stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Könyvajánló

DR. HEGEDŰS KATALIN (szerk.)


A palliatív ellátás alapjai. Test és lélek a halál közelében. Szöveggyűjtemény

Budapest, Semmelweis Kiadó, 2009.
2. átdolgozott kiadás, 196 oldal



Kezemben tartva a Dr. Hegedűs Katalin által szerkesztett A palliatív ellátás alapjai című könyvet, ami a Semmelweis Kiadó gondozásában jelent meg, határozott bizonyossággal tudom, hogy a könyv, amelyről recenziót készülök írni, orvosi szakkönyv. Ez az érzés bizonyossággá fokozódik az Előszó tükrében: A szöveggyűjtemény [...] a jelenlegi orvosképzésben hiánypótló szerepet kíván betölteni, ugyanakkor a posztgraduális orvosképzésben és a már gyakorló és a téma iránt érdeklődő orvosok körében is érdeklődésre tarthat számot. (7. p.) Ezt a hipotézist erősíti meg a szerzők nevének hozzárendelése az egyes fejezetekhez (Muszbek, Ruzsa, Simkó, Cseri, Gyukits, Kath Donovan, Hegedűs, Pilling).
Ugyanakkor az alcím: Test és lélek a halál közelében jelzi, hogy a mű akár szélesebb olvasórétegeket is el kíván érni. Majd mintegy megerősítésként ráfelel az alcímre a tartalomjegyzék. Az itt jelzett témák sokakat szólítanak meg, hiszen valamilyen formában mindannyian érintettek, és a médiák által tájékoztatottak is vagyunk a hospice ellátás, a fájdalomcsillapítás, a palliatív gyermekgyógyászat, a haldokló betegek pszichoszociális ellátása, a családi, a szociális, a kulturális háttér, az eutanázia és a gyász területén.
A tudományos céllal íródott orvosi tankönyv azonban - talán akaratlanul/talán akarva - össze tudta egyeztetni a tudományosság ismérveit a nívós ismeretterjesztés kritériumaival. A tudományosság szigorú fegyelme nem merül bele a szakszavak dzsungelébe. Olyan stílusra találtak rá a szerzők, amely nem taszít és kizár, hanem mint az orvos a betegnek, a könyv is segítőkezet nyújt a figyelő és érteni akaró laikusoknak.
Napjainkban, amikor lexikonok és kézikönyvek sora tölti meg a művelt emberek lakásainak könyvespolcait (például a gyógynövényekről és az internet használatáról, az egészséges táplálkozásról és az űrkutatásról), úgy érzem, hogy a palliatív ellátás alapjai ismertetésének elérhető közelségben kell lenni mindenhol, hiszen mindnyájan érintettek vagyunk és leszünk a téma sok vonatkozásában. Ezen recenzió megírásakor erről a civil oldalról kívánom bemutatni a könyvet.
A mű olvasásakor az első megrázó élményem az volt, hogy milyen elementáris erővel hatnak a számok egy adott szövegben. Példaként álljanak itt az Előszó és a Fájdalomcsillapításról szóló fejezet figyelemfelhívó számadatai: A terminális állapotban levő betegek komplex ellátása, valamint a halál, haldoklás, gyász kérdései eddig igen kis súllyal szerepeltek az orvosi curricullumban: számításaink szerint 2000-ben a 7000 órás képzés 0,49%-át, mintegy 34 órát tettek ki. Ugyanakkor köztudott, hogy Magyarországon évi 33 000 beteg hal meg a különböző daganatos betegségek következtében. (7. p.) „A fájdalom az a tünet, amelytől minden rákbeteg fél. [...] A WHO adatai szerint azonban a rákbetegek 25%- a megfelelő fájdalomcsillapítás nélkül hal meg.” (17. p.)
A palliatív ellátás alapjai című kézikönyv - mint már többször említettem - számomra tankönyv. Sokan vagyunk, akik több száz rossz tankönyv buktatókkal terhes labirintusán átvergődtünk, de kincsként könyvtárunkban csak néhány valóban jó tankönyvet őrzünk, és megfogalmazódtak bennünk a jó tankönyvekkel szemben támasztott elvárások. Ezek az elvárások álltak most a könyv olvastán és a recenzió írása kapcsán össze egy egységes egésszé.
- Legyen a mondanivalójuk átütő erejű;
- Stílusuk ne terpeszkedjen szét, ne váljon számunkra fogyaszthatatlan masszává;
- Ne csak ébresszék fel, hanem mindvégig tartsák is ébren az olvasó/a tanuló motiváltságát;
- Legyenek igényesek, de közérthetőek;
- A fejezetek úgy különüljenek el egymástól, hogy ne hulljon szét az egész könyv íve darabok   mozaikjaira;
- Érvényesüljön bennük a ráció és az emóció egysége;
- Irányítsák a figyelmet további szakirodalmi források felé;
- Társítsanak az elmélethez praktikus tanácsokat, hívják fel a figyelmet az útbaigazító lehetőségekre.

