Tanulságos olvasmány lehet
Miként a Vakok Világának júniusi számában megígértük,
most teljes terjedelmében közreadjuk azt a jogerős ítéletet, amelyben a
Fővárosi Ítélőtábla megvédte a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos
Szövetségét azzal a heves támadással szemben, amelyet Földi Antal indított
ellene.
Az ítélet hasznos olvasmány lehet azok számára, akik
abban érdekeltek, hogy az MVGYOSZ törvényes keretek között, a látássérült
emberek több tízezres táborának javára elláthassa küldetését, mert kiderül
belőle, hogy az igazság mégsem lehet martaléka a gátlástalan kötekedésnek. De
tanulságos olvasmány lehet azoknak a számára is, akik szeretik a heccet és az
acsarkodást, mert láthatják belőle, hogy az ilyen szórakozás visszájára
fordulhat és pénzükbe is kerülhet, tehát az ártó szándék szabadjára eresztése
helyett talán szolidabb szórakozást keresnek maguknak, tanulván Földi Antal
esetéből.
Fővárosi Ítélőtábla
4.Pf.20.158/2007/6.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !
A Fővárosi Ítélőtábla dr.
Pozsonyi Anikó ügyvéd (1051 Budapest, Mérleg u. 7.) által képviselt Földi Antal
(1144 Budapest, Vezér u. 59/A.) felperesnek, dr. Szőke László ügyvéd (8100 Veszprém,
Kossuth L. u. 10. I/114.) és törvényes képviselő által képviselt Magyar Vakok
és Gyengénlátók Országos Szövetsége (1146 Budapest, Hermina út 47.) alperes
ellen határozat felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2006.
november 27. napján meghozott 27.P.632.740/2005 /34. számú ítélete ellen az
alperes részéről 35. sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán meghozta
a következő
ítéletet:
A Fővárosi Ítélőtábla az
elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva a keresetet és a határozatok
végrehajtásának felfüggesztésére irányuló kérelmet elutasítja.
Kötelezi a felperest, hogy
fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 27.500.- (Huszonhétezerötszáz) forint
első- és másodfokú perköltséget, míg az államnak külön felhívásra 24.000.-
(Huszonnégyezer) forint le nem rótt fellebbezési illetéket.
Az ítélet ellen
fellebbezésnek nincs helye.
Indokolás:
A felperes a keresetében az
alperes 2005. szeptember 24-i és 2005. december 10-i küldöttközgyűlésén,
továbbá a 2005. november 5-i Egyéni Tagok Gyűlésén hozott határozatok
megsemmisítését kérte az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény (a
továbbiakban: Etv.) 10. § (1) bekezdés alapján.
Az alperes a kereset
elkésettségére hivatkozott, illetve érdemben a kereset elutasítását kérte
vitatva annak jogalapját.
Az elsőfokú bíróság az
ítéletében az alperes 2005. szeptember 24-i és december 10-i
küldöttközgyűlésén, valamint az Egyéni Tagok Gyűlésén hozott határozatokat
megsemmisítette, e határozatok végrehajtásának felfüggesztését rendelte el.
Kötelezte az alperest, fizessen meg a felperesnek 61.000.- Ft perköltséget.
Az ítélet indokolása
értelmében az elsőfokú bíróság a 2005. szeptember 24-i és november 5-i
gyűléseken hozott határozatok megtámadásaként értékelte a felperes által a
nemperes eljárásban előterjesztett kérelmeket, így azokat határidőben
érkezettnek tekintette. A 2005. december 10-i határozatok vonatkozásában sem
állapította meg a kereset elkésettségét, kifejtve az alperest terhelő
bizonyítási kötelezettség eredménytelenségét. Érdemben a keresetet mindhárom
gyűlésen hozott határozatok vonatkozásában megalapozottnak tartotta, mert
azokat olyan személy hívta össze, aki arra nem volt jogosult. Megállapította,
hogy dr. Szőke László nem elnöke az alperesi szervezetnek, hanem olyan
tisztséget - ügyvezető elnökként - tölt be, amit az alapszabály sem a régi sem
a módosított formájában nem ismer. Ebből arra a következtetésre jutott, hogy
miután a küldöttközgyűléseket nem az elnök hívta össze, így az e
küldöttközgyűlésen hozott határozatok is alapszabály-, törvénysértők. A 2005.
