←Vissza


CIRKUSZI AKROBATIKA
Alapkutatási és szakmódszertani periodika

Névtelen: Akrobatika II. rész.

 

HAZAFIAS NEVELÉS AZ AKROBATIKA ÓRÁN

Az akrobatika órának a szakoktatáson belül tartalmaznia kell a hazafiságra való nevelést.

A hazaszeretet a szocialista ember, a szocialista ifjú legfontosabb jellemvonása. Ennek kifejezésre kell jutni öntudatos, fegyelmezett tanulásban, népünk múltja, a haladó hagyományok tiszteletében és a jelen dicső tettei felett érzett nemzeti büszkeségben.

Meg kell nyilvánulni  a párt iránti bizalomnak és szeretetnek, a proletár nemzetközi érzésnek és mindenekelőtt a Szovjetunió szeretetének és tiszteletének.

Órákon belül és kívül beszélgessünk a művészetünket érintő világhírű magyar artistaművészetről; a Faludi ugródeszka csoportról, a hősi halált halt Zoli Passage-bohócról, a 3 Eggonsról, vagy a 2 Bórról, az egyensúlyozó művészekről, Simon Tibor légtornászról, a Hortobágyi ugródeszka csoportról, stb. Beszélgessünk a tanulókkal a kiemelkedő sporteseményekről, a kiváló magyar sportolókról, pl. Pataki Ferenc, Kárpáti Rudolf, Csík Ferenc, Székely Éva, Balcó András, stb.-ről.

Vegyünk példát a szovjet cirkuszfilmekről, sportfilmekről, televíziós közvetítésekről és az ott látott produkciókról. Útmutatás és perspektíva ez részükre.

Ismerjék meg a tanulók hazánk nagyszerű alkotásait, természeti gazdagságait és tájképi szépségeit. A szakoktató iskolai szünetekben szervezzen kirándulásokat, társasutazásokat. (11. o.) Rendszeresen beszéljünk a művészek helyzetéről a felszabadulás előtt és a felszabadulás után. Még igen sokat lehetne írni a hazafias nevelésről és annak módszereiről, de úgy vélem, hogy azért azokat a legfontosabb szempontokat megemlítettem, melyek elősegítik pedagógiai célkitűzéseink sikeres végrehajtását.

 

A MŰVÉSZETI NEVELÉS MÓDSZERTANA

 

Az akrobatika órákon kezdettől fogva kifejezésre kell jutni a művészi nevelésnek. A technikai felkészítésnek egyenes arányban kell haladni a művészi neveléssel.

Az akrobatika órán belül a művészi nevelésnek első követelménye a szép testtartás, a könnyed mozgás, a jó stílus kialakítása. Az oktató már a legelső órától törekedjék a tanuló szabályos testtartásának kialakítására. Ez nemcsak a gyakorlatoknak végrehajtására vonatkozik, hanem az óra egész idejében a közbeeső időre is. A testtartás alatt az álló embernél a könnyed, megszokott testhelyzetet értjük, jellemzője a felemelt fej, a kiemelt mellkas, nyújtott lábak, behúzott has. Figyelni kell arra, hogy a tanuló ne feszített helyzetben, hanem lazán vegye fel és tegye megszokottá a helyes testtartást.

A gyakorlat végrehajtása előtt és után a hozzáállás türközze a tanuló hangulatát.

Igen gyakori tünet még a fejlettebb tanulók esetében is az ugrások vagy egyéb trükkök előtt az ideges topogás, görcsös feszítés, bizonyos felvett rossz szokások /pl. flik-flak előtt egyik (12.o.) kezével megfogja csuklóját és megmasszírozza vagy a nyakát nyújtogatja vagy állandóan haját igazítja stb./

Az oktató elsőrendű feladata, hogy a tanulót leszoktassa a helytelen és rossz szokásokról. A tanuló egyes gyakorlatok előtt a megszokott könnyed helyes testtartást vegye fel. Arcára ne kényszerítsen erőltetett mosolyt, hanem valódi érzéseit fejezze ki. A gyakorlat sikeres befejezése után sugározza érzéseinek felszabadulását és ez jelentkezzék egész testtartásában és arckifejezésében is. A gyakorlat hibás végrehajtása után ne engedjük meg a fejcsóválást vagy bosszús arckifejezést, mert ez megszokottá válik és később a porondon is megnyilvánul.

