Erdélyi Örmény
Gyökerek
Füzetek
Fővárosi Örmény Klub időszaki kiadványa
II. évfolyam 1997/11. szám
1998. január
„Emlékek nélkül,
népeknek híre csak árnyék...”
(Vörösmarty Mihály)
A Fővárosi Örmény Klub minden hónap 3. csütörtökén du. 17 órakor - hívottan és hívatlanul - mindenkit szeretettel vár klubdélutánjaira a Budapest V. Semmelweis u. 1-3. I. emeleti zenetermébe.
Naptár - Január
Új esztendőt köszöntünk!
A lefolyását minden évnek hasonlíthatnánk egy, nagy ünnepélyes istentisztelethez, s nem véletlen a középkorban oly gyakran használt latin kifejezés: anno Domini = az Úr esztendeje.
Az örmény liturgiában, amikor a pap az előkészület szertartását végzi, mindenekelőtt felveszi misemondó ruháit, a kar a következő saragánt énekli:
"Mennyei Király, őrizd meg rendíthetetlenül a Te egyházadat, őrizd meg békében azokat, akik nevedet imádják."
/néhai Kovács Géza fordítása/
Talán a legfontosabb ebből: őrizd meg békében azokat, akik nevedet imádják - s hadd tágítsuk a kört! - ideszámítván mindenkit, aki tán nem is szóval, de tetteivel eleget tesz Isten akaratának. S békében, hisz mondjuk: békés új esztendőt! Mikor mondjuk, vegyük komolyan mondanivalóját!
dr. Sasvári László
Adjon Isten minden jót,
Ez új esztendőben !
Jobb időt, mint tavaly volt,
Ez új esztendőben !
Vegye el mind a nem jót,
Ez új esztendőben !
Mitől félünk mentsen meg,
Amit várunk, legyen meg,
Ez új esztendőben !
(Háromszéki köszöntő)
A szeretet ünnepén
December 18-án tartotta a Fővárosi Örmény Klub az év utolsó klubdélutánját, Karácsony jegyében. A Magyarok Háza méltó környezetében, szépen terített és díszített asztalok mellet, csodás karácsonyfa és gyertyák fényénél zsúfolásig megtelt a terem az ünneplő közönséggel. Az együttlét öröme, az ünnep hangulata áradt a szemekből, kipirult arcokból.
Az irodalmi összeállítás Tamási Áron: Karácsonyi pásztorocskák c. novellájának felolvasásával kezdődött, ismertetve a székelyföldi betlehemezés szokásait, majd dr. Sasvári László előadását hallgattuk meg: Karácsony az erdélyi örményeknél címmel. Az est hangulatát Babits Mihály, Ady Endre, Csuka Zoltán, Bárd Oszkár, Weöres Sándor és Radványi Kálmán versei tették igazán ünnepélyessé, különösen a köztük felhangzó varázslatos fuvolajátékkal, Fogolyán Kristóf fuvolaművész tolmácsolásában. Előadóként Zárug Zita szavalóművész-palánta nyerte el a legnagyobb elismerést, különösen Radványi Kálmán: Én Jézust várom, a kis Gyermeket c. versével.
Köszönetet mondunk dr. Kiss Margitnak és dr. Issekutz Saroltának a versek, prózák felolvasásáért, mellyel hozzájárultak a bensőséges, családias hangulathoz. És ekkor, a szép versek, zene bővöletében betoppant a Fancsali gyermektrió, akik gyertyafényes boldog együtténeklésre bírták a sok fiatallal megtűzdelt ünneplő nagy családot, a klub tagjait. Sokan a folyosón rekedtek, de boldogan, önfeledten énekelték együtt a kedves és ismert karácsonyi dalokat a gyermekekkel egy gyertyafény pislákoló lángjánál. És visszacsengett mindenkiben Radványi Kálmán verséből:
"Gyertyás és cukros kedves fa alatt
Hagyjuk a küzdő, merész vágyakat !