november 5-i Egyéni Tagok Gyűlésének összehívását azért tartotta
jogszabálysértőnek, mert az alapszabályból nem is látható, hogy ki jogosult az
összehívásra, az ügyvezető elnök nem azonos az elnökkel, így a megtartása
alapszabályba ütközik, ezért a meghozott határozatok törvénysértők. Az ETGY
lebonyolítását jogsértőnek minősítette azért is, mert arra megismételt gyűlés
keretében úgy került sor, hogy erre az új alapszabály nem adott lehetőséget, és
a meghívóban sem szerepelt erre történő utalás. Rámutatott arra, hogy a másik
két küldöttgyűlés meghívóiban szintén nem szerepelt a megismételt közgyűlés
megtarthatóságára történő utalás, ami azonban szerinte sem teszi érvénytelenné
a határozatokat. Megítélése szerint az új alapszabály hatásköri
szabályozatlansága következtében a küldöttközgyűlés érvényesen nem dönthetett
tagfelvételről különösen olyan küldöttközgyűlésen, amely összehívása a régi
alapszabály alapján történt. Ezért az elsőfokú bíróság az Etv. 10. § (1)
bekezdés alapján a keresettel támadott határozatokat megsemmisítette, és azok
végrehajtását felfüggesztette.
Az elsőfokú ítélet ellen az
alperes élt fellebbezéssel, melyben az ítélet megváltoztatását és a kereset
elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az alperesi elnökség mandátumának
meghoszszabbítására az Országos Küldöttközgyűlés 2004. május 21-22-én elfogadott
határozata alapján került sor, amelyet jogszerűen bíróság előtt nem támadtak
meg. Álláspontja szerint e határozat és ennek alapján történő eljárás
összhangban áll a Legfőbb Ügyészség állásfoglalásával. Kiemelte, hogy e
határozat alapján került sor a 2005. szeptember 24-i küldöttközgyűlés
összehívására, míg a 2005. december 10-i küldöttközgyűlés és a 2005. november
5-i Egyéni Tagok Gyűlésének összehívására a 2005. szeptember 24-én elfogadott
alapszabályban kapott felhatalmazás alapján került sor. Továbbra is állította,
hogy a felperes a 2005. december 10-i küldöttközgyűlés tartalmát nem 2006.
nyarán ismerte meg az alapszabály 9. § (3) bekezdéséből következően, ezért e
vonatkozásban elkésettségre is hivatkozott. Álláspontja szerint az alapszabály
a jogi személyek tagfelvételét egyértelműen rendezte, és 2005. szeptember 24-én
olyan egyesületet nem vett tagjai sorába, akiknek bírósági nyilvántartásba
vétele jogerősen ne történt volna meg. Utalt a szervezeti átrendeződésre, annak
lényegére. Megalapozatlannak tartotta az elsőfokú bíróság határozatok
végrehajtásának felfüggesztéséről rendelkezését is a szervezet
ellehetetlenülésére is tekintettel.
A felperes a fellebbezési
ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte indokai alapján.
A fellebbezés alapos.
Az Etv. 10. § (1) bekezdés
szerint a felperes az alperes határozatait a tudomására jutástól számított 30
napon belül támadhatta meg a bíróság előtt keresettel.
A 2005. december 10-i
küldöttközgyűlés határozatainak megtámadására irányuló kereset vonatkozásában a
felperes a tudomásszerzésének időpontjára bizonyítottan meg nem cáfolt előadást
tett. Önmagában a módosított alapszabálynak a küldöttközgyűlési határozatok
közzétételére vonatkozó rendelkezése a felperesi előadást nem teszi
súlytalanná. Így az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg e határozatot
támadó kereset vonatkozásában is, hogy a kereset határidőben érkezett.
A keresetet a fellebbezési
kérelemhez kötötten érdemben vizsgálva, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság
jogkövetkeztetéseit az alábbiak miatt nem osztotta. Az Etv. 6. §-ából
következően a társadalmi szervezet - így az alperes is - önkormányzattal
rendelkező autonóm közösség, amely maga határozza meg működésének szabályait és
e szabályok megsértésének következményeit. Nem sérti a társadalmi szervezet
demokratikus működését, ha a szervezet egyes tagjait az alapszabály
többletjogokkal ruházza fel (KGD. 1992. 392). Bírósági úton a szervezet
működésébe történő beavatkozásra csak az Etv. által meghatározott esetekben és
körben van lehetőség. Az Etv. rendelkezései értelmében a bíróság csak az arra
jogosult tagnak vagy ügyésznek az Etv. 10. § (1) bekezdésben, illetve 16. § (2)
bekezdésben meghatározott keresete alapján, a kereset tárgyához kötötten
vizsgálhatja a társadalmi szervezet működését. A 2002. május 21-22-i
küldöttgyűlést követően az iratoknál található 2004. július 27-i legfőbb
ügyészségi (T.LÜ. 5058/2004/1-II.) levélben foglaltak szerint a Legfőbb
Ügyészség nem látott okot törvényességi felügyeleti intézkedésre azon okból, hogy
az elnökség, mint ügyvezető elnökség az átszervezés lebonyolítására a tagságtól
korlátozott idejű, többlet idejű mandátumot kapott, amelyet bíróság előtt sem
támadtak meg. Ezt a Legfőbb Ügyészség a magyar jogrendszerben az ilyen átmeneti
időszakra elfogadott megoldásnak tartotta. A 2004. május 21-22-i
határozathozatal óta eltelt több mint 1 évre tekintettel a határozatot már nem
lehet később sem megváltoztatni, figyelemmel a KGD. 1995/12. számú eseti
döntésére. Az Etv. 10. § (1) bekezdése alapján a társadalmi szervezet
keresettel támadott határozatának törvényességének vizsgálatán keresztül a
bíróság a társadalmi szervezet életébe nem korlátlanul és nem általánosan
avatkozhat be. Tehát a kifejtett szempontok alapján a keresettel támadott
határozat törvényességét vizsgálhatja a bíróság és csak ezen keresztül, ehhez
kötötten a társadalmi szervezet működését annyiban, hogy a határozat
törvénysértő jellegének megállapítását megalapozza a határozat meghozatali
eljárásnak az ügy érdemére kiható törvénysértő volta. A jelen pernek nem volt
tárgya az alperes működése törvényességének (általános) vizsgálata. Kizárólag a
keresettel támadott határozatok törvényessége és ezen keresztül a támadott
határozatokat hozó küldöttközgyűlés, illetve egyéni tagok gyűlése összehívásának,
megtartásának törvényessége volt vizsgálható. Az adott határozat
megsemmisítésére irányuló eljárásban a bíróság a társadalmi szervezet bármely
tagjának a magatartását csak az adott határozat tükrében és csak abban a
vonatkozásban vizsgálhatja, hogy az eredményezte—e az adott határozat törvénybe
ütközését. Az Etv. 10. § (1) bekezdése alapján törvénysértésre hivatkozással
indított perben annak eldöntésekor, hogy a társadalmi szervezet határozata
törvénysértő-e, a törvény rendelkezéseinek megtartása mellett a társadalmi
szervezet alapszabályára és más szabályzataira is figyelemmel kell lenni. A
társadalmi szervezet alapszabálya és más belső szabályzata rendelkezéseinek
megsértése törvénysértésnek minősül. Az Etv. 12. § (1) bekezdés és ennek
alapján a társadalmi szervezet alapszabálya meghatározza a legfelsőbb szerv, a
jelen esetben a küldöttközgyűlés hatáskörét, döntési jogkörébe tartozó
kérdéseket, ügyeket. A társadalmi szervezet legfőbb szerve, jelen esetben a
küldöttközgyűlés által hozott határozatok — az abban foglaltak — mindaddig
irányadók a társadalmi szervezetre, ameddig annak jogszabályba ütközését,
törvénysértő jellegét az arra jogosulttól származó kereseti kérelem alapján a
bíróság jogerősen ki nem mondta ítéletében. Ennek megfelelően a küldöttközgyűlésnek
a társadalmi szervezet működésére, képviseletére kiható határozata mindaddig
köti a társadalmi szervezetet, amíg a bíróság jogerős ítéletével meg nem
semmisíti a határozatot. Az alperes működésére elsődlegesen az Etv.
rendelkezéseit végrehajtó alapszabály és egyéb belső szabályzatai az irányadók,
és azok betartására is kötelezi az alperest, azonban az alperesnek a tagsági
akaratot megtestesítő legfelsőbb szerve, a küldöttközgyűlése által hozott
határozatokat is be kell tartania, azok végrehajtása a tagsága részéről a
demokratikus önkormányzatiságból következően számon kérhető. Ennek megfelelően
az alperes szerveit eljárása során a küldöttközgyűlés határozatai is kötik.