A gyakorlatok kivitelezésére igen nagy gondot kell fordítani. Nem elégséges, ha a tanuló egy-egy mozdulatot már meg tud csinálni. Művészi nevelés szempontjából igen fontos, hogy hogyan, milyen módon, milyen kivitelezésben mutatja be gyakorlatát. Törekedni kell, hogy az akrobatikus elem vagy gyakorlat stílusa, formája szabályos legyen. Állandóan javítani, csiszolni kell a tanuló munkáját és semmiféle slamposságot, hanyagságot, még a bemelegítő gyakorlatoknál se tűrjünk meg.

A jó stílus szorosan összefügg a mozgás-harmóniával, ritmussal, bár erről az oktatás módszertani részében megemlékeztem, mégis úgy gondolom, nem haszontalan ezzel a kérdéssel a művészi nevelés szempontjából is foglalkozni. Maga az a tény, hogy cirkuszművészetet nevelünk és a porondon az előadás zenére történik, megköveteli az alapfokú zenei műveltséget és ritmus-érzéket. Önként adódik ebből a tételből, hogy maga az akrobatikus mozdulat, trükk-felépítés, ugrások, illetve ezek mozgásharmóniájának, tempójának szoros egységben kell lenni a zene mondaniva- (13. o.) lójával és ritmusával. Enélkül az egység nélkül a bemutatott produkció veszít művészi értékéből, kevesebb élményt nyújt a közönségnek, sőt művészietlen, egyszerű mutatvánnyá válik. A képzésnek tehát feltétlenül ki kell terjednie egyes akrobatikus órákon belül a zenével való együttes munkára. Az első időszakban csak igen egyszerű gyakorlatokat /ritmusgyakorlatokat/, a későbbiek folyamán egész magasfokú ugrásokat, hajlékonysági gyakorlatokat és egyéb akrobatikus trükköket zenei kísérettel gyakoroljunk.

A művészi nevelés egyik igen fontos eszköze a képmagnó alkalmazása. A tanuló az elvégzett gyakorlat után megtekintheti az általa elvégzett gyakorlatot és a szaktanárral együtt elemezheti a gyakorlat technikai kivitelezését, mozgás harmóniáját, megjelenési formáját, gyakorlat előtti és utáni magatartását. Ezekkel a módszerekkel igen komoly eredményeket érhetünk el az akrobatikus gyakorlatok megfelelő ritmusképeinek beidegződésében, és a nyilvános fellépés előkészítésében.

Szükségesnek tartom, hogy a művészi nevelés még egy igen fontos kérdésével, az alkotókészség fejlesztésével is foglalkozzam. Az artistaművészetben lényegében az alkotás kettősségéről, először a szám vagy gyakorlat összeállításáról, koreográfiájáról, azután minden egyes fellépésről van szó. Az akrobatika órán belül a gyakorlatok ismétlésével /óra második része/ és a már elmondott művészi nevelés szempontjaival, a fellépésekhez szükséges alkotó készség fejlesztése kifejezésre jut. A koreográfia, a szám alkotó-készségének fejlesztése érdekében az oktató, a tanuló felkészültségével párhuzamosan adjon feladatot a már elsajátított tananyagból azok különböző kombinálására, összetételére. (14. o.)

Igen helyes módszer, ha a zenés órán belül a tanulónak lehetőséget adunk, hogy az addig végzett anyagból zenére önálló kompozíciókat improvizáljon. ezek egyrészt elősegítik a tanuló készségének fejlesztését, másrészt az oktató jobban megismeri a tanulóban rejlő képességeket, belső érzéseit, egyéniségét. A bemutatott kompozíciókat az elméleti óra keretén belül bíráltassuk meg a csoport többi tanulójával is.

Az igazi művészet visszatükrözi az élet valóságát, az emberek életét, és állást foglal a társadalom haladó erői mellett. A cirkuszművészeten belül különösképpen az akrobatikának éppen úgy, mint a magyar sport kiválóságainak, hirdetni kell társadalmi rendszerünk előnyeit, az optimista derűt, a magabiztonságot, az erőt, a szorgalmat, melynek tartalma a szocializmus építésébe vetett törhetetlen hit. A tanulónak tisztában kell lenni hivatásával és az ezzel járó kötelességekkel. A testkultuszt kell hirdetnie a cirkusz porondján. Az óra tartalmában végig ennek a tudatnak kell uralkodnia.

