stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Recenzió

CZÖVEK JUDIT


Ha mi meghalunk... Zoborvidéki virrasztóénekek

Pozsony, Kalligram, 2002.
205 oldal, 1900 Ft


Czövek Judit 1985-től nyolc alkalommal végzett terepmunkát a MTA Néprajzi Kutatóintézet munkatársaként a mai Szlovákia területén található Zoborvidék falvaiban. A jeles napok folklorisztikus hagyományait összegyűjtő munkálatainak eredményeképp született meg ez a kötet, amelyben a mintegy 600 összegyűjtött dallam közül a virrasztóénekek csoportját mutatja be, s közöl 79 kottázott dallamot a kapcsolódó szövegvariánsokkal együtt.
A szövegvariánsok összehasonlító vizsgálatát, azok énekeskönyvi hagyományozódásának ívét a tételekhez írt jegyzetpontokban végzi el illetve mutatja be a szerző, a gyűjtött anyaghoz kapcsolódó ismereteket, az énekek népéletben betöltött szerepét pedig alapos bevezető szövegben tárgyalja illetve értelmezi. Bevezetőjében Czövek Judit kitér a mára már egyre inkább elszlovákosodó, hagyományait elvesztő magyar falvak történeti jelentőségére, s bemutatja, hogyan vált a 20. század elejére a történeti földrajz szempontjából szeparálódott vidék magyar nyelvszigetté, mely az etnográfiai kutatások szemszögéből nagy jelentőséggel bírt. A kutatástörténeti áttekintés után a ma már etnikus identitástudatát elvesztő, a magyarságát már csak az idősebb generáció által őrző közösségek azon tagjait mutatja be, akik a vallásos és a profán világ határán autentikusan próbálják őrizni hagyományaikat. Ezek az ún. „szentemberek” irányítják azokat a közösségi alkalmakat is, amelyek még alkalmasak a „kollektív reprezentáció” gyakorlására (vallásos élet, temetési szertartás).
A hagyomány őrzésének letéteményesei fontos szerepet játszanak az amúgy is elég tradicionális temetési szertartásoknál, s peremtáji helyzetükkel összefüggésben tudásanyagukban és énekkincsükben sok archaikus elemet őriznek meg. A halottas szokások szimbólumrendszerét átmentő virrasztás szertartása, noha már sokszor megrövidül, s hanyatlóban van, de még él, s az előénekesek még őrzik (és továbbadják) a teljes virrasztás rítusának ismeretét. Az énekanyag és a köztes imák sorrendjét a hagyomány határozza meg. Szövegüket könyvek és nemzedékeken átörökített írásos gyűjtemények viszonylag követhető szövegvariánsokat létrehozó formái őrzik, amelyek a ponyvák, a kántorkönyvek hatását tükrözik. A szövegváltozatok legfőbb előképe Illyés István: Soltári énekek... (Nagyszombat, 1693.) című munkájának 1894-es kiadása. A pátosz és az archaizáló stílus iránti igény a virrasztás szokásában, a virrasztóénekekben olyan több évszázados hagyomány letéteményese, mely a változó, s lassan gyökereit vesztő nemzeti közösségek még élő rítusaiban sajátosan archaikus elemeket képes megőrizni.
A kötetet bő irodalomjegyzék zárja.

Horányi Ildikó
művészettörténész
Semmelweis Orvostörténeti Múzeum
1013 Budapest Apród u. 1-3.
ildikohoranyi#KUKAC#semmelweis.museum.hu

stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret