Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Papp Andrea

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Kóródi Bence

Kóródi Bence

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós

BlankoM

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Nyelvészet és matematika

2019.06.10.nincs hozzászólás

Ez az írás a nyelvészet és matematika kapcsolatának vizsgálatát hivatott bevezetni.

Az első rész a humán-, illetve a reáltudományok kapcsolatát vizsgálja, a második pedig olyan emberek bemutatásával támasztja alá a két tudományterület kapcsolatát, akik mindkettőben jeleskedtek.

A humán- és reáltudományok kapcsolata

A nyelvészet és a matematika közös említése sok kérdést vethet fel, hiszen a humán- és reáltudományok a közbeszédben teljesen elkülönülnek. Valakinek csak az egyik lehet az erőssége, hiszen a matematikában, fizikában számok vannak, míg a humántudományok sokkal filozofikusabbak. Mindannyian hallunk sok ezekhez hasonló sztereotípiát a mindennapjainkban. De vajon akkor mi lehet közös bennük? Ha messzebbről vizsgáljuk a kérdést, és megpróbáljuk meghatározni, hogy mi a célja mindegyik tudományterületnek, akkor hamar arra a felismerésre jutunk, hogy a minket körülvevő világ megismerése. A cél közös, akkor mégis miért alakult ki a közbeszédben az elkülönítésük? A módszertanuk miatt. Mivel a közös cél érdekében a különféle tudományok más és más módszereket alkalmaznak. A matematika a formális logika eszközeit használja, míg a humán tudományok a nyelvi logikára épülő módszerekkel dolgoznak.

Példák a két tudományterület összekapcsolódására

A teljesség igénye nélkül vizsgálódva is sok olyan személyt találhatunk, akiknek munkásságában a matematika és valamelyik humán tudomány egyszerre jelenik meg.

Az ókori görög műveltséget nézve, gyorsan szembetűnik, hogy akkor még nem volt meg a tudományoknak a mai kategorizálása. Püthagorasz egyszerre volt jelentős matematikus, filozófus, csillagász, illetve zeneelmélet-kutató. (Sain Márton 1993.)

Ha René Descartes munkásságát csak felületesen vizsgáljuk, akkor is két különböző tudományterületről találhatunk eredményeket. A Cogito ergo sum filozófia tételmondata ugyanolyan jelentős, mint matematikai eredményei: Descartes-szorzat, Descartes-féle koordináta rendszer. (Sain Márton 1993.)

Omár Hajjám (Omar Khajjám; Nisápúr, 1048. május 18. — 1131. december 4.) perzsa költő, matematikus, filozófus, csillagász. Nevéhez fűződik a harmadfokú egyenletek megoldása. Naptárreformot hajtott végre. A korabeli arab és perzsa költők közül az egyetlen volt, aki nem írt egyetlen kaszídát (hatalmasoknak hízelgő dicsőítő költemény) sem.

Omar Hajján perzsa matematikus és költő, aki A múlandóság mámora című versgyűjteményén kívül  matematikai munkásságáról is ismert.

Sajnovics János nyelvész, matematikus, csillagász, aki magát élete végéig matematikusként határozta meg annak ellenére is, hogy legfontosabb tudományos eredménye a Demonstratio, amelyben a magyar és a lapp nyelv rokonságát vizsgálta. (SAIN MÁRTON 1993.)

Hazai példaként hozható még Ottlik Géza, aki írói munkásságáról ismert, ám élettörténetéből tudjuk, hogy matematika-fizika szakon végzett az egyetemen. Tőle származik az alábbi mondat:„Matematika nélkül ma már nincs filozófia; filozófia nélkül nincs költészet, irodalom.”

Arra még számos példát találhatunk, a hazai, valamint a külföldi irodalomban is, amikor valamely komoly matematikai, vagy más természettudományos elmélet válik témájává egy irodalmi műnek. Ilyen például a prímszámok számszimbolikája Borbély Szilárdnál.

Szakirodalom:

Sain Márton 1993. Matematikatörténeti ABC. Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest.

Új hozzászólás