Az állami gondoskodás lehetőségei és formái
A cél, hogy a gyermek
visszakerülhessen a családba
Az elmúlt néhány hónapban
több olvasó is érdeklődött az iránt, hogy milyen eszközök állnak rendelkezésre
az állami gondoskodásból kikerülő fiatalok életkezdésének támogatására. Noha –
szerencsére – a fiataloknak csupán viszonylag kis hányada szorul arra, hogy
családjuk helyett valamilyen állami intézmény biztosítsa a nevelésüket, a
látássérült gyermekek közül is többen kerültek és kerülnek átmeneti vagy tartós
állami gondoskodásba, így érdemes röviden áttekinteni az őket
megillető támogatásokat.
De mit is értünk pontosan
állami gondoskodáson? Az emberi társadalmakban kezdettől fogva kialakultak
olyan megoldások, melyek az árván maradt gyermekeknek nyújtottak segítséget,
biztosították számukra a nevelést, gondozást. A modern államokban e gondoskodás
– általában - az állami intézmények feladata. A II. világháború előtt az
árvaságuk, vagy szüleik nevelésre való alkalmatlansága miatt állami nevelésre
szoruló gyerekeket lelencnek nevezték, a világháború után e némiképp pejoratív
elnevezés helyett az állami gondozott, illetve az állami gondozás kifejezés
vált használatossá. A kérdéskört jelenleg szabályozó 1997. évi XXXI. Törvény a
gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról azonban ezt a kifejezést sem
használja, hanem átmeneti és tartós nevelésbe vételről rendelkezik.
A gyámhivatal a gyermeket átmeneti nevelésbe
veszi, ha a gyermek fejlődését a családi környezete veszélyezteti, és
veszélyeztetettségét az alapellátás keretében biztosított szolgáltatásokkal,
valamint a védelembe vétellel nem lehetett megszüntetni, illetve attól eredmény
nem várható, továbbá, ha a gyermek megfelelő gondozása a családján belül nem
biztosítható. Az átmeneti nevelésbe vétellel egyidejűleg a gyámhivatal a
gyermeket nevelőszülőnél vagy - ha ez nem lehetséges - gyermekotthonban, illetve
fogyatékos vagy pszichiátriai betegek otthonában helyezi el
és gyámot rendel részére. Az átmeneti nevelésbe vett gyermek szülőjének szülői
felügyeleti joga szünetel. Az átmeneti nevelésbe vétel addig biztosítja a
gyermek otthont nyújtó ellátását, amíg a gyermek
családja képessé válik a gyermek visszafogadására. A cél ebben az esetben tehát
az, hogy előbb-utóbb a gyermek visszakerülhessen családjába. A gyámhivatal az
átmeneti nevelésbe vétel fennállásának szükségességét a gyám, a hivatásos gyám,
a nevelőszülő vagy intézmény, valamint a vér szerinti családot gondozó
gyermekjóléti szolgálat és a területi gyermekvédelmi szakszolgálat
tájékoztatása, illetve javaslata, továbbá, ha szükséges, a megyei, fővárosi
gyermekvédelmi szakértői bizottság szakvéleménye alapján évente - a három éven
aluli gyermek esetében félévente - felülvizsgálja. E felülvizsgálat eredménye
alapján kerülhet sor a gyermek családba való visszahelyezésére, az átmeneti
nevelés fenntartására, vagy arra, hogy a gyámhivatal pert indítson a szülők
felügyeleti jogának megszüntetése érdekében. Ha a szülők felügyeleti jogát a
bíróság megszünteti, vagy a szülők meghaltak, és nincs olyan személy, aki a
felügyeleti jogot
gyakorolhatná, a gyermeket a gyámhivatal tartós nevelésbe veszi.
Mind az átmeneti, mind pedig a tartós nevelésbe vétel esetén az elsődleges cél
az, hogy a gyermek nevelőszülőnél kerüljön elhelyezésre, vagy – ha az egyéb
jogi feltételek fennállnak, és nincs lehetőség a családba való visszahelyezésre
– a gyereket örökbefogadják. Ennek ellenére gyakran
előfordul, hogy az átmeneti vagy tartós nevelésbe vett kiskorút csak
bentlakásos intézményben tudják elhelyezni, noha nyilvánvaló, hogy a legjobb
gyermekotthon sem pótolhat teljesen egy szerető családi környezetet. E
hátrányos helyzetet igyekezett enyhíteni a jogalkotó az otthonteremtési
támogatás létrehozásával.
Az otthonteremtési támogatás
célja, hogy az átmeneti vagy tartós nevelésből kikerült fiatal felnőtt lakáshoz
jutását, tartós lakhatása megoldását elősegítse. Otthonteremtési támogatásra
jogosult az a fiatal felnőtt, akinek legalább hároméves időtartamú folyamatos -
gondozási helyén töltött - nevelésbe vétele a nagykorúvá válásával szűnt meg,
és
b) készpénzének, biztosításra vagy más célból
lekötött betétjének, vagy ingatlan vagyonának értéke a nagykorúvá válásakor nem
haladja meg az öregségi nyugdíj legkisebb összegének hatvanszorosát. A készpénz
vagyonba a fiatal felnőtt árvaellátásából és keresményéből származó
megtakarítást nem lehet beszámítani. A nevelésbe vétel
időtartamába az ideiglenes hatályú elhelyezés időtartamát is be kell számítani,
feltéve, ha a gyermeket ideiglenesen nevelőszülőnél vagy gyermekotthonban
helyezték el.
(Lapunk következő számában
folytatjuk.)
Dr. Oszvári
L. Ádám