Mi Jézust várjuk, a kis Gyermeket,
Ki báj, szelídség, s égi szeretet."
S e szeretet jegyében minden kedves résztvevőnek jutott egy kis ajándék: a Molnár Enikő magyarörmény honfitársunk kézzel festett, - örmény motívumok és örmény írásjelek felhasználásával készített - dekoratív karácsonyfagömbjeiből. Több klubtagunk - az 1997 évben tanúsított önzetlen segítségéért, a klub és kapcsolódó programjai szervezésében való aktív részvételéért könyvajándékban részesült.
Gyertyaillat, csengettyűszó, szaloncukor, finom falatok, halk beszélgetés aláfestéséül a nagykárolyi Trio Castellanele karácsonyi dalai és a magyar karácsonyi egyházi énekek felvételei szolgáltak. Jó volt így együtt lenni és várni a kis Gyermeket !
<><><><><>
Karácsony az erdélyi örményeknél
A Fővárosi Örmény Klubban 1997. december 18-án elhangzott előadás
"Az angyalok sokasága és a mennyei seregek leszállottak
az égből az Egyszülött Királlyal. Énekelve zengték:
Íme az Isten Fia! Mondjuk mindnyájan:
örvendjetek egek és hangos szóval dicsérjétek a világ terem-
tését, mert az örökkévaló Isten megjelent a földön és itt la-
kott az emberekkel együtt, hogy üdvözítse a mi lelkünket."
Így szól a karácsony ünnepének egyik saragánja - néhai Kovács Géza fordításában - s mindjárt felvetődik bennünk a kérdés, hogyan ünnepelték az erdélyi örmények Isten Fiának, Jézus Krisztusnak megjelenését a földön.
A kérdésre pontos választ adhatunk, mert 1943-ban megjelent egy szép tanulmány - szinte kis könyv - a Tarisznyás Györgyi tollából Örmény karácsony címmel. A szerző később nagyon sok szenvedésnek volt kitéve, ezt a teljesség kedvéért említem!
Elöljáróban meg kell jegyeznem, illetve idéznem kell Tarisznyás Györgyi megállapítását: "A magyarrá vált örménység mind jobban és jobban hagyja el ősi szokásait, sok szokást, amelyet még egy félszázaddal ezelőtt még mindenütt ismertek..."
Nem kívánok azonban az örményországi karácsonnyal foglalkozni, mert ahhoz több adatnak kellene a rendelkezésemre állnia, csak annyit jegyzek meg, hogy a karácsonyt és a vízkeresztet együtt ünnepelték. Erdélyben azonban a katolikus hatásra ez másként alakult, ahogyan mi is ünnepelünk. Itt rövid összefoglalást, s részben emlékeztetést szeretnék adni az erdélyi örmény karácsonyról, persze nem csupán magára karácsony napjára korlátozottan.
A karácsonyt az örmény katolikusoknál, mint ahogyan a római katolikus egyházban és más keleti egyházakban is, böjt előzi meg. Ez Erdélyben így festett egy 1942-ben megjelent cikk nyomán: hústól való megtartóztatás volt a karácsony előtti szerdán. Szigorú böjt volt viszont a karácsony előtti pénteken, mikor tejterméket sem fogyasztottak. De ismerték az adventi időt is Erdélyben. Voltak sajátos böjti ételek is.
Az adventi időre esik december 6., Szent Miklós napja. /A keleti örmények nem ülik meg Szent Miklós ünnepét!/ Az erdélyi örmények megtartják a napját. A szent neve örményül: Nigogkrajos Shantselakor = csodatevő Miklós. A szamosújvári örmény katolikus leányárvaházban december 5-én este Mikulásünnepséget rendeztek, s ezen sokan részt vettek. Gyergyószentmiklóson az internátusban volt ünnepség. Családi körben is megemlékeztek e napról. A máshol szokásos forma itt is megvolt: a gyerekek kitették cipőiket az ablakba. Azonban tettek melléje egy kis szénát is, mivel úgy tartották, a Mikulás lovon jár.