Az iskolai bemutatókra, a nyilvánosság előtti fellépésekre az oktató nemcsak szakmailag, hanem hangulatilag is készítse fel csoportját. Engedje a készülő számokban vagy gyakorlatokban a tanulók egyéniségének kibontakozását, alkotó készségének adjon szabad teret, de ne tűrje meg a kényelmességet és az olcsó siker hajhászását.

A szakoktató gondoskodjék a tanulók megfelelő kulturális fejlődéséről is. Csoportjával együtt látogassa rendszeresen a cirkusz, a varieték, a sportesemények és TV-ben látott cirkuszi produkciók műsorait. A látott műsorokról és főleg az akrobatikus számokról rendezzen vitát, mely vitákon a látott számok szakmai (15. o.) felkészültségén kívül, térjen ki a számok tartalmára, stílusára, formájára, előadásmódjára, zenéjére és színpadi körülményeire. Mindezek a kulturális fejlődés mellett komoly mértékben elősegítik a tanuló művészi érzékének fejlődését.

A hazafias nevelés és a művészi nevelés elmondott módszertani utasításai az óra többi részével, az oktatási folyamattal egységben kell legyen. Ne tartsunk a szakoktatás rovására a fenti célok miatt túl hosszú pihenőket, mert akkor megakad az oktatási folyamat, elkülönül a nevelői munka a gyakorlati munkától. Az oktatás folyamatában egyrészt a szükséges rövid pihenőket használjuk fel erre a célra, másrészt az oktatás közben foglalkozzunk a tanulókkal, felvevő képességüknek és érdeklődésüknek megfelelő mértékben. Természetes az, hogy úgy hazafias, mint a művészi nevelésnek, az egész közösség oktató-nevelő munkájának összességében kell érvényre jutnia.

A megemlített módszertani utasítások célja, hogy megvilágítsa, az akrobatikus órán belül, hogyan jusson kifejezésre az oktató-nevelő munka egysége.

 

AZ AKROBATIKA OKTATÁSÁNAK EGYÉB KÖVETELMÉNYEI

 

Az akrobatika órákat világos, jól szellőztethető, egyenletesen fűthető teremben, vagy ha az időjárás vagy egyéb körülmények megengedik, a szabadban tartjuk. A terem hossza legalább 20-24 m, a szélessége 8-10 m, magassága 6-7 m legyen. Alacsonyabb helyiségben nem ajánlatos tanítani, mert az "lenyomja" az akrobatikus gyakorlatokat. A terem padozata lehetőleg jól tisztítható gumi vagy linóleummal bevont faburkolat legyen. (16. o. )

A termet a téli időszakban 18 Co fölé ne fűtsük. Az öltözők hőmérséklete 2-3 fokkal melegebb legyen a gyakorló terem hőmérsékleténél. A terem tisztántartása és portalanítása a higiéniának alapvető követelménye, ezért a szakoktató erre igen nagy gondot fordítson. Esti időkben való tanításoknál a teremben igen erős oldalvilágítást kell biztosítani. Rosszul világított helyiségben a tanulók már a jól beidegzett mozdulataikat is könnyen elrontják és munkájuk bizonytalanná válik. Fűrészporos helyiségben különös gondot kell fordítani a padozat egyenetlenségére. Ajánlatos egyes ugrások után a fűrészport elgereblyézni. Ezzel nemcsak sérüléseket kerülünk el, hanem a tanuló maga előtt látva az egyenletes terepet, bátrabb és lendületesebb módon hajtja végre ugrásait.

Az akrobatika óra után a tanulók langyos vízzel zuhanyozzanak le. Ez, a tisztálkodás mellett, az idegrendszerre és izomzatra is igen jó hatással van. A fürdési idő 3-4 percnél ne tartson tovább.

Az öltözők tisztán és rendben tartása igen fontos körülmény. Az öltözőkben megkövetelt rend elősegíti a tanulók fegyelmének kialakítását.

Az öltözék tisztántartására igen nagy gondot kell fordítani. Nevel a higiéniára és megelőzhetjük a sorozatos furunkulusos megbetegedéseket. Az oktató legalább hetenként egy alkalommal követelje meg a próbaruhák mosását. 14 éves kortól úgy a leány, mint a fiúhallgatók a tornanadrág alatt bandázst viseljenek. A fejlettebb leánytanulóknak célszerű melltartó viselése. A bandázs nélküli akrobatikus gyakorlásnak később igen káros fiziológiai következményei lehetnek. (17. o.)

A tanuló az óra első részében a bemelegítő gyakorlat alatt lehetőleg tréningruhában legyen, az óra többi részében könnyű, testhezálló /trikó/ öltözéket viseljen. Az akrobaták szokásos öltözékében /kis tornanadrág, trikó felsőrész/ látja az oktató legjobban a tanuló helyes testtartását és mozgását.

Az akrobatika órán a tanuló lehetőleg puha bőrből készült magasszárú cipőt viseljen, mert védi a bokaízületet az esetleges rándulástól vagy sérüléstől. Az oldalt vagy csavart ugrások tanításánál a magasszárú cipő hiányában különös gondot kell fordítanunk a boka megfelelő bandazsírozására.

Az akrobatika oktatásához és edzéséhez szükséges felszerelések:

1. 2,5-3 cm vastag, 160 cm széles és 10 m hosszú erős vászonnal bevont nemez szőnyeg /filc/

2. 8-10 db. 1mx2m habszivacs

3. kettősszárú magas függő londzs

4. 3 tanulónként 1 kézilondzs

5. farugós deszka

6. tornaszekrény ugráshoz

7. excentrik asztal

8. nemez /filc/ sapka

9. fejgyűrű

A függőszárú magaslondzs felszerelésénél ügyelni kell arra, hogy a két csiga távolsága a terem magasságával megfelelő arányban legyen, pl. 6 m magas teremben 5 m távolságra legyen a két csiga. Ezen felül méterenként emelkedő terem magasságánál a londzs felfüggesztését 40-50 cm-rel szélesebbre helyezzük.

A nemez sapkát és fejgyűrűt a tanuló mérete után készítsük el. (18. o.)

 

MEGJEGYZÉS A SZAKNYELVRE VONATKOZÓAN

 

Az artista világban egyes ugrások, gyakorlatok internacionális elnevezést nyertek. A tanjegyzetben igyekszem a már a sport vonalán is elfogadott magyar kifejezéseket használni. Azokat a jegyzetben gyakran előforduló típusokat, melyekre a megfelelő magyar kifejezés igen nehézkes és hosszadalmas, az alábbiakban ismertetem:

Tempó

lendület, egymásutáni ugrás ismétlésénél

Roundát

nekifutás után előkészítő ugrás /cigánykerék egynegyed fordulattal, majd futólagos kézállásból ugrás páros lábra, magasabbfokú akrobatikus ugrások végrehajtása/

Szaltó

szabad átfordulás

Cinzga

váltott kezes, 1/8 fordulatos, átfordulás kézálláson keresztül váltott lábbal

Groupier

zsugorított testhelyzet

Szuplé

nyújtott testhelyzet

Flik-flak

kezek letételével nyújtott átfordulás hátra

Forder

kezek letételével nyújtott átfordulás előre

Twiest

félcsavar a test hosszanti tengelye körül

Pirouette

egész fordulat /360o/ hosszanti tengely körül

Corbett

kézről-lábra ugrás

Rollád

hason vagy háton gördülés

Aráber

oldalt szaltó

Smetterling

pillangó ugrás

Straguzál

ugrás a forgási irányával ellenkező irányban haladva                 (19. o.)

Handvoltizs

kéz a kézben való akrobatikázás

Kászkád

műesés

Bógni

híd, ív

Excentrik

különleges, néha humoros gyakorlat

A talaj akrobatika tanjegyzetét két részre osztottam fel.

Az első részben:

akrobatikus ugrások,

hajlékonysági gyakorlatok,

erő és egyensúly gyakorlatok,

excentrikus gyakorlatokkal,

A második részben:

vállba munkák,

voltizs gyakorlatok,

emelések,

gulákkal

foglalkozom.

Az akrobatika fő ágazatát az akrobatikus ugrások képezik, melyek alapul szolgálnak az akrobatika többi ágának. A tanjegyzetet ezért az akrobatikus ugrások részletes ismertetésével kezdem el. (20. o.)