Csongrád Megyei Könyvtáros 31.évf. 1/4.sz.(1999)

Gulyásné Forgó Eszter

 

7 éves a csongrádi gyermekkönyvtár Hagyományõrzõ klubja

A csongrádi gyermekkönyvtárban 1993 óta mûködik a Hagyományõrzõ klub.

Az elmúlt 7 év munkájáról, a foglalkozások céljáról és a tapasztalatokról szeretnék adni egy rövid tájékoztatót. A rendszeresen tartott foglalkozásokon - melyeket eleinte havonta, majd 3-szor egy hónapban szerveztünk - célunk volt, hogy a klubtagok megismerjék népünk múltbeli kultúráját, néphagyományait, népszokásait. Szerettük volna a tradíciókat, szokásokat újjáéleszteni, lehetõséget adva a manuális újraalkotásra is.

A klub tagjai 5 - 12 éves gyermekek, akik a könyvtár olvasói közül verbuválódtak, majd kialakult egy rendszeresen visszatérõ csapat, akik hozták magukkal barátaikat és csatlakoztak új érdeklõdõk is. Majd az évek során persze teljesen meg-megújult a tagság, ahogy kinõttek a gyerekek a gyermekkönyvtárból.

A klubfoglalkozások keretében a néphagyományokat játékos módszerekkel, szemléltetve elevenítjük fel. Elvünk, hogy a tárgyi és a szellemi kultúra egyaránt fontos. Ezért a foglalkozáson a néphagyomány elõadói ismertetése mellett ugyanolyan hangsúlyos szerepe van annak, hogy a gyerekek is aktív részeseivé váljanak a feldolgozásnak a további kutatások során - kihasználva a könyvek tárházát -, a tárgyak manuális megformálásával, a szokások dramatizálásával.

Hosszú lenne felsorolni az évek minden feldolgozott témáját, programját, ezért csak ízelítõül emelek ki néhányat. A feldolgozott témák az anyagi kultúra és a szellemi kultúra körébõl tevõdnek össze. Foglalkoztunk a település, építkezés, házberendezés témaköreivel, s ezek kapcsán elkészült a csongrádi belvárosi múzeumház makettje és berendezése, egy templom és malom makettje is, máskor pedig a tulipános láda kicsiny mása.

Tevékenységünk jelentõs részét alkotta - s persze alkotja ma is, hiszen ezek a foglalkozások most is folytatódnak - a népi díszítõmûvészet tárgyalása, s ennek kapcsán kézmûves programok megtartása, különbözõ használati- és dísztárgyak készítése. Ezen foglalkozások jelentõs részét is mi könyvtárosok tartottuk, de ha az anyagiak megengedték, meghívtunk szakembereket is.

Több klubnapon megismertettük a gyerekekkel az egyszerû szövés technikáját, s ekkor szövõkereten szõttek kis terítõt. Rendkívül népszerûek voltak a gyöngyfûzés foglalkozások, amikor gyöngy nyakláncok, karkötõk, fülbevalók, gyûrûk és kis gyöngy állatfigurák is készültek. Az ügyesebbek megpróbálkoztak a gyöngyszövéssel is, és nem csak a lányok, hanem a fiúk is szívesen fûzögettek.

Ékszereket készítettünk bõrbõl fonással és rátéttel, domborítással, máskor pedig bõrképek és kulcstartók születtek. A különbözõ fonásfajtákat is megismertettük az érdeklõdõkkel és fontunk karkötõt, fejpántot, könyvjelzõt és fali díszt is pókfonással.

Természetesen, ahogy az ünnepnapok, szokások, évközi tevékenységek a néphagyományban is évrõl évre ismétlõdtek, mi is az alapvetõ témaköröket évente megismételtük, csak a hozzá kapcsolódó manuális tevékenység egy újabb fajtájával ismertettük meg az érdeklõdõket.

Népi motívumokkal filcrátétes terítõ és tûpárna is készült, máskor festett tányér. Igen sikeresek voltak az agyagozás foglalkozások, ahol különbözõ technikákkal formáztak meg - még a legkisebbek is - edényeket, figurákat, szobrocskákat.

A népi gyermekjátékok is újraszülettek: csutkababa, rongybaba, bölcsõ, kukoricaszár-játékok.

Megismertettük az érdeklõdõkkel a kötözött batikolást, melynek alkalmazásával gyönyörû terítõk készültek.

Nagy Vera beavatott a foltmozaikterítõ és játék készítésének titkaiba. Nagy István fafaragó vezetésével pedig díszes virágkarókkal és egyéb faragásokkal lettünk gazdagabbak.

Répási Jánosné segítségével csuhébábok és babák készültek, Borbás Zoltánné ill. Német Nóra szakavatott irányításával pedig gyékénybõl készült csillag, angyalka, kosár, ló. Berkes Péterné útmutatásai alapján szalmából fontunk aratókoszorút, máskor angyalkát. Kókainé Vincze Éva vezetésével gyapjúból nemezeltünk terítõket.

Elõadásokat is szerveztünk az iskolai osztályoknak, amikor is alkalmanként 100-120 gyermek is szerezhetett hasznos ismereteket. Megismerkedtünk Csongrád megye népmûvészetével Nagy Vera néprajzkutató diaképes elõadása alkalmával, Csák Lászlóék pedig a népzenét és a népi hangszereket mutatták be óriási sikerrel. A magyar népviseleteket és népi hímzéseket ismertette Szabó Sándorné, Dr. Szûcs Judit muzeológus pedig érdekes néprajzi tárgyakat mutatott be egy elõadás keretében.

A naptári év szokásai, a jeles napok feldolgozása is állandó témánk évrõl-évre.

A farsangi néphagyomány ismertetése kapcsán különbözõ technikákkal álarcokat készítettünk, a tavaszi népszokások és a kiszehajtás feldolgozásakor kiszebáb született, a húsvéti hagyományok témájakor tojást festettünk, közben locsolóverseket tanultunk, máskor tojástartó, üdvözlõlap készült.

Ismertettük a pünkösdi királynõválasztás szokását is és virágkoszorúkat alkottunk. Részletesen foglalkoztunk a téli ünnepkörrel: Mikulás, Luca nap alkalmával a hagyományismertetés után bábokat készítettünk, a karácsonyi ünnepkör feldolgozásakor egyszer játszottunk betlehemes játékot is, de legtöbbször karácsonyfadíszeket készítettünk számtalan anyag és technika alkalmazásával.

Bõvítettük néprajzi ismereteinket kirándulásokon is: meglátogattuk a csongrádi Múzeumházat, Kecskeméten pedig voltunk a Népi- és Iparmûvészeti Múzeumban és a Játékmúzeumban.

A szellemi kultúra egy fontos része a népköltészet, a népmese, népdal, melyek szintén szerepeltek programunkban. Berecz András nagysikerû elõadás keretében (330 fõ részvételével) székely meséket mondott és gyönyörû népdalokat énekelt.

A népmesék feldolgozása szerves része a Hagyományõrzõ klubnak és Meseklub címen tartottunk havonta egyszer, most pedig már kéthetente foglalkozásokat.

A Meseklub foglalkozásain a meséket több csatornán közvetítjük a gyerekekhez, nemcsak az írott szövegen keresztül, a meseolvasás szintjén, hanem neves mûvészek által készített meselemezek meghallgatásával, a diafilmek, mesekönyvek képanyagának szemléltetésével is. A mese meghallgatása után elemezzük azt, jellegzetességeinek, mondanivalójának, tanulságainak levonásával.

Utána a közöltek élményszerû feldolgozását segítjük illusztrálással, különbözõ technikákkal (rajzolás, festés, ragasztás, fonalkép, textilkép, stb.), bábkészítéssel (filcbõl, textilbõl, papírból, síkbáb, zacskóbáb, gyûszûbáb, fakanálbáb, stb.), valamint spontán dramatizálással.

Az idelátogató szülõkben, pedagógusokban is sokszor felvetõdik a kérdés, honnan van ennyi ötletünk, hogyan tudunk mindig valami újat, érdekeset kitalálni? Természetesen igen sok olyan ötletet megvalósítunk a kézmûves könyvek ma már igen gazdag választékából, melyek beilleszthetõk a klubok arculatába. Azonban magunkénak valljuk Aiszoposz egy gondolatát: "Nem elég, ha van egy jó ötletünk, ha nem vagyunk készek arra, hogy megvalósítsuk a gyakorlatban." S a megvalósításhoz mi kell? Nagyon sok elõkészítõ munka és anyagi háttér. Már hónapokkal elõre megtervezzük a programokat, hiszen az anyagi forrás elõteremtése érdekében évente több pályázatot is meg kell írnunk, mivel a költségvetésünkben nem szerepel a Hagyományõrzõ klub. Jó elõre elkészítjük a mintadarabokat, hogy a könyvtárba járók láthassák, hogy mit fogunk készíteni, s természetesen propagáljuk is rendezvényeinket, plakátjainkat kivisszük az iskolákba, óvodákba, közintézményekbe. A kézmûves foglalkozásokon igyekszünk minél több természetes ill. olcsó anyagot felhasználni (a saját ill. a gyerekek gyûjtésébõl), kapunk is néhány támogatótól, pl. textileket, de a legtöbb anyagot és eszközt csak a pályázati pénzbõl tudjuk elõteremteni. Ha kevesebb összeg áll rendelkezésünkre, az olykor más által hulladéknak ítélt anyagokból (pl. henger, dobozok stb.) is készítünk bábokat.

Megéri a fáradozás, a hosszú elõkészítés, hiszen a gyermekek rendkívül érdeklõdõek, fogékonyak s a változatos foglalkoztatási formák miatt igénylik a folytatást.

Amíg a támogatások lehetõvé teszik, tovább végezzük a már megkezdett hagyományõrzõ munkát, hiszen ezek a foglalkozások a gyermekek számára az ismeretszerzésen túl a szabadidõ kulturált, tartalmas eltöltését is jelentik, a könyvtárunk számára pedig az olvasótoborzás egyik legjobb formája.

Remélem sikerült bemutatni, hogy mi is történik a Hagyományõrzõ klubban, s talán olyan is lesz, aki követi példánkat a könyvtári foglalkozások valamely hasonló formájával.