Sorstársam, ne légy kishitű!
Meglásd, Isten megsegít.
Remélj!
Bár szemünkben kialudt,
A szívünkben fellobban a
fény.
Bizony sokszor kigúnyoltak.
Máskor szánva elfordulnak,
Ha meglátják fehér botunk.
Ritka, ki felénk nyújtja
kezét,
S az úton átsegít kedves
szóval.
Szerencsétlen! Sokszor
hallani
És összetévesztenek minket
A csodabogarakkal.
Megyünk. Koppan fehér botunk.
Igen. Sajnos mi mások
vagyunk.
De érző lélekkel megáldott,
Józan gondolkodásúak
Csak úgy, mint a látó
emberek.
S tudjuk, érezzük, hogy
velünk vannak,
Vigyáznak ránk az őrző
angyalok.
Sorstársam, hát ne légy
kishitű!
Kulcsold imára ma is a kezed.
Adj hálát a mindennapokért
És Isten a jó úton vezet.