– Apukám, segíts! A
földrajzot tanulom és nem találom a Kárpátokat!
– Anyádat kérdezd, ő pakolt a
szobádban!
*
– Uram, van a feleségéről
aktfelvétele?
– Mit képzel, maga disznó!
Természetesen nincs.
– Adhatok néhányat jutányos
áron!
*
– Azt mondom neked, Jenő,
jobban járok, ha az ördöghöz megyek akkor feleségül!
– Közeli rokonok között akkor
is tilos volt a házasság!
*
– Nem szégyelli magát,
szomszéd, az udvar közepén veri a feleségét!
– Mit szól bele? Csak javítom
a házi robotot.
*
– Mit gondol, doktor úr, a
tizenéves lányommal beszélhetek a nemi életről?
– Beszéljen csak,
asszonyom, sokat tanulhat tőle!
*
– Juliska! Gyere fel ide, a
szalmakazal tetejére!
– Nem megyek én, Jancsi, mert
magadévá teszel!
– Dehogy teszlek!
– Akkor meg minek menjek fel?
*
– Kedves gyerekek, a
tanfelügyelő vagyok és most a történelem órán én
kérdezek. Mondd meg nekem, kedves fiam, ki törte be a bizánci kaput?
– Tudja a franc, én nem
voltam, az hétszentség!
– Hallotta ezt a választ,
tanár úr?
– Hallottam és el is hiszem.
Jancsi legfeljebb felgyújtja a házat, de a kaput nem töri be.
– Igazgató úr, ön mit szól
ehhez?
– Kérem, Jancsi szüleit
ismerem, rendes, dolgos emberek. Ha a fiuk azt mondja, hogy nem ő törte be a
bizánci kaput, akkor azt el lehet hinni. Kérdésével talán forduljon, felügyelő
úr, a rendőrséghez!
*
–– Hé,
fiatalember, miért akarja ledobni azt a szegény öregasszonyt onnan a tizedik
emeleti erkélyről?
– Uram, ez az anyósom!
– Vagy úgy! És milyen
megátalkodottan kapaszkodik a vén banya!
*
– Szerencsés napunk van ma,
taváris! Te magyar és én szovjet határőr, közösen találtunk egy ékszerrel teli
ládát, ez ócseny harasó! Osszuk el egymás között az ékszereket testvériesen!
– Testvériesen a nyavalyát!
Fele-fele!
*
– Bácsikám, amikor egy órával
ezelőtt felkéredzkedtem a lovaskocsijára, megkérdeztem magától, messze van-e
még Debrecen. Maga azt mondta, hogy nincs messze. Most újra megkérdezem: messze
van még Debrecen?
– Hát most már messze.
Cseri Sándor