a borítólapra  Súgó epa Copyright 
Kharón2. évf. 3. sz. (1998. ősz)

Tartalom

Interjú

Tanulmány

  • Dr. Hegedűs Katalin :
    A nemzetközi hospice mozgalom13 [186.81 kB - PDF]EPA-02002-00004-0020

    A haldokló betegek komplex (szomatikus, pszichés, spirituális és szociális) ápolásával foglalkozó hospice-mozgalom az utóbbi évtizedekben terjedt el a világban, bár a története csaknem két évezredes. A tanulmány először a nemzetközi hospice mozgalom történetét és általános alapelveit ismerteti (WHO ajánlás, A haldokló beteg chartája, Barcelonai Deklaráció), majd a főbb adatokat és fejlődési tendenciákat tekinti át - különös tekintettel az európai hospice-helyzetre, de kitérve a nemzeti sajátosságokra is.

  • Balázs Lajos :

    A tanulmány önálló fejezete egy teljesebb vizsgálódásnak, mely a paraszti társadalom halál-előtti kultúrkörét tárja fel egy hagyományőrző, katolikus vallású, székelymagyar közösségben. Arról a néplélektani folyamatról van szó, amely a halálra való, többnyire rejtett ráhangolódással kezdődik és azzal az állapottal ér véget, amikor a végórában a testcentrikus törődés lélekcentrikussá válik. Ebben az esetben a kettő közötti átmeneti állapot megrendítő megnyilvánulásait elemzi a szerző: a halál előtti paraszti lelkiismeret visszatekintő, a leélt életével szembesülő és Isten ítélő széke elé készülő ember vívódását, amelynek végkifejlete a gyónás: az Istennel való kibékülés záloga.

    A gyónás, noha látszatra egyéni ügy, megtörténése vagy elmaradása családi, illetve közösségi eseménnyé terebélyesedik, mivel többen is számon tartják. Ennél fogva mindaz, ami körülötte történik, az egyéni és közösségi lélek gazdagságának, bonyolultságának, de egyben a domokosi paraszttársadalom világszemléletének is tükre.

    Az elmúlás ebből az időszakból származó megrázó néprajzi példái arról szólnak, hogy mi megy végbe a paraszti elmében és lélekben, szűkebb és tágabb környezetében addig a pillanatig, amíg a pap a haldokló házához érkezik és közvetíti a haldokló megbékülési szándékát az Isten felé.

  • Pilling János :

    A klinikai halálból visszatért emberek szemlélete, gondolkodásmódja jelentősen megváltozik a halál közelségének megtapasztalása után.

    A változások két csoportba oszthatók: az elsőbe az énkép, a többi ember megítélése és az élet értékeinek szemlélete tartozik. Ezek módosulása (kisebb-nagyobb mértékben) mindazokra jellemző, akik tudatában vannak, hogy ők klinikai halottak voltak - függetlenül attól, hogy ennek kapcsán volt-e halálközeli élményük. A változások másik csoportját a halálról, a túlvilágról, az Istenről és a vallásról alkotott vélemények módosulása képezi. Ezek a változások elsősorban azokra jellemzők, akik a klinikai halál során halálközeli élményt is átéltek.

    A tanulmány - szakirodalmi leírások és saját vizsgálatok eredményei alapján - bemutatja és beszámolókkal illusztrálja a különböző változások jellegzetességeit. A szerző felhívja a figyelmet az utóhatások kevésbé vizsgált területeire - különös tekintettel a negatív hatásokra -, és ismerteti a pozitív utóhatások néhány pszichoterápiás felhasználási lehetőségét.

  • Szenti Tibor :

    A woodoo-halált évszázadok óta ismeri a civilizált világ, és a törzsi társadalmak misztikájaként tartotta számon. Kutatóink rámutattak arra, hogy ez a jelenség megrontás, mások halálát, egészségének károsítását okozva az európai jellegű kultúrákban is ismert. A középkori boszorkányperek, de a népballadák is gyakran szolgáltattak rá példákat.

    A woodoo-halál kiváltásának sok oka lehet, ennek megfelelően a jelenség rendkívül árnyalt. Klasszikus formája az, ha egy varázsló vagy rontó személy ráolvasással, rontó gondolatokkal vagy tárgyakkal hat áldozatára. Ebben az esetben föltétlenül kell hozzá egy erős akaratú személy, aki hatni tud a vele érintkező emberekre. Ilyenek voltak a sámánok, varázslók, vajákosok, boszorkányok stb. Ők - épp erős akaratuk átvitelével - még időben meg tudták akadályozni önmaguk, vagy mások rontását, megmentve ezzel a halódó személyt.

    Woodoo-halált kiválthat közösség is, amikor kitaszítja egyik tagját. A megvetés, a vele való nem törődés, a megbélyegzés olyan lelki hatást gyakorol az áldozatra, hogy nyomorultul belepusztul.

    A woodoo-halál egyik változatánál hinni kell abban, hogy az áldozatot ért rontásnak ereje van, és hatása által a megrontott elpusztul. A woodoo-halál másik változatánál önszuggesztióra is szükség van. Ilyen esetekben az áldozat lemond az életéről, feladja azt, és az őt körülvevő közömbös csoport, a társadalom szeme előtt, sorsára hagyva pusztul el. Ezt a jelenséget érzékelték önmagukon, és írták le a fogolytáborok lakói is, akik társaik példáján okulva, magukat megerősítve élték túl az embertelen körülményeket.

    Az ember kultúrtársadalmában ma is mindennapos a woodoo-halál, amely kórházakban, szociális otthonokban, öregek otthonaiban a leggyakoribb. A jelenséget orvosilag is jól nyomon követhetjük a fekvőbeteg intézményekben vezetett dokumentációkból. Bár a boncolási jegyzőkönyvek a halál közvetlen okaként megannyi fizikai elváltozást mutatnak ki, valamennyi, e vitathatatlan kórokot a lelki ártalom indítja el.