←Vissza

Print
Karácsony Mihály: Aktuális-e a szövetkezés gondolata?

Az önkéntes termelői egyesülés - szövetkezés, szövetkezet - gondolatának és gyakorlatának története dióhéjban a korakapitalista társulási formáktól az Európai Unió szolidáris (szociális) gazdasági szektorának szervezeteiig.

A szövetkezés (szövetkezet) egyike azon fogalmaknak, amelyek a társadalom folyamatos átalakulása következtében ismételt újradefiniálásra szorulnak. Ugyanakkor tudjuk, hogy mint minden a történelemben, lassan, organikusan kialakuló intézmény, nehezen definiálható, illetve a jelenség sok szempontból közelíthető meg, és ekkor mindig más és más lényegi vonás emelhető ki - így vagyunk a szövetkezet fogalmával is.

Gyökerek

Vannak, akik a szövetkezés gondolatát kétezer éves múltra vezetik vissza. "Az ember szövetkezésre, s nem versenyre és konfliktusra született. Ez az egyik alapvető felfedezése a modern tudománynak. Ezt megerősíti az a felfedezés, amelyet egy bizonyos Názáreti Jézus tett kétezer évvel ezelőtt."1

Mások a szövetkezés gyökereit a középkorra visszanyúlóan vélik megtalálni. Példaként említik Oroszországban a mir, Szerbiában a zadruga formációkat, amelyek egyszerre voltak gazdasági és társadalmi szervezetek. De a francia és a svájci Alpokban kialakuló közös tehéntartást, illetve a tej sajttá való közös feldolgozását is szövetkezésen alapulónak mondják.2

Vannak azután, akik az előbbieket nem tekintik a modern szövetkezetek szellemi, illetve eszmei jogelődeinek, mert a mai szövetkezeteket a múlt században kialakult tőkés fejlődés reakciójaként ragadják meg. A (kora)kapitalizmus által teremtett viszonyrendszer az "emberekből" védekező magatartást, a kor "társadalomtudósaiból" új ideológiák megalkotását hívta életre. Gondolnak itt elsősorban az "utópista szocialisták" elméleti és gyakorlati lépéseire. Ez utóbbiak az akkori kapitalista rendszer bírálata révén jutottak el az állami rendszer teljes átalakításának igényéig, az új szociális struktúrák, valamint az új munkakapcsolatok létrehozásának elméletéig. Az "új társadalomnak" olyan önkéntes termelő egyesüléseken kellett volna alapulnia, mint Fourier "falanszterei". Owen abban hitt, hogy minden szociális cselekvés célja az "új ember" megteremtése, ami csak a szociális és gazdasági feltételek teljes átalakításával lenne elérhető. Ezeknek lennének keretei az "Owen-féle falvak" vagy a szövetkezeti társaságok. A modern szövetkezeti gondolat bölcsőjét ma legtöbben az Owen által megfogalmazottakban látják, hiszen e gondolatok alapján fogalmazták meg először a szövetkezeti alapelveket 1844-ben Manchester elővárosában, Rochdale-ben. Joggal állítható, hogy "a szövetkezeti mozgalom a kapitalista fejlődés szülötte. A tőke koncentrációja és centralizációja, a kis gazdasági egységek kíméletlen elnyomása a nagyobbak által, mintegy védekezésképpen ennek a folyamatnak a fékezésére, a kisüzem versenyképesebbé tételére, a szociális bajok orvoslására hívták életre a szövetkezeteket."3

Némelyek a szövetkezés definiálásához ideológiai síkon közelítenek. Az említett korai szocialista alapgondolat mellett forrásnak tekintik a liberalizmus és a keresztény szolidarizmus eszmerendszerét is. A liberalizmus értékeiből származtatják a gazdasági haszon maximalizálásához szükséges egyének közti önkéntes társulásokat, a konfliktuscsökkentésekhez hozzájáruló intézményesülést, a tagok autonómiáját és a belső demokráciát. "A társadalmi béke fontos elősegítőjét látja a szövetkezetekben a Vatikán is. XIII. Leó pápa a 'Rerum Novarum' kezdetű enciklikában erre mutat rá az 1800-as évek végén. A protestáns egyházak több egyházban aktív szervezői a szövetkezeti eszközökkel elősegíthető haladásnak, iskoláztatásnak."4 A keresztény doktrína szerint az egyének létező közössége egyesíti az emberek fizikai és lelki jellemzőit.