A karácsonyt mint említettem, az erdélyiek 25-én tartják, de a 24-ei éjféli misét már korábban, este 5 és 8 között tartják meg. /Magam is emlékezem arra, hogy Kádár Dániel atya este 6-kor tartotta!/
A karácsonyfa állításának a szokása a századforduló táján terjedt el, illetve lett általánossá az erdélyi örmény családoknál. A karácsonyfa örmény neve: dzenunti dzar = születés fája. Az örmények úgy, mint a magyarok, a gyermekek kedvéért állítják, feldíszítik, alája helyezik az ajándékokat. Február 2-ig áll a lakásban, s akkor a "Jézuska visszaviszi". A szülők úgy tüzelik el, hogy a gyerekek ne lássák. A templomban nem állítottak karácsonyfát!
Az erdélyi örmény katolikusoknál néhány családban felállították a betlehemet is. Eredeti örmény ebben a szokásban nincs, a magyaroktól vették át, a templomban nem állítottak. A betlehemes játék szokásos volt Szamosújváron. Gabányi János 1936-ban, karácsony szombatján jegyzett le egy játékot. Különösebb jelmezük a játékban résztvevőknek nem volt, mivel szegények voltak, ahová betértek, valamilyen adományt kaptak, bort, pálinkát, tésztát. /A játékot egy öreg cigánytól tanulták, tehát ez sem örmény eredetű!/
Viszont a kántálásnak vannak örmény gyökerei, s Szamosújváron is 1900-ban még erősen szokásban volt. Egy ilyenkor szokásos ének:
Sír a Jézus, mert nincs pólyája,
vág a Szűzanya a ruhájából és abba pólyálja...
A végén hozzátették:
Adjatok pénzt, hogy a dolgomra menjek.
Örmény szövege ismert. Egy magyar népi ének hasonló:
Rossz a Jézus kiscsizmája, sír a ködmöne,
ázik-fázik, megveszi az Isten hidege.
Hogyha volna kiscsizmám, Jézuskának odaadnám,
báránybőrös ködmönkémmel jól be takarnám.
Gyerekek, felnőttek a régi világban egyformán jártak kántálni, a városi hatóság sokszor szabályozta, tiltotta e szokást. Az 1940-es években a gyerekek újra jártak kántálni. Közismert karácsonyi énekekkel, /Mennyből az angyal.../ s ajándékot kaptak.
Voltak eredeti örmény karácsonyi énekek is. Egy hosszabbnak az első sorai:
"Pán Ásztudzó árák jecav, ávjedisz,
Jev pnágzeáv hárkánt Guszin, Ájvedisz...."
Isten Igéje, akit elküldtek, üdvözlény,
A boldogságos Szűz méhében tartózkodtál, üdvözlégy...
Az 1940-es években a kántálók 5-12 éves fiuk voltak, színes papírból betlehemi csillagot is készítettek, s azt magukkal vitték.
Sajátos szokás a karácsonyi házszentelés. Erről - Tarisznyás Györgyi alapján - egyik művében Bálint Sándor is megemlékezik.
Karácsonykor szokásos a rokoni látogatás. Gyegyószentmiklóson az egyházközség karácsonyfa ünnepélyt tartott, s azon a szegényeknek ajándékokat adtak.
Él a néphit, hogy karácsony éjszakáján az állatok az istállóban beszélgetnek, jutalmul adta e beszédképességet Jézus ez alkalomra, mert ott voltak vele az istállóban.
Boldog ünnepet kívánni először a férfiaknak kell, mert ha nő teszi, az szerencsétlenséget okoz. S aki boldog ünnepeket kíván, legalább egy darabka fát kell magával hoznia, hogy ezzel is gyarapítsa a ház vagyonát.
Vannak sajátos karácsonyi ételek is, megtalálható közöttük az ángádzsábur leves is.
