←Vissza

Print
9Aj Európai Baloldali Fórum : Indítvány a környezetvédelmi adók bevezetésére
Az Athénban tartott nemzetközi Új Európai Baloldali Fórum (NELF) résztvevői 1997 novemberében állást foglaltak a környezetet az üzleti tevékenység következményeitől megvédő adók bevezetése mellett, részletesen kifejtve az új típusú adó bevezetése mellett szóló érveket.

A széndioxid-kibocsátás és az energiafelhasználás megadóztatása

Bevezetés

Az Új Európai Baloldali Fórum (NELF) részvevőinek Barcelónai Nyilatkozata kimondja: törekednünk kell "a nem megújuló energiaforrásokra, a fosszilis tüzelőanyagokra, az atomenergiára, a gépjárművekre, az újra nem hasznosítható csomagolóanyagokra, valamint az agrokémiai termékekre kivetett környezetvédelmi adók bevezetésére".

A jelen kezdeményezés, amelynek célja a széndioxid-kibocsátásra és az energifelhasználásra kivetendő adó elfogadtatása, e törekvés jegyében született. A későbbiekben egyéb környezetvédelmi adók bevezetésére is terjesztünk elő indítványokat.

Javaslatunk alapjául a következő négy szempont vizsgálata szolgált:

  1. A globális felmelegedés következményei.
  2. A környezetvédelmi adók kivitelezhetősége.
  3. Az illetékesség kérdése.
  4. A jelen kezdeményezés tartalma.

1. A globális felmelegedés

Az 1992-es Rio de Janeiro-i konferencián tárgyalt témakörök egyike volt a globális felmelegedést kiváltó üvegházhatás problémája. Nyilvánvalóvá vált, hogy az üvegházhatást előidéző gázok kibocsátásának mértékét jelentősen csökkenteni kell, bár lehetséges, hogy a világméretű felmelegedést már így sem tudjuk megakadályozni. Mégis úgy gondoljuk, továbbra is egyetemes felelősségünk része, hogy hathatós erőfeszítéseket tegyünk e gázok kibocsátásának csökkentése érdekében, remélve, hogy általuk a felmelegedés mérsékelhető.

A riói csúcstalálkozó során és az Európai Unión belül egyaránt a legsúlyosabb ökológiai problémának a globális felmelegedés bizonyult. Az EU 1990-ben hozott döntése értelmében a széndioxid-kibocsátás mértékét 2000-re az 1990-es értékeken kell stabilizálni. Minthogy azonban ennek teljesülése felettébb kétségesnek tűnt, ezért az Európai Bizottság 1992-ben indítványozta egy közös széndioxid-adó bevezetését. 1995-ben azonban az Egyesült Királyság mind ennek, mind a módosított indítványnak a hatályba lépését megvétózta. Az Amszterdami Szerződés tárgyalásain a többség ugyan megszavazta a fenti adóra vonatkozó javaslat előterjesztését, ezt azonban az egyezkedések utolsó fordulóiban végül elvetették. Ilyenformán a helyzet ma még inkább szükségessé teszi egy baloldali, környezetvédelmi indítvány megtételét.

Bár a környezetvédelmi problémák esetében nem mindig az európai szintű megoldás a leghatékonyabb, ám ha a szennyeződés túllépi a határokat, a megoldásnak is ezt kell tennie. Ez a helyzet a freonokkal (halogénezett szénhidrogén-származékok, CFC-k) és egyéb üvegházhatást előidéző gázokkal is. A jelen indítvány ugyan kizárólag a széndioxid-kibocsátással és az energiafelhasználással foglalkozik, a későbbiekben azonban a CFC-kre is fogunk indítványt előterjeszteni.

2. Hatékonyak lehetnek-e az adók?

Röviden: igen, azok lehetnek. Erre a következtetésre jutott az a vizsgálat, amelyet az Európai Környezetvédelmi Ügynökség folytatott le 1996 októberében.

Az egyik fontos érv a környezetvédelmi adók mellett, hogy általuk a szennyezés költségesíthető, azaz a szennyezés ára beleolvad a piaci árakba, amely így tükrözi mind a termelési, mind pedig a szennyezésből adódó költségeket. Ez ráadásul anyagilag is kifizetődő, hiszen így a lehető legkevesebbre csökkenthetők azok a kiadások, amelyeket a szennyezés ellenőrzésére kell fordítani.

Amit az üvegházhatást előidéző gázokkal kapcsolatban még fontosabbnak tartunk, az a bevezetendő adók várható ösztönző hatása, vagyis hogy bevezetésük esetén a fogyasztók vélhetően hajlandók lesznek változtatni addigi szokásaikon. Ez az "önkéntes" viselkedésmód-változás valószínűleg hatékonyabban csökkenti majd a széndioxid-kibocsátás mértékét, mint a puszta adminisztratív szabályozás. Ez különösen azokban az esetekben igaz, amikor a szennyezés különböző forrásokból ered, amelyeket ezért rendkívül nehéz adminisztratív úton ellenőrizni.

