a borítólapra  Súgó epa Copyright 
Kharón11. évf. (2007.) 1-2. sz.

Tartalom

  • Dr. Hegedűs Katalin :
    Előszó [8.65 kB - HTML]EPA-02002-00027-0010

Nekrológ

Versek

  • Imreh András :
    Hazafelé [5.92 kB - HTML]EPA-02002-00027-0030

Interjú

Tanulmány

  • Kovács Ágota :

    A halálhoz való viszonyunkra hatással van vallásos/spirituális szemléletünk. Kutatásomban a spiritualitásra helyezem a hangsúlyt, hiszen a spiritualitás, mint az élet célja és végső értelme felé mutató kereső viselkedés, a lét transzcendentális dimenziójával való kapcsolat tágabb jelentéskörű fogalom, mint maga a vallásosság. Célom feltárni, hogy milyen összefüggések vannak a spirituális nyitottság, a halálhoz való viszony, a szorongás és a megküzdési stratégiák dimenziói között. Mindezt két szervezet: az Anonim Alkoholisták (AA) tagjai és a hospice önkéntesek körében vizsgáltam. Az AA nonprofit, önsegítő szervezet, míg a hospice egészségügyi szolgáltatás, mégis közös bennük, hogy fontos szemléleti hiányt pótolnak a jelenlegi egészségügyi rendszerben. Eredményeim azt mutatják, hogy a spirituális nyitottság alacsonyabb szorongással, adaptívabb megküzdési stratégiákkal és a halálhoz való elfogadóbb attitűddel jár együtt. A spiritualitás tehát a pszichológiai jóllét egyik tényezője, ezért is lenne fontos a spirituális szemlélet bevonása a mindennapjainkba, illetve az egészségügy tágabb rendszerébe.


    Relationship between spirituality and attitude to death in the human soul

    Our attitude to death is influenced by our religious/spiritual views. My study focuses on spirituality, because spirituality, considered as behaviour intended to seek the goal and ultimate meaning of life and due to the nature of connection with the transcendental dimension of being, is a notion of a wider semantic range than religiosity.

    The aim of the study is to explore the relationships between spiritual openness, attitude to death, anxiety, and coping strategies. The study was conducted among members of the Anonym Alcoholics (AA) and hospice volunteers. Although they belong to different organisations, AA being a non-profit self-help organisation and hospice being an institution providing health care services, the common feature is that they both fill a niche in the present health care system. My findings show that spiritual openness correlates with lower level of anxiety, more adaptive coping strategies, and more accepting attitudes towards death. Thus spirituality is a factor of psychological well-being, therefore it would be important to include the view of spirituality in our everyday life, respectively in the scope of the health care system.

  • Mohilla Eszter :

    Életünk során mindannyiunknak szembe kell néznünk az élet múlandóságával. Bizonyos társadalmakban, kultúrákban ez könnyebb, míg másokban nehezebb. Vajon miért olyan nehéz a huszonegyedik századi európai embernek az élet természetes velejárójaként tekinteni a halálra? És miért tudják egyes távoli kultúrák, mint például az iszlám, magától értetődőnek elfogadni a halál tényét? Tanulmányomban erre a kérdésre keresem a választ, röviden összefoglalva azokat az alaptéziseket, amelyek a muszlim emberek gondolkodásmódját meghatározzák, s próbálok támpontot adni az orvosoknak, ápolóknak és a palliatív ellátás területén dolgozóknak, néhány, a vallásra jellemző, egyedi sajátosság kiemelésével.


    An aspect of the image of death in our multicultural society. How do Moslem believers relate to the notion of death and dying?

    Sooner or later in our lives we all have to face the transitory nature of life. In some societies this is easier, in some others it is more difficult. Why is it difficult for the 21st century European man to view death as a natural concomitant of life? And why can some distant cultures, such as Islam, accept the fact of death as a natural part of life. In this study I am searching for explanations and summarize the basic principles that define the way of thinking of Moslem believers, and I attempt to give a point of reference for doctors, nurses, and those working in the field of palliative care by emphasizing a couple of specific characteristics of religion.

  • Kelemen Henrietta :

    Az esettanulmány egy olyan, többszörös perinatális veszteséget szenvedett anyával készült interjú alapján, akinek a személyisége, környezete, a magzatokhoz való viszonya, haláluk körülményei nagymértékben befolyásolták gyászának lefolyását. A tanulmány egy nehézsorsú, szenvedését hosszan magában tartó asszonnyal ismertet meg, s felveti azt a kérdést, hogy vajon mik lehetnek ma a segítségnyújtás alternatívái?


    Thoughts on perinatal grief with reference to a case study

    The case study is based on an interview with a mother who experienced perinatal loss several times. Her personality, environment, attitude to her unborn children, and the circumstances of their death had a great impact on her grief process. The study presents the hard life of this woman who harboured suffering for a long time, and at the same time it raises the question of alternatives and possibilities of providing help and assistance.

  • Szitás Veronika :

    A tanulmány egy Stockholmban élő gyógytornász esetleírása, melyben egy fiatal lány történetével ismerkedhetünk meg, akinél rejtélyes eredetű testi tünetek jelentkeztek elfojtott gyásza hatására. A cikk írója így foglalja össze az esetet: „A lány, elmondta hogy az utóbbi időben sokszor elgyengültek a lábai amikor felállt, később több testrészében is érezte a gyengeséget és fájdalmat. Szinte görcsösen magyarázta nekem, hogy mindene, mindig, mindenütt fáj! Ő maga nem talált magyarázatot a dologra. Amit a testi panaszainál elmondott, az totális káosz volt. Körülbelül a harmadik kezelésnél láttam rajta, hogy valamitől fél. Mikor erre rákérdeztem, elmondta, attól fél, hogy úgy jár mint a papája, akinek egy nehezen felfedezhető rákbetegsége volt. Mire kiderült, már nem lehetett operálni, meghalt. Catharina ezek után elhatározta: NEM FOG GYÁSZOLNI! Jobb így a papának! A félelmet a betegségtől, a gyászt, a hiányt intellektualizálással, a dolog »megértésével« nem lehetett enyhíteni! Néhány alkalommal eljött hozzám kezelésre, aztán »megszökött«."


    Grief in the body, body in grief. Catharina's choice

    The paper of the physiotherapist living in Stockholm presents the case study of a young girl who had enigmatic somatic symptoms presumably due to suppressed grief. The author summarizes it in the following way: „The girl told me that many a times her legs failed her when she wanted to stand up, and she started to feel this weakness and pain in other parts of her body. She explained to me in an overanxious manner, that each inch of her body aches. She did not seem to have an explanation for it. What she told me about her somatic complaints was completely chaotic. At about the third treatment I noticed that she was afraid of something. When I shared my observation she confessed that she was afraid of ending up like her father. He had cancer that was difficult to detect, and by the time it was diagnosed operation was out of the question, and he died. Catharina decided NOT TO MOURN! It is better for her father this way! However, her 'understanding' and intellectualizing could not alleviate her fear of disease, her grief, and the void left behind by her father. She undergone several treatments, then she 'fled'."

Adattár

  • Kicsi Sándor András :
    Különböző zombikról95 [104.93 kB - PDF]EPA-02002-00027-0100

    A szerző a zombi kifejezést járja körül nyelvészeti szempontból. Vizsgálja annak eredetét, etimológiáját, jelentéstani árnyalatait, s kitér a vudu vallásban betöltött szerepére.

Források

  • Horstius Gregorius ,
    Magyar László András :

    A fordító bevezetője

    1604. december 26-án, az alsó-ausztriai Blindmarck városkában, este kilenc óra tájban, a közeli ház emeleti ablakából ismeretlen tettes pisztollyal lelőtt egy 25 éves nemes ifjút. A golyó az ifjú bal mellén hatolt be, majd hátul, jobb oldalt, rekeszizma magasságában távozott. A szerencsétlen fiatalember azonnal szörnyethalt, holttestéből pedig még hosszú percekig bőven buzgott a vér. Másnap, azaz december 27-én hajnalban az elhunytat annak rendje s módja szerint megmosdatták és felöltöztették, majd két nap múlva ravatalra helyezték, ahol senki nem mozdította - erről a város által kirendelt fegyveres őrség kezeskedett. A hulla sebéből mégis hamarosan újra csordogálni kezdett a vér, s e jelenség naponta megismétlődött, egészen január nyolcadikáig, mikor is a vérzés hirtelen elállt. Február 13-án délben azonban újra megindult a vérömlés, mégpedig oly bőségesen, mintha a gyilkosság csak pár perccel korábban következett volna be. Ráadásul az ifjú külleme továbbra sem vallott halottéra: arcszíne egészen a temetésig eleven maradt, erei vértől duzzadtak, teste a rothadásnak sem mutatta semmi jelét, sem foltok nem mutatkoztak rajta, sem hullaszag nem lengte körül. A szokott hullamerevség sem állt be, az ifjú ujjait, ízületeit akadálytalanul lehetett hajlítgatni: mindezt számos hozzáértő és tudós orvos szakvéleménye is bizonyította.

    Ez a különös eset indította arra az ifjú és nagy tudású Gregor Horst doktort, hogy megírja a holttestek épségéről és vérzéséről szóló tanulmányát, amelyből alábbi - a tetemrehívás ősi szokásával kapcsolatos, eredetileg latinul írott - szövegrészletünket vettük. A tetemrehívás babonája szerint az áldozat holtteste gyilkosa jelenlétében vérezni kezd. A magyar olvasó nyilván jól ismeri Arany János Bárczi Benőről és Kund Abigélről szóló balladáját - sokan éppen e mű hatására meg is vannak győződve arról, hogy a tetemrehívás szokása csak Magyarországon ismert, és hogy a középiskolai irodalomtanárokon kívül mást nem érdekelt sosem.1 E tévhitet szerettük volna eloszlatni az alábbi közleménnyel, amely talán nem csak a thanatológia, hanem az orvostudomány, a néprajz és a vallástörténet kutatóinak érdeklődését is felkelti majd.

    Mindenek előtt azonban néhány szót a szerzőről is szólnunk kell: Gregor Horst vagy latinos nevén Gregorius Horstius (1578-1636) Torgauban született, Wittenbergben, Helmstädtban majd Bázelben tanulta a medicinát, utóbbi helyt 1606-ban orvosdoktori címet is szerzett. Még ugyanettől az évtől Wittenbergben kezdte meg oktatói tevékenységét, ám már fél év múlva praxisba kezdett, majd 1608-tól Giessenbe költözött, ahol több mint tíz éven át az egyetem tanáraként és a hesseni őrgróf háziorvosaként működött. 1622-től Ulm városa nevezte ki városi fizikusává, azaz főorvosává - ebben a városban is hunyt el 14 évvel később. Horst igen termékeny szerzőnek bizonyult, több száz latin nyelvű orvosi tanulmánya közül talán a lélek és test kapcsolatáról, és az ember élettanáról szóló aratta a legnagyobb sikert, az orvostörténészek azonban kétség kívül a himlőről, kanyaróról, és egyéb gyermekbetegségekről német nyelven, Giessenben 1624-ben kiadott - a gyermekgyógyászatban úttörőnek bizonyuló - munkáját tartják a legtöbbre. Az itt olvasható részletben Horst a tetemrehívással kapcsolatos fontosabb korábbi orvosi szövegeket és nézeteket ismerteti, tömören és - reméljük - sokak számára érdekesen.

    A fordítás a következő kiadás alapján készült: HORSTIUS, GREGORIUS: Scepsis physica medica de casu quodam admirando et singulari. Witebergae, Meisner, 1606. 36-47.

Könyvajánló

  • Summary [15.14 kB - HTML]EPA-02002-00027-0150