Végezetül még azt említeném, hogy a sajátos gyergyószentmiklósi társulat tagjai, a vörös köpenyesek részt vesznek karácsony napján is az istentiszteleten.
dr. Sasvári László
<><><><><>
A sziget titka
I. rész
" Senki sem sziget.
Része a kontinensnek,
az egésznek egy darabja."
/ John Donne/
1997. szeptember végén, Velence szépségeinek csodálata közben eljutottunk végre a lagúnák városának legcsendesebb zugába, Szent Lázár szigetére. A csend és a magány, az örmény atyák szigetére, az örökkévalóság küszöbére. A tér és idő korlátait szétfeszítette a sziget.
Egy népet (csak egyet?!) meg lehet fosztani a függetlenségétől, szabadságától, sőt az országától is. De a jövőbe, feltámadásukba vetett reményüktől senki, soha nem foszthatja meg őket, ha vannak olyan fiaik és leányaik, akik ébren tartják bennük ezt a hitet, átmentik a jövő nemzedékek számára múltjukat, irodalmukat, történelmüket, s legdrágább kincsüket, az anyanyelvet...
Pontosan ilyen emberekkel találkoztam itt a szigeten: az élőkkel és a holtak emlékével. Az örmény nép hangyaszorgalmú, tudós szerzetesei, papjai fogadtak minket, amint kikötünk: Fogolyán atya és az örmény bencések, a velencei mechitaristák.
Ott, ahol partot értünk, kétszáz évvel korábban még a tenger hullámzott. 1815-ig a szigetre érkező csónakok közvetlenül a monostor bejáratánál kötöttek ki.
Velencében volt egy szigorú törvény: még egy darab követ sem volt szabad a vízbe dobni, nehogy megemelkedjék a víz szintje. Az örmény atyáknak azonban kiváltságképpen megengedték, hogy szabad a szigetüket igényük szerint megtoldaniok. Azzal a kikötéssel, hogy ugyanannyit ki is kell vájniok, emelniök a tengerből.
- Ez utóbbiról aztán az idők során elfelejtkeztünk, - tette hozzá mosolyogva Fogolyán atya.
Kiszálltunk, és jobbkéz felől a rendalapító, boldog emlékű Mechitar Szebasztaci életnagyságú szobra fogadott kitárt karokkal bennünket.
A hosszú, hegyes csuklyával ellátott szerzetesi kukulla félreérthetetlenül Nursiai Szent Benedek kései örmény fiát és utódját, az örmény bencések alapítóját, Mechitárt ábrázolta. Népének "Vigasztaló-"ját. Egy darabka örmény földre léptünk.
Az Adria habjaiból kiemelkedő, alig háromnegyed négyzetkilométer nagyságú szigeten már a magyar honfoglalás századában bencés monostor állt. 850 tájékán épült templomuk kereszthajós alaprajzú volt, - ez nemrégiben derült ki egy tűzvész során.
A legrégibb kő a szigeten, amely
latinul szólt hozzánk, a szigetet körülvevő sekélyes pocsolyából került elő, s
arról tanúskodik, hogy funkcióváltás következett be a sziget életében a XIV.
század derekán: „ DEO SACRATUM EST HOC
HOSPITALE... A. D.
Egészen 1479-ig maradt a leprások elkülönítő szigete, a köztársaság afféle hivatalos karanténja. A leprások azonban továbbra is itt maradtak, s egészen 1600-ig ők voltak a sziget szomorú emlékű "lakói". Közben 1498-ban restaurálták a leprosoriumot, amint ezt egy másik kő tanúsítja. Az 1974-es tűzvész során pedig előbukkantak azok az ablakok is a templom falából, ahonnét a rácsok mögül hallgathatták a szerencsétlenek a szentmisét.
A civil társadalom ugyan kitaszította őket önvédelemből, de a középkori egyház nem hagyta magukra, lelki vigasz nélkül őket.
A XVII. században dominikánusok váltották fel őket, s rövid időre a fehérruhás szerzetesek vették birtokba a szigetet. A századfordulóra azonban a sziget már ismét romos és lakatlan volt. Szinte kínálta magát, hogy a "bárka népe" kikössön rajta, s az örmény "odüsszeia" itt érjen véget... Nagyon hosszú út vezetett odáig, hogy 1717-ben a „ SERENISSIMA” engedélyével letelepedhettek végleg az örmény atyák Velencében, a szigeten.
Hogyan kerültek az örmények Szent Lázár szigetére? Válaszért egészen a rendalapító személyéig kell visszamennünk, akinek a kitárt karjai fogadtak érkezésünkkor. Ugyanis aligha létezik mégegy olyan szerzetesrend, amelynek a történelme oly szorosan fonódna össze népe sorsával, ahonnét az alapító, Manuk Petroszjan is származott. 1676. február 7-én született a kis-örményországi Sivas (Sebaste) városában, mélyen keresztény családból.
Fiatalon a közeli Szent Kereszt monostor szerzetese lett, ahol 1691-ben diakónussá szentelték. Szenvedélyesen vetette bele magát tanulmányaiba, népének a szellemi színvonalát, lelkiségének az elmélyítését tűzte ki célul maga elé. 1696-ban pappá szentelték.
Tanulmányai során hosszabb időt töltött az Örök Városban, Rómában. Alkalma nyílott megismerkednie a nyugati egyház misszionáriusaival, lelkiségükkel.
„ Szurb” Ecsmiadzin, az Üdvözítő városa, Jeruzsálem, majd Aleppó, Sebaste, Ciprus, Erzerum és a "második" Róma, vagyis Konstantinápoly a további állomások életében.
Eközben egyre inkább érlelődik, erősödik lelkében az elhatározás: a keresztény testvéreiktől elszigetelődött örményeknek meg kell találniok római katolikus testvéreik kezét. Egységre kell lépniük Rómával, s népének a szellemi és lelki felemelkedését egy nyugati típusú szerzetesrend alapításával kell szolgálnia.
1699-ben Mechitár tanítani kezd. 1700-ban már azon fáradozik, hogy Konstantinápolyban egy örmény intézetet állítson föl, nyomdával felszerelve.
A régi, középkori kódexmásoló barátok kora lejárt, a könyvnyomtatás teheti hatékonyabbá, s juttathatja el az "örömhírt" népéhez, örmény nyelven. Még ugyanebben az évben megjelenik Mechitár fordításában Kempis Tamás híres könyve, az „ IMITATIO CHRISTI ”, örményül ! Szimbolikus jelentőségű: hiszen az egész örmény történelem Krisztus követése, a keresztúton. S a stációk sehogy se akarnak elfogyni, a Via Dolorosa egyre magasabbra vezet...
Tanítványainak száma eközben négyről kilencre nőtt. Ekkor azonban el kell hagynia a fővárost. Szmirnán keresztül menekülni kényszerül, mivel ellenségei az életére törnek. Kis közösségével együtt, kéziratokkal megrakodva, több csoportban érkeznek meg a Pelopponnészosz félszigetre.
A Velence fennhatósága alá tartozó Modone városában telepednek le, s felveszik a kapcsolatot Rómával. Azonban az időközben a Velencei Köztársaság és a Török Porta között kitört háború miatt ismét menekülniök kell. A kis örmény közösség 1715 tavaszán érkezett meg Velencébe.
A város szenátusa és Mocenigo doge - néhány örmény kereskedő hatékony közreműködése következtében - átadta nekik használatra a szigetet. Később, 1833-ban ment át végleg a tulajdonukba "örök áron", jelképes összeg befizetése fejében. Velence nagylelkűen, szívélyesen fogadta a Keletről jött menekülteket, hiszen 1712-ben XI. Kelemen pápa jóváhagyását is elnyerte az új szerzetesrend, mivel 1711-ben a bencés regulát fogadták el. Mindez rendkívül gyorsan zajlott le, egy évtizeddel rendi közösségük megalakulása után. A rendet alapító Mechitár lett szerzeteseinek első bencés apátja.
fr. Lénárd
világi ferences
történész, teológus
<><><><><>
Az erdélyi örmények rövid története jogi megközelítésből
A Fővárosi Örmény Klubban 1997. október 16-án elhangzott előadás
III. befejező rész.
II. József halála után 1791-ben összehívták az országgyűlést, amelyre az örmények is kérték meghívásukat. A Kancellária a meghívást az országgyűlés hatáskörébe tartozónak tekintve, a kérést nem teljesítette.
Az országgyűlésen napirendre került az örmények ügye is. A rendek állásfoglalása nem volt egyértelmű e tekintetben. A székelyek egyenesen azt követelték, hogy az örmények kiváltság-, adomány és nemesleveleit érvénytelenítsék, kereskedelmi tevékenységüket pedig az importárukra korlátozzák[i]
. Józanabb, de kemény követelésekkel lépett fel a három magyar szabad királyi város (Kolozsvár, Marosvásárhely és Gyulafehérvár): ők bizonyos feltételekkel járultak volna hozzá a két város szabad királyi városi rangra való emeléséhez. Igényt tartottak arra, hogy ezzel az ő jogaik ne csorbuljanak. Ezen túlmenően azonban azt követelték, hogy a két város polgárai csak saját városukban élhessenek szabad királyi városi szabadságokkal, jogaik gyakorlása ne terjedjen ki a többi szabad királyi városokra, mert ha a magyar szabad királyi városokban is korlátlanul kereskedhetnének, ez tönkretenné a magyar kereskedőket. Fenntartották jogukat arra, hogy továbbra is csak bizonyos szerződés és taxafizetés mellett engedjék meg városaikban az örményeknek a kereskedés folytatását. Mindezen tiltakozások ellenére a törvény megszületett[ii]. A rendek felvették a két várost a szabad királyi városok sorába tekintettel az uralkodóház iránt tanúsított hűségükre, a kereskedelem előmozdításában tanúsított szorgalmukra valamint arra, hogy már hosszú ideje az országban laktak[iii]. A törvény azonban kimondta az ország tulajdonjogát az összes szabad királyi város felett, valamint azt is, hogy az örmények befogadásuk után sem alkothatnak külön nemzetet, terheik és jogaik a magyar nemzet tulajdonában lévő más szabad királyi városokéval lesznek azonosak. Megkövetelte a törvény a magyar nyelv használatát az igazgatásban, továbbá magyar iskolák fenntartását a magyar nyelv művelésére. Kimondta a törvény, hogy az örmény városok kiváltságaiból érvénytelen az, ami ellentétes az ország alkotmányával, más szabad királyi városok jogaival és a jelen törvénnyel.
Az örmények az említett rendelkezésekből legsérelmesebbnek magukra nézve a kvartély- és előfogat-mentesség eltörlését tartották. Még az országgyűlésen 4 ezer aranyat ajánlottak fel a két teher megváltására[iv]
, a rendek azonban azt nem fogadták el. Az örmények ezért felségfolyamodványok sokaságával árasztották el az uralkodót.A megoldást csak az 1834-35. évi országgyűlés hozta, amikor az örmények fontosabbnak ítélték bekapcsolódásukat Erdély politikai életébe, mint fenntartani a kvartély- és előfogatmentességet és egyáltalán a különállást, ezért vállalták annak terheit[v]. Ennek fejében viszont teljesen új szövegezésű kiváltságlevelet kértek a királytól. Így született meg az 1837. augusztus 15-én az Erzsébetvárosnak adományozott kiváltságlevél[vi], majd egy évvel később Szamosújvár kiváltságlevele[vii]. Ennek hatására a többi örmény szórvány - elsősorban a gyergyószentmiklósi és csíkszépvízi örmények - is megpróbált kiváltságokat szerezni, az ő erőfeszítéseik azonban sikertelenek maradtak.
Sziklaként állsz, ha ég dörög.
dr. Issekutz Sarolta Fővárosi Örmény Klub háziasszonya
Az Erdélyi Örmény Gyökerek Füzetek I. évfolyam tartalma
A megjelent cikkek és tanulmányok címeinek és szerzőinek jegyzéke
Születésnapra. A Fővárosi Örmény Klub egy éves évfordulója dr. Issekutz Sarolta
Egyházak és karácsony dr. Sasvári László
Arménia és Bizánc Dr. Magyar István Lénárd
A mechitaristákról dr. Sasvári László
Örmény elemek a textilművészetben dr. Pásztor Emese
Az erdélyi magyar-örmény családok történetének régi forrásai Vissi Zsuzsanna
Látogatás a bécsi mechitaristáknál Juhos-Kiss János
Néhány szó az örmény egyházról és szertartásról Leszkovszky Pál O.P.
Beszéd az ünnepélyes örmény szentmisén a Szent István Bazilikában,
1997. április 26-án. Leszkovszky Pál O.P.
Anyák Napjától Anyák Napjáig Juhos-Kiss János
Vákár Tibor "Örmény építészet" c. kiállításának megnyitására
(MÉSZ Székház, 1996. okt. 11) dr. Guzsik Tamás
Kányádi Sándor " Örmény sírkövek" est
A heraldika /címertan/ alapjai Dr. Bertényi Iván
Örmény adalékok a Duna tájékáról, főleg a XVIII. századból dr. Sasvári László
Bemutatkoznak az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület
elnökségi tagjai: Kapcsolatom az örménységgel dr. Sasvári László
Egy örmény utazó-kereskedő a Duna mentén a XVIII. században Dr. Pető Mária
Megalakult az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület
Világosító Szent Gergely emlékezete Dr. Magyar István Lénárd
Néhány szó az erdélyi örmény identitásról Kali Kinga
Világosító Szent Gergely ünnepén dr. Issekutz Sarolta
Örmény nosztalgia B. Ötves Margit
Hatványozott közös dolgaink Sebesi Karen Attila
Gondolatok az örmény identitásról (származástudatról)
A Simaiak I. rész néhai Korbuly Domonkos
A kolozsvári Fugulyán család története Fancsali János
Oszmán török szőnyegek Batári Ferenc
Fémművesség és az örménység Kótai József
1997/7. szám. 1997. szeptember
Déli harangzúgás Dr. Zakariás Egon
A Simaiak II. rész néhai Korbuly Domonkos
Örményország ősi földjén I. rész Benyik Béla
Egy magyar-örmény hitvallása dr. Issekutz Sarolta
Templom és iskola Reményik Sándor
Őseink földjén dr. Issekutz Sarolta
A Simaiak III. rész néhai Korbuly Domonkos
Fogolykiváltó Boldogasszony (Patrona Armenorum) Dr. Magyar István Lénárd
Örmény nyelv - örmény írásbeliség dr. Sasvári László
Kiállítási megnyitó dr. Benedek Katalin
Az Aradi Vértanuk emlékünnepség
Az Aradi Tizenhárom Dr. Kedves Gyula
Meghívó az örmény-katolikus egyház története és művészete konferenciára
A Simaiak IV. befejező rész néhai Korbuly Domonkos
Látogatás Csíkszépvízen dr. Sasvári László
Velence örmény emlékei (speciális örmény útikalauz) I. rész
Fogolyán Miklós feljegyzéseit sajtó alá rendezte dr. Sasvári László
Az erdélyi örmények rövid története jogi megközelítésből I. rész.