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség által készített vizsgálatok szerint a környezetvédelmi adóknak általánosságban pozitív környezeti és ösztönző hatásaik vannak. Sőt, e tanulmányok alapján az efféle adók haszna kettős természetű. Hatásukra ugyanis egy időben változik előnyére a környezet és a foglalkoztatás, javul az ipari innováció és az adórendszer működése is. Mindez akkor érvényesül igazán, ha a környezetvédelmi adókat egy adóreform-csomag részeként vezetik be.

Az adók kényszeríteni fogják a vállalatokat a fejlesztésre, ha az energiáért többet kell fizetniük. Várhatóan kifejlesztenek majd olyan termelési eljárásokat, amelyek energiaigénye alacsonyabb lesz. Az új technológiát később eladhatják más vállalatoknak és más országoknak is, így ami eleinte a versenyképesség szempontjából hátránynak tűnt, hosszú távon előnnyé válhat. Az efféle fejlesztések ezen fölül új munkahelyek létesítését is eredményezhetik.

Az említett innovációs hatás természetesen csakis akkor érvényesül, ha más országok később vetik ki az adókat. Az új termékek bevezetéséből származó előny nagy valószínűséggel ellensúlyozza majd a rövid távon kialakult piaci hátrányt. Megjegyzendő, hogy amikor EU-adókról beszélünk, természetesen nem csupán egyik vagy másik ország versenyképességét értjük rajta, hanem az Európai Unió egészének versenyképességét az Amerikai Egyesült Államokkal, Japánnal és az újonnan iparosodott országokkal szemben is.

A bevezetésre javasolt környezetvédelmi adók szintje csak a nagy energiafogyasztású iparban jelenthet versenyképességi problémát. De még itt is csekély a hatása, ha a versenyképességet befolyásoló egyéb tényezőkkel hasonlítjuk össze. Együttes fellépéssel pedig ez a probléma is a lehető legkisebbre csökkenthető.

Jobban működő adórendszer alakítható ki akkor, ha a környezetvédelmi adók használatával megteremtjük a lehetőséget ahhoz, hogy a fogyasztói adók magasabbak, a jövedelemadók pedig alacsonyabbak lehessenek. Ez elengedhetetlen követelmény egy olyan adórendszer kimunkálásához, amelyben a környezetvédelem és a gazdaság szempontjai egymással összeegyeztethetők.

Az említett adóreform-csomag része az is, hogy a környezetvédelmi adók bevezetése, amelyet később más javaslatok is követnének, korlátozza a fosszilis tüzelőanyagok felhasználását, amit például a szállításra vonatkozó adóvisszatérítés eltörlésével lehetne elérni.

Tisztában kell lennünk a környezetvédelmi adókkal kapcsolatban felmerülő társadalmi problémákkal is. Az árak emelkedése elsősorban az alacsony jövedelmű embereket sújtja majd, például, ha jövedelmük nagyobb hányadát kell fűtésre fordítaniuk. Éppen ezért olyan környezetvédelmi adófajtákat kell létesíteni, amelyek nem növelik a társadalmi egyenlőtlenségeket. Bár a jelen indítvány értelmében minden ország a maga sajátos módján, a saját adórendszerébe illesztve vezetné be környezetvédelmi adófajtáit, léteznek olyan tényezők is, amelyekkel mindenkinek tisztában kell lennie.

Először is, az adó célja nem az állami bevételek növelése, hanem az emberek hozzáállásának megváltoztatása és a széndioxid-kibocsátás csökkentése. Ez leginkább úgy érhető el, ha a környezetvédelmi adókat egy adóreform részeként fogjuk fel, amelynek célja, hogy a fogyasztási adók magasabbak, a jövedelemadók pedig alacsonyabbak legyenek. Leegyszerűsítve: minden egyes ECU-vel, amely a széndioxid-kibocsátásra kivetett adókból folyik be az államkasszába, csökkenteni lehet a legalacsonyabb jövedelműek adóterheit. A környezetvédelmi adóknak egy széleskörűen elfogadott jövedelempolitika részeivé kell válniuk.

Kívánatos lenne az is, hogy az adókból származó bevétel egy része a megújuló energiafajták felhasználásának, illetve az energiával való takarékosságnak az ösztönzésére fordítassék.

Javasoljuk továbbá egy olyan minimális összeghatár megállapítását, amely alatt nem kellene adót fizetni. Természetesen e minimumérték fölött az adók arányosan magasabbak lennének, ami azonban megfelel a jövedelemarányos teherviselés elvének.

Egy másik lehetőség, hogy a személyautókhoz vásárolt üzemanyag adókulcsa magasabb legyen a fűtésre, illetve a tömegközlekedéshez felhasznált üzemanyagra kivett adóénál. Indítványozzuk továbbá a repülőbenzinnek az energia minden más formájánál magasabb megadóztatását. Ez társadalmilag indokolt, hiszen a légi közlekedést jobbára a magasabb jövedelműek veszik igénybe. De igazságos környezetvédelmi szempontból is, minthogy a légi közlekedés az egyik legkörnyezetszennyezőbb szállítási mód.

Az egyes országoknak az említett pontokat figyelembe véve kellene elkészíteniük saját indítványaikat, hiszen a jelen javaslat nyilvánvalóan csak a környezetvédelmi adók közös, mindenkire vonatkozó keretét kívánja meghatározni.

3. Az illetékesség kérdése

Indítványunk közös európai környezetvédelmi adók kivetését szorgalmazza. De vajon komolyan gondolhatjuk-e, hogy az EU-nak jogában áll adót szedni? Végül is az adókivetés és a saját fegyveres erővel való rendelkezés joga az államok szuverenitásának sarkkövei. A széndioxid-kibocsátás utáni adóra vonatkozó indítvány elfogadását legutóbb az Egyesült Királyság vezetése éppen arra hivatkozva akadályozta meg, hogy ellenezi, hogy az EU kezébe efféle hatalom kerüljön.

E probléma kiküszöbölése érdekében javasoljuk, hogy az adót a tagországok maguk vessék ki és önállóan döntsék el, hogy a befolyt összeget mire fordítják. Visszaadják a fogyasztóknak és az iparnak - például a szennyezés megelőzését célzó intézkedések támogatásának formájában - vagy a pénzt a jövedelemadók csökkentésére fordítják, esetleg az állami költségvetésben hasznosítják. Ösztönző hatása folytán a széndioxid-kibocsátást sújtó adó önmagában való cél, nem pedig eszköz valami más, azaz pótlólagos állami bevétel szerzéséhez.

4. A jelen kezdeményezés tartalma

Az Új Európai Baloldali Fórum döntő többsége kívánatosnak tartja, hogy a közös környezetvédelmi adók bevezetésével kapcsolatos hatáskör az EU kezébe kerüljön. Kulcsfontosságú, hogy az EU országai fogadják el a Rio-i csúcstalálkozó javaslatát, amely szerint a széndioxid-kibocsátást 2000-re az 1990-es szinten kell rögzíteni.

Mivel a tagállamok adórendszerei nagymértékben eltérnek egymástól, rendkívül bonyolult lenne megoldani azonos környezetvédelmi adók bevezetését. Indítványunk ezért kötelező jelleggel szorgalmazza, hogy a környezetvédelmi adókat, amelyek általános kereteit az EU döntései képezik, minden ország külön-külön, saját adórendszerének arculatához igazítva vezesse be.

Ezen általános kereteknek meg kell követelniük, hogy a tagországok a széndioxid-kibocsátás és az energiafelhasználás utáni adót mind az ipari, mind az egyéni fogyasztókra kivessék. Az adó összegének el kell érnie a tonnánként megállapított minimális összeget.

Minthogy a Bizottság ajánlásainak már eddig is oly sokáig kellett várniuk a megvalósításra, a legelső szempontnak mindenképpen annak kell lennie, hogy a környezetvédelmi adókat minél hamarabb bevezessék Európában. Éppen ezért elfogadjuk azokat az értékeket, amelyeket az Európai Bizottság 1997 márciusában megállapított, bár azok alacsonyabbak, mint amilyeneket mi magunk szeretnénk. Majd akkor lehet további nyomást gyakorolni egy magasabb limitérték meghatározása érdekében, ha a környezetvédelmi adókat már bevezették.

Az adót mindenféle fosszilis eredetű - fűtésre, ipari célokra vagy szállításra/közlekedésre felhasznált - tüzelőanyagra: kőolajra, szénre, földgázra stb. ki kell terjeszteni (beleértve a légi közlekedéshez/szállításhoz felhasznált üzemanyagot) is. (A légiforgalommal kapcsolatos magas környezetvédelmi költségek kérdésével külön indítvány foglalkozik majd.)

A tüzelőanyagok különböző fajtáihoz a következő szintű közvetett adók bevezetését ajánljuk (természetesen nem szabad elfelejtenünk, hogy ezek a lehető legalacsonyabb értékek, amelyek emeléséről minden ország saját maga dönthet):

Abban az esetben, ha valamelyik ország már az ajánlottnál magasabb környezetvédelmi adókkal rendelkezik, ezek megfelelő szinten speciális széndioxid-adóvá alakíthatók át.

Az elektromosságra kivetett adó az atomenergiát is magába foglalja, a megújuló energifajtákat (szélmalmok, napenergia stb.) azonban nem.

Már egy minimális szintű környezetvédelmi adó bevezetése is fontos politikai eszköz lehet számos környezetvédelmi célkitűzés eléréséhez: a zajszint, a szmog vagy a savas esők mérsékléséhez, a globális felmelegedés enyhítéséhez és az ózonlyuk növekedésének lassításához is. Indítványukkal az Új Baloldali Fórum részvevői szorgalmazzák, hogy az EU tegye magáévá a közös széndioxid-adóra vonatkozó tervezet kereteit, és ösztönzik az európai kormányokat a széndioxid-kibocsátást jelentősen mérséklő politika elfogadására.

[Elfogadta az Új Európai Baloldali Fórum (NELF), Athén, 1997. november.]

(Fordította: Szabó Veronika)

Eszmélet folyóirat, 39. szám (1998. ősz)