Takácsné Csente Juliánna: Ne légy kishitű!

 

Sorstársam, ne légy kishitű!     

Meglásd, Isten megsegít. Remélj!

Bár szemünkben kialudt,

A szívünkben fellobban a fény.

Bizony sokszor kigúnyoltak.

Máskor szánva elfordulnak,

Ha meglátják fehér botunk.

Ritka, ki felénk nyújtja kezét,

S az úton átsegít kedves szóval.

Szerencsétlen! Sokszor hallani

És összetévesztenek minket

A csodabogarakkal.

Megyünk. Koppan fehér botunk.

Igen. Sajnos mi mások vagyunk.

De érző lélekkel megáldott,

Józan gondolkodásúak

Csak úgy, mint a látó emberek.

S tudjuk, érezzük, hogy velünk vannak,

Vigyáznak ránk az őrző angyalok.

Sorstársam, hát ne légy kishitű!

Kulcsold imára ma is a kezed.

Adj hálát a mindennapokért

És Isten a jó úton vezet.