←Vissza

Print
Mitrovits Miklós: Az árral szemben - Körkép a lengyel intellektuális baloldali folyóiratokról
Vannak-e Kuronnak, Modzelewskinek, Kotakowskinak, Baumannak vagy Brusnak utódai a kapitalista viszonyok között? Vagy minden alternatív hagyományt szétzúzott a globális piacgazdaság és a vele járó posztmodern gondolkodás?

Ha manapság szóba kerül Lengyelország, akkor nagyon kevés ember­nek jut eszébe az, hogy „baloldal". Mi tagadás, a XXI. század elején, a rendszerváltás után húsz évvel, nem a baloldal határozza meg a lengyel politikát és nem a baloldali gondolatok az irányadóak a közbeszédben sem. Természetesen ez nem csak Lengyelországra igaz régiónkban. Pedig a lengyel társadalomban mély gyökerei voltak (vannak?) a kü­lönböző szocialista elképzeléseknek, baloldali alternatíváknak. A nyolc­vanas években az önigazgatás elvére épülő Szolidaritás-mozgalom felemelkedése reményt adhatott arra nézve, hogy van alternatívája a „létező szocializmusnak", illetve a konzervatív vagy liberális ideológiákon alapuló kapitalizmusnak. A neoliberális rendszerváltás azonban lerom­bolt minden ilyen illúziót egy időre, s ennek következménye, hogy szinte teljesen marginalizálódott minden olyan gondolat, amely nem a létrejövő új rendszer apológiáját tűzte zászlajára. Lengyelország tehát nem egyedi ebben a tekintetben. Mindezek mellett joggal merülhet fel a kérdés, hogy vannak-e örökösei az új rendszerben a korábban oly erős intellektuális baloldalnak Lengyelországban? Vannak-e Kurońnak, Modzelewskinek, Kołakowskinak, Baumannak vagy Brusnak utódai a kapitalista viszonyok között? Vagy minden alternatív hagyományt szétzúzott a globális piac­gazdaság és a vele járó posztmodern gondolkodás?

A kilencvenes évtized a dezintegráció évtizede volt. Megszűnt az államszocialista rendszer és vele együtt - közös ellenség híján - dara­bokra esett szét a Szolidaritás is. Mindkét iránynak számos „örököse" létezik a mai napig. A mai lengyel baloldal is - nem a pártokra gondolok - besorolható ennek megfelelően. Ha a megjelenő folyóiratokra tekintünk, akkor egyrészt léteznek a régi rendszer vezetéséhez közelállók orgá­numai, ilyen a Dzi¶ [Ma] című folyóirat, mely Mieczysław F. Rakowski1 főszerkesztésével meghatározó szerepet tölt be a baloldali értelmiség körében, illetve a bulvár baloldal népszerű lapjának számító NIE [NEM] hetilap.

A Dzi¶ az államszocialista rendszerhez valamilyen módon kötődő értelmiség lapja. Nem annyira elméleti, mint inkább politikai jellegű havilap. Élesen kritizálja a jobboldali kormányokat, olykor fellép a régi rendszer védelmében is. Noha az egyetlen jelentős fórum, ahol az 1981-es hadiállapotot bevezető Wojciech Jaruzelski és társai elleni bün­tetőper ellen komoly, színvonalas írásokban tiltakoztak, a lap egyelőre nem tud kiszakadni a régi beidegződések hálójából. Így érthető, hogy a társadalom jelentős részére csekély hatással bír a Dzi¶. A lap pozitív oldalaként értékelhető, hogy elemzéseket közölnek a közvéleményt is aktívan foglalkoztató aktuális témákkal kapcsolatban; a gazdasági válságot, a neoliberalizmus kompromittálódását vagy a világpolitika fő kérdéseit illetően.

Ugyanakkor a Jaruzelski-rendszer népszerűtlen szóvivője, Jerzy Urban2 által szerkesztett NIE antiklerikális, bulvárstílusú és sokszor pri­mitív hangvételére is van bizonyos fogadókészség, de e lapot nehezen lehetne a baloldali értelmiség szócsövének tekinteni.

A Szolidaritás baloldali örökségét viszi tovább a Lew± Nog± [Bal Láb­bal] és a Bez Dogmatu [Dogma nélkül], illetve a radikálisabb Rewolucja [Forradalom]. A Bez dogmatunak nincs köze a Nobel-díjas lengyel író, Henryk Sienkiewicz hasonló című társadalmi regényéhez; mindenesetre felfedezhető némi rokonság a XIX-XX. század fordulóján élő lengyel realista-pozitivista hagyományokkal. A folyóirat létrehozása egy konkrét politikai eseményhez kötődik. 1993-ban az új abortusztörvény elfogadása körül kialakult társadalmi vita arra sarkallt néhány baloldali gondolkodót, hogy világossá tegye az egyházzal szemben képviselt álláspontját. Az újságot abból a megfontolásból indították útjára, hogy szükséges egy olyan társadalmi, politikai és kulturális folyóirat, amely a problémákat komolyan veszi és öncenzúra nélkül képes velük foglalkozni. Olyan tár­sadalmi témákat feszegetnek, melyeket a legtöbb sajtótermék meg sem említ. A szerkesztők feltett szándéka a lengyel demokrácia alapjainak megvédése, nevezetesen az egyéni szabadság védelme és az állam vi­lági jellegének megőrzése.3 Kapcsolatban állnak minden olyan társadalmi mozgalommal, amely a jog ideologizálása, a közélet klerikalizálása, vala­mint a vallási indoktrinációknak az iskolai és tudományos programokba való bevezetése ellen lép fel. A negyedévente 2000 példányban megje­lenő lap vállalja, hogy szembe megy a trendekkel, a divatos és kritikátlan nézőpontokkal. Nem respektálja az erkölcsi és politikai tekintélyeket, a tabutémákat, valamint az egyedüli igazságnak elfogadott téziseket.

A Bez Dogmatu-hoz hasonló szellemiségű a Lew± Nog± című fél­évente megjelenő periodika. Az ugyanannál a kiadónál megjelenő lapot Przemysław Wielgosz és Stefan Zgliczyński szerkeszti. A szerkesz­tőbizottságban azonban Magyarországon is jól ismert szerzőgárda tevékenykedik, többek között Samir Amin és Giovanni Arrighi, de aktív szerepet vállal az egykori Szolidaritás szakszervezet balszárnyának aktivistája, a munkás-önigazgatás bevezetését szorgalmazó Zbigniew Marcin Kowalewski is. Kowalewski személyében e lapokhoz kapcsolódik a radikális Rewolucja is. A nyílván anyagi okokból ritkán megjelenő lap a lengyel trockista hagyomány életben tartója. Kowalewski maga is a IV. Internacionálé tagja. Az 1981. december 13-án Lengyelországban beve­zetett hadiállapot idején éppen Franciaországban tartózkodó Kowalewski kiutasítása ellen komoly akciókat szervezett a francia radikális baloldal. Később, a rendszerváltás idején élesen tiltakozott a Szolidaritás jobbol­dali eltolódása ellen.

A Lew± Nog± 500 oldalas, tematikus számai egy-egy aktuális társa­dalmi kérdésre helyezik a hangsúlyt. Ilyen volt a Nők, szex és forrada­lom, amelyben Rosa Luxemburgtól kezdve Alekszandra Kollontajon át Theodor W. Adorno tanulmányait közölték; vagy az Európa közpon­túság témája, amelyben szintén olyan ismert szerzők, mint Immanuel Wallerstein, Giovanni Arrighi vagy Martin Bernal „szólaltak" meg. De az Eszmélethez hasonlóan ők is készítettek már Marx aktualitásáról külön­számot Max Horkheimer vagy Noam Chomksy részvételével. A Lew± Nog± mindenképpen a baloldali értelmiség egyik legszínvonalasabb és legfigyelemreméltóbb lapja. Sajnos mind a Lew± Nog±, mind a Rewolucja anyagi problémákkal küzd, mely az utóbbi időben a lapok megjelenésére is hatással vannak.

Új színt hozott a lengyel baloldalon a Krytyka Polityczna [Politikai Kriti­ka]. A lap 2002-ben jelent meg először azzal a céllal, hogy elsősorban a tudomány, a kultúra és a politika mezején fejtsék ki álláspontjukat. Véle­ményük szerint lehet a társadalomra bizonyos hatást gyakorolni. Alapvető céljuk, hogy a baloldali gondolkodást a közéletben megerősítsék. Teszik ezt abból a meggyőződésből, hogy egy leendő baloldali politika számára elengedhetetlen, hogy előbb kialakuljon a társadalomban az erre való fogadókészség. A lengyel közéletben, az egyetemek vitaklubjaiban az elmúlt évtizedben szinte kizárólag a liberális-konzervatív szemléletmód jelent meg. Így nem csoda, ha ma Lengyelországban szinte nem létezik számottevő baloldali média sem. Sőt, a baloldalról folytatott viták is több­nyire jobboldali vagy liberális napi-, ill. hetilapokban zajlanak. A Krytyka Polityczna bázisát a Varsói Egyetemen végzett fiatal filozófusok, szoci­ológusok, nyelvészek és művészek alkotják. Fiatalos lendületük rövid időn belül viszonylag nagy népszerűséget hozott a lapnak és a körülötte létrejött klubnak. Sőt, országszerte, a nagyobb városokban is létrejöttek első klubjaik. Ezzel lehetővé vált, hogy ne csak a megjelenő folyóirat és a hozzá kapcsolódó kiadó által megjelentetett művek útján jussanak el az érdeklődőkhöz, hanem szinte állandó jelleggel a KP vitaestjein is.

A Krytyka ma már a lengyel baloldal egyik jelentős bázisa. Még akkor is, ha fiatalságuk és egyesek szerint nem eléggé kiforrott ideológiájuk miatt őket is számos kritika éri, főleg baloldalról. Grzegorz Konat, egy baloldali hetilap, a Przegl±d [Szemle] hasábjain többek között azért kritizálta a Krytykát, mert szerinte nem fektetnek megfelelő hangsúly a gazdasági kérdésekre, persze ironikusan meg is jegyzi, hogy ez nem is csoda, hiszen nincsenek közgazdászok a soraikban, egy művésztől pedig nem várható el, hogy állást foglaljon a nagy gazdasági kérdésekben. Konat emellett kiemeli azt is, hogy a Krytyka egy fiatalokból álló zárt varsói értelmiségi kör, amelynek nincs kapcsolata a valósággal. A saját nyelvükön, maguknak beszélnek. Problémásnak tartja a Krytyka múlttal kapcsolatos viszonyát is. Szerinte nem elfogadható, hogy a fiatalok a szocialista korszak eredményeit negligálják és abból csupán a demok­ratikus ellenzék hagyományát vállalják fel. Végül pedig problémásnak tartja a baloldali szerző a Krytyka vezetőjének imázs építését is; Stawomir Sierakowski, Konat számára egy lengyel Che Guevera képét idézi fel. Azt is rosszallja, hogy Sierakowski és néhány társa állandó vendége a jobboldali és a liberális napilapoknak.

A Krytyka munkatársai valóban gyakran írnak a jobboldali konzervatív Dziennik és a Rzeczpospolita, valamint a liberálisabb Gazeta Wyborcza hasábjain, ám kizárólag a saját értékrendjüknek megfelelően. Sierakowski több vitát folytatott jobboldali szerzőkkel is a közelmúltban a lengyel bal­oldal jövőjéről. Hogy miért engedik be ezek a lapok a balosokat, és hogy van-e haszna ezen vitáknak, nem e tanulmány feladata megválaszolni. A Przegl±d „vádjaira" Michał Sutowski válaszolt. Véleménye szerint ma már minden gazdasági kérdés, tehát ha a nők vagy a homoszexuálisok diszkriminációjával foglalkozik egy cikkük, akkor közvetve ez is gazdasági kérdést boncolgat, hiszen minden ilyen megkülönböztetés is attól függ, hogy a diszkriminált egyén hol foglal helyet a társadalomban. Másrészt pedig valóban nincsenek teljesen negligálva a konkrét gazdasági prob­lémák sem a lapban, ám kétségtelen, hogy kisebb a szerepük, mint az elméleti, politikai vagy az irodalmi jellegű irományoknak.

Fontos kérdés azonban, hogy milyen elméleti és politikai hagyomá­nyokra támaszkodik a Krytyka. Valóban nem az államszocialista rend­szerben keresik gyökereiket, sokkal inkább a Munkásvédő Bizottság (KOR) tevékenységében. Kinga Dunin személyében egy egykori KOR-tag is aktív szerepet vállal a Krytykában, de a 2004-ben elhunyt Kuroń vagy a még mindig aktív Modzelewski cikkeit is megtalálhatjuk náluk. Elméleti tekintetben pedig az első világháború előtti Lengyel Szocialista Párt (PPS) hagyományait elevenítették fel. Nyíltan felvállalják Stanisław Brzozowski lengyel gondolkodó örökségét. Brzozowski Magyarországon kevésbé ismert személyiség, aki a XIX. század végi Ifjú Lengyelország [Młoda Polska] mozgalmából nőtt ki. Az ő nevéhez fűződik a marxizmus „meghonosítása" a lengyel gondolkodásban. Számos művet hagyott az utókorra, amely kétségkívül a baloldal egyik megkerülhetetlen és vállal­ható öröksége. Az elmúlt két évben újra kiadták Brzozowski két jelentős művét, a Płominie [Lángok] és a Mocarz [Uralkodó] című intellektuális „regényeket".

A Krytyka a lengyel szocialista hagyományok propagálása mellett, többek között nagy szerepet tölt be a poszt-marxista Slavoj ®iľek munkásságának lengyelországi terjesztésében is. ®iľek ma az egyik legolvasottabb baloldali gondolkodó a világban, Lengyelországban több művét a Krytyka stábja fordította le és adta ki. Itt kell megjegyezni, hogy magyarul néhány rövidebb írásán kívül semmi nem olvasható a szlovén gondolkodótól.

Összességében a Krytyka Polityczna valóban felforgatta az állóvizet a lengyel baloldalon. Az idősebb generáció egyes tagjainak részéről érzékelhető bizonyos ellenszenv is a lappal szemben. Kétségtelen azonban, hogy a jelenleg még nem, vagy csak nagyon kismértékben érzékelhető hatással bíró kör pozitív szerepet tölt be a lengyel balol­dalon, a fiatalok megszólításában pedig az élen jár. A főszerkesztő, Sławomir Sierakowski egyértelműen közvélemény-formáló publicistává nőtte ki magát. Még 2004-ben vált szélesebb körben ismertté, amikor megfogalmazta a Nyílt levél az európai közvéleményhez című felhívását. Az angolul és franciául is közzétett levelet 250 meghatározó lengyel értelmiségi írta alá. A felhívás abból a tényből indult ki, hogy a baloldali alternatívában gondolkodók érdekeit sem a parlament, sem a média nem fejezi ki, egyetlen lehetőség, ha az Európai Unió egy politikailag és intézményileg is erős, nemzetek feletti szervezetté alakul a szabadság, az egyenlőség és a szolidaritás értékeire támaszkodva. Sierakowski a francia forradalom e kissé módosított hármas jelszavát tekinti a közös európai alapértékeknek, szemben a lengyel kormányok által is erőltetett, majd meg nem szavazott, keresztény kultúrával. A Krytyka Polityczna főszerkesztője új véli - összhangban Jürgen Habermas eredeti gondo­latával -, hogy egy politikailag erős Európai Unió tud csak a globális gazdasággal szemben fellépni, nemzetállami szinten erre nincs lehető­ség. Ebből a megfontolásból a Krytyka Polityczna az uniós csatlakozást is támogatta.

Az említetteken kívül marginális szerepet tölt be a Forradalmi Baloldal Hullámának [Nurt Lewicy Rewolucyjnej] Dalej! [Tovább!] című folyóirata. A szervezet 1987 óta folyamatosan létezik nyíltan vállalva a trockista hagyományt. 2006-ban csatlakoztak Piotr Ikonowicz Új Baloldal [Nowa Lewica] pártjához, amelyen belül önálló platformot alkotnak. Tagjai a IV. Internacionálénak, rendszeres résztvevői az Európai Szociális Fórumnak. A Dalej! eddig 40 alkalommal jelent meg. A szervezetnek kifejezetten nem tett jót, hogy Ikonowicz a 2007-es előrehozott parlamenti választáson, a számos botrányba keveredett Andrzej Lepper Önvédelem [Samoobrona] pártjának listáján indult.4 A Dalej! egyértelműen antikapitalista orgánum, emellett bírálja a sztálini típusú központosított rendszert, ugyanakkor védelmezi a „létező szocializmust", amely képes volt gátat szabni a kapitalizmus terjedésének. Továbbá kiemelt érdeklődéssel tekint a kö­zel-keleti régióra, egyértelműen arab-barát szemmel közelítve a térség konfliktusához.

Összességében a lengyelországi baloldali folyóiratok még nem tudnak „versenyezni" a jobboldali, konzervatív értékrenddel megjelenő sajtóter­mékekkel. Ismertségben és példányszámban is messze elmaradnak a konzervatív Arcana vagy a Tygodnik Powszechny mögött. Örömteli vi­szont, hogy egyre magasabb színvonalon, egyre „eladhatóbb" formában tudnak megjelenni. Az alternatív közvélemény-formálás felé azonban még hosszú az út Lengyelországban is.

A nyomtatásban megjelenő lapok mellett néhány internetes oldalt is érdemes kiemelni, ilyen a www.lewica.pl, www.monde-diplomatique.pl, www.socijalizm.org.

Jegyzetek

1 Rakowski 1926-ban született és éppen a közelmúltban halt meg (2008. novem­ber 8). 1958 és 1982 között a Polityka című hetilap munkatársa, majd főszerkesz­tője volt. 1981-ben a Jaruzelski-kormány miniszterelnök-helyettese, 1989-1990-ben a Lengyel Egyesül Munkáspárt főtitkára. 1990 óta a Dzi¶ főszerkesztője.

2 Urban 1933-ban született, 1981 -1989 között a kormány szóvivője. A rendszer­váltás után a NIE főszerkesztője és üzletember. 2004-ben a Wprost hetilap a 100 leggazdagabb lengyel között a 98. helyre sorolja.

3 Az 1993-as abortusz-törvény korlátozta a nők jogait az abortusz kérdésében. Míg korábban - 1956 óta - a rossz anyagi helyzetre való tekintettel is el lehetett végeztetni a terhességmegszakítást, az új rendelkezés erre nem adott lehető­séget. Az egyház egyértelműen az abortusz ellen lépett fel. Ezzel szemben az abortusz liberalizálása mellett érvelők, mint a Bez dogmatu alapító, Lengyelország felekezeti állammá alakulásától tartottak. Az ügy Lengyelország védelmét jelen­tette a fundamentalizmussal szemben. Később az Alkotmánybíróság eltörölte a törvény alkotmányellenes passzusait.

4 Andrzej Lepper 1954-ben született. 2006 -2007-ben mezőgazdasági miniszter és miniszterelnök-helyettes volt a Marcinkiewicz, majd a Kaczyński kormányokban. 2007-ben korrupciós botránya miatt Leppert leváltották miniszteri posztjáról. Pártja a legutóbbi választásokon nem jutott be a Szejmbe.

Eszmélet folyóirat, 80. szám (2008. tél)