A szövetkezeti mozgalom elméleti kérdésével foglalkozók több mint másfél évszázada vitatkoznak azon, mi a szövetkezet pontos meghatározása. A szövetkezeti gyakorlat azonban nem várhatta meg a fogalom vitathatatlanná válását, hanem a társadalom konkrét igényei szerint létrehozta az emberi összefogáson alapuló közösségeket, és azokat szövetkezetnek nevezte.

Elmondható, hogy a szövetkezeti mozgalom létrejöttétől antikapitalista jellegű, de nem magántulajdon-ellenes volt. Éppen ezért azokon a területeken, illetve társadalmakban, ahol fontossá vált az egyének öntevékenységeinek, önszerveződésének mozgósítása, ott fejlődésnek indultak a szövetkezetek. Jól jellemzik a fent leírtakat John F. Kennedy szavai: "A szövetkezetek és a kölcsönös segítség elve alapján működő üzleti vállalkozások a szabad gazdaságunk nagyon fontos és konstruktív részei azóta, hogy Franklin Benjamin 1752-ben Philadelphiában megszervezte az első kölcsönös biztosító társaságot. Ez az egyik legjobb kifejezése az amerikai szellemnek. Ebben az emberek csoportjai saját tőkebefektetéssel és saját maguk szervezésében szövetkezeteket hoznak létre saját szükségleteik kielégítésére. Ez az önsegély legjobb formája."5

Új kihívás

Ma már szinte közhelyszámba megy, hogy korunk legjellemzőbb folyamata a globalizáció. Egyesek szerint, a társadalmi törésvonalak közül a legmeghatározóbb a "globálkomprádorok és a népi-nemzeti szuverenitások között" húzódó feszültség.6 Úgy vélik, hogy a globális hatalmakkal szembeszállni önpusztítást jelentene, ugyanakkor a globális hatalmaknak kritikátlanul és passzívan behódolni az önfeladással lenne egyenlő. A transznacionális vállalatok, a monetáris világszervezetek befolyása egyre jelentősebb hatással van az egyénekre is. Az egyének önazonossága, öntudata a környezettel kölcsönhatásban fejlődik. Az egyetemes "mc'donaldizáció", az egyforma viselkedés, az egyforma kultúra és ennek következményeként az egyforma gondolkodás, azaz a kommercializáció, az uniformizáció és a totalizáció komoly veszélyeket rejt magában. Az egyént kiszolgáltatottá, manipulálhatóvá, önazonossága feladójává teszi. Az emberek azonban nem akarnak a globális piaccal szemben magukra hagyatottak lenni. A globalizálódás hatására atomizálódó, a közösségektől elszakított magányos - sok esetben szorongó - ember könnyű áldozatává válik a fogyasztásra ösztönző erőknek. Az egyéniség autonómiájának megőrzéséhez feltétlenül szükség van az önként vállalt civil közösségekre. A közösségek biztosíthatnak keretet az egyének részére az egyéniséggé váláshoz, illetve a társadalmi integrálódáshoz. A közösségek iránti igény mindig is jellemzője volt az embernek, hiszen mindig szeretett társaival közös akciókban, közös konstrukciókban részt venni. Ez nemcsak a létfeltételek hatékonyabb megszerzése és biztosítása végett, hanem mentálisan, a társakkal való interaktív kapcsolatokért is nélkülözhetetlen számára.

A társadalom ezen változásait figyelembe véve, a szövetkezeti mozgalom megújította tevékenységét, és 1995-ben Manchesterben újrafogalmazta alapdokumentumait. Ezek szerint: "A szövetkezetek olyan személyek autonóm társulásai, akik önkéntesen egyesültek abból a célból, hogy közös gazdasági, társadalmi és kulturális céljaikat közös tulajdonuk és demokratikusan irányított vállalkozásuk útján megvalósítsák".7 A szövetkezetek tevékenységük során szorosan kötődnek a helyi és a regionális közösségekhez, így jól kiegészíthetik a globalizálódás hatásait - esetenként csökkenthetik annak káros következményeit.

Társadalmi kapacitás

A társadalom működésének hatékonyságát nagy mértékben növelheti az, ha a társadalom tagjai cselekvésüket önkéntesen - nem pedig a főhatalom direktívái alapján - hangolják össze. A modern társadalmakban folyamatosan felmerülő igény, hogy a kormányzat tevékenysége minél eredményesebb, hatékonyabb és hatásosabb legyen. Azt figyelhetjük meg, hogy azok a kormányok tudták kapacitásukat növelni, amelyek a globális alkalmazkodásban mind jobban előtérbe tudták állítani a társadalmi kapacitás erőforrásait. A jó kormányzás feltételezi a társadalmi párbeszéd, illetve a civil párbeszéd intézményesített rendszerét. A társadalomban meglévő erőforrásokat egy határon túl - demokratikus körülmények között - nem lehet a kormányzat hagyományos eszközeivel mobilizálni. Újabb eszközök mozgósításához a polgárok, illetve ezek önkéntes szerveződéseinek aktivitása, a közös ügyek megoldásába való bekapcsolódásuk szükséges. A társadalmi kapacitás - a modern társadalompolitikai felfogás szerint - azt jelenti, hogy az egész demokratikus berendezkedés csak akkor működik jól és hatékonyan, ha az emberek többsége aktívan részt vesz a civil társadalom önkéntes szervezeteiben. A polgárok aktivitása és innovatív képessége akkor aknázható ki hatékonyan, illetve formálható közös cselekvéssé, ha erőforrásaikat önkéntesen koncentrálják, illetve hangolják össze, és a gyakorlatban is művelik az önigazgatást.

A társadalmi részvétel igénye nemcsak a szűken vett politikai szférában jelenik meg, hanem a mindennapi anyagi, szociális és kulturális szükségletek kielégítését célzó tevékenységek terén is. A modern társadalmakban egyre nagyobb jelentőséggel bírnak azok a szervezetek, amelyek működése nem kizárólagosan a haszonszerzésre irányul, hanem jelentősebb szempont a szociális, demokratikus és részvételi igény, illetve a szociális kohézió, a közös szociális védelem, vagyis a szolidaritás motívuma.

Szövetkezetek

A szövetkezetek - az új körülmények figyelembevétele, illetve organikus fejlődésük alapján - a nemzetközi szervezetek számára is fontosakká váltak. Miután a Szövetkezetek Nemzetközi Szervezete újrafogalmazta a szövetkezetek értékeit és elveit, a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal 2002 júliusában megtartott 90. ülésszakán napirendre tűzte "A szövetkezés elősegítéséről" címet viselő napirendet. Ebben a szövetkezeteket úgy definiálta, hogy: "A szövetkezet az egyének gazdasági, szociális és kulturális igényei, valamint törekvései kielégítésére közös tulajdonú, a szükséges tőkéhez méltányosan hozzájáruló, a kockázatok viselését és a nyereség igazságos felosztását elfogadó, a tevékenység folytatásában és demokratikus ellenőrzésében aktívan közreműködő, önkéntesen társult személyek autonóm egyesüléseit jelöli."8

Az Európai Unió Tanácsa 2002 májusában megalkotta régóta várt rendeletét "Az Európai Szövetkezetekről". Az EU tanácsának rendeletében a szövetkezeteket ekként definiálja:

"Az Európai Szövetkezet elsődleges célja a tagok szükségleteinek kielégítése és/vagy a tagok gazdasági és/vagy társadalmi tevékenységeinek fejlesztése az alábbi alapelvekkel összhangban:

A szövetkezeti vállalkozásokról (és a tulajdonukban levő vállalatokról) végzett legújabb kutatás statisztikai adatai bemutatják a szövetkezeteknek a Közösség gazdasági életében játszott szerepét. Az Európai Unióban kb. 132 ezer szövetkezeti vállalkozás található 83,5 millió taggal. A tagjelölt országok szövetkezetei még további 23 millió tagot számlálnak. 1996-ban a szövetkezetek 35%-a a primer szektorból, 20%-a a másodlagos szektorból és 45%-a a harmadlagos szektorból való. A szövetkezetek az EU tagországaiban 2,3 millió személyt alkalmaznak (ami kb. 2,3%-a a teljes munkaidőben foglalkoztatottaknak). A foglalkoztatást illetően a szövetkezetek jelentősége országonként változik: Spanyolországban 4,58%, Finnországban 4,48%, Görögországban 0,57% és az Egyesült Királyságban 0,66%.10 Az Európai Unió meghatározó politikusai közül Romano Prodi a 2002. február 13-án megrendezett Európai Szövetkezeti Kongresszuson fogalmazta meg a szövetkezetek jelentőségét: "Hiszem, a szövetkezeti vállalkozások igen fontos szerepe, hogy segítik Európát gazdasági, szociális és politikai céljai elérésében. A szövetkezetek nyilvánvalóan bizonyítják azt is, hogy a szolidaritás szelleme, amelyben gyökereznek, semmiképpen nem áll ellentétben a vállalkozói szemlélettel - egyesítésük tehát igen tiszteletreméltó kört alkot. Ez az oka, hogy a Bizottságnak szándékában áll minden tőle telhetőt megtenni annak érdekében, hogy a szövetkezetek tevékenykedjenek Európában. Két évvel ezelőtt a Lisszaboni Csúcstalálkozón Európa vezetői igen ambiciózus célt tűztek ki a jelen évtizedre, hogy az Uniót 'a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú gazdaságává tegyék, amely több és jobb munkaalkalommal és nagyobb szociális kohézióval képes fenntartani a gazdasági növekedést'. E cél eléréséhez gyors és határozott cselekvés szükséges, nemcsak gazdaságaink, hanem szociális modellünk megreformálására."11

A szövetkezeti mozgalomnak nagy támogatója Tony Blair is, az Egyesült Királyság miniszterelnöke, aki a Szövetkezeti Bizottság megalapításakor a következőképpen fogalmazott: "A szövetkezeti mozgalom létfontosságú részét képezi az Egyesült Királyság vállalkozásainak. Nem az állam, nem magánszemélyek, hanem a tagok által birtokolt és irányított vállalkozások ezek, annak biztosítására, hogy a kereskedelmi és a közösségi érdekek kéz a kézben együtt járjanak. Örülök, hogy támogathatom a Bizottságot. Segíteni fog, hogy új lehetőségeket ismerjünk fel, hogy erős és sikeres szövetkezeti mozgalmat fejlesszünk fel a jövő nemzedékeknek."12 A brit szövetkezeti mozgalom rendkívül szoros kapcsolatban áll a Munkáspárttal is, hiszen a legutóbbi választás alkalmával országos szinten választási szövetséget kötöttek. Ennek következtében a Munkáspárt színeiben 25 szövetkezeti képviselő került be a parlamentbe, akiket "munkáspártiaknak és szövetkezetieknek" neveznek. A pártnak helyi önkormányzati szinten több, mint 700 munkáspárti és szövetkezeti tanácstagja van, és nemrég tették közzé a "Szövetkezeti napirend, a helyi önkormányzatok számára" című dokumentumot is.

A hazai joganyag alapját a Magyar Köztársaság Alkotmányában két helyen is megfogalmazott direktíva biztosítja:

"4. § A szakszervezetek és más érdekképviseletek védik és képviselik a munkavállalók, a szövetkezeti tagok és a vállalkozók érdekeit."

"12. § Az állam támogatja az önkéntes társuláson alapuló szövetkezeteket, elismeri a szövetkezetek önállóságát."13

A fentiek alapján az 1992. évi I. törvény 3. paragrafusa határolja körül konkrétan a szövetkezetek lényegét. Eszerint: "a szövetkezet a szövetkezet szabadsága és az önsegély elvének megfelelően létrehozott közösség, amely a tagok személyes közreműködésével és vagyoni hozzájárulásával, demokratikus önkormányzat keretében a tagok érdekeit szolgáló vállalkozási és más tevékenységet folytató szervezet".

A fentiek alapján alakultak ki a ma Magyarországon működő szövetkezetek. Jelenleg, 5715 szövetkezetben összesen 2,1 millió tag tevékenykedik, a működő szövetkezetek 69%-a 10 főnél kevesebb munkavállalót foglalkoztat, a szövetkezetek által képviselt tőkeállomány kb. 230 milliárd, árbevételük kb. 800 milliárd, eredményük pedig kb. 6 milliárd Ft.14

A szövetkezetek létrehozták saját érdekképviseleti szövetségüket, Országos Szövetkezeti Tanács néven. (Tagjai: Általános Fogyasztási Szövetkezetek Országos Szövetsége [ÁFEOSZ], Lakásszövetkezetek Országos Szövetsége [LOSZ], Magyar Iparszövetség [OKISZ], Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége [MOSZ], Országos Takarékszövetkezeti Szövetség [OTSZ], Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége [MAGOSZ], Magyarországi Diákvállalkozások Országos Szövetsége [DIÁK ÉSZ].)

A fentiekből is látszik, hogy létezik - és másoktól jól elkülöníthető módon körülírható intézményi egység - a szövetkezet. Indokolt önálló "kezelése", illetve vizsgálata.

Szociális gazdaság

Az Európai Unióban egyre nagyobb jelentőséggel bírnak a szociális vagy más néven, szolidáris gazdaság szervezetei. A szociális gazdaság szervezetei olyan alakulatokat foglalnak magukba, mint a szövetkezetek, a kölcsönös segélyező egyesületek, a társulások és az alapítványok. E vállalkozások sikere nem mérhető kizárólag a gazdasági teljesítmény fogalmai szerint - ami természetesen szükséges a célok eléréséhez -, mivel ezek a gazdasági teljesítmény mellett nagyon jelentős társadalmi integrációs, illetve értékteremtő, értékközvetítő és értékmegőrző funkciót is betöltenek (önsegély, egyéni felelősség, demokrácia, egyenlőség, igazságosság, szolidaritás).

A szociális gazdaság mint a szervezett civil társadalom legfontosabb alkotórésze új korszakot nyithatna a pluralizmus, a demokrácia, a polgári státus és a szolidaritás számára, miközben bőséges bizonyítékokat szolgáltat arról, hogy az ilyen elemek összeegyeztethetők a gazdasági versenyképességgel, a társadalmi és gazdasági változásokhoz való alkalmazkodás képességével. A szociális gazdaság valóban:

Az EU tagországok lakosságának 30-50%-a, egy vagy más módon, kapcsolatban van a szociális gazdasággal.

Az elmúlt 10 év folyamán a szociális gazdasági szektor lassan, de vitathatatlanul az intézményesülés és az általános elismerés szakaszába lépett az Európai Unióban. Az Európai Unió hat tagországának van olyan minisztere, akinek portfolióján belül közvetlen felelőssége van a szociális gazdasággal kapcsolatban. Bár az Európai Unió 15 tagállama közül 7 még nem ismerte el hivatalosan a szektort, az Európai Unió intézményei már megtették: az Európai Bizottság 1990-ben megalkotta saját meghatározását. Az 1997. évi Luxemburgi Foglalkoztatási Csúcstalálkozó szintén megadta a hivatalos elismerést a szociális gazdaságnak. A múlt évben az Európai Bizottság elismerte, hogy a szociális gazdaság hozzájárul az Európai Unió olyan kulcsfontosságú politikai célkitűzéseihez, mint a foglalkoztatás és a szociálpolitika, a bővítés, a regionális fejlesztés, a közbeszerzés, az alkalmazotti tulajdonlás, a munkaszervezés és a fejlesztés támogatása.

A szövetkezeti gondolat (még inkább ennek gyakorlata) tehát rendkívül fontos társadalmi integrációs elmélet és gyakorlat. Kiteljesedése esetén a kor kihívásaira korszerű szociális választ adhatna, segítségével azok az értékek válhatnának meghatározóvá, amelyek a történelem során progresszíveknek bizonyultak.15

 

Jegyzetek

1 Ashley Montagu: On Being Human, idézi: Voorhis, Jerry: American Cooperatives, Karper & Brothers Publishers, New York, 1961.

2 Digby, Margaret: The World Co-operative Movement, Hutchinson University Library, London, 1960. 11.

3 Gyimesi Sándor: A parasztság és a szövetkezeti mozgalmak. In: Szabó István (szerk.): A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában, Akadémiai Kiadó, Budapest, II. k. 621.

4 Romány Pál: "A szövetkezés kialakulását meghatározó társadalmi-gazdasági feltételek (1844-1944)", Szövetkezés, 1998/1. 95.

5 Idézi: Laczó Ferenc: Szövetkezeti formák és típusok az Amerikai Egyesült Államokban. In. Szövetkezetek a világban, 69.

6 Bogár László: "Nem volt világos stratégiánk", Népszabadság, 2003. január 4.

7 Manchester, 1995. szeptember 22. Az SZNSZ állásfoglalása a szövetkezeti identitásról. Idézi: Szövetkezés, 1999/2. 152.

8 Nemzetközi Munkaügyi Hivatal, Genf. Szövetkezés, 1990/2. 152.

A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal ülésszaka, 2002. június 3-20. A szövetkezés elősegítéséről. IV. (2 B) sz. jelentés

9 Az Európai Unió Tanácsának rendelete a nemzeti határokon átívelő tevékenységet folytató "Európai Szövetkezet" szervezetéről (2002. május 22.); http://register.consilium.eu.int/pdf/en/02/st00/11930en2.pdf

10 Az 1996-os adatok: Statisztika és információ az európai szövetkezetekről, SZNSZ, Genf, 1998.

11 Szociális gazdaság, Prága, 2002. A szociális gazdaság kibővítése - előkészítő dosszié. Koordinátor: Bruno Roelants, CECOP 2002. június, 13.

12 Uo. 14.

13 A Magyar Köztársaság Alkotmánya

14 Az Országos Szövetkezeti Tanács kiadványa a 80. Nemzetközi Szövetkezeti Nap alkalmával, 2002. július 5. 22.

15 A szövetkezetekkel kapcsolatban a legtöbb információ a Szövetkezés című folyóiratban lelhető fel, amelyet a Szövetkezeti Kutató Intézet ad ki.

Eszmélet folyóirat, 57. szám (2003. tavasz)