Az erdélyi örmények rövid története jogi megközelítésből II. rész
Velence örmény emlékei (speciális örmény útikalauz) II. rész
Fogolyán Miklós lelkész feljegyzéseit sajtó alá rendezte dr. Sasvári László
Elhunyt Jagamas János az erdélyi népzenekutatás nesztora Fancsali János
Szabó László: Arménia, Anatólia, Levante című fotókiállítása Szabó László
Az örmény-katolikus egyház története és művészete
magyarországi első konferenciája dr. Issekutz Sarolta
Egy megállapodás margójára dr. Issekutz Sarolta
A Fővárosi Örmény Klub 1997 évi rendezvényei.
A klub háziasszonya: dr. Issekutz Sarolta
1. Erdélyi városok I. rész vetítettképes előadás
2. A családfakutatás alapismérvei
Előadó: Vissi Zsuzsanna főlevéltáros
1. Az örmények szerepe Bizáncban
Előadó: dr. Magyar István Lénárd egyetemi tanár
2. Jengibarján Dávid örmény népzenei összeállítása
Örmény emlékek a textiltörténetben
Előadó: dr. Pásztor Emese az Iparművészeti Múzeum főmuzeológusa
1. Örmény adalékok a Duna tájékáról, főleg a XVIII. századból
Előadó: dr. Sasvári László tanár.
2. Egy örmény utazó-kereskedő a Duna mentén a XVIII. században -
Előadó: dr. Pető Mária régész-muzeológus (Budapesti Történeti Múzeum)
A klubest zenei anyagát összeállította és előadta: Fogolyán Kristóf fuvolaművész.
1. Világosító Szent Gergely emlékezete.
Előadó dr. Magyar István Lénárd egyetemi tanár.
2. A kolozsvári Fugulyán család története.
Előadó: Fancsali János zenetörténész.
1. A fémművesség és az örménység. Vetítettképes előadás.
Előadó: Kótai József ötvösművész
2. Válogatás az örmény költészet remekeiből. Előadta: Szabó Anikó színművésznő
1. Örményország ősi földjén I. Utazzunk Arméniába ! Vetítettképes előadás.
1. Fogolykiváltó Boldogasszony: "Patrona Armenorum"
Előadó: dr. Magyar István Lénárd egyetemi tanár
2. Örmény nyelv, örmény írásbeliség
Előadó: dr. Sasvári László tanár
3. Beszámolók és programajánlatok.
1. Az erdélyi örmények története jogi megközelítésben
2. Elhunyt Jagamas János, az erdélyi népzenekutatás nesztora
1. Vákár Tibor: ARARÁT szimfónia c. kiállítás megnyitása
3. Kereszténység kezdetei és az örménység
Előadó: Dr. Magyar István Lénárd egyetemi tanár
4. Hagyományőrzés és hagyományteremtés az örmény építészetben
(ANI évszázadai) Vetítettképes előadás
Előadó: dr. Guzsik Tamás építészettörténész
1. Karácsony az erdélyi örményeknél
2. Karácsonyi műsor prózával, verssel, zenével, ajándékozással.
1998 február 7. -én szombaton délután 16 órakor
Pénzbeli adományokat az egyesület bankszámlájára is be lehet fizetni.
Bankszámlaszám: Budapest Bank Rt. Hilton fiók: 10100723-72594972-00000007
· A Fővárosi Örmény Kisebbségi Önkormányzat székhelye:
1054. Budapest V. Akadémia u. 1. II. em. 261. és 293.
Tel/fax: 302-7389. Tel: 153-4444/155 A kiállító terem melléke: 156
Nyitvatartási rend: Iroda: hétfő és szerda 9-15 óra, kedd 14-19 , csütörtök 12-17 óra
Kiállító terem: kedd 14-17, csütörtök 14-16 óra
dr. Issekutz Sarolta elnök félfogadása minden hónap 1. csüt. 16- 18 óráig II. em. 261.
· Az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület székhelye:
1015. Budapest Donáti utca 7/a.
Új postacíme: 1251 Budapest Pf. 70. Telefon: 201-1011, fax/tel: 201-2401.