Mindezek alapján a keresettel támadott határozatok törvényességének vizsgálatánál
az alapszabályi rendelkezéseken túlmenően nem lehetett figyelmen kívül hagyni
az alperes küldöttközgyűlése által az alperes működésére vonatkozó — bíróság
által jogerősen meg nem semmisített – határozatait.
Az alperes 2002. április
27-étől hatályos alapszabálya bár meghatározza a választási ciklus időtartamát
(21. (1) bek.) és rendelkezik a 9. § (5) bekezdésében az újraválaszthatóságról
és az elnöki megbízatás meghosszabbodásáról, azonban a 10. § (1) bekezdése
szerint az országos küldöttközgyűlés hatásköre kiterjed a szövetséget érintő
minden kérdésre, továbbá a 10. § (2) bek. i) pontja szerint a küldöttközgyűlés
kizárólag hatáskörébe tartozik a döntés minden olyan kérdésben, melyet
hatáskörébe von. Az alperes működését érintően korábban jogerős ítéletek
születtek, amely perek tárgyát képező alperesi határozatokat követően az
alperes a két küldöttközgyűlés közti időszakban a legfőbb vezető szerve, az
országos elnökség vonatkozásában a küldöttközgyűlése által — annak hatáskörébe
tartozóan (10. § (2) bek. d) és i) pont) döntést hozott. A 2004. május 21-22-i
küldött közgyűlés határozata értelmében az országos elnökség lejárt mandátumát
ügyvezető elnökségként meghoszszabbította a szövetség szervezeti átalakulásának
megtörténtéig. E küldöttközgyűlési határozatot a bíróság jogerős határozatával
nem semmisítette meg, így az a fentebb kifejtettek értelmében irányadó az
alperes működésére.
A perbe vitt kérdések
megítélésekor kiemelésre érdemes szempontként kellett figyelembe venni, hogy a
rendelkezésre álló adatok szerint az alperes teljes szervezeti átalakulást
kívánt végrehajtani és ennek érdekében hozta meg a már hivatkozott 2004. május
21-22-i és a jelen per tárgyát képező határozatait is. A 2004. május 21-22-i
határozatok törvényessége a jelen per tárgyát nem képezhette. A másodfokú
bíróság rámutat még az alábbiakra: Az alperes működésének alapelve az
önkéntesség, önkormányzatiság, demokratizmus. Az önkormányzatiság elve
érvényesül abban is, hogy a társadalmi szervezet ügyintéző, képviseleti szervei
választott szervek. Az Etv. 11. (1) bekezdése alapján az alperes
alapszabályában meghatározottak szerint az alperes legfelsőbb szerve a tagjai
által választott testület, azaz a küldöttközgyűlés. A küldöttközgyűlés — mint a
tagok összességét megtestesítő testület — az alapszabályban történt
feljogosítása alapján választotta meg az országos elnökség tagjait. A
küldöttközgyűlés által választott szervek mandátumának meghosszabbítása a
küldöttközgyűlés által az önkormányzatiság elvét nem sérti figyelemmel a
küldöttközgyűlés hatáskörének alapszabályi szabályozására is és arra, hogy ezt
meghatározott cél, a szervezet átalakítása érdekében tette. Maga a 2004. május
21-22-i határozat is ügyvezető elnökségként nevesíti a vezető szervezet
mandátumát a szervezeti átalakulásig. E határozat legitimálta a lejárt
mandátumú elnökséget.
Mindezek alapján az alperes
meghosszabbított mandátumú „ügyvezető” országos elnöksége illegitimnek nem volt
tekinthető, így a jelen per tárgyát képező küldöttközgyűléseket és egyéni tagok
gyűlését az arra jogosult személy hívta össze, függetlenül attól, hogy az
alapszabály az ügyvezető elnökről valóban nem tett említést.
