A palliatív ellátás alapjai. Test és lélek a halál közelében. Szöveggyűjtemény
Budapest, Semmelweis Kiadó, 2009.
2. átdolgozott kiadás, 196 oldal
Kezemben tartva a Dr. Hegedűs Katalin által szerkesztett A palliatív ellátás alapjai
című könyvet, ami a Semmelweis Kiadó gondozásában jelent meg,
határozott bizonyossággal tudom, hogy a könyv, amelyről recenziót
készülök írni, orvosi szakkönyv. Ez az érzés bizonyossággá fokozódik az Előszó tükrében: A
szöveggyűjtemény [...] a jelenlegi orvosképzésben hiánypótló szerepet
kíván betölteni, ugyanakkor a posztgraduális orvosképzésben és a már
gyakorló és a téma iránt érdeklődő orvosok körében is érdeklődésre
tarthat számot.
(7. p.) Ezt a hipotézist erősíti meg a szerzők
nevének hozzárendelése az egyes fejezetekhez (Muszbek, Ruzsa, Simkó,
Cseri, Gyukits, Kath Donovan, Hegedűs, Pilling).
Ugyanakkor az alcím: Test és lélek a halál közelében jelzi, hogy a
mű akár szélesebb olvasórétegeket is el kíván érni. Majd mintegy
megerősítésként ráfelel az alcímre a tartalomjegyzék. Az itt jelzett
témák sokakat szólítanak meg, hiszen valamilyen formában mindannyian
érintettek, és a médiák által tájékoztatottak is vagyunk a hospice
ellátás, a fájdalomcsillapítás, a palliatív gyermekgyógyászat, a
haldokló betegek pszichoszociális ellátása, a családi, a szociális, a
kulturális háttér, az eutanázia és a gyász területén.
A tudományos céllal íródott orvosi tankönyv azonban - talán
akaratlanul/talán akarva - össze tudta egyeztetni a tudományosság
ismérveit a nívós ismeretterjesztés kritériumaival. A tudományosság
szigorú fegyelme nem merül bele a szakszavak dzsungelébe. Olyan stílusra
találtak rá a szerzők, amely nem taszít és kizár, hanem mint az orvos a
betegnek, a könyv is segítőkezet nyújt a figyelő és érteni akaró
laikusoknak.
Napjainkban, amikor lexikonok és kézikönyvek sora tölti meg a művelt
emberek lakásainak könyvespolcait (például a gyógynövényekről és az
internet használatáról, az egészséges táplálkozásról és az
űrkutatásról), úgy érzem, hogy a palliatív ellátás alapjai
ismertetésének elérhető közelségben kell lenni mindenhol, hiszen
mindnyájan érintettek vagyunk és leszünk a téma sok vonatkozásában. Ezen
recenzió megírásakor erről a civil
oldalról kívánom bemutatni a könyvet.
A mű olvasásakor az első megrázó élményem az volt, hogy milyen elementáris erővel hatnak a számok
egy adott szövegben. Példaként álljanak itt az Előszó és a Fájdalomcsillapításról szóló fejezet figyelemfelhívó számadatai: A
terminális állapotban levő betegek komplex ellátása, valamint a halál,
haldoklás, gyász kérdései eddig igen kis súllyal szerepeltek az orvosi
curricullumban: számításaink szerint 2000-ben a 7000 órás képzés
0,49%-át, mintegy 34 órát tettek ki. Ugyanakkor köztudott, hogy
Magyarországon évi 33 000 beteg hal meg a különböző daganatos betegségek
következtében.
(7. p.) „A fájdalom az a tünet, amelytől minden rákbeteg fél. [...] A WHO adatai szerint azonban a rákbetegek 25%- a megfelelő fájdalomcsillapítás nélkül hal meg.” (17. p.)
A palliatív ellátás alapjai című kézikönyv - mint már többször
említettem - számomra tankönyv. Sokan vagyunk, akik több száz rossz
tankönyv buktatókkal terhes labirintusán átvergődtünk, de kincsként
könyvtárunkban csak néhány valóban jó tankönyvet őrzünk, és
megfogalmazódtak bennünk a jó tankönyvekkel szemben támasztott
elvárások. Ezek az elvárások álltak most a könyv olvastán és a recenzió
írása kapcsán össze egy egységes egésszé.
- Legyen a mondanivalójuk átütő erejű;
- Stílusuk ne terpeszkedjen szét, ne váljon számunkra fogyaszthatatlan masszává;
- Ne csak ébresszék fel, hanem mindvégig tartsák is ébren az olvasó/a tanuló motiváltságát;
- Legyenek igényesek, de közérthetőek;
- A fejezetek úgy különüljenek el egymástól, hogy ne hulljon szét az egész könyv íve darabok mozaikjaira;
- Érvényesüljön bennük a ráció és az emóció egysége;
- Irányítsák a figyelmet további szakirodalmi források felé;
- Társítsanak az elmélethez praktikus tanácsokat, hívják fel a figyelmet az útbaigazító lehetőségekre.
E kritériumok mérlegének tükrében A palliatív ellátás alapjai című könyv példaértékű.
Mivel minden könyvnek ezeregy olvasata van, számomra - az irodalmár számára - az egyik fontos üzenet az volt, hogy míg az ún. nyitott pontok
az irodalmi alkotások lelkét alkotják, a tudományos művek számára akár
tiltott eszközöknek is minősülnek. Itt ugyanis a tények dominanciája nem
adhat teret a fantázia szárnyalásának. Sem a fájdalomcsillapító
gyógyszerek mennyiségi mutatói, sem a jogszabályok skálája nem röpködhet
szabadon. A gyógyító rend
alapszabályai nem tűrik meg a fent
említett nyitott pontok lebegését. De az esztétikum ettől a hiánytól nem
szenved csorbát. Sőt! A gyógyítás humánuma olyan esztétikummal
szembesít, amelyik torokszorító drámaisággal ragadja meg, és nem engedi
szabadon az olvasót. A líraiságot pedig minden szó sugallja: nem csupán a
kifejezetten erős lírai töltésű szavak, mint pl. emberi méltóság
, életminőség
, dühödt gyógyítani akarás
, életvégi döntéshozatal
;
hanem a semlegesen tárgyias kifejezések is, amelyek egyetlen szóban
tragikus emberi sorsokat, heroikus erőfeszítéseket képeznek le.
Hömpölygőn áradó epikának itt nincs helye, de egy-egy esettanulmányban,
az elfekvő osztály egy-egy képében állandóan ott van. Bezárva, íróra
várva, drámaiságtól lüktetve, lírába átlényegülve.
Sok szerző tollából egy olyan egységesen szőtt kötet született, ami
egyetlen tömbként hat az olvasóra. A stílusegység dominanciáján azonban
mindenhol átdereng írójuk személyes hangja: ott van a kutatásban a
táblázatok kifejező erejére való támaszkodásban, ott van a történelmi,
szociális, kulturális háttér megidézésének sajátos hangulatú
szókincsében; a jog tételmondatainak pontokba gyűjtésében; a témához
illő nyelvi eufemizmusokban, a teljességre törekvés szóhalmozásában, a
magyar és a nemzetközi párhuzamok összevetésében.
Csak az elismerés hangján lehet szólni a könyvből áradó HIT megélésekor:
hit abban és akkor, és ahogy tájékoztat és szemléletet formál; ahogy
keresi az ellentmondások feloldását; azzal, hogy nem tér ki a kihívások
elől; azzal, hogy erőforrásokat keres, és kerestet, azzal, hogy nem
tolja ki utópisztikus távolságba a megoldást, hanem egy közeljövő-képben
gondolkodik.
Hét év telt el az első kiadás óta. Ez a hét év sok pozitív változást eredményezett. Például azzal, hogy felfrissült A súlyos állapotú betegek fájdalomcsillapításának és tüneti kezelésének elméleti és gyakorlati kérdései
című fejezet, amely már az újabb eredményeket is tartalmazza. Reméljük,
hogy a következő kiadásig a hét év időtartam megfeleződik, a pozitív
változások pedig megduplázódnak. Reméljük mindezt, mi olvasók: a jobb
életminőség és az emberi méltóság hitével.