a harangok. A gyászmisét
követően gyalogoltunk a dombra fel, ahol erős szüzek nyugodtak. 
A papot apácák kísérték barna habitusban, zsoltárokat énekelve.
A koporsó
Véghelyi Péterné
mögött lépdelt öccse, annak felnőtt gyermekei, kiknek emlékezetében nagynénjük hősként élt. Ágnes nővér 1948-ban tett örök fogadalmat, amikor kitárt karjaival arccal a pécsi székesegyház padlóján adta szeretetét, és hűségét Krisztusnak, hogy hű jegyese lehessen azokban az időkben is, amikor az apácákat szétdobálták.
A világban ragadt, és dolgoznia kellett, a családját segítette keresetével. Unokahúga gyermekkorának szép emléke volt, hogy
nénje a pécsi ostyagyárba vitte őt, felejthetetlen látogatások
voltak ezek. A világban élt szerzetesként, és hűségesen kitartott Jézus mellett. Varázslatos személyiségével mindenkinek segített, szolgálatkészsége jellemezte őt, soha nem kérkedett e jegyességgel, de mindig sugározta magából azt a vőlegényt, akihez tartozott.
Már a koporsó tetején zuhogott a kemény, hideg föld, arcunkat csípte a novemberi szél. Az apácák gyűrűjében halkan felcsendült egy földöntúli hang, egy görög-katolikus feltámadási ének: Ne feledd, hogy Krisztuson nem vett erőt a halál,… Ágnes nővér ott volt köztünk, ő maga üzente ezeket a sorokat, az ének egyre
csengőbb, egyre szebb lett, Ő a mi üdvösségünk, dicsősége örök énekeltek a
nővérek, a pap erős tenorja felerősítette az akkordokat, majd a család többi
tagja is bekapcsolódott, Ha vele együtt meghalunk, vele együtt élni fogunk,
ha vele együtt tűrünk vele uralomra jutunk… Ahányan velünk énekeltek,
annyiszor kezdődött újra a dal. Ágnes nővér egyre magasabbra emelkedett,
mindenki hallotta hangos kacagását. A novemberi hideg szél csak
úgy kapkodott utána, de ő szárnyalt, repült, és Jézus karját is lehetett
érezni, aki elébe jött ennek a 94 éves, hűséges várakozással felékesített
menyasszonyának, aki tisztán repült felé, és az Allelujában azt is láttuk,
hogy a vőlegény szívére öleli a magasba emelkedő menyasszonyt. Mint
egy szappanbuborék, amikor a magasba szállva szétpukkan, úgy szitált
ránk a magasból az egymásra találásuk után a boldogság hűvös párája, és
az eső szemerkélni kezdett, meleg esőcseppek hullottak ránk a metsző
hidegben. A pap főhajtása után felcsendült a Salve Regina Szüzek szüzét
köszöntő édes dallama, és hallottuk, hogy a fenti kapuk bezárultak.
Ágnes nővér kacagó szárnyalásának emlékével siettem le a meredek
domboldalon a félig megfagyott lábaimmal, és amikor felnéztem, a lila
lobogó palástú pap ment előttem, aki ugrálni kezdett a hideg ellen. Elmosolyodtam,
mert a feltámadás reménye boldoggá teszi a halottól való búcsúzást.
Isten veled, Jézusról nevezett Ágnes, a feltámadás koszorújától
ragyogó karmelita menyasszony!

Folytatjuk a sorozatot.


****************************************************

 8.HAZAI TÁJAKRÓL 
 - SZEGZÁRDI NAGY VENDEL HANGOS VERSEIBŐL - 

   ELŐADJA ŐKET:  ILOSVAY GUSZTÁV, ILOSVAY EGYED KATALIN, VÁRKONYI JUDIT 
 
Szegzárdi Nagy Vendel Betlehemi rege című versét elmondja: Ilosvay Gusztáv
https://www.youtube.com/watch?v=vXK_G7Eg7bs&feature=youtu.be
 
KÉRTEK RÁ DIÓT? A  RÁDIÓ MOZAIK SYDNEY  MAI ADÁSÁBÓL
2020.  DECEMBER  20.  ADVENT UTOLSÓ VASÁRNAPJÁN
SYDNEY, AUSZTRÁLIA
...................................
 
A VERS EREDETI, ÍROTT VÁLTOZATA
 
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: Betlehemi rege
 
Fényes csillag
Ragyog az égen
Mutatja az utat.
Vezeti a híveket,
S megáll Betlehem
Városa felett.
A mennyben angyalok kara énekel
Az udvaron pásztorok

Csapata térdepel.
Bent csend van,
Friss széna
Illata leng a légben,
S ímhol a jászol,
Benne a kis Jézus trónol,
Előtte három király hódol
A barlang sem nagy,
S az is csak istálló.
Itt született a megváltó.
 
Nem született ő
Fényes palotába,
Nem tették csöpp testét
Címeres pójába.
Hanem takarták
Jó meleg szalmába.
 
Nem fényes palotában,
Jött Ő a világra.
Nem rakták kis testét
Címeres pójába.
Hanem bugyolálták
Jó meleg bundába,
Isten bárányának
Hófehér gyapjába.
 
2020.  Karácsonyán.
..............................
 
Az adás ajánlója:
A mai adás a karácsonyról szólt. Fenyőfáról, hóról, nevető gyerekekről, Jézuskáról, Betlehemről és az elmaradhatatlan bejgliről.  Szép lett. Talán még egy kicsivel több zenét is tettünk bele ajándékként, mint ahogy azt szoktunk az utóbbi időkben. Szóval karácsony van és legyen bármilyen is a világ körülöttünk, mi csak ünneplünk , mert a világ  szép, a világ jó és ezt senki nem veheti el tőlünk
Áldott, boldog karácsonyt mindenkinek aki ezt az adást hallja és annak is, aki épp nem ér rá és nincs a készüléknél. Találkozunk az év utolsó adásán jövő héten. Ha tetszett, kérlek osszátok meg, legyen másoknak is egy jó karácsonya.      
Ezt a honlapot tedd be a keresőbe: www.radiomozaiksydney.com.au
 
ÁLDOTT ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK!
Ilosvay Gusztáv és Egyed Katalin
ILOSVAY GUSZTÁV, ÉS ILOSVAY EGYED KATALIN
2020.  DECEMBER  20.  RÁDIO MOZAIK SYDNEY  
AUSZTRÁLIA 
......................................
 
Karácsony 2020. Ünnepi köszöntő, áldott karácsonyt…!
Áldott, és boldog ünnepeket, és békés, gazdag új esztendőt kívánok magam és a családom, 
valamint  a Megszólalok Művészeti Magazin 
nevében: Szegzárdi Nagy Vendel
 
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: KARÁCSONYI KALÁCS
 
Kis karácsony,
Nagy karácsony.
Szép  Karácsony
Jó Karácsony.
Sütögetem
A kalácsom?
 
Volt-e pénzem
Lisztre, sóra?
Édes mákra,
Jó dióra?
 
A mákot a
Kertben szedtem,
A diót a
Fáról vertem.
 
Dagasztottam
Virradóra,
Hajnal tájban,
Kakas szóra.
 
Venyigével
Befűtöttem,
Kemencébe
Bevetettem.
 
Ha ki sült már
Ide véle,
Had osszam szét
Melegébe.
 
Szegényeknek
Örömére.
Megváltásunk
Dicsősége.
 
2020.12.24
* 
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: Angyal a széllel
 
Egy angyal
Hírt hozott a Földre
gyarló embereknek
gyönyörűségére.
Angyal szállt az égen,
Elsuhant csendesen.
Lángot vitt kezében,
Ragyogó fényesen.
 
Angyal szállt az égen
éj sötétjében
 
Angyal szállt az égen,
Halk suhogással.
Kezében lángot vitt
Fényes ragyogással.
Oszlatni sötétet,
Elhozni a fényt,
Hitet vesztett
Embereknek
mondani az igét
A megváltást várva,
Az utolsó reményt.
Elhozva az utolsó esélyt.
Tömjén füstjén át
Érezni az erényt.
Angyal szállt az égen,
Elsuhant csendesen.
Lángot vitt kezében,
Ragyogón, fényesen.
az ige megtestesült
Betlehemben
egy angyal hozta a hírt a széllel.
 
Megjegyzés: 2020. karácsonyán...
A  VERS HANGOS  LINKJE,  ELMONDJA,  ILOSVAY GUSZTÁV
https://www.youtube.com/watch?v=wM4_T9vCJfg
*

………...............................…… 

SZILVESZTERI KESERGŐ RIGMUSOK..
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: AKI SZESZT ISZIK..SZILVESZTERI HANGULATBAN
 
Aki szeszt iszik,
Az ördögök a pokolra viszik.
Aki nem iszik,
őt meg utána viszik.
 
Aki sok bort iszik
Hamarosan meghal,
májnagyobbodásban.
Aki nem iszik ,
Ő is,
májzsugorban.
Akkor miért nem iszol?
ha játsszák a Himnuszt
haptákba állok éjfélkor
várom olyankor,
hátha valaki megcsókol.
pezsgő pukkan kint a hóban
éjfélt ütnek a toronyban
a harangok.
még jó hogy mást nem.
 
ekkor még nincs nagy baj,
Csak holnapra jön a macskajaj
 
Aki szódavizet iszik
más gaztettre is képes
de van ami felvidít,
a szódavíz csak szódavíz,
a szobalány az Boris..
Hatvan év után már
Nem tagadok meg magamtól semmit.
Ha lefekszem, nyugtalanul alszom,
akár a bohémek,
Eszembe jut mit kéne még tenni,
S felkelek az ágyból kissé megpihenni.
gondolatimba néha belerévedek,
holnapra új évre ébredek.
nincs a  Nap  alatt
semmiféle új,
csak annyit mondhatok,
Boldogulj…
 
2020.12 31.
 
Nagy Vendel verseit elmondja Ilosvay Gusztáv
Rádio Mozaik Sydney - Ausztralia
https://www.youtube.com/watch?v=eCe20zxdJxk&feature=youtu.be

GONDOLATIM FENYŐ ILLATÁBAN
SZEGZÁRDI NAGY  VENDEL: KARÁCSONY VAKON...
 
Mikor bent ülök a  nagyszobában,
Eltűnődöm fenyő illatában.
Fényesség árad a  félhomályban.
Emlékek tódulnak
Évtizedek távlatából.
Régi filmek peregnek
Tornyosuló emlékek,
Mennyben élő emberek
Kerülnek elő a  homályból,
Jöttünk meglátogatni tégedet,
Hogy ne legyél egyedűl.
Szenteste fellobban
A gyertyák izzó lángja,
Mint mindig, ha
A  Megváltóra várva
Imádkozom a  szobámban.
Karácsony reggelre is
Kihűl a vaskályha.
Megszületett a Megváltó
Rongyos istállóban.
Jöjj kedvesem,
Ülj az ölembe
Utoljára nézzél a szemembe
Halványuló fényét
Látod-e?
Ezentúl fehér botot veszek a kezembe
fekete kalapot teszek a fejemre.
 
Szenteste fellobban
A gyertyák izzó lángja
Karácsony reggelre is
Kihűl a vaskályha.
Megszületett a Megváltó
Rongyos istállóban.
Mindkét szemedre megvakultál
Ülsz az ágyon
Várod a karácsonyt
Várod a csodát
Az  isteni bárányt,
Hogy újra lásd
Isten szép világát
Akkor majd meglátod
Ki maradt végül a barátod.
 
Szenteste fellobban
A gyertyák izzó lángja
Karácsony reggelre is
Kihűl a vaskályha
Megszületett a Megváltó
Rongyos istállóban.
Kalitkában, hogy enyém maradjon
Legszebbik madaramnak is szárnyát szegem
De ti kedveseim
Drága gyermekeim,
Ha megértetek
Repüljetek,
Mint széllel az Angyalok,
Ti fészket elhagyók
Óvó karjaimat  kiterítem felettetek.
Az  nem sértene
Ha  vissza sem néznétek,
De  az  rosszul esne,
Ha  elfelednétek.
 
Szenteste fellobban
A gyertyák izzó lángja
Karácsony reggelre is
Kihűl a vaskályha
Megszületett a Megváltó
rongyos istállóban
Az  ige megtestesült Betlehemben
S a  három királyok elindultak,
Fényes csillag vezette őket.
Ez  volt az égi jel,
Csillag vezess....
Utánad megyek.
Tömjén füstje  lebegett a  légben,
Letérdeltek a  kis Jézus elébe
Ki  elhozta a  reményt,
Hitet vesztett embereknek
Az  utolsó esélyt.
A  mennyben angyalok kara énekel,
S  harsonák szava száll,
Adják a  hírt tovább,
Varázsgömböt szorongatsz
vágyón a kezedben
Csillognak a fények
álmodozó szemedben.
A  megváltás reménye él
Megtisztulni vágyó,
Bűnös lelkedben.
Angyal szállt az égen,
Fényes ragyogással,
Hozta a  hírt a  széllel.
Kezében lángot vitt
Nagy fényességgel.
Oszlatni sötétet,
Elhozni a fényt,
Hitük vesztett embereknek
Mutatni a reményt,
Reménytelen embereknek
Az  utolsó esélyt.
Vakok számára a  soha
Ki nem alvó fényt,
A  belenyugvást,
és megbékélést.
 
Szekszárd, 2020. karácsonyán…
..........................
Nagy Vendel Karácsony vakon CÍMÜ versét elmondja Ilosvay EGYED Katalin
https://www.youtube.com/watch?v=UcV8smFjE-4&t=27s
 *
Szegzárdi Nagy Vendel Karácsonyi  versét, és Újévi köszöntőjét elmondja Ilosvay Egyed Katalin:  https://www.youtube.com/watch?v=eHEphLkhpII&feature=youtu.be
..............................
 Némi előzetes a mai adáshoz:
Minden kedves hallgatóinknak itt és a nagyvilágban bárhol kívánunk  békés, nyugis, új esztendőt  2021-ben. Reméljük, hogy az, ami most van, félelem, járvány betegség, az alább hagy és visszaáll az a rend amit megszoktunk. Utazhatunk, látogathatjuk egymást és minden óvatosságot félretéve átölelhetjük egymást, ahogy az régen volt. Adjon az Isten ehhez erőt és egészséget mindannyiunknak. Ezt kívánjuk mindenkinek. Boldog Új Esztendőt. Találkozunk az éter hullámain vagy az interneten 2021-ben . Ha tetszett az adás, oszd meg kérlek….  
Ezt tedd a honlapot be a keresőbe:  www.radiomozaiksydney.com.au
 
ILOSVAY GUSZTÁV, ÉS ILOSVAY EGYED KATALIN A  RÁDIÓ SZERKESZTŐI 
2020.12. 27.

****************************************************

 9. FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT 
 
KISS ANIKÓ ÉS KISS ERIKA: AZ ELÁTKOZOTT HABÓ
( 11. fejezet. 2. rész  )

 A Hegy Alatti Tünde Út
 
       A Névtelen Szörny szemfényvesztő gyorsasággal támadott: Somát és Trant vette célba. De még mielőtt elérhette volna őket, Dwan és Éhon levágták a feléjük irányuló csápokat. A Névtelen Szörny gyűlölködő hangon felmordult; nem számított ellenállásra, hiszen jól érezte áldozatai félelmét. Azt gondolta, ennyi elég is volt arra, hogy végezzen velük.
       Mindannyian egyszerre támadtak a szörnyre. Bármi áron, de végezniük kell ezzel a döggel, különben ő lesz az, aki végezni fog velük. Vágták, ahol érték. Úgy nyüzsögtek körülötte, mint apró légy egy hatalmas fekete sárkány körül, ki hiába próbálja, nem 
tudja elkapni a számára oly idegesítő kis lényeket.

Kiss Anikó és Kiss Erika

     A Névtelen Szörny ide-oda mozgatta csápjait; megpróbálta elérni áldozatait, de azok heves kardcsapásai mindig pontosan találták el őt, időt se hagyva arra, hogy elkaphassa őket. Elkeseredett harc volt ez, melyet az életükért vívtak. Mellon fény varázslata csak még jobban felpiszkálta a szörnyet, aki gyűlölte a fény minden formáját. Dühödten nyújtotta ki csápját a mágus felé, aki ügyesen kitért előle.
       - A fenébe! – mondta Éhon, aki lihegve állt meg egy másodpercnyi időre, mielőtt a szörny újból lecsapott volna rá. – Ennek a dögnek folyton visszanőnek a csápjai! Sőt egyre vastagabb bőrt növeszt maga köré.
       - Mert ez benne a cél – mondta Sadok, aki rájött a szörny erejére. – Memorizálja az erőnket. Valahányszor megsebezzük, olyan bőrt növeszt maga köré, amit már mi sem tudunk átvágni.
       - Hát ez szép! – mondta Deren. – Akkor így hogyan győzzük le?
       - Nem tudjuk legyőzni – mondta ki Sadok a szörnyű igazságot, ami egy pillanatra letaglózta társait.
       - Ostobaság! – mondta Kahin, miközben kilőtte utolsó nyilát, ami a szörny egyik szemébe fúródott. – Minden lénynek van gyenge pontja! Biztosan képesek leszünk végezni vele!
       - Reméld, hogy igen – válaszolta Sadok, majd kitért a szörny csápja elől, ami aztán hirtelen a bokájára tekeredett.
       A Névtelen Szörny kirántotta Sadokot egyensúlyából, aki hanyatt esett a hideg földön. Egy másik csáp magasodott a habó fölé, melynek hegyes vége Sadok mellkasa felé irányult, aki még idejében gurult el, mielőtt a szörny felnyársalta volna. Krain és Dwan rögtön mellette termettek, és kiszabadították Sadok lábát a Névtelen Szörny szorításából. Levágott csápja még egy ideig ott tekergett a földön, végül nem mozdult többé. Mellon tűz mágiát alkalmazott, hátha sikerül súlyosabb sérülést okoznia ezen a dögön, míg Deren ott vágta, ahol érte; de minél többször vágta meg, bőre annál ellenállóbb lett.
       Deremir egyik legveszélyesebb képességét próbálta alkalmazni ellene: megpróbálta magához szólítani a vérét, amíg be nem forrt sebeiből, de ez a képessége egyáltalán nem hatott ellene. Ő ellene nem volt képes ezt a technikát használni. Kahin végignézett a szörnyön. Kezében ott szorongatta édesanyja kardját, mely oly sokszor védte meg az életét.
       Mi lenne, ha alkalmazná a Tűz Kardját? Még háromszor idézheti meg, de ki tudja, sikerül-e végeznie vele? Ez a szörny teljesen más, mint egy árnyszörny vagy egy árnyfarkas. Ez az izé maga a megtestesült kegyetlenség, hiszen ő volt az, aki annak idején elpusztította a Csillagfény-erdejét. Ha egymaga képes volt ilyen szörnyűségre, akkor az ő ereje nem sokat érne vele szemben. Mindegy – gondolta magában a félvér herceg. Csak egy esélye van, és neki élnie kell ezzel az eséllyel. Nem a Tűz Kardját fogja használni. Valami mást fog alkalmazni ellene. Ha sikerülne valahogy mögé kerülnie és aztán feljutnia rá anélkül, hogy a szörny észrevenné, akkor talán képes lenne végezni vele. Csak szerencse kell hozzá.
       Hirtelen futni kezdett a Névtelen Szörny felé; társai mind döbbenten néztek utána.
       - Mire készül ez egyáltalán? – kérdezte Deremir. – Meg akarja öletni magát?
       Senki sem tudott válaszolni. Senki sem értette, hogy Kahin mit akarhat ezzel elérni. A szörny kinyújtotta Kahin felé csápjait, aki ügyesen tért ki előlük, majd hirtelen felugrott a levegőbe, és egyenesen a szörnyre érkezett meg. Készült keresztül döfni ellenfelét, mikor a szörnyeteg egyik csápjával váratlanul Kahin felé vágott, aki mérhetetlen fájdalmat érzett, amikor a szörny eltalálta. A falnak csapódott, majd félájult állapotban a földre esett. 
       - Kahin! – kiáltotta Krain, és egyből unokaöccse mellett termett, aki kínok között próbálta meg térdelő helyzetbe kényszeríteni magát.
       Krain azonnal látta, hogy súlyosan megsérült. Szinte látszott rajta, hogy hatalmas gyötrelmeket áll ki.
       - Kapd el! – suttogta Kahin Krainnak, miközben ráemelte tekintetét; ajkán végig csordult vére. – Mire vársz még? Öld meg!
       A törp-király merőn nézett rá unokaöcsére. Nem tudta eldönteni, hogy mit tegyen. Aggasztotta Kahin sérülése, ugyanakkor azonnal fellobbant gyűlölete a szörny irányt. Izzó tekintetét a Névtelen Szörny felé fordította, ki éppen Éhont próbálta elkapni.
       Krain nem habozott. Szemfényvesztő gyorsasággal fia mellett termett és arrébb vitte őt, ki döbbenten nézett fel apjára.
       - Apám – próbált megszólalni a fiatal fiú, de azonnal elhallgatott, mikor Krain ráemelte gyilkos fényben izzó tekintetét.
       - Tereljétek el a figyelmét – mondta a törp-király fagyosan.  – Próbáljátok úgy intézni, hogy a szörny teljesen megfeledkezzen rólam.
       - Miért? Mit akarsz csinálni?
       - Nem sokára meglátod – válaszolta Krain, mire fia néhány pillanatig merőn nézett rá; végül tekintete megkeményedett és harcoló társaihoz csatlakozott.
       Mind egyszerre támadták a Névtelen Szörnyet. Amit Kahinnal művelt alaposan feldühítette őket. Addig nem nyugszanak, amíg bosszút nem állnak rajta. Heves támadásukkal sikeresen összezavarták a szörnyet. Azt se tudta, hogy melyiküket támadja elsőnek, olyan gyorsan mozogtak. Néha sikerült egyet-egyet elkapnia közülük, de ezzel nem sokat ért el, mert társaiknak mindig sikerült kiszabadítania őket. A Névtelen Szörny egyre inkább feldühödött. Minél hamarabb végezni akart ezekkel a betolakodókkal, akik hívatlanul és fegyverrel az oldalukon merészkedtek be birodalmába.
       Torkon ragadta hát Sadokot – aki valamiért hagyta magát elkapni – és készült végezni vele, mikor hirtelen meglátta szemeiben azt a különös csillogást, ami megállásra késztette. Valóban jól látta? Tényleg gúnyosan nézett fel rá? Mire megérezte a közelgő halált, addigra már késő volt. Megérezte a testébe hatoló fájdalmat, mely úgy játra át, akár a leggyilkosabban ható méreg. A Névtelen Szörny felkiáltott mérhetetlen kínjában, ahogy Krain testén végig szaladva elkezdte átvágni a szörny testét, majd amikor fejéhez ért, váratlanul kirántotta kardját, amit megpörgetett, majd kíméletlenül keresztül döfte koponyáját. A Névtelen Szörny szemében ekkor kihunyt minden fény. Néhány pillanatig még élettelenül állt, majd lassan előre dőlt. Krain még idejében leugrott róla, mielőtt földet ért volna. A szörnyeteg nagy robajjal ért a padlózatra; még a falak is megremegtek.
       Sadok és barátai alig akarták elhinni, hogy sikerült végezniük Sran egyik leghalálosabb teremtményével. Nem éreztek se elégedettséget, se örömet: teljesen üres volt a lelkük. Csak álltak néma csendben, és egyikük sem érzett elég erőt ahhoz, hogy megmozduljon. Leghamarabb Tran tért magához. Kahin felé fordult, aki kardját a földbe szúrva próbált meg felállni, miközben mérhetetlen kín gyötörte őt. Arca teljesen sápadt volt és patakokban folyt róla a veríték; szemeiben kínszenvedés csillogott. A fiatal habo azonnal ott termett mellette, hogy felsegítse.
       - Gyere! – mondta Tran Kahinnak, aki a habóra emelte tekintetét.
       Egyetlen másodpercig nem történt semmi; Tran bízott benne, hogy Kahin elfogadja a segítségét, aki egy ideig a fiatal habót nézte; végül kinyújtotta karját, hogy rátámaszkodjon. Már sikerült átkarolnia Trant, mikor egyszer csak közeledő morgásra és kiáltásra lettek figyelmesek. Mindenki megfeszítette magát, mikor meghallották a hangokat. Tudták, mit jelenthet ez: az ellenség felfedezte jelenlétüket, méghozzá azáltal, hogy végeztek a Névtelen Szörnnyel. Feléjük közeledtek. Deremir volt az, aki hamarabb kapott észbe.
       - Gyerünk! – kiáltotta Deremir. – Meneküljünk, amíg lehet! Az óriásemberek közelednek felénk. Megérezték a jelenlétünket.
       Tran kétségbeesve próbálta meg talpra állítani Kahint, ami nemigen ment neki, hiszen jóval kisebb és gyengébb volt hozzá képest. Egyszer csak Deren termett mellettük, aki lehajolt, majd megragadta Kahin karját, és vadul felrántotta a földről. A félvér herceg felkiáltott a testébe maró kíntól, amivel Deren nem törődött. Finomkodásra most nem volt idejük, ami csak fokozta Kahin fájdalmát. Erethon is odament hozzájuk, és Derennel együtt két oldalt támogatták sebesült társukat.
       Nem volt idejük arra gondolni, hogy ezzel vajon jót tesznek-e Kahinnak vagy se. Deremir az élre állt és mutatta nekik az utat. Mellon maradt hátvédnek, hogy tűz varázslatával fedezhesse társait. Amilyen gyorsan csak tudtak, és amennyire Kahin állapota engedte, tovább haladtak. Maguk mögött érezték ellenségeiket, ami miatt egy pillanatra se állhattak meg; nem szabad hagyniuk, hogy elkaphassák őket.
       Kahin térdre bicsaklott, ahogy ereje kezdte elhagyni testét. Deren és Erethon aggódva próbálták talpra állítani.
       - Állj fel! – mondta Tran kétségbeesve. – Ne add fel! Bírd ki még egy kicsit!
       Kahin már alig bírt eszméleténél maradni, de azért valahogy sikerült neki talpra állnia, és aztán nehézkes léptekkel tartotta a lépést társival. Nem néztek hátra. Maguk mögött érezték üldöző ellenségeiket, akik egy pillanatra se tettek le arról, hogy abbahagyják üldözésüket. Deremir összeszorította ajkát. Tudta, hogy lassan haladnak, mert Kahin miatt nem haladhattak gyorsabban, mint szerettek volna, és ha az óriásemberek utolérik őket, akkor nem sok esélyük lesz túlélni a velük való harcot.
       Az előző harc a Névtelen Szörnnyel szemben alaposan kimerítette őket. Egy újabb harcot nem tudnának végigcsinálni. Ráadásul Kahint is védelmezniük kellene, ami szintén hátráltatná őket. Az óriásemberek pedig kíméletlenül végezni fognak velük, ha abbahagyják a futást és feladják a menekülést. Szorult helyzetbe kerültek, amiből nem biztos, hogy élve kerülnek ki.
       Az orkril megállt, ami meglepte társait. Maguk is megálltak, és az orkrilt nézték, aki abba az irányba nézett, ahonnan az óriásemberek közeledtek. Egy másodpercig hallgatott, majd társai felé fordult. Deren és Erethon még mindig Kahint támogatták, aki a fájdalomtól görnyedten állt köztük. Már alig bírt eszméleténél maradni. Az égető nyilallástól a testében egyenesen reszketett. Deremir egyetlen pillanat alatt felmérte a helyzetüket, és végül döntésre jutott.
       - Ezt nem fogjuk sokáig bírni! – mondta Deremir. – Az óriásemberek egyre közelebb érnek hozzánk, és ha utolérnek, akkor mindnyájunkat megölnek.
       - Te vezettél ide minket! – vágott vissza Dwan fenyegetően. – Úgyhogy, ha fel mered adni, én magam végzek veled!
       Deremir a törp felé fordult. Aranyszeme idegesen csillogott.
       - Gondolkozz, te ostoba! – mondta Dwannak. – Az erőnk vészesen fogy. Kahin megsérült. Szerinted így van esélyünk a túlélésre?
       Krain felkapta fejét, amint Deremir ezt mondta társának. Nem tetszett neki, amit az orkril mondott.
       - Mit akarsz ezzel mondani? – kérdezte Krain, és az orkrilra emelte pillantását. Megsejtette Deremir szándékát, akárcsak Kahin. – Hagyjuk hátra Kahint? Ezt akarod mondani?
       Deremir a törp-király szemébe nézett. Sajnálta, amit mondani fog, de muszáj volt megmondania neki az igazat. Amilyen helyzetben most voltak, nem volt más választásuk, mint hátrahagyni azt, aki hátráltatta őket abban, hogy megmeneküljenek: és az a valaki Kahin volt. Fel akarta áldozni, hogy megmentse Sadokot és barátait.
       - Ha életben akarsz maradni, akkor igen – válaszolta Deremir kíméletlenül, mire mindannyian felháborodtak.
       - Nem! – mondta Tran vadul. – Nem hagyjuk őt hátra! Sadok, ne engedd hátra hagyni Kahint!
       - Ezzel csak megölöd őt – mondta Deren, aki megértette tanítványa érzését. Nagyon megkedvelte Kahint, és a halála nagyon fájt volna Trannak.
       - Vagy ő hal meg, vagy mi – felelte Deremir. – És akkor vége a küldetéseteknek. Mi meghalunk, Sran pedig leigázza Világföldét. Azért indultatok el, hogy megmentsétek Világföldét. Ne egyetlen személyen múljon Világfölde sorsa. Ha le akarjuk győzni Srant, ezt az áldozatot meg kell hoznunk.
       Krain előrántotta kardját, és hegyét az orkril torkának szegezte. Kék szemében vad gyűlölet lángolt.
       - Nyomorult vérszívó! – mondta Krain megvetően. – Előbb öllek meg, mint sem, ezt tegyem Kahinnal. Sose fogom a sorsára hagyni.
       - Inkább feláldozod miatta Világfölde sorsát?
       - Igen! – felelte a törp-király, mikor egyszer csak egy kéz fogta meg a csuklóját, mire Krain felnézett, és Kahint látta meg maga mellett.
       A fiatal félvér herceg csak úgy remegett a testét átjáró kíntól; látszott rajta, hogy alig bír a lábán maradni, de tekintete tiszta és határozott volt. Olyasmire készült, ami a legnagyobb fájdalmat okozta Krainnak.
       - Hagyj itt – mondta Kahin, amitől Krain szíve megdobbant. – Igaza van Deremirnek. Ne áldozd fel miattam a küldetés valódi célját. Hiszen ígéretet tettél Sadoknak.
       - Nem! – mondta a törp-király. – Megmentelek! Nem fogom végignézni, ahogy meghalsz.
       - Nem fogod. Mert te tovább mész, én pedig itt maradok és feltartóztatom az ellenséget, amíg csak futja az erőmből.
       - Ez őrültség! – mondta Éhon. – Ne hallgass erre a nyomorult vérszívóra! Biztosan van más megoldás is.
       - Nincsen! – felelte Kahin, és érezte, nincs sok idejük arra, hogy tovább vitatkozzanak. – Ezért kell tovább mennetek! Hiszen azért indultunk el, hogy végezzünk Srannal. Nektek kell ezt megtennetek és nem nekem.
       - De… - mondta volna Soma, de a félvér herceg nem hagyta szóhoz jutni.
       - Induljatok tovább! – kiáltotta Kahin keményen. – Ne törődjetek velem! Ha maradtok, én magam végzek veletek!
       Társai merőn néztek a félvér hercegre. Szívük ellenkezett kérésével, míg eszük tudta, hogy ez volt az egyetlen helyes megoldás. Nekik tovább kell menniük, Kahint pedig itt kell hagyniuk; más megoldás nem létezett. Sadok volt az, aki végül észhez tért. Az óriásemberek hangja egyre közelebb hallatszódott; itt volt az ideje, hogy meghozza ezt a szörnyű döntést. Ő volt a vezetőjük. Neki kell kiadnia a parancsot, és ő meg is fogja tenni.
       - Gyerünk! – mondta Sadok parancsolóan. – Indulunk tovább!
       El is indult, hogy erőt mutasson a többieknek; még ha szíve vérzett is azért, hogy itt kellett hagynia egy társát. Deremir követte őt, utána Soma és Erethon; Derennek úgy kellett elrángatnia a zokogó Trant, aki nem akarta itt hagyni Kahint; végül Mellon is utánuk ment. Csak Éhon, Dwan és Krain maradtak még. Nem tudták csakúgy magára hagyni Kahint.
       Egy ideig álltak, és nézték egymás arcát. Az idő egyre sürgetőbb volt a három bajtárs számára, hogy tovább folytassák útjukat, de megmozdulni nem tudtak. Nem bírtak megmozdulni, vagy akár megszólalni.
       - Köszönöm – mondta Kahin Krainnak.
       Krain értetlenül nézett unokaöcsére. Ugyan mit akarhat neki megköszönni?
       - Mit? – kérdezte a törp-király.
       - Hogy nem taszítottál el magadtól. Hogy elfogadtad a származásomat anélkül, hogy gyűlöltél volna. Hogy apám helyett, apám voltál.
       Krain merőn nézett unokaöcsére, de talán ezek a mondatok adtak elég erőt számára, hogy elhagyja Kahint. Eddig védelmezte őt, most hagynia kell, hogy ő döntsön a sorsa felől. Meg akarja őket menteni. Hagynia kell, hogy ezt tegye, mert ez az ő döntése volt. Meg kell adnia Kahinnak ezt a tisztességet. Néhány másodpercig nézték egymás arcát; végül Krain hátrafordult, és elindult, így Éhon és Dwan kénytelenek voltak követni királyukat.
       Kahin nézte távolodó alakjukat, aztán tekintete megkeményedett. Ellenségei hangja egyre közelebbről hallatszódtak. A félvér herceg megfordult, és nem érzett félelmet. Kardját szorosan megszorította. Amikor meglátta ellenségeit, a Tűz Kardja újból feléledt kezében, mely nagyobb lánggal égett, mint eddig bármikor. Az összes erejét ebbe az egy támadásba sűrítette. Az óriásemberek egy ideig álltak, bámulva a fiú kezében lángoló kardot, ami egy pillanatra bizonytalansággal töltötte el őket.
       Azonban látták a fiú állapotán, hogy alig van magánál, hogy már alig van ereje a védekezésre. Az óriásemberek szemében kegyetlen fény csillant fel, majd Kahinra támadtak. Kahin felemelte kardját, és pontosan vágott vele; semmi se hallatszott, csak az óriásemberek ordítása.
       Sadok és társai egyre csak futottak, mint akik nem lettek volna képesek megállni. Nem bírtak volna hátra nézni, csak futottak, míg nem úgy érezték, minden erejük el nem fogy, és akkor végre megálltak. Voltak, akik a földre rogytak, voltak, akik állva maradtak, és úgy kapkodták a levegőt, mintha órák hosszat nem vettek volna levegőt.
       Erejüket nemcsak maga a kimerítő harc és futás, hanem a kétségbeesett gyász is elvette, amit azért éreztek, mert hátra kellett hagyniuk egy társukat, aki valószínűleg már meg is halt. Erre egyikük se akart gondolni, hiszen Kahin a társuk volt, aki azért áldozta fel az életét, hogy őket megmentse. Persze azért számítottak arra, hogy előbb vagy utóbb, egyikük el fog veszni ebben a küldetésben, de arra nem számítottak, hogy ilyen hamar; és arra se, hogy maga Kahin lesz az, aki elsőnek esik el. Ez szinte felfoghatatlan volt mindannyiuk számára.
       Tran nehezen lélegezve nézett fel Sadokra. Szívében úgy égett a gyász, mint az a láng, mely soha sem akar kialudni. Kahin halála a legelviselhetetlenebb érzés volt számára, amit valaha eddig is átérzett. Derenen kívül őt kedvelte meg a legjobban a társaságból. Nem akarta elhinni, hogy nem tudnak rajta segíteni.
       - Kérlek – állt fel Tran a földről, és Sadokhoz vonszolta magát -, forduljunk vissza! Nem hagyhatjuk magára!
      Sadok fiatal barátjára emelte elkínzott tekintetét.
       - Azt gondolod, nekem nem fáj, amiért magára kellett hagynom őt? – kérdezte Sadok. – Kahin ugyanúgy az én társam is volt, mint te vagy a többiek.
       - De van még esély arra, hogy megmentsük – szólalt meg Soma is. – Hiszen nálad van az Élet Vize. Ha most visszamegyünk és segítünk neki, akkor meggyógyíthatjuk Kahin sérülését.
       Sadok merőn nézett Somára. Az Élet Vize? Hogy nem jutott eddig az eszébe? Hiszen végig nála volt, és már alkalmazta egyszer, amikor Krain sebét gyógyította be vele. Akkor most miért nem jutott eszébe? Annyira hatalmába kerítette őt a félelem, hogy teljesen megfeledkezett róla? Feleslegesen áldozta fel Kahin életét. Megölte, még mielőtt esélyt adhatott volna neki az életben maradásra. Hogy tehette ezt Krainnal? Hogyan nézzen ezek után a szemébe?
       - Hogy micsoda? – lépett közelebb Deremir. Ez a hír teljesen új volt a számára. – Az Élet Vize? Van nálad belőle? És ezt eddig miért nem mondtad?
       - Mert megfeledkeztem róla! – felelte Sadok hevesen. – A harcban teljesen elfelejtettem, hogy nálam van.
       - Viszont így Kahin vesztét okoztad. Feleslegesen áldozta fel magát.
       Dwan felháborodott az orkril vádaskodásán. Közelebb lépett hozzá, hogy alaposan leteremtse őt.
       - Pont te beszélsz? – kérdezte Dwan izzó gyűlölettel. – Te vezettél ide minket, azt állítva, hogy az óriásembereken kívül más veszély nem él itt. Erre meg kiderül, hogy rajtuk kívül az a lény is itt élt, aki elpusztította a Csillagfény-erdő összes lakóját. Kahin miattad halt meg és nem Sadok miatt!
       Deremir nem válaszolt. Mit mondhatott volna erre, hiszen volt igazság abban, amit Dwan mondott. Tényleg ő vezette ide Sadokot és barátait; ő volt, aki azt állította, hogy az óriásembereken kívül más nem él a hegy belsejében, és ezért megbíztak benne. Bizalmat adtak neki, amit nem érdemelt meg, mert egy társukat mégiscsak a halálba vezette. Sokkal óvatosabbnak kellett volna lennie. Ha nem bízott volna meg annyira abban, hogy csakis kizárólag az óriásemberek jelentik az igazi veszélyt a számukra, akkor Kahin még most is élne. Hibát követett el, amit nem lett volna szabad megengednie magának.
       Az orkril szemében gyötrődés csillogott, mutatva Sadoknak és társainak, mennyire sajnálja azt, ami Kahinnal történt, de valahogy egyikük sem érzett részvétet emiatt. Minden ellenszenvük az orkril felé irányult. Csak Kraint nem érdekelte, hogy mi történik körülötte; végig csak Kahinra tudott gondolni.
       Mellon volt az, aki végül megszólalt:
       - Ne adjátok fel a reményt – mondta az öreg mágus, elterelve a figyelmet Deremirről. – Hinnetek kell abban, hogy Kahin életben van.
       - Nem! – szólalt meg hirtelen Krain, mire mindenki ránézett. A törp-király arca teljesen kifejezéstelen volt. – Kahin már nem él. A sérülései súlyosak voltak, ezt mindannyian jól láttuk. És ebben az állapotában, csak egyszer lett volna képes használni a Tűz Kardját, amivel megvédhette magát.
       - Attól még élhet – mondta Deren.
       - Nem, abban az állapotában minden erejét felemészthette ez a képesség, és ez jelentette számára a végzetet. Kahin meghalt.
       A társaság valamennyi tagjára súlyos csönd telepedett. Alig akarták elhinni, vagy inkább felfogni, hogy az az erő, amit Kahin legerősebb harci technikája volt, és aminek meg kellett volna védenie őt, ezúttal a halált hozta el számára. A Tűz Kardját csakis egészséges állapotban lehetett használni. Veszélyes képesség volt ez, amivel nem lehetett felelőtlenül visszaélni, Kahin pedig mindent, sőt az életét tette kockára, mikor olyan súlyos sérülten kellett használnia leghalálosabb képességét.
       Ez egyszerűen igazságtalan volt Kahinnal szemben, aki annyit szenvedett már származása miatt; és még csak esélye se volt arra, hogy bebizonyítsa tünde-rokonainak, hogy igenis joga volt arra, hogy létezzen ezen a világon.
       A gyász lassan hatalmába kerítette szívüket, ahogy arra gondoltak, Kahinnak miért kellett meghalnia. A legérzékenyebbek még sírtak is, míg az erősebbek tartották magukat; ők belül könnyezték meg Kahin halálát. Sadok száraz szemmel nézett maga elé. A halálhoz és az elmúláshoz soha sem tudott hozzászokni, még háromezer év alatt se. Az ilyesmihez valóban nem lehetett hozzászokni. Annyi mindenki más élhetett, aki halált érdemelt volna; miért pont azok esnek el, akik nem vétettek soha semmit sem Világfölde ellen? Kahin nem érdemelte meg, hogy ilyen halált haljon.
       Megtehették, hogy nyugodtan gyászoljanak, hiszen semmi veszély nem üldözte már őket. Csak álltak és a gyász csak lassan hagyta el szívüket; végül Sadok erőt vett magán, és megszólalt:
       - Bármennyire is fáj kimondanom, de tovább kell folytatnunk az utunkat – mondta társainak. – Teljesítenünk kell, amiért Kahin áldozta életét. Tovább kell mennünk. Ennyivel tartozunk elesett társunk emlékének.
       Lassan erőt vettek magukon, majd sajgó szívvel, de útnak indultak. Deremir élükre állt, és mutatta számukra az utat. Utoljára Sadok maradt. Visszanézett abba az irányba, ahol Kahint hagyták. Egy ideig állt mozdulatlanul, mint aki még arra vár, hátha megpillantja Kahin jól ismert alakját, de tudta Ő már nem jön vissza hozzájuk. Az ő elvesztése sokkal jobban fájt Sadoknak, mint saját rokonainak.
       Sadok, Világfölde Megmentője, még néhány pillanatig állt, végül meghajolt, ezzel búcsúzva el elesett társától, majd útnak indult ő is. Szívét megkeményítette, és nem hagyta, hogy a gyász ismét eluralkodjon rajta.
 
Folytatjuk.

****************************************************

 10. BEMUTATJUK ENGEL CSABA ÍRÁSAIT 
 
HARMATCSEPP GONDOLATOK VERSBEN - RÖVID ÉLETRAJZ
 
Engel Csaba vagyok, Marosvásárhelyen születtem 1970.11.04 –én.
Házasságban élek, jelenleg Gelencén, Kovászna megye, Erdélyben (Románia)
Szeretek írni verseket és kedvelem az irodalmat.  
Egy hosszú utazás az élet, s útközben csak csodálni lehet, ezt a gyönyörű élénk természetet , amely egyszer végkép egy nap magához ölel.
Most még van időm, hogy megismerjem azt ki előmbe tárta a sok kis aprónak tűnő becses dolgait. Én igyekszem, hogy ebből kivegyem a részem mert úgy hiszem, csupán ez ami boldogít és éltet.
*

ENGEL CSABA: Néha mit nem adnék egy kis gyönyörért

Tollamból egy csepp tinta kipottyan,
Elkenődik s a papír felissza,
Nyomban megszületik egy gondolat,
Észrevétlen csak úgy magával ragad.
 
Zúg a fejem, forog az észkerék,
Hogy mit nem adnék egy lidércálomért?
Még akkor is ha meg nem foghatom,
Úgy ámulva bámulnám gyönyörét.
 
Rohan az idő és én  csak kergetem,
Lepkehálóba fognám az összeset,
Mögöttem a múlt az nem érdekel,
Előttem, hogy mi van, észre se veszem.
 
Csak a jövőt látom, az is csak álom,
Mért nem hagyom magára szabadon?
Hol egy virágos réten csak kapkodok,
S az idővel együtt csak rohanok.
 
Annyi szép virág nyílik körülöttem,
Csak úgy magára hagyom, hogy elvesszen?
S eltaposom egy lidérc álomért,
Hol engem is a bolygótűz megemészt.
 
Hogy mért kell annyira az a pillanat,
Mely megvakít és mégis árván hagy,
Néha azt hiszem több mint egy mostoha,
S hagyom, hogy kártyavárat építsen.
 
Most sem tudom erre még a választ, 
Eldőlt soraim közt fellegekben jártam,
Kósza irka-firka lelkem mind felitta,
Szebb talán a jelen, nem kell álmodozzak.

2020.11.17.
*
Csaba Engel: Harmatcseppek.
 
1. Jó veled együtt hallgatni a szél lágy neszét.
 
Mondd, mit suttog, mit mesél neked a szél?
Szeretném hallani gyöngéd, lágy neszét,
Milyen a mozgása szelíd és csendes?
Csókod az édes, annál is édesebb?
 
Mesélj még kérlek, ha megérint milyen?
Simulékony, bátor, vagy tán érzékeny?
Tapintása puha, bársonyos, selymes?
Kezed, ha hozzámér szívem megrebben.
 
Mondtam, vajegyszer' ha hozzám bújsz este?
Hogy te az álmaim színesre fested,
Mindkét kezed, oly lágy színeket kavar,
Ha valami bánt, az annyira nyugtat.
 
Mondd milyen a szél, nálamnál kedvesebb,
Tartós a haragja, zajos és mérges?
Igaz, hogy nembánt, csak pusztán úgy zörget,
Mondd el, hogy tudjam, nálamnál szelídebb?
 
Mesélj még róla, te jobban ismered,
Te mindig úgy érzel s látod a szépet,
Néha, ha viharos akkor mit üzen?
Mért mondod azt, hogy csak hangosan énekel?
 
Csodáltam, csodálom, türelmed hatalmas,
Most már úgy érzem jobban kell  szeressek,
Akkor is, ha a szél néha hangosabb,
Nincs mitől félnem, csak lágy neszét érezzem.
 
2020.12.15.

2. Marosvásárhelyről Gelencére.
 
Utazunk együtt, ha te is úgy akarod,
Hogy lásd a Székelyek mi mindenhez értenek,
Több út vezet erre, akár csak Rómába,
Ha lehet, ne hagyunk ki azokból egyet sem.
 
Mielőtt indulnánk jól nézd meg otthonom,
Szülővárosom bölcsőjét, abban ringatott,
Hol magyarnak születtem bölcs karjai közt,
És elűzni, üldözni akart egy mostoha kéz!
 
Ő idegen volt szitkozódva kergetett,
Ki több millió székelyt üldözőbe vett.
Láthatni e bölcsőt mennyire szétverte,
Templomai, várfalai romokban hevert.
 
Hol Bolyai Farkas híres Teleki Téka,
A Múzeum kapuja még most is nyitva.
Az elméleti líceum falai közt,
Több ezer magyar ajkú diák büszkén nőtt fel.
 
Nem elég egy élet, hogy mind felsoroljam,
Mennyi jót és szépet alkotott a magyar.
Még akkor is, ha nehéz volt ám sorsa,
Kegyetlen száműzött néha oly mostoha.
 
Jöjj kérlek te, akit a szél kezei morzsolt,
Csodáld velem e gyönyörű tájat, otthonom.
Hogy összetört szívedre gyógyfátyolt terítsen,
Hiszem e föld a miénk, őseink hazája!
 
Örökségünk kincseit mért hagynánk másokra,
Én az ezeréves határ, tárt karokkal vár.
A Maros az Olt keblében duzzadó folyók,
Hol a Gyergyói havasokban délnek haladok.
 
Csíki-medence, Hargita-hegység végén,
Ott déli folyóvölgye elválaszt Csomádtól.
S a Brassói-medencétől nyugatra tart,
Majd északnak fordulva hosszú utat tesz meg.
 
Én csak mesélek, te meg kövesd az utat,
Maradjon emléked otthonod szívéből.
Ne fájjon, ne szégyelld, meséld el Erdélyről,
Vissza vár ahányszor titokban elmentél.
 
Előtted Udvarhely mögötted Szováta,
Vessünk egy pillantás előre Korondra,
Kézművesek díszei közül választhatsz,
Anélkül átkelni a Hargitán, hogy akarsz?
 
Ha elfáradsz nem bánom pihenjünk Gyergyóban,
Székelyföldi kapuk előtted kitárva,
Terített asztalnál várnak a Csíkiak,
Maroshévíze is szép, nincs idő arra.
 
Csíkszereda után még sok a  látnivaló,
Őseink kopjafái alatt pihened kell.
A Nyergestető fenyvese ott majd átölel,
S megemlékszünk arról, hogy értünk elestek.
 
Mint kígyó az út úgy tekeredik lassan fel,
A sziklás hegyek lábai mellet hosszan.
Hol büszkén magaslik a Katrosa erdeje,
Már nincs attól annyira messze Gelence.
 
Mielőtt betérnél hozzánk álljunk meg Kézdin,
Egy történelmi város szépségeivel.
Ott majd feltöltődhetsz legendás erővel,
És meglásd ide vezet az út Gelencére.
 
2020.12.13.

****************************************************

 11. ÉLETTÖRTÉNETEIMBŐL 
 
VÉGHELYI JÓZSEF: Tollfosztott szerelem
 
 Sokat, és sokszor gondolkodtam azon, hogy ha újra kezdhetném az életemet vajon mit csinálnék másképp. Mi az, amin feltétlenül változtatnék, és mi az ami úgy van jól, ahogy van. Hasonló életkorú és tapasztalatú ismerőseimet is megkérdeztem erről a dilemmáról, ha alkalmam adódott némi baráti beszélgetésre. Tudom, hogy történelmietlen a felvetésem, mert hát az élet egyszeri és megismételhetetlen a hozzánk hasonló földi halandók számára...
És mégis...
Sokáig azt hittem, hogy csak kevesen gondolkodnak úgy, ahogy én, de tévedtem. Nevezetesen: néhány dolgot másképp intéznék egy új életben, ha valamilyen különös kegy (vagy bosszú...) lehetővé tenné számomra az életem újrakezdését. Ám az alapvető konklúzió mégis csak úgy hangzik, hogy: ezzel a megélt és átélt tapasztalattal a hátam mögött nem szeretném újrakezdeni az életemet. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy minden a legjobban (esetleg rosszabbul) alakult az elmúlt hetven évben, de megbékéltem a sorsommal és elfogadom annak adományait. Lehetett volna jobb is, de sokkal rosszabb is. Ami reálisan fontos lehet egy ember életében, azt elértem! Talmi értékek csillogása sohasem vakított el, mindig két lábbal álltam a földön.
 
 *
   Azt hiszem, mind a mai napig tudom, hogy melyek az emberi élet legfontosabb princípiumai  (alapelvei), erkölcsi, magatartás béli oszlopai, amelyeket követve nagy ostobaságokat nem követ el az, aki betartja!
   Minden ember mást tart fontosnak, más értékrendet képvisel, és persze másként is gondolkodik. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy az emberek közötti alapvető különbség  a gondolkodásmódban keresendő. Az idevágó mondás szerint: minden a fejben dől el...! Az emberrel veleszületett gondolkodásmód teszi az egyik egyént gazdaggá, a másikat szegénnyé, a harmadikat alkoholistává, stb. Kinek mit szán a sors! Kapálódzni persze lehet ellene, ám úgy gondolom, hogy hosszú távon a végzetünk a determináló tényező! Vannak olyan feltételek az ember életében, amelyeken nem tud, nem tudott változtatni, akármennyire is szeretett volna. Ilyen például az, hogy hová születik, kik a rokonai, milyen egészségügyi állapotban jött a világra, s egyáltalán milyen talentumokkal rendelkezik. Mégis úgy gondolom, hogy ha szűk határokon belül is, de mégis van 
lehetőségünk befolyásolni sorsunkat...!
Véghelyi József

Isten óvjon engem attól, hogy bárkit  bármiről is kioktassak, 
de talán életem során szert tettem akkora tapasztalatra, hogy belőlük levonhassak bizonyos általános érvényű szentenciákat. Meglátásom szerint az emberi élet, a sors főbb tartóoszlopai  úgy is mondhattam volna, hogy fundamentumai három témacsoport köré csoportosítható. Ezek:
 
­a, Tanulási időszak
b, Szakmai/foglalkozás béli ismeretek elsajátítása
c, Párválasztás/ családalapítás

   Ez a hármas csoportosítás természetesen önkényes, más valaki másban lelte volna meg a boldogulásának zálogát. Bár ez első kettő rokon stratégiának tűnik, mégis alapvető különbségek vannak közöttük. A tanulási időszak legintenzívebb korszaka a gyerekkor, illetve  a fiatal felnőtt évek. Egyébként pedig egész életünk során tanulunk, ha nem is egyforma intenzitással. A szakmai életünket inkább a gyerek- és felnőttkor határán kezdhetjük el. Tapasztalatom szerint a szakmai naprakészség megerősítése szintén egy életen át végigkísér minket, de az idős kor megjelenésével intenzitása meredeken csökken.
  Akadnak olyanok is, akik ezt az egészet zagyvaságnak tekintik. Hát lelkük rajta...! Ezekből lesznek a percemberek, a sodródók, akik szerint mindig mások a hibásak, vagy sok esetben egyszerűen csak várják a szájukba repülő sült galambot...! Szánalomra méltó szerencsétlen egyedek. A többség szerencsére tudja, hogy nincsenek repülő sült galambok, mint ahogy a boldogság kék madara sem kelt még ki a tojásából, és bizony az életben mindenért, de mindenért keményen meg kell dolgozni. Van, akinek könnyebb, és még többen vannak, akiknek ez nehezebben sikerül, de hát ez az emberi sors velejárója. Madách Imre : Az ember tragédiája című drámai költeményéből az egyik legismertebb sora szerint:
 
A célt, tudom, még százszor el nem érem.
Mit sem tesz. A cél voltaképp mi is?
A cél, megszűnte a dicső csatának,
A cél halál, az élet küzdelem,
S az ember célja e küzdés maga.
 
/Ádám az Űrben (XIII. szín)/
 
Igen, az életünk erről szól: ...S az ember célja e küzdés maga... Az első perctől az utolsóig. Bizony nem mindegy, hogy a küzdelmeinket mennyi energiával végezzük. Sikeresek leszünk-e vagy sem. Jól szervezzük-e meg életünket, jut-e elegendő idő és energia tanulásra, szórakozásra, családalapításra. Fiatalabb életünkben készülünk-e a felnőtt korra. Egy bölcselet szerint az okos ember már gyermekkorában készül a nyugdíjas éveire...! Megfontolandó intelem!
   Nem tudom, és nem is akarom megváltani a világot. Ez idáig még senkinek sem sikerült. Mindenkinek elég a saját terhe, csak becsülettel hordozza is azt, nem illik mások vállára áttenni. Azt tartják a hívő emberek, hogy Isten minden ember vállára akkora keresztet tesz, amit el tud viselni. Közel négy évtizedet tanítottam egy szak-középiskolában, tehát pontosan tudom, hogy mi a jelentősége a tanulásnak és a szakmai képesítés megszerzésének. Az igazi tanár egész életében tanár marad, amíg csak él...Szeretném élettapasztalataimat átadni azoknak, akik fontosnak tartják ezt elolvasni és megfogadni.
 *
   Ennek a cikknek a címe sejteti azt, hogy néhány gondolatot szeretnék a párválasztás/ családalapítással kapcsolatos gondolatot közzétenni. Miért pont a harmadik témával foglalkozom, amikor az első kettő is hasonló fajsúlyú? Igaz. Mindegyik alapvető az életben, de talán azért, mert életünk meghatározó évtizedeit társas lényként, párkapcsolatban, jobbik esetben házasságban éljük le: jóban - rosszban...! Kedvező esetben ezek az évek két-három emberöltőt is kitesznek! Hogy lehet ennyi évtizedet békességben, szeretetben leélni? No, hát ez a nagy kérdés...! Összeszedem a bátorságomat, és megpróbálok erre a legjobb tudásom szerint válaszolni.
 
   Előre bocsátom: nincs nálam a bölcsek köve, és sohasem is volt! A kérdés megválaszolásának a bátorságát az a közel negyvenöt év hitelesíti, amelyet a jelenlegi - és első - feleségemmel együtt eltöltöttünk - ahogy fentebb írtam - jóban és rosszban. Abban is biztos vagyok, hogyha valaki végig olvassa mondandómat, akkor a fiatalabb generáció bosszankodva állapítja meg, hogy  ez a vén bolond egy generációs kövület, és azt sem tudja, hogy mi történik ma a világban...! Ám az idősebb generáció pontosan tudni, és érteni fogja  a lényegét. A stílusomból következik, hogy gyakran cinikusan fogalmazok, ezért előre is elnézést kérek az olvasóktól. De tapasztalatból tudom, hogy ez a stílus mindig mélyebb nyomot hagy a lelkekben, s ezáltal mondanivalóm rögzülése talán a későbbiekben is segítségül szolgálhat...!
 
***********************
...A boldogság kék madara még nem kelt ki a tojásból...


Párválasztás/ család alapítás.
 
"Amor omnia vincit" , a szerelem mindent legyőz, már ha van mit és főleg kit...?! A többség azt hiszi, hogy a boldogság alanyi jogon jár neki.
Hát nem, nem jár!
A szerelemért, és a boldogságért is meg kell dolgozni. Ezeknek az érzéseknek a  kikövetelését nem lehet törvényekben előírni, és ami az élet nagy igazsága: az igazi szerelmet, és boldogságot pénzért sem lehet megvenni. Ugyanis ha így lenne, akkor minden településen lenne egy "Szerelem shop - Multi Plaza".
 
Hát ha nem, nem! Fájdalom, de a boldogságot ki kell érdemelni! Tovább megyek: napról napra tenni kell érte.
Tudom, hogy közhelynek tűnik, de az én generációm és az utánunk jövő néhány évtized szülöttei még más érzelmi közegben szocializálódtak. Számítástechnika, informatika és egyéb digitális szerkezetek messze elkerültek minket: kénytelenek voltunk beszélgetni egymással, leveleket írni, személyesen elmenni a randira. Ha rokonainkat akartuk látni, akkor elutaztunk hozzájuk, és nem intéztük el a rokoni összetartozást egy SMS-el, esetleg Web-kamerával. Bár megengedem, hogy nagy távolság esetén ezeknek az eszközöknek a használata indokolt lehet.
 *
A mai eszközök tényleg sokat segítenek az adatáramlásban, viszont semmi képen nem segíti elő a társas együttlét varázsát. Ugyan, mondja már el valaki, hogy az okos-telefonok nyomogatása elárulja-e a kedves illatát, bőrének selymét, szép szemének csábítását...? Egyáltalán, a vele való találkozások kellemes borzongását? Nincs az a fájlformátum, amelyik hűen visszaadná testének érintését, a lopott csókok ízét...! A Kedves felé küldött mámorító szavak erejét. Testének metakommunikációs jelzéseit!
Egyszóval: a szerelem egy gyönyörű páva felékesített tollakkal! Illeg-billeg, felékesít, kelleti  magát. Ezek a legősibb ösztönök az élő világban.
Mint minden "modern" társadalom atomizálódott, így a mienk is. Kezd elemeire szétesni. A lelkiség, az emberi kapcsolatok fokozatosan kezdenek kiürülni. Még a kifejezések is devalválódtak!
  Csak néhány a "kedvenceim" közül: ma már az évezredek óta a költők, zenészek, festők, stb. által az imádotthoz címzett műveiből nem az érzések áradnak, szavakban kifejezett virágcsokrok, hanem a kémia. Igen a kémia! Az az agyrém kezd terjedni a médiában, hogy a szerelem, és a lelkiség csupán csak kémiai vegyületek létrejötte az agyban! Hajlamos vagyok feltételezni azt, hogy aki ilyeneket gondol, annak az agyában valójában egy vegyi üzem működik, amelynek a terméke súlyos környezeti károsítással jár, mérgezi e társadalom lelki szöveteit. Tényleg szükségünk van arra, hogy az egyik legemberibb, legtisztább érzésünket leredukáljuk közönséges vegyi reakciók megjelölésére? Idáig talán mégsem kéne süllyednünk!
 
  Csodálatosan egyszerű és primitív kifejezés  a : vele járok, most Ő a barátom...! Amikor fiatalabb voltam, tisztábbak voltak a szavak jelentései: udvaroltam, tettem a szépet, rajongtam érte. Ebben az esetben pontosan lehetett tudni, hogy mi történik. Nem volt maszatolás a szavakkal. Ha azt mondtam valakire, hogy vele járok, akkor az azt jelentette, hogy együtt megyünk valahova, és szó sem volt semmiféle szerelmi bonyodalomról. Ám, ha udvaroltam egy kislánynak, akkor nem vele jártam, hanem tettem neki a szépet, kiválasztottamnak tekintetem ( legalább is egy időre...), stb. Akármennyire is "modern" a világunk, abban egészen biztos vagyok, hogy a leányok mai is ugyanúgy vágynak a kedves, széptevő, simogató szavakra, mint évezredek óta bármikor. Itt szeretném felhívni a lányok, asszonyok figyelmét arra, hogy ne dőljenek be  a tömegmédiából rájuk zúduló lelki mocsokáradatra! Nem kell mindenkivel az első randi után hanyatt dőlni. Közreadok egy nagy titkot: lehet, hogy a fiú jól érzi magát az aktus idejére egy ilyen ellenállás nélküli lánnyal, de abban is biztos lehet, esze ágában sincs elvenni feleségül. Közönségesebb szavakkal: csupán szexuális köpőcsészének tekintette a lányt!
Ebben az esetben is igaz a megállapítás, hogy valódi, igaz értéke annak van, amiért meg kell dolgozni, és ez a szerelemben is így van!
 
Össze bútorozni. Ez egy újszerű kifejezés, persze értem én, hogy mikor mondják ezt. Ehhez még különösebb érzelmi kapcsolódás sem kell sok esetben, elegendő egy "kémiai" reakció. Az igazsághoz tartozik az is - még ha nekem nem is tetszik -, hogy ez a társas forma jelentheti  a legolcsóbb, legdinamikusabb partnerkapcsolatot. Ma ez a "trendy"...(!): nincs esküvő, nincs válás, mindenki azt visz el, amit hozott, és ha nem tetszik a másik, hát egyszerűen továbbáll. Gazdaságfilozófiai szempontból ügyes. Érzelmi, lelki szempontból instabillá válhat. Még azt is megengedem, hogy sok magányos embertársunk számára ez egy menekülési útvonal lehet. Amíg gyerek nincs ebből a viszonyból, csak addig tekinthetjük két fél közös túlélési stratégiájának...! Az összebútorozást akkor szokták használni, ha nem akarnak, vagy nem mernek a felek egymás iránt felelősséget vállalni, ha átmenetinek tekintik a fennálló állapotot: amilyen könnyen jöttem, hát olyan könnyen el is mehetek. Ez a "praktikusság" szinte csábít a gyakori partnerváltásra, és ha történetesen gyermek is van a kapcsolatban, akkor  a szerencsétlennek lehet akár három - négy apja/anyja  is időközben...! No lám: a bőség zavara...!
 
Jó esetben eltérő nemű egyedeknél védhető az "összebútorozás" intézménye, amely végül is követi a természet törvényeit...! Az azonos neműek vonzódása egymás iránt viszont a szexuálpszichológusra tartozik, mint természetellenes deviancia.
 
 A véleményformálók közül sokan állítják, hogy a válságok idejét éljük. Meglátásuk szerint a házasság intézménye is ide tartozik. Ezek az eszmék főleg a liberális gondolkodók szülöttjei. És tényleg: kaparjuk meg egy kicsit a családi hátterüket, s rögtön kiderül, hogy a szüleik már gyerekkorukban elváltak, s ők maguk is három-négy váláson már túl vannak. Hát az ő szempontjukból tényleg válságos a helyzetük. Ám, ha nekik így jó, hát tegyenek kedvükre, de a társadalom nagyobbik részét ne fertőzzék meg saját sikertelenségük hitelesítésével!
  A házasság intézménye évezredes kultúrák eredménye, és semmi sem indokolja annak szétverését. Nem azt állítom, hogy más formátumban nem lehet boldog az ember, de azt igen, hogy a  házasság jelenti ez idáig  a legstabilabb formát a társadalom szempontjából
 Már hallani is vélem az ellenreakciókat, hogy nagyon sok a válás, a veszekedés, sok esetben a tettlegesség, s akkor meg minek az egész...? Ha tényleg ez a helyzet alakul ki, akkor az a házasság tényleg rossz, és akkor váljanak is el! No, de miért is alakult ki ez a helyzet, miért is romlott meg egy kapcsolat. Nem hiszek az egyedüliségben: mindét fél hibás ekkor! Igen, igen: mindkét fél! Sokan szeretik magukat egyedüli áldozatnak feltüntetni, pedig hát kettőn áll a vásár!
  Végül most jött el az a pillanat, amikor segítségül hívhatom a hetven évem alatt felgyülemlett tapasztalataimat annak érdekében, hogy a párválasztással és a házassággal kapcsolatos legfontosabb észrevételeimet közzé adjam. A legapróbb mozzanatokra természetesen nem tudok kitérni, de kérem minden olvasómat, hogy a saját - esetleg eltérő - meglátásaival egészítse ki az itt leírtakat. Hiszen minden élet és sors más, a mindent tudás hatalma - ha van ilyen - nem minket illet...!
 *
Ki legyen a párom?
 
Alapkérdés. 
Egy jól-rosszul megválasztott társ egész további életedet eldöntheti. Mindkét nemre igaz az, hogy nem a legszebbel, legokosabbal, leggazdagabbal, stb.  kösd össze az életedet, hanem a számodra legmegfelelőbbel! Ez kardinális kérdés.
Sohase feledd el, hogy a szépnél van még szebb, és persze nálad is van szebb is, jobb is! Hát akkor hol a vége a válogatásoknak? Keresd meg azt az egyént, aki a lehetőségek közül a legmegfelelőbb neked.
A testi adottságok fontosak, de az idő a szépséget erodálja. A lélek, a jóság, a szelídség többnyire állandó. Egy skót bölcselet szerint:...fiatalember a házasság előtt jól nyisd ki a szemed, utána pedig félig csukd be!...
Hát erre való az udvarlás (udvaroltatás) időszaka. A gyerekkoromban teljesen normális volt, hogy a férfi néhány évig tette a szépet a hölgynek, és amikor már minden fontos kérdésre kielégítő választ kapott, akkor jöhetett a lánykérés.
 Nagyon fontos lehet: valószínűsíthetően akkor jó és tartós egy kapcsolat, ha azonos testi, lelki, anyagi értékek cseréjén alapul a házasság! Akármelyik ezek közül durván eltér, ott borítékolható a kudarc, az idő előtti válás. Tanulhatunk a latinoktól:..."similis simile gaudet", vagyis a hasonló a hasonlónak örül. Hogy egyik fél se szégyellje a másikat, akkor bizony illik megfogadni ezt a tanácsot!
Tudom, Te majd változtatsz ezen, megmutatod a világnak, hogy egy náladnál sokkal szegényebb/gazdagabb emberrel is boldogan fogsz élni. Neked talán még érettségid sincs, de majd elveszel/ hozzámész egy diplomás valakihez, akivel boldog lehetsz...
Ne álltasd magad, néhány évig talán működik a dolog, de aztán hamarosan jönnek a gondok: lesz majd olyan alkalom, amikor a fejedhez vágják, hogy műveletlen, csóró lúzer vagy. A megalázás mindig mély sebet üt az ember lelkén. Nincs erre szükséged...! Az udvarlási időszak arra szolgál, hogy a választottadat kiismerd a családi-baráti hátterével együtt. Figyeld meg jól, hogy miként beszél szüleivel, barátaival, milyen rendet tart környezetében. Nagy valószínűséggel veled is hasonló módon fog viselkedni, mert sikerülhet hosszabb-rövidebb ideig megjátszania magát, de hosszú távon előbújik belőle a valódi énje...! Sajnos a nők szoktak inkább beleesni abba a hibába, hogy majd ők megváltoztatják, "jó útra" terelik a "pasijuk" kedvezőtlen tulajdonságait. Naivitás. Komoly testi-lelki traumának kell bekövetkeznie ahhoz, hogy az alapvető jellemtulajdonságok valamennyire is változzanak!
Hölgyeim - bár akármennyire is fájdalmas - ez e felismerés rátok is vonatkozik: a házasság előtt szépnek, takarosnak, tán még háziasaknak is mutatkozhattok, de az esküvőt követő néhány éven belül kezd halványulni a smink, imitt-amott pattogzik a zománc, s  csacsogó ajkatokból egyre gyakrabban tör elő a hárpiákra jellemző mondatfűzér...! Szomorú.
Ez valahol rendben is volna. A károk minimalizására tehát azt tudom javasolni, hogy az esküvő előtt jól nyisd ki a szemed, utána pedig félig csukd be. Soha se feledd: Te sem vagy tökéletes...!
 
Esküvő után
 
Egy mondás szerint:...a házasság ott kezdődik, ahol az operett végződik!. Micsoda bölcselet, feltétlenül fontoljuk meg ezt is! Mások pedig azt tartják, hogy amíg valaki fülig szerelmes, addig még ne házasodjon, mert a szerelem vakká tesz, és a legnyilvánvalóbb tényeket,  jeleket sem veszi észre,  hiába is duruzsolja a fülébe a környezete, és a persze mindig "segítőkész jóakarói"!
 
Tanuljunk Petőfitől:
A szerelem, a szerelem...
 
A szerelem, a szerelem,
A szerelem sötét verem;
Beleestem, benne vagyok,
Nem láthatok, nem hallhatok.
 .
 .
 
Édesapám, édesanyám,
Ne bízzatok most semmit rám,
Nézzétek el, ha hibázok ?
Tudom is én, mit csinálok!
 
Óh, sokféle házasság létezik: szerelmi-házasság, érdek-házasság, kényszer- házasság, látszat házasság, stb. Már megszokhattuk, hogy ezek között nincs éles határ, sőt azt is megengedem, hogy az egyes kategóriák között átfedések lehetnek. Őszintén bevallom, hogy én csak a szerelmi házasságról tudok kompetensen beszélni. A többiről legfeljebb csak elképzeléseim vannak. Mivel nem vagyunk egyformák, így ki-ki eltérően szeretné leélni az életét: egyesek eleve magányra vannak ítélve, mások pedig társas kapcsolatban keresik a boldogulásukat.
No, hát akkor uccu neki - miután jól kinyitottuk a szemünk -, közösen beszéljük meg, hogy mikor legyen az esküvő, és kit hívjunk meg. Ezek gyakran nagyon kényes beszélgetések a felek között, tekinthető ez az első komolyabb kompromisszum-keresésnek. A gond mindig abból adódik, hogy át kell értékelni mindkét félnek a birtokos névmások használatát. Az enyém-tied helyett keményen belép e mienk, és ez most már  - jó esetben - így is fog maradni. Az önzés komolyan mérgezi a pár kapcsolatát: diszharmóniához vezet, nagyon gyorsan erodál. Egyszerűen tudomásul kell venni mindkét félnek, hogy a társamnak is van családja, nem csak nekem. Lehet persze nem szeretni a másik rokonságát, baráti körét, de amikor az anyakönyvelő/pap előtt kimondtad az igent, akkor ez rájuk is vonatkozik...! Egyébként pedig a kimondott igen egyben sok mindenre nézve nemet is jelent. Természetesen ne add fel önmagad, hobbyidat, barátaidat, csak fogjál vissza a lendületből, és feltétlenül beszéld meg a társaddal: a külön utak ideje lejárt.
 
Általános érvénnyel kezelendő az a megállapítás, miszerint: ...akkor jó egy házasság, ha mindkét fél azt nézi, hogy mi a jó a másiknak!...És ezt vedd komolyan!
 
A gondok..., jaj azok jönnek csőstül is, nem kell azokat mesterségesen generálni. A mézes hetek ideje elillan, a megkezdődik az életen át tartó szürke hétköznapok taposómalma. Ennek ellenére tudományosan igazolt, hogy a házasságban élők tovább élnek...(!), s nem csak tovább élnek, hanem egészségi állapotuk is kedvezőbb. Olyan évtizedek következnek, amikor a szemünket félig - néha egészen - csukjuk be: nem kell mindent észrevenni, egyáltalán nem kell mindent szóvá tenni. Egy felesleges vita csak viszi az energiánkat. Ha jól sáfárkodunk az érzelmi energiánkkal, akkor szép lassan, észrevétlenül, a szerelem érzelmi vihara kellemes szeretet-szellővé szélidül. Azt szoktam mondani, hogy a szerelem összehozza  a fiút és a lányt, a szeretet pedig összetartja őket egy életen át...
 
  A szex az élet egyik fontos örömforrása, és az élet"generálója", mert ez által tudjuk magunkat reprodukálni. Ám mégis óva intenék mindenkit a tekintetben, hogy túldimenzionálja fontosságát. Fontos, hogy mindkét fél jól érezze magát a testiségben. Figyeljünk a társunk igényeire is, a szex közös társasjáték, és nem olyan, mint a:...ki nevet a végén!?... Sohase zsaroljuk társunkat az aktus megvonásával - legalább is hosszabb ideig -, mert ha kicsit gyengébb a jelleme, hát könnyen vigasztalódhat mással, és máris kész az örök harag. Ha nem sikerül otthon jóllakni, hát majd másnál sikerül...! Albérletem idős házinénije mondta egyszer nekem:.."ha nappal veszekednek is a feleségével, az ágyban ki kell békülniük!... Bölcs tanácsnak bizonyult!
  A boldogságunk főleg tőlünk is függ. Néha-néha lehet látni séta közben idős nénit és bácsit, akik kézen fogva mennek a dolguk után, szemmel láthatóan még mindig szeretik egymást.
Ötven-hatvan éve élnek együtt örömben-bánatban, és az is gyakori, ha egyikük visszatér Teremtőjéhez, akkor rövidesen követi őt a másik is...Ők tudtak valamit, ami után a mai ember csak vágyakozik. Ne csak vágyakozzunk, tegyünk is érte! Mit is? Éppen erről szól ez az írás...!
Tudom, hogy a mai élet nem kedvez sok mindennek, túlságosan elanyagiasodott a világ, mindent a profit, a haszon szemszögéből néznek. Hogy a fiatalok már-már az interneten keresztül keresik az igazit, lemondva a társkeresés, párválasztás semmihez sem fogható izgalmáról. Még azt is el tudom képzelni, hogy rövidesen a szerelmi izgalmat orvosi receptre, injekció formában is lehet igényelni, hiszen a szerelem csak kémia! Nemde? Sajnálom őket.
Hagyjuk tehát, hogy a szerelem pávája had ékeskedjen, ne huzigáljuk ki a tollait, mert rövid idő elteltével azt vesszük észre, hogy egy lecsupaszított torzó marad csak nekünk...
 
Folytatjuk a sorozatot. 
****************************************************

 12. UTOLSÓ ECHLOGA 

 Tóth Enikő: Ecloga Ég és Föld között…

Isten és Ember

Isten:
Nézz le a Földre te,  nézz fel az égre ma! Hol van az álmod?
Régi kiszáradt erdeid éke lehullt az avarba,
Nap sugarára a cinke se reppen, éneke halk már…

 
Ember:
Félelem ül le a tájra,  mit tehet így ma az ember?
Rettegek várom a végét, rombol a kéz, csak az ész kér,
Mégis a szívem a Földé, minden napja az élet…

 
Isten:
Nem menekülsz már ember,  bűnöd az égre kiált majd,
Járvány ér el a földön, s sérti az önbecsülésed,
Várod a végét, mégis a kétség dönti meg egyre!

 
Ember:
Nem hiszem én ezt, fejlett már ami orvosi kérdés,
Gyógyszerek állnak a lét kapujánál, hozva a jobbat!

 
Isten:
Várd ki a végét, kórság lesz mi a létedet éri,
Ebbe tanulhatod újra, élni magányod e Földön,
Zárnak a munkahelyek majd, s maszkok alatt les az érdem…

 
Ember:
Félem e szót már, elmenekülnék, mégis a kényszer,
Tartja a lelkem, várva a holnapi szóra hanyatlón,
Majd könyörögve mi,  térdre borulva le, nézzük a sorsot!

 
Isten:
Távtanításból éled a lélek, gyermeki szóval,
S árva családok a létben, várnak a boldog időre,
Nézz csak a térre, csipke rakódik, dér falevélre,
Nap sugarában is él a reményed az őszi világban,
így mi a jóság felkerül néked a Föld tenyerére!

 
Ember:
Tél szaga int már, bennem az érzés mégse enyészik,
Földre a porba dobálnám, mind ami bűn a sötétben,
Várom a tiszta hitét és lelkemet útra viszem már,
Hinni a mában, száll ima fel ma az égre dalolva,
Holnap kincsei félnek, hullni le már nem akarnak,
Célom e térben, jobbá tenni a régi világunk!

 
Isten:
Égen a csillag, felragyog újra a lelkedet áldva,
Ember, hidd a csodát és várd ki mi titka a létnek,
Élj szeretetben e földön, majd kezem el sose engedd,
Szebb lehet így a világod, tisztul az új hited által…

 
Budapest. 2020.11.10.     

****************************************************
 13. ELBESZÉLÉS CSOKOR 
 
SZILÁGYI ANITA:
 
01.
Engem keres, hölgyem?
 
Emlékszem, hűvös őszi idő volt aznap, Rakoncátlan hajtincseimen nem volt kalap,
Vállamhoz ért fürtjeimet esőcseppek csapkodták, Siettem, úgy siettem hozzád!
Szilágyi Anita
Izgatott voltam, szívem hevesen dobbant, Nemsokára együtt leszünk mi ketten, el sem hittem, Egy év után kivirágzott szerelmünk szirmait széthintettem.
Pályaudvarra szapora léptekkel érkeztem, Zavartan néztem az információt, hányadik vágányra érkezel, Felmentem a peronra, süvített a szél, hajam jól összekócolta.
Beért a vonat, nyugtalanul néztem a leszálló utasokat,
Kissé idegesen kerestem a tömegben arcodat,
Megöleltél hátulról, összekulcsolt tenyered hasamra tapadt.
Engem keres, hölgyem? - Fülembe súgtad.
Megfordultam, arcomra fénysugár derült,
Ölelkeztünk szorosan, szívünk önfeledten repült, Elrobogtak a vonatok mellettünk, de bennünk megállt az idő, Kizártuk a hangokat, csak egymás szívének zakatolását hallottuk, Nem haladt tovább a perc, abban a pillanatban a szél is elült. Csókolóztunk hevülten és egyre szenvedélyesebben, Nem törődtünk a körülöttünk lévő embertömeggel, Követelőzően akartál, alig tudtunk jóllakni egymással. Csak Te léteztél, és Én, megszűnt a világ számunkra, Csemegézve mazsoláztuk egymást egész éjszaka,
Szerelmes sikolyok susogtak házamban, Hajnalban nyirkos bőröm sós ízeit lecsókoltad, Szétzilált hajfürtjeimet ujjaiddal igazítottad, Fölém hajoltál, s elfúló hanggal kérdezted:
Engem keresett, hölgyem?
Válaszom: fátyolos tekintetemből kicsordult könnycseppem. Odaadón bújtam hozzád, egymásba olvadtunk egészen.
  *
02.
Holdfény
 
Hold öböl csillaghamu tengerében csónakázom,
Hűvös szél leheletével finoman játszom,
Érzem, óvatosan végig kúszik bőrömön, lassan simogat,
Majd pajkosan hajamba kócol, s szétbontja a sivatagi rózsákat,
Fehér Hold Naszály parti homokdűnéi emlékeimre omlanak,
Perzsa porszemcsék ujjaim között szélmalom táncot járnak,
Testem részecskéire szórnak bársonyos homokcseppeket,
Hajómmal lassan révhez kötöm a halványodó emlékeket,
Holdfényes szigetre csendes sirályú árral gondoláztam.
Hold vízesés zubogó vízcseppjeit kültakarómra tetováltam,
Neved betűit sejtjeimre csillaghamuval gravíroztam,
Érzékeny lábfejemen Fehér óceán mohó hullámzása nyargal,
Milliónyi gramm ametiszt érintkezik talpamon minden taggal,
Zónáimnál lehorgonyozva felgyújtod a kicsi máglyákat,
Vágtató vágyakozástól hevülten átlépünk dermedő tilalmakat,
Önfeledt óhajunkra egy refrénre zendül most az univerzum,
Újra kinyílt másodvirágzású szerelmünk, rímekre írt impresszum,
Holdsugárral Fény Istennővé váltam a hűs galaxisban,
Türkiz pillantásod sugarait tekintetemre bátran vonzottam,
Beleremegtem ölelésedbe, halk sikollyal kértem: - Velem ezt ne tedd!
Rég elveszített vad szenvedélyünk bennünk hevesen lüktetett,
Szívemből elillanó bánat illatozó varázsait rám hullajtottad,
Holdszellő fuvallatával szirmaim virágba borítottad.
Szoríts magadhoz! Ne engedj el! Karjaid bilincseit jól lezártad.
Veled akarom átélni vörös eső záporát, forró éjszakában,
Beléd ájulva megsemmisülni a tomboló nyár örök évszakában,
Pillangóiddal szárnyalni Hold tenger lágy hullámverésében,
Újra, és újra elsüllyedni lüktető ereink csobbanó vérében,
Azonos ütemű dallam legyek dobbanó gondolatod körforgásával,
Egy dimenzióra lépjünk a Napsugár, és a Hold örök váltakozásával,
Földtengely lassú mozgását Én benned rendszereztem,
Ne karcold fel többé szívsebem! S Én összekötöm veled szerelmi övezetem...
 *
03.
Csábító illatok
 
Csábító illatok szálltak azon a május délután,
Bekötötted szemeimet lent a pataknál,
Nevetve megkérdeztem: bújócskázunk?
Bohém puszikat szórtál arcomra, s jókedvünk
Röppent a széllel, visszakérdeztél: fogócskázunk?
Átölelted derekam, gyengéden vezetted léptem,
Óvatosan lekötötted a kendőt rólam, mi eltakarta szemem,
Magadhoz vontál: "meglepetés" - fülembe súgtad,
Elkápráztatott a látvány, mi szemem elé tárult,
Lila akácos ligetre érkeztünk, szívünkben kinyílt a szerelem,
Elandalított az édes akácillat, csodáltam a lila virágokat,
Csábító illatok lágyan lengedeztek a levegőben,
S Én olyan boldog voltam abban a percben,
Mint méhecske a virág bibéjét, úgy kerested csókjaid helyét,
Zümmögve csókjaid édes fullánkjával beporoztad nyakam kelyhét,
Jóleső melegség elöntette testem, mint az akác, kivirultam,
Elbódultam csábító illatok csodás pillanatában,
Azt kívántam, álljon meg az idő azon nyomban!
Eltakartak minket egészen a fürtös akácvirágok,
Magunk mögött hagytuk a külvilág zajongását,
Édesdedek voltak a titkos csókfürtök, akácos illatfelhőkön,
Nem bántam, hogy kipirult nyakam, mint pipacs a mezőkön,
Mert kell nekem az a mézes zamatú szenvedély,
Magány néma gyilkos, egyedül beteg vagyok Én,
Alkut kötök a sorssal, ha gyors virágzású szerelem jár nekem,
Azt is vágyom, mint tél után a tavasz feléledjen bennem,
Az akácosban a csábító illatokat és a csókod mézes ízét,
Újra és újra, minden tavasszal át kell érezzem.
 *
04.
Mennyországban - párbeszéd Istennel
 
Egy reggel, az ablakomba rút, fekete szemű keselyű nézett velem farkasszemet.
Megrémültem, a félelemtől remegett testem, hangom elnémult.
Uram: szelíden szólj, s küldd el a keselyű halálmadarat.
Lányom: erős ez a madár!
 
Nem hagyta el testem, körözött felettem, áthatotta egész lényem.
Már nem is önmagam voltam, először gondolataimba fészkelte
be rút feketeségét.
Uram: angyalokat hívj, segítségükkel elmegy a madár!
Lányom: angyalok egész seregét küldtem le a földre hozzád!
Ártó, fekete démonod a madár!
 
Gyengíti testem a halálkeselyű, érzékszerveimet marta
éles karmaival. Majd szerveimet támadta meg, sebezte lassan,
fájón. Tudtam, egy napon végleg elragad és magával visz.
 
Gyűrűként fonják körbe testem, sok fekete démonmadár.
Éreztem, szorításukból nem menekülök, hang már nem jön
torkomon. Végleg magukkal vitték testem sötét világukba.
 
Lelkem a Mennyországban.
Lányom: sokat szenvedtél a Földön, többet mint, amit gyenge tested kibírt,
ezért talizmánom lesz lelked szobája.
Uram: köszönöm, hogy országodban szíved medálja lehetek!

****************************************************
 14. NOVELLA SOROZAT 
 
KONCZ RÓZSA: A szép cigány lány.
 
A szállodában reggel megfürdött,  puha  törölközőt magára takarta,  vizes haját  megtörölte. A szoba nagy tükrében nézte magát.  Szemei  könnyben  úsztak!  Mit tettem! Mit tettem! Mondogatta és zokogásban tört ki. Reszketett,  a  sírástól  görcsbe rándult az egész teste . Utálkozva nézte magát, mit tettem? Kérdezte újra magától?  Mi lesz velem?
Lassan megnyugodott, és végig gondolta a történteket.
Vidéki , sok gyerekes családból származott. Az  Általános Iskola elvégzése után szülei munkát kerestek. Hosszú keresés után találtak takarítónői munkát, az apa 
munkaadójánál. Még csak 14-éves.
Koncz Rózsa
*
A főnök, egy alacsony kövér ember, kevés  zsíros  haján, lehetett érezni az izzadság szagát.  Felesége volt és két gyereke. Minden este túlórázott,  nagyon tetszett neki, a  szép ártatlan cigánylány.
Egy este, amikor  a dolgozók   elmentek  az irodából, megjelent a kis cigánylány takarítani.  A főnök leültette magával szemben és kérdezgette. Családról, fiúkról. A kis cigánylány arca bele pirosodott, de azért válaszolt a kérdésekre. Megkérdezte, tudod, hogy milyen szép vagy? Neked tanulni kellene, nem itt takarítani. Majd én elintézem, hogy gyorsíró iskolát elvégezd, lehet  belőled akár titkárnő is.
- Hány éves vagy? 
-Tizenöt, hazudta  a lány szemlesütve, pedig csak tizennégy volt,  aztán felcsillant a szeme.  Igen , szeretnék titkárnő lenni.
A lány már elképzelte, hogy ott ül az írógép mellett és diktál a főnök.  A főnök,  közelebb húzta  a széket,  a lány  hátra tolta a magáét.
- Ne félj, nem bántalak, csak  ruhád szeretném megigazítani. Kigombolni!
 
 A lány felugrott és melle előtt összefonta karját. Nem, mondta a lány és rémülve futott ki a folyosóra. A főnök utána ment   megfenyegette, hogy nem fizeti ki a bérét, ha valakinek  elmondja. A lány megesküdött, hogy soha senkinek. A főnök  úgy beszélt, mintha  a lány ajánlkozott volna  fel neki. Fiatal teremtés azt sem tudta miről beszél a főnök, csak azt jegyezte meg, hogy senkinek nem szabad elmondani! Szomorúan ment hazafelé. Szülei már várták, kérdezték milyen volt a napja?  Annyit mondott olyan mint máskor, félelem volt a szemében, lelkében, vacsora után azonnal lefeküdt.
 Másnap, reszketve ment takarítani az irodákat. Mondogatta magában,  nem lesz ott, nem lesz ott. De ott volt! A lány legszívesebben hátra arcot csinál volna, de meggondolta magát,  mi lesz, ha nem fizeti ki a bérét  mit mond otthon. Lassan  ment  beköszönt.
- Jó estét főnök-
- Jó estét! Jó, hogy találkoztunk, már el akartam menni,  ám  kaptam a gyorsíró iskolából egy üzenetet, hogy valaki kimaradt, és helyette téged vettek fel. Örülsz? Ugye mondtam, hogy elintézem neked!. 
 
A lány nem is tudta mit is feleljen.
- Nekem  nincs ruhám, amibe elmehetnék,
- Nem baj majd veszek neked!
- Megtenné főnök?
- Igen, holnap elmész ruhát venni, és ami kell az iskolához.
A lány odarohant az apró termetű férfihoz megölelte, a férfi magához  szorította, és egy ideig a karjaiban tartotta. Már csak egy évet kell várni!  Gondolta.   Fog ez menni!
A lány kitakarított és boldogan dúdolt hazafelé , szüleinek elmondta a történteket. Anyja annyit mondott örömmel, látod apu a lányunk tanult nő lesz, örüljünk vele együtt. Az apának nem nagyon tetszett a helyzet. Rákérdezett a lányra, hogy kért e valamit cserébe a főnök. A lány válasza nem volt. Az apa elhitte lányának,  megnyugodott.
 *
 Másnap a főnök adott pénzt a lánynak, elküldte az áruházba, hogy amit ő eltetetett   ruhákat,  hozza el. A lány ennyi szép ruhát ,  soha  nem látott, és ez mind az enyém gondolta. Innentől kezdve már csak  új ruhába,  új cipőbe járok. Boldog volt! Szemei csillogtak, szép húsos szája mosolygott.
Aztán két nap múlva iskolába ment,  régen  nem szeretett tanulni, ám itt nincs matek, fizika,  kémia, csak írni kell. Behunyta szemét és látta maga előtt az írógépet, és saját magát amint ír,ír, ír, divatos szép ruhában, ujjai  gyorsan ütötték le a betűket. Elhatározta, ha törik, ha szakad, elvégzi az iskolát. A főnök munkát ígért neki, ha befejezi . Milyen büszkék lesznek a szülei és testvérei!
 
Az idő gyorsan elszállt, a lány esténként takarított, nappal tanult. Mikor egyedül maradt az irodában, oda ült a gép mellé, és írt. Milyen jó lesz nekem, bárcsak már holnap ide ülhetnék. Álmodozott a lány.
 *
Eljött  a  vizsga  napja  a lány nagyon izgult, égett a vágytól, hogy mielőbb megkapja bizonyítványát. Jól szerepelt a vizsgán, két hét múlva meg is kapta , hogy kitűnő  eredménnyel végzett.  Gratuláltak az iskolában,  az  irodában  és otthon a szülök is büszkén  mondták el   ismerősöknek, hogy  lányuknak szakmája van, irodai dolgozó lesz.
  Nem takarította már az irodákat, felvettek mást helyette. Élete legboldogabb napja volt, kapott asztalt,  rajta  új  írógéppel.  A  munka  jól ment, a fizetés is duplája az eddiginek. Egy este a főnök megkérte, hogy túlórázzon, van egy fontos értekezlet, annak anyagát kellene leírni. Plusz pénzt is ígért a túlóráért. Nem történt más, mint  lediktálta  a beszámolót! Pár hét után arra kérte, hogy  menjen  vele vidékre, mert ott is voltak érdekeltségek.  A lány készült még soha nem aludt szállodában. Most megrendelte a két szobát, főnöke és saját maga számára.  A vidéki munka  estig  tartott. Nem utaztak vissza a fővárosba, maradtak még egy éjszakát. Este a főnök  meghívta  beosztottját  egy  vacsorára. A  lány  izgatottan  válogatta ruháit, melyiket  vegye fel. Egy fekete szoknyát, piros  fodros  blúzt, választott magának , fülébe nagy karika fülbevalót tett. Fekete göndör haja a vállára omlott.  Úgy nézett ki mint egy festmény! Arca kipirult, az izgalomtól. Neki még arra is figyelni kellett,  hogyan  egyen késsel, villával.
  A főnök le sem vette egész este róla a szemét. Lélegzete felgyorsult a nyála csorgott a lány után.  A cigányprímás,   felfedezte a lányt, asztalukhoz irányította a zenekart,   a lány fülébe húzták a nótát. A vacsora után megittak néhány pohár bort. A férfi nagyon merész lett.  Hevesen udvarolt, elárulta, hogy mióta meglátta, szerelmes  a  lányba. El sem hiszed,  milyen régóta várom a pillanatot, hogy az enyém légy!  Táncolj te gyönyörű cigánylány kérte a főnök, kevés rábeszélés után a lány felállt  a táncparkettre ment. A  zenekar  fergeteges cigánynótát húzott.  A  lánynak,  minden porcikája kívánta a táncot. Megrázta felső testét, csípőjét ringatta, haját dobálta, kezével csettintett. A tánc után kimerülve ült   le az asztalukhoz.  Pihegett a fáradságtól, és kérte menjenek aludni, mert meg ártott a bor, szédelgett, nem szokott alkoholt inni.   Ránézett a férfira és borsózott a bőre, nem  akarta  látni , undorodott izzadt kövér testétől. Felmentek szobájukba, rövid idő elteltével a főnök kopogott a lány ajtaján.
- Tessék be jönni!
- Tán elfelejtett valamit mondani ? 
- Igen azt, hogy ma az enyém leszel.
  A lány kétségbe esve tiltakozott,  a főnök eleinte dicsérő szavakkal illette , aztán neki esett, nyálas szájával a lány száját kereste. Dulakodtak, a lány minden erejét bevetette. A főnök annál erőszakosabb lett.  Majd  segítségért  kiáltott, a  férfi  megfogta a torkát és fojtogatni kezdte.  Dulakodás közben a lány felkapott egy fa vállfát és azzal ütötte verte a főnök izzadt fejét. Majd leszólt a portára, hogy küldjenek mentőt. A kicsi kövér ember fejéből, szájából folyt a vér. Rövidesen a rendőrség is megérkezett a lányt bevitték az őrsre vallomást tenni. Egész éjjel faggatták, aztán elengedték.  A főnököt,  rövid  kórházi kezelés után elkapták, fiatalkorú  lánnyal való erőszakért. Hiába várt egy évet, a  lány még csak pár nap múlva lesz tizenhat.

****************************************************

 15.VERSRŐL VERSRE - KORTÁRS SZERZŐKTŐL 
 
NAGY CSABA: Dérre ébredtem…
 
Dérre ébredtem. Ablakom még
ki sem nyitotta álmos szemét,
s a Csönd sem hagyta el
a mélabús zenéjét.
Örökös muzsikáját,
melyet minden éjjel elkezd és folytat,
míg a parányi ember
ki nem üti kezéből gondos hegedűjét.
Egy kósza résből a falon
fény ömlik át kis vonalon.
Körülöttem a fogasról lebegnek
ruháim, mint rémisztő kísértetek.
Árnyai nappali önmagamnak:
a rabnak, rútnak,
az ügyetlennek,
kit olykor szidok, s ki, majd ha feltámad,
elfoglalja helyem eme porhüvelyben.
Ölelj, ölelj, ó ne eressz el, ágyam,
te mindenkori vacok,
akit nem kértem magamnak,
mint ajándékát a gyermek,
de enyém lettél
eme édes szolgaságban,
te jó, te ölelő,
meleg és végtelen magányosságban.

 
2020.11.26.
................................
 
Kovács Tibor: El jött az Új év
 
Eljött ismét bizony az új év,
Nem várat magára már,
Kopogtat az ajtókon,
Itt van újra bekéredzkedne immár.
 
Kicsik és Nagyok készülődnek,
Hogy ez úttal is köszöntsék az új esztendőt.
 
Kis Babócák és Nagyobbak is várják már,
Készül a sült malac, és az új esztendőre sok lencse,
Virsli is a fazékban már,
Sül a finom sütemény is.
 
Ifjabbak és Érettebbek meghittebben ünnepelnek,
Az otthon melegében,
Várva az új esztendőt,
Szeretetben, meghittségben.
 
2020. December
......................................
 
SZILÁGYI ANITA: Újévi Áldás
 
Áldott legyen a Föld minden teremtménye!
Közel keleten se ropogjanak a fegyverek végre!
Dübörgés ne rengesse Kárpát medencénket!
Oh, Uram, kérlek, teremtsd meg világbékénket!
Tilalom legyen felszítani a békétlenséget!
Tömeges félelemfelkeltés ne keltsen riadalmat!
 
Újévben védelmezzétek az Európai-birodalmat!
Jeremiás siralmaiból ismerd csupán a nyomorúságot,
Ézsaiás tanító igéje legyen az intő próféciátok!
Vatikánban az összefogásért szólnak ma a fohászok,
Embertársaidban lásd meg, ott vannak a hasonlóságok,
Találd meg, hol húzódnak megegyező jellemvonások,
 
Keresd fel nyugalomösvényed, s vágj rajta utat,
Így majd az év 365 napján célirányod odamutat,
Vívd meg győzelemmel a legnehezebb csatákat!
Áldásod mondd el, ha sikeresen kiálltad az ostromokat!
Ne tanítsd meg soha egy gagyogóval sem az igaztalanságot!
Onnan virágozzék rózsád, hol elhintetted a szerelemmagot,
Kívánok neked jó szerencsét, szelencédbe csörgő gazdagságot!
 
...............................
 
ENGEL CSABA: A téli ünnepek küszöbén.
 
Hófehér takaró s az ég azúr,
A fenyőfa ágai meghajoltak,
Rájuk nehezedett immár a hó,
Csak a kémény visel szürke kalapot,
Füst száll a magasba kalapja alól.
 
A háztető pereme jégcsapos,
Szilárd és tiszta, kristályhoz hasonló,
Itt, amott jégvirágos ablakok,
Advent koszorú díszíti az ajtót,
Annak közepében egy csillag ragyog.
 
Recseg, ropog a hó lábaim alatt,
S halkan a szél suttogva simogat
Kis falumban a harang megkondult,
Megszólalt, oly messzire elhangzott,
Az azúron túl, de még azon is túl!
 
Felnéztem, s előttem megnyílt az ég
Lágy hangon hozzám szólt egy távoli lény,
A boldogság már nincs messze, ne félj!
Angyalok szárnyain lantol a szél,
Gondjaim, bánatom elsöpri.
 
2020.12.01.
...................................
 
VÁGI ILONA : IGEN SZÍVED ...
 
Igen szíved - szívem Kincsei ezek
Aranyat érnek, jelentenek!
Ha másnak nem, akkor neked!
Vigyázzál rá el ne aludjék a
Szereteted lángja, meg a Fénye.
Ne kopjon meg amíg élsz ebben
A földi létedben a Szereteted
Ragyogja be Életedet meg
Még általad a mások életét is!
 
GONDOLATBAN ...
 
Gondolatban repülj velem az álmok szárnyain,
Kiáltsuk már ketten éljünk, Élni remek.
Száll - szállsz, mint a madár az égen.
Ő is száll - száll rója a köröket,
Ahogyan mi is egy hónappal ezelőtt még
A parkban megmozgatva a lábainkat,
Meg egyben friss fagyos levegőt szívunk be.

****************************************************
 16. ROMÁNIAI VAKOS TÖRTÉNET 
 
KOVÁCS JOSEF KOPEK : A legmagasabb kitüntetés
 
  A legmagasabb kitüntetés, amit egy nagymama kaphat,  unokáitól, fölül múl ez minden féle díjazást, legyen az , kormányi, uralkodói, bármelyik társadalmi anyagi vagy oklevéli is legyen, még a Nobel díj is eltörpül mellette. Mesélte a napokban egy nagymama. Volt kolléganőnk, akivel ma is baráti kapcsolatot ápol a családom.
Irénkének hívják ezt a nagymamát, ki már túl lépte a hetvenedik év mérföldkő bűvös határát.
Mint mondani szoktam, ezen felül, már minden év Isten ajándéka, amelyet kizárólag csak neki köszönhetünk. Főleg napjainkban igaz ez az állítás, ha figyelembe vesszük e fránya „Covid” főleg mi ránk e klubban tartozókon aratott sikerét.
No, de e rövid tévelygésem után, hadd térjek vissza az Irénke
kitüntetéséhez:
Ki is ő?
Kovács Josef Kopek

Egy jelenleg egyedül élő nő, de messze nem magányos, hiszen egy gyermekes anyuka, és a világ legdrágább kincseinek, két áldott unokáinak nagymamája.
Ha lakásában meglátogatod, nem jön, hogy elhidd, hogy a sors kegyetlen csapása már fiatal korában elkezdte ki oltani szeme fényét, és mire a harminc évet elérte véglegesen befejezte munkáját, és mégis mindezeket áthidalva, a tisztaság és a rend, nyomai tapasztalható a lakás minden zugában.
A konyhában ösztönösen mozog, és elkészített ételei kitűnő szakácsi minőségéről árulkodnak.
És itt érkeztünk mondani valóm lényegéhez.
A napokban történt, mint ez már többször is előfordult, hogy két áldott unokáját édesanyjuk nála hagyta egy pár órára. Már itt dicsérendő a szülők nevelése, és a vak nagymama iránti bizalmuk, hogy az öt éves Ricsike, (ki tökéletesen tudatában van, nagymamája fogyatékosságában, és a három és fél éves Viktória kit pontosan figyelemmel követ bátyuskája, és nem egyszer figyelmezteti húgát, nagymama állapotáról. A nagymama mindig finom harapni való készít unokáinak, ha nála maradnak, mit a gyerekek szívesen fogyasztanak el csak úgy hármasban, még akkor is, ha nem rég étkeztek. Ők csak tudják, hogy a legfinomabb falatokat mamájuk készíti számukra.
No, így történt ez most is.
Irénke   megkérdezte unokáit, ha kérnek-e egy pár miccset, (egy románok által nemzeti eledelnek nevezet betöltetlen kolbász), mire a gyerekek igennel válaszoltak, még akkor is, ha édesanyjuk halkan megjegyezte, hogy nem rég ettek. De a nagymama úgy tett mintha nem hallotta volna az anyuka megjegyzését, hiszen számára a legnagyobb öröm, ha készíthet valamit kis tündéreinek.
Miután hárman marattak a két gyerek előszedve az itt található játékokat, csendben lefoglalták magukat. Irénke a konyhában hangyáskodott. Már finom illatok terjedtek a szobában, mikor Ricsike ki jött   szomjúságra panaszkodva. De az elfogyasztott víz mennyisége után, mint Irénke mesélte, inkább a kíváncsiság hozta a konyhába.
A nagymama ép a kolbászokat forgatta a forró zsírban, mit Ricsike szájtátva követett, majd apró tenyereit összecsapva rá csodálkozva nagymamájára felkiáltott:
Nagymama, te, hogy tudsz ilyen ügyes lenni és nem is látsz!
 Igen kicsi szívem, nagymama ilyen ügyes, mondta mélyen meghatódva könnyeivel küszködve a nagymama, és csókjaival árasztotta el unokája két kicsi orcáját. És ez a pillanat jelentette számára a felbecsülhetetlen kitüntetést.
Ez ebből a kicsi szívből kicsi szájacskán keresztül a világ legőszintébb gratulációja e felejthetetlen díjátadáshoz.
Szerintetek kedves olvasóim, létezik e még a világon ennél magasabb kitüntetés, arról már nem is beszélek, hogy milyen jó étvággyal fogyasztották el a gyerekek a miccset, ez már csak hab volt a tortán az az a díjazáson.
 
Utószó: e sorok írói, önzetlenül tud örülni, minden ilyen boldog nagyszülő kitüntetésének, még akkor is, ha neki sosem lehet része egy ilyen díjazásban.

****************************************************
 17. EMLÉKKÉPEK 
 
CSOMOR HENRIETT: Kabala szív
 
Hogy is kezdjem el? Ők voltak azok a kedves szomszédok, akik csecsemőkorom óta ismertek.
Még a gyerekeikkel is játszottam. Soha nem múlt el úgy nap, hogy ne köszöntem, s ne beszéltem volna velük. Rózsi néniék közvetlen mellettünk laktak, a buszmegállónál. Szegényeknek, közvetlen a buszmegálló mellett, zajosak voltak az éjszakáik, különösen nyáron, nyitott ablaknál. Ott tanyáztak a sok suttyó, neveletlen, vonyító kölkök, s lányok. Nem egyszer betörték a buszmegálló ablakát, ajtaját. Néha a váróban, s a váró környékén végezték el a nagydolgaikat. Az utcai piros telefonfülkét is szétrúgták. Az biztos, hogy a kultúra nem verte ki náluk a biztosítékot.
 
Csomor Henriett
Rózsi néniék olyanok voltak, mint a családtagok. Ugyan
 erre nem emlékszem, mert kicsi voltam, amikor drága nagyapám 78-ban haldoklott a kórházban. Akkor Rózsi néniék vigyáztak ránk, amíg anyuék haza nem értek, 
„Pityke őrmesterrel”, így neveztem a fiúkat, akivel gyakran játszottam. Négy évvel volt csak idősebb nálam. Vele ettem papsajtot, ez egy közönséges fűféle, amit az udvarunkban szedtünk. Pityu élénk kisgyerek volt, de szerettünk együtt játszani. Le is vagyok vele fényképezve, ahogy anya fogja a két kezem, s ő ott áll mellettünk, a sátortetős, bordó-sárgás házuk előtt.
 
Pista bácsira, Rózsi néni férjére is tisztán emlékszem. Csak arra nem, hogy beszélgettem-e vele. Néha úgy visszapörgetném az idő kerekét, s mindannyijukkal eltöltenék még egy kis időt, mert részeseik voltak életemnek, s mára igencsak hiányoznak.
Pista bácsi segített felépíteni édesapámnak a tégla disznóólat. Azt hiszem, ekkor lett lebontva a faólakkal együtt nagyapám zöld galambdúca is, amit nagyon sajnáltam, mert a papa keze munkája volt.
Egy havas reggelen dühös voltam a világra, mert a továbbtanulás végett, Pécsre mentünk busszal. Egyszer csak Pista mosolyogva integetett ki az ablakon. Akkor már tolókocsiban ült szegény, betegen, s összeszorult a szívem.
A kilencvenes évek elején halt meg, még mindig hallom, ahogy a kisunokája, Ildikó, keservesen sírva azt mondogatta: „ meghalt az én kékszemű papám”.
 
Rózsi néni látott biciklizni. Rövid őszes-fekete haja volt. Tudtam mikor szomorú, mert arcára kiült a fájdalom. Nyáron gyakorta fűnyírózott, könnyebben vágta a füvet, ha nem volt olyan nagy.
Gyakran rám nézett kérés nélkül is, és ha valami nem várt különleges dolog történt még anya távol volt, gondolok itt a postásra, vagy vizesekre, amikor órát jöttek leolvasni, mindig számíthattam a segítségére. Mindegyik kutyánk, még a  legbolondabb is beengedte. Sohase gondoltam erre, de most egyre többet, hogy Rózsi néni biztonságot adott nekem, amíg mellettünk lakott.
 
Aztán 2018 nyarán könnyesen, s fájdalommal beköltözött Pécsre. Mielőtt elment, elköszönt, és ő egy piros szívet ajándékozott nekem, s azt mondta meghatottan: "ha ránézel a kabala szívre, gondolj rám Csillagom."
Amíg Hetényben laktunk, s jött a lányához, öröm volt találkozni vele.  Rózsikáék szintén nagyon jó szomszédjaink voltak.
Rózsi néni nagyon hiányzik nekem, sohasem feledem.
 
2020. december 9.
****************************************************

 18.BUÉK MINDENKINEK 

 SZEGZÁRDI NAGY VENDEL  SZILVESZTERI VERSEIBŐL 
 
SZILVESZTERI KESERGŐ RIGMUSOK..
 
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL:
AKI SZESZT ISZIK..SZILVESZTERI HANGULATBAN
 
Aki szeszt iszik,
Az ördögök a pokolra viszik.
Aki nem iszik,
őt meg utána viszik.
 
Aki sok bort iszik
Hamarosan meghal,
májnagyobbodásban.
Aki nem iszik ,
Ő is,
májzsugorban.
Akkor miért nem iszol?
ha játsszák a Himnuszt
haptákba állok éjfélkor
várom olyankor,
hátha valaki megcsókol.
pezsgő pukkan kint a hóban
éjfélt ütnek a toronyban
a harangok.
még jó hogy mást nem.
 
ekkor még nincs nagy baj,
Csak holnapra jön a macskajaj
 
Aki szódavizet iszik
más gaztettre is képes
de van ami felvidít,
a szódavíz csak szódavíz
a szobalány az Boris..
Hatvan év után már
Nem tagadok meg magamtól semmit.
Ha lefekszem, nyugtalanul alszom,
akár a bohémek,
Eszembe jut mit kéne még tenni,
S felkelek az ágyból kissé megpihenni.
gondolatimba néha belerévedek,
holnapra új évre ébredek.
nincs a  Nap  alatt
semmiféle új,
csak annyit mondhatok,
Boldogulj…!
 
2020. 12 31.
 
Nagy Vendel verseit elmondj Ilosvay Gusztáv (Rádió Sydney Ausztralia)
 
*
SZEGZÁRDI NAGY  VENDEL: SZILVESZTERI HANGULATBAN....
 
Szilveszter éjszaka van,
Az   éjfélt verik a  harangok,
Fent a  toronyban...
Holnap új évre ocsúdok,
Dülöngél a  hóember
A  fagyos udvaron.
Pezsgővel a  kezemben
Mellé ülök én
Az  udvar közepén,
Tanítani akarom konok fejét.
Mondjad nekem okosan, szépen,
Azt, hogy....BUÉK.
Mivel segíteni
Semmivel nem tudok,
Csupán csak
jónak vélt
Tanácsot adhatok
Nincs a Nap alatt
Semmiféle új,
Titok,
Szívem melegével
Csak annyit mondhatok:
Boldogulj!
 
2019.12.31  Szilveszter

****************************************************

 19. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK 

 
A  magazin képeinek leírása látássérült olvasóink számára: 1012 lapszám.
 
1. Lectori Salutem: Nagy Vendel szelíd mosolyával áll a könyvespolca előtt, kék                  pólóban, szemén szemüveg.

 2. MESÉK VILÁGA
     Kelemen Györgyné Edit: Betlehem
     Edit montázs képe, kék háttérben Edit mosolyog, fekete vállig érő haja van.
     Meséje végén a betlehemi jászol látható.

 3. VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL
    REMÉNYI TAMÁS Sötétkék pulóverben van, fekete szemű, ősz hajú mosolygós.
    Szilágyi Anita fekete haja válláig ér, barna szemű, mosolygós fehér pólóban van.
    Tóth Enikő: Enikő hosszú szőke hajú mosolygós lila pántos ruhában van.
    Tóth Kata Katalin: Szőke hosszú hajú, mosolygós, piros blézer kabátban van.
     KOVÁCS JOSEF  KOPEK: mosolygós arcú, fekete zakóban, fehér  ingben                        nyakkendőben van.

4. ELISMERŐ SZAVAK FONTOSSÁGA 
    ÁRVAY MÁRIA SOROZATA : DICSÉRET SZÉP SZÓ, HA KIMONDJÁK, ÚGY JÓ
    ÁRVAY MÁRIA: Marika rövid barna hajú. Egy szürke bordós kőoszlopnak 

5. FANTÁZIA REGÉNY
    Samu Ágnes: Ősi erők és az újjászületett testvériség (2018  -  6. fejezet – 4. rész)
    Dragon meséje.
   SAMU ÁGNES: Ágnes egy kőkerítés mögött guggol barna hajú  szemüveges 
    farmert  s  fekete trikót visel, távolban erdő látható.

6. VERSVÁLOGATÁS
    I. P. STEVE, ÉS KLEMENT BURZA MÁRIA ÍRÁSAIBÓL 
    - KARÁCSONYI   GONDOLATOK
     Klement Burza Mária áll egy zöld levelű fa mellett, haja ősz, fekete szemű,
     kék  hosszú ujjú blúzt visel.
     I.P.Steve. ősz hajú, barna szemű szemüveges.
     Fekete ingben van, oda van a kép bal alsó sarkába írva fekete betűkkel I.P.Steve
 
7. ANGYALI TALÁLKOZÁSOK
     Véghelyi Péterné: Földalatti mosolyfürdő
     Véghelyi Péterné guggol, térdén könyököl. mindkét kézfeje álla alatt van.
     Kendő takarja fekete haját, fehér blúz van rajta, mosolyog.
     Novellája végén két kis angyal látható.

8. HAZAI TÁJAKRÓL - SZEGZÁRDI NAGY VENDEL  LEGÚJABB VERSEI
     Nagy Vendel versénél. Nagy Vendel áll a képen. Piros zakót, fehér inget,
     fekete nadrágot visel.. kezeit összefonja maga előtt.
     Arca komoly. szemüveges. szőke hajú.
 
9. FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT
     KISS ANIKÓ, ÉS KISS ERIKA : AZ ELÁTKOZOTT HABÓ  (11. fejezet. 1. rész)
     A Hegy Alatti Tünde Út
     Anikó és Erika: mindketten fekete hosszú hajúak, mosolygósak, fekete
     szeműek,  egyikük szemüveges. lila ruhában vannak.
 
10. BEMUTATJUK KONCZ RÓZSA  ÍRÁSAIT 
      DALBAN MONDOM EL - RÖVID ÖNÉLETRAJZ
      Koncz Rózsa: Rövid fekete hajú szemüveges.
 
11. ÉLETTÖRTÉNETEIMBŐL
     VÉGHELYI JÓZSEF : Arab, vagy római?
     Józsi bácsi kék rövid ujjú ingben, fehér kalap van rajta. komoly tekintetű.
 
12.VERS, ÉS NOVELLA 
     GANT ELIZABET:  Hangulatcsokor télen 
     Gant Elizabet: hosszú vörös hajú, mosolygós. Kék virágos blúzban van.
 
13. MIKULÁS, KARÁCSONY, SZILVESZTER - ÜNNEPI VERSKOSZORÚ
     Mátyás Rita ősz, rövid hajú, gondolkodó tekintetű volt.
     VENDI egy asztalnál ül, világoszöld asztalterítőn pihen két keze.
     Jobb kezével állát támassza. szürke  póló van rajta.
     Várkonyi Judit hosszú fekete hajú, mikrofon van a kezében.
     Guszti és Kati, áll egy épület előtt. Guszti Kati vállaira tette kezét. 
     Guszti piros  ingben van, rövid fekete hajú szemüveges. 
     Kati mosolygós fekete ruhában van, szőkés barnás rövid hajú.
     Ábrahámné Ági írta magáról:
     Ági az örök mosolyával ül kerekesszékében. Idős, kendőzetlen arcán nehéz 
     sors nyomai. Szerinte nem eléggé - őszülő barna haja nincs fodrászolva.
      Fekete alapon fehér pöttyös zokni és ugyanilyen hosszúnadrág, narancs 
      - és kék színű bő, hosszú tunika, lila pamut kabátka van rajta. Kék szeme 
      kedves lényt ígér... )

 14. EMLÉKEZÉS RÉGI KARÁCSONYOKRÓL
      Csomor Henriett mosolyogva áll a teraszon fekete haja vállig ér farmerkabát 
      van rajta. Versénél feldíszített fenyőág látható.

 15. VERSRŐL VERSRE - KORTÁRS IRODALOM
       KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT :  
       Edit sétál a repce tábla mellet. sötétkék égbolton varjak repülnek.
       Nagy Csaba fekete rövid göndör haja van.
       Jobb kezével könyököl térdén kézfeje álla alatt. gondolkodó tekintetű fekete szemű

 18. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT
      SOPONYAI MIHÁLY ELEGÁNS, ÖLTÖNYBEN VAN .

 ......................................
 
HOZZÁSZÓLÁSOK CIGÁNYKERÉK CÍMŰ VERSEMHEZ.
 
degiabi2020. december 5. 15:17
9. szívvel! A jó élmény és a hozzáállás a lényeg, a többi mellékes!
Áldott adventi időszakot kívánok neked!
Baráti üdvözlettel: Gabi
 *
Leslie20162020. december 5. 08:03
Tetszik a versed.
Szívvel olvastam.
László

B...yL...o2020. december 4. 18:51
Versed olvasva örömömben kedvem lett volna cigánykereket hányni.
Gratulálok:
László
 *
1-9-7-02020. december 4. 17:49
Kiváló élet versedhez szívvel szeretettel elismeréssel gratulálok Anikó
 *
41anna2020. december 4. 16:26
4szív) Kedves Vendi!
Nagyon jó,tetszett!
Melinda
 *
41anna2020. december 4. 16:26
Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

5206162020. december 4. 12:52
Csodálatos a versed. Nagy szívvel gratulálok. Kicsit nosztalgiáztam:. Sándor

feri572020. december 4. 12:46
Ez egy remek, nagyon szép alkotás Vendel
Költői képzelt világán született versedhez
Nagy Szívvel gratulálok
Barátsággal és nagy Elismeréssel:
Feri

John-Bordas2020. december 4. 11:59
Vendel! Ki lehetne az aki kivetnivalót találhat egy jó vacsorán cigányzenével fűszerezve.
Versed nagyszerű, magam is részt vettem azon a képzeletbeli vacsorán. Ölel: János
..............................................
 
KÉRÉS, KÉRDÉS, MUNKATÁRSAINKHOZ
KEDVES ALKOTÓTÁRSAINK...
Őszintén remélem, hogy  levelem  mindenkit épségben, és egészségben talál.
MINDENKINEK  eredményes, és  boldog új évet kívánok.
Hálásan köszönöm eddigi önzetlen, és  kitartó munkátokat, és  ezúton is  megkérek mindenkit, hogy  a  következő , tizedik évfolyam  számaiba is küldjétek  el nekem írásaitokat, hogy  emeljék alkotásaitok a lap színvonalát.
Magazinunk továbbra is ingyenes, az interneten, blog, és  facebook oldalán olvasható, valamint  kérésre mindenkinek  eljuttatjuk saját email címére is.
Kérés, hogy  alkotótársaink az újság tovább küldésével terjesszék barátaik, ismerőseik közt a  magazint.  Így terjed a  lap, amit  egy lehetőség ként, és misszióként ajánlunk fel a sorstársainknak.
Magazinunkat  a  Fehér bot napja alkalmából,2018.- ban Arany bot díjjal tüntették ki, ami mindannyionkat  további munkára sarkalhat, hiszen  a  díj  közös érdem.
Gratulálok mindenkinek!
 
FONTOS, ..  AZ újság megjelenése,  minden hónap  15.- én. 
Lapzárta az előző  hónap utolsó napja.
Munkátokhoz további jó egészséget, kitartást, és szorgalmat, valamint  sikert kívánok
Hálás köszönettel:
Nagy  Vendel   
 
A  MEGSZOLALOK MAGAZIN SZERKESZTŐJE, MAGÁNZÓ.
NYIBA, KÖLTŐK IMÁI  DÍJAS     2017.
ARANY  BOT  KÜLÖNDÍJAS    2018.
ÍRÁSAITOKAT  ERREAZ EMAILRE KÉREM
nagy.vendi54@gmail.com
 
SZEKSZÁRD ,  2020..   JANUÁR  01.
........................................
 
MEGSZÓLALOK
 
NAGY VENDEL: Egyéni hitvallás
 
A tribünön és
A szószéken
Én nem értem el
Semmilyen sikert,
Számomra csak a
Katedra, és a
Színpad termett
Némi babért.
Igazán nem is
Törtem magam
Efféle jutalomért,
De mondani valóm van
Erről a cudar világról,
S magányomból
Csak az írással
Tudok kitörni,
A Magyarok
Gyönyörű nyelvén
Sokakkal pörölni
Hangos, hamis szóra
Magamat nem ragadtatom,
Mint némely
Szószátyár szónokok,
Nem mondok szónoklatot.
A literatúra az
Amivel dicsően szólhatok,
Mondom, mondom,
A magamét
Míg levegőt kapok,
Amíg a Teremtő akarja:
Megszólalok.
 
2012  augusztus 1.
 
AZ ELÉRHETŐSÉGEIM:
Nagy Vendel
7100. Szekszárd, József Attila utca. 3
Mob. telefon:   06 -30- 550- 5106
Vezetékes:  74 -312 -305
Email címem:  nagy.vendi54@gmail.com
Web oldal:  http://megszolalok.blogspot.hu/ 
Skype: nagy.vendi54
……….............… 
FIGYELEM,  NÉMI VÁLTOZÁS AZ ÚJ ÉVTŐL
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL - MAGÁNZÓ
2021. ÉV 01. 01.- TŐL
SZEKSZÁRD  1954.05.07.
ÚJ MAGAZIN:
http://muveszetimagazin.blogspot.com/
RÉGI MAGAZIN:
www.megszolalok.blogspot.com
E.- KÖNYVEIM ELÉRHETŐSÉGE  ORSZÁGOS SZÉCHENYI KÖNYVTÁR,  MEK  KÖNYVTÁRI SZOLGÁLTATÁSOK
www.meknagyvendel
...........................

KEDVES OLVASÓM, KÉRDÉS, KÉRÉS, MINDENKÉPPEN VISSZAJELZÉST VÁROK !

CÍMREVÍZIÓ
Már évek óta küldöm a  magazinokat ezekre  a  címekre, és sajnálattal észlelem hogy semmi reagálást , visszajelzést nem kapok  sokaktól. Így talán a  végtelenségbe, vagy az érdektelenségbe küldöm leveleimet.  Ezért, 2021. 01 01  től a  cím listámról törlöm mindazokat, folyamatosan,  akik ezt kérik.
Az  újság olvasóihoz bármikor visszatérhet, mivel a  tizenegyedik  évfolyamot kezdem ezen a  szent napon.   A lapot ezentúl is megtalálja az interneten,  és a  Nagy Vendel  Facebookon, valamint a Youtube-on, és a MEK, és EPA  oldalain is.  Ezen kívül még nyolcvan,  egyéb listákon is.,  de e-mail-es kérésére újra felkerülhet  a  szerkesztőség címlistájára. Fájó szívvel  törlöm, amit sajnálok, mivel a  sok ezer olvasó szerint érdekes magazinban biztos találhatna  önnek is tetsző  olvasnivalót.
Nem kutatom az okát , hiszen számtalan dolog lehet, hogy  egyáltalán nem fogadja a  magazinjaimat, bár az is lehet, hogy csak nem reagál kérésemre sem.
Elnézést kérek, ha az újság színvonala késztette erre a  döntésre. 
Én ezt a  magazint egy missziónak tartom a  fogyatékos emberek felé, számomra csaknem mindent jelent, és publikálási lehetőség olyanok számára,  akik még sehol nem  jelentek meg ezidáig,  A  lapot a  vakok is olvashatják géppel.  ez egy hiánypótló magazin, ami megjelenik az egész világon.
További sikereket kívánok  ebben az új esztendőben. 
Tisztelettel: 
Nagy Vendel laptulajdonos, szerkesztő
2021.01.01.
****************************************************

 20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK 

Kedves olvasó!
Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.

Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.
Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3
Telefon: 06/ 30 - 550 - 5106. Elérhető:  8-tól  20- ig.
e-mail: nagy.vendi54@gmail.com
................................
Levelek, írások fogadása -  skype címem:  nagy.vendi54
Új email címem: nagy.vendi54@gmail.com
Magazinok küldése: MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT EMAIL CÍMÉRE.
A  MAGAZIN INGYENES! Kérje a  szerkesztőtől.
…......................…
Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók
számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz. Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:
http://megszolalok.blogspot.hu/
….............................…
FIGYELEM! SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY!
2018.  JÚNIUS - TÓL EGY ÚJ LINKEN IS ELÉRHETŐ A MEGSZÓLALOK MAGAZIN,
AZONOS , VÁLTOZATLAN TARTALOMMAL, DE MEGÚJULT  KÜLSŐVEL .
AZ ÚJ LINK : http://muveszetimagazin.blogspot.com/2018/11/ 
Tehát az eddig  megjelent összes számot  visszamenőleg is elérhetővé tettük a fenti blogoldalon!
………....................…
A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás szerzője felelős. Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.
A szerzői jogokat fenntartjuk.
Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha elmenti, megmenti, bármikor elő veheti.
Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott.  Így sem rossz!
Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.
Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.
Írott műveim megtekintése:
…..................................…
AZ ÖSSZES ELÉRHETŐSÉGEM:
Gmail: nagy.vendi54@gmail.com
Skype: nagy.vendi54
---
Megszólalok Művészeti Magazin
http://megszolalok.blogspot.hu/
www.megszolalok.blogspot.hu/
á
Facebook: csak beírod a Facebook keresőbe mindhármat külön- külön és meg is találtad az oldalaimat.
A következőképen:  megszólalok  művészeti magazin (szerkesztő: Nagy Vendel)
---
Könyvtár:
ORSZÁGOS SZÉCHENYI KÖNYVTÁR  GONDOZÁSÁBAN
Elektronikus. könyvek a  MEG- en. Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK)
 ---
https://mek.oszk.hu/13500/13542/#
www.mek.oszk.hu/13500/13542/#
---
Ez a  verses oldalam címe... www.pieris.hu
http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel
---
KÜLFÖLDI ELÉRHETŐSÉGEK:
www.canadahun.com irodalom fórum
http://canadahun.com/forum/showthread.php?34311-Nagy-Vendel-Megsz%C3%B3lalok&p=3650150#post3650150
---
Az Amerikai Egyesült Államokbeli  egyik link, ahol elérhetik magazinunkat:  minnesotahungarians.com
……................................
Mindenkinek jó olvasást, és jó szórakozást kíván az újság
belső és külső munkatársai!                 
……................................
MEGSZÓLALOK MAGAZIN  1101. szám
………......................
VÉGE - ENDE - KONYEC - FIN - END - FINÍTÓ