Tévedett tehát az elsőfokú
bíróság, amikor a fentieket szem elől tévesztetve kizárólag az alapszabályban
foglaltakat alkalmazta és nem tulajdonított jelentőséget az ügyvezető elnökség
legitimitását megteremtő 2004. május 21-22-i küldöttközgyűlési határozatoknak.
Ezáltal a bíróság kiinduló azon feltevése, hogy az elnökség illegitim, tévesnek
bizonyult, amelynek logikus következménye a jelen határozat.
Iránymutatásként azonban
hangsúlyozza a másodfokú bíróság, hogy a küldöttközgyűlési felhatalmazás nélkül
a társadalmi szervezet alapszabályába foglalt rendelkezéstől való eltérés
törvénysértésnek minősül továbbra is (BH. 1997/366.).
A 2005. szeptember 24-i
küldöttközgyűlés elfogadta a módosított alapszabályt. A demokratikus
önkormányzatiságra és a szervezeti átalakítás céljára tekintettel kifejezett
jogszabályi, alapszabályi tilalom hiányában nem minősíthető törvénysértőnek az
új alapszabályi rendelkezések akár azonnali, ugyanazon küldöttközgyűlésen
történő alkalmazása, így a módosított alapszabály által lehetővé tett jogi
személyek tagként történő felvétele. A módosított alapszabály 3. § (4) bek.
szerint jogi személy tag lehet, akit az országos küldöttközgyűlés a tagok
sorába felvesz. A módosított alapszabály kifejezett rendelkezést nem tartalmaz
arra, hogy az egyéni tagok milyen lebonyolítási rendben választják meg
küldötteiket. A módosított alapszabály 8. § (3) bekezdése csak a küldöttek
létszámát határozza meg, és csak utal az egyéni tagok gyűlésére. A 2005.
szeptember 24-i küldöttközgyűlés 6. sorszámú határozata felhatalmazta az
országos elnökséget a 2005. november 5-i egyéni tagok gyűlésének összehívására,
lebonyolítására. A szervezeti átalakítás érdekében született ezen határozat az
alapszabály új rendelkezéseire is figyelemmel alapot teremtettek az egyéni
tagok 2005. november 5-i gyűlésének összehívására, lebonyolítására. A
lebonyolításra, öszszehívásra, megtartásra vonatkozó kifejezett alapszabályi,
illetve belső határozati rendelkezés hiányában az egyéni tagok gyűlése
vonatkozásában annak azonnali megismételtsége, a felperes által e körben
sérelmezett figyelmeztetés hiánya nem értékelhető akként, hogy az ezen a
gyűlésen hozott határozatok alapszabály-ellenesek, azaz törvénysértők lennének.
A másodfokú bíróság megítélése szerint az alapszabály rendelkezései együttesen
értelmezhetők és az esetleges szerkesztési hibák, hiányosságok,
szabályozatlanság, illetve a nem mindenre kiterjedő szabályozás önmagukban nem
teszi törvénysértővé a keresettel támadott határozatokat.
Nem hagyható figyelmen kívül,
hogy a bíróság a keresettel támadott határozatok törvénysértő voltának
megállapításával, a határozatok megsemmisítésével beavatkozik a társadalmi
szervezet működésébe, ezért mérlegelni kell azt is, hogy a támadott határozat
megsemmisítésével a társadalmi szervezet demokratikus és egyben jogszerű
működése a jövőre vonatkozóan se legyen akadályozott. ‘
Az alperes keresettel
támadott határozatai a szervezeti átalakítás érdekében, egymásra épülve
születtek. A tagság átalakult, tagsági viszonyok szűntek meg a szervezeti
átalakulás a jogi személy tagságának lehetővé tétele folytán, illetve új tagok
léptek be. Mindezen változásokra figyelemmel olyan jóhiszeműen szerzett és
gyakorolt jogok állnak már fenn, amelyek folytán a keresettel támadott
határozatok megsemmisítése esetén az eredeti állapot helyreállítására és ennek
alapján új, a korábbi alapokra épülő működést érintő határozatok hozatalára már
lehetőség jelentősebb érdeksérelem nélