A hospice ma Magyarországon talán már nemcsak egy szűk szakembergárda számára érdekes, hiszen az utolsó másfél évben hihetetlen növekedésnek indult az ellátás ismertsége, mind a rászorulók, mind az egészségügyi szakemberek körében. Ez a kötet - műfajánál fogva - mégis elsősorban a szakembereknek szól.

A tanulmányok gyakorlatilag a hospice ellátással kapcsolatos minden szakterületet és kérdést érintenek, sokukat meglehetős alapossággal. Már a kötet elején található tartalomjegyzékben felsorolt szerzők és címek is rendkívül ígéretes olvasmányokat sejtetnek. A címek alapján azt látjuk, hogy a tanulmányok nagy része kifejezetten a hospice-ban jelentkező szociális kérdésekkel foglalkozik. Ez nem meglepő, hiszen a szerkesztő Cseri Péter maga is szociális munkás. A könyvet elolvasva azonban megállapíthatjuk, hogy mindez mégsem jelenti azt, hogy a könyv csak a szociális terület szakemberei számára lehet hasznos. Igaz ez egyrészt azért, mert e szaklap oldalain felesleges hangsúlyozni, hogy a hospice ereje a különböző területről érkező szakemberek közös munkáján, az általuk képviselt szemlélet és tudásukkal hozott lehetőségek együttes alkalmazásán alapul. Annak ismeretében pedig, hogy angolszász területen szinte teljességgel a szociális munkás végzi a pszichés támogatást is, a tanulmányok címei alapján vártnál jóval magasabb arányban jelenik meg a könyvben a pszichológia is. Vagy ha elolvassuk az írásokat, akkor átfogó képet kapunk a hospice-t illető kérdésekről, így nem túlzás azt állítani, hogy a tanulmányok révén minden szakterület képviselteti magát.

A kötet szemlélteti a halállal kapcsolatos attitűd irodalmát, leíró tanulmányoktól kezdve a friss hazai kutatás eredményének közléséig. Olvashatunk a hospice mozgalom múltjáról, jelenéről és jövőjéről egyaránt, a terminális állapotú betegek ellátásában kulcsfontosságú életminőség-koncepcióról, az otthonápolásról. Részletes tanulmány foglalkozik a család helyzetével és szerepével a súlyos állapotú beteg mellett. Az összeállítás több írása érinti a gyászt, elméleti és gyakorlati szinten is, hisz ezek az ismeretek a területen dolgozó szakemberek és laikusok számára kardinálisak, megkerülhetetlenül fontosak. A szociális munka központi szerepet kap a kötetben, de ezek a tanulmányok, részint esetismertetéseik révén gyakorlatilag a hospice ellátás egészét érintik. Találkozunk a hospice team felépítésével és működésével, a segítő foglalkozásúak munkájában jelentkező stresszel, halállal kapcsolatos attitűdjükkel. Külön írás szól a lelkészi munkáról.

Ugyan a közölt anyagok között vannak egészen régiek is, a tanulmányok összessége mégis jelez valamit arról, milyen helyzetben van napjainkban a nemzetközi hospice mozgalom. Számomra külön öröm, hogy nem csupán a betegellátás aspektusairól esik szó a kötetben, hanem a hospice menedzsmentjével kapcsolatos, a civil szféra erősödésével Magyarországon is egyre nagyobb súlyt kapó kérdésekről is, valamint a minőségbiztosításról, amely a vele kapcsolatban megfogalmazódó igény alapján szorosan összefügg a hospice jövőjével. Ez pedig a nemzetközi szerzőgárda és a hazai vezető szakemberek véleménye szerint is a hospice szellemű ellátás finanszírozási kérdéseinek változásában, a palliatív ellátás központi egészségügybe történő integrálásában ragadható meg.

Kiemelve a huszonötből, hadd említsek meg néhány témát. Carole R. Smith Gyász című tanulmányának érzésem szerint külön érdeme, hogy a területen dolgozók kezébe kifejezetten jó, a gyakorlatba könnyedén átültethető eszközöket ad. A hospice-ban nem képzett gyászterapeutaként vagy gyásztanácsadóként dolgozók sem kerülhetik el a gyászolókkal való kapcsolatot, így a gyászmunka segítésével kapcsolatos ismereteket sem nélkülözhetik. Különösen érzékletesen mutatja be a szociális munkás összetett feladatát Gyukits György és Keresztes Cecília kitűnő esetismertetése. Az eset jól szemlélteti, hogy melyek azok a területek, amelyeknek megoldásában egy jól képzett szociális segítő igazi eredményeket tud elérni, s azok hogyan befolyásolják a beteg és környezete állapotát, helyzetét. Ina Cummings jóvoltából olvashatunk a kötetben az interdiszciplináris team felépítéséről és hatékony működéséről, annak biztosítékaival. Igazi élmény ez a cikk, és be kell látnunk, hogy a téma különösen fontos, éppen az egyre növekvő igények miatt, hiszen a hospice ellátást biztosító hazai rendszerekre az egészségügyi ellátás helyzetét ismerve nagy felelősség hárul, nagyobb, mint az angolszász országokban. A hazai hospice mozgalom tizenegy éve sok olyan változást hozott, amely nem csak mennyiségi, de minőségi fejlődést is kíván. Szükséges, hogy a területen dolgozók felismerjék a csapatmunka jelentőségét, hogy tisztában legyenek a multidiszciplináris teamben rejlő lehetőségekkel, de a gyengeségekkel, veszélyekkel is. Különösen fontos ez akkor, ha tudjuk, hogy kevés hazánkban az olyan szervezet, amely a valódi, klasszikus értelemben vett hospice ellátást valósítja meg, hiszen sok helyütt csak egy-egy hospice tanfolyamot végzett szakember képviseli a szemléletet. A betegek, a családok és az ellátást végzők közös érdeke, hogy az ellátó teamekben jelen legyen minden szakember, s a csoportok igazi team-munkát tudjanak végezni.

Nyilvánvaló, hogy a szerző-szerkesztő válogatása szubjektív, ami semmiképpen nem kritika, a kötet szervező elvét értelmezi csupán. A tanulmányok sorrendje ugyan sugall egy kis következetlenséget, a szerkesztésnek azonban ez nem lényegi hibája. A gyászról szóló tanulmányok például kerülhettek volna egy blokkba. A betegellátást és a team munkáját általánosságban érintő írásokat is érdemes lett volna különválasztva bemutatni. Általánosságban elmondható, hogy Cseri Péter jól válogatta össze mind a betegellátásról, mind a menedzsmentről, team-munkáról, továbblépési lehetőségekről szóló tanulmányokat. Személy szerint kevésbé találtam érdekesnek a szociális munkások képzéséről szóló anyagot, részben az angliai és hazai különbségek miatt. A többinél nehezebb, bár a szakember számára biztosan fontos Carole R. Smith „A halállal és a gyásszal kapcsolatos tudás: egy értelmezés” című elsőként hozott írása, holott a második írását a kötet egyik leghasznosabb tanulmányának tartom. A válogatás ezeket az észrevételeket leszámítva azonban kiváló, a hazai hospice-ban dolgozók számára is valóban érdekes, informatív írásokat gyűjt egybe. A kötet, műfajából eredendően olvasható, és az írások többsége könnyen befogadható azok számára is, akik csak bizonyos kérdések iránt fogékonyak. A fordítások világosak, helyenként merül csak fel az a kérdés az olvasóban - talán épp e két utóbb említett tanulmány esetében -, hogy vajon az eredeti tanulmány vagy a fordítás stílusa követhető-e kissé nehezen. Érdeme a kötetnek az írások végén közölt eredeti irodalomjegyzék is, amely helyenként kifejezetten alapos. Ez sokak számára jelenthet hasznos segítséget.

Aki a haldokló betegek ellátásának valamelyik aspektusára fogékony, valamilyen formában biztosan használni tudja a könyvet. Talán csak összegzi az eddigi ismereteit, de sokkal valószínűbb, hogy kiegészíti azokat, új kérdéseket, új igényeket fogalmaz meg.

A fentiek alapján elmondható, hogy a könyv alkalmas arra, hogy a Magyar Hospice-Palliatív Egyesület gondozásában megjelentetett szakmai irányelveket kiegészítve megkönnyítse az újonnan megalakulásukat tervező, elkötelezett csapatok munkáját, de akár azokét is, akik fejlődni szeretnének. Reméljük, sokan vannak ilyenek. A kötet az Egyesületnél is megvásárolható.