E kritériumok mérlegének tükrében A palliatív ellátás alapjai című könyv példaértékű.
Mivel minden könyvnek ezeregy olvasata van, számomra - az irodalmár számára - az egyik fontos üzenet az volt, hogy míg az ún. nyitott pontok az irodalmi alkotások lelkét alkotják, a tudományos művek számára akár tiltott eszközöknek is minősülnek. Itt ugyanis a tények dominanciája nem adhat teret a fantázia szárnyalásának. Sem a fájdalomcsillapító gyógyszerek mennyiségi mutatói, sem a jogszabályok skálája nem röpködhet szabadon. A gyógyító rend alapszabályai nem tűrik meg a fent említett nyitott pontok lebegését. De az esztétikum ettől a hiánytól nem szenved csorbát. Sőt! A gyógyítás humánuma olyan esztétikummal szembesít, amelyik torokszorító drámaisággal ragadja meg, és nem engedi szabadon az olvasót. A líraiságot pedig minden szó sugallja: nem csupán a kifejezetten erős lírai töltésű szavak, mint pl. emberi méltóság, életminőség, dühödt gyógyítani akarás, életvégi döntéshozatal; hanem a semlegesen tárgyias kifejezések is, amelyek egyetlen szóban tragikus emberi sorsokat, heroikus erőfeszítéseket képeznek le. Hömpölygőn áradó epikának itt nincs helye, de egy-egy esettanulmányban, az elfekvő osztály egy-egy képében állandóan ott van. Bezárva, íróra várva, drámaiságtól lüktetve, lírába átlényegülve.
Sok szerző tollából egy olyan egységesen szőtt kötet született, ami egyetlen tömbként hat az olvasóra. A stílusegység dominanciáján azonban mindenhol átdereng írójuk személyes hangja: ott van a kutatásban a táblázatok kifejező erejére való támaszkodásban, ott van a történelmi, szociális, kulturális háttér megidézésének sajátos hangulatú szókincsében; a jog tételmondatainak pontokba gyűjtésében; a témához illő nyelvi eufemizmusokban, a teljességre törekvés szóhalmozásában, a magyar és a nemzetközi párhuzamok összevetésében.
Csak az elismerés hangján lehet szólni a könyvből áradó HIT megélésekor: hit abban és akkor, és ahogy tájékoztat és szemléletet formál; ahogy keresi az ellentmondások feloldását; azzal, hogy nem tér ki a kihívások elől; azzal, hogy erőforrásokat keres, és kerestet, azzal, hogy nem tolja ki utópisztikus távolságba a megoldást, hanem egy közeljövő-képben gondolkodik.
Hét év telt el az első kiadás óta. Ez a hét év sok pozitív változást eredményezett. Például azzal, hogy felfrissült A súlyos állapotú betegek fájdalomcsillapításának és tüneti kezelésének elméleti és gyakorlati kérdései című fejezet, amely már az újabb eredményeket is tartalmazza. Reméljük, hogy a következő kiadásig a hét év időtartam megfeleződik, a pozitív változások pedig megduplázódnak. Reméljük mindezt, mi olvasók: a jobb életminőség és az emberi méltóság hitével.


Kósáné Dr. Oláh Julianna, CSc
a neveléstudomány kandidátusa
Nyíregyházi Főiskola Pedagógusképző Kar
4400 Nyíregyháza, Irinyi János utca 2/c
juliakosa@chello.hu

Magyar Hospice-Palliatív Egyesület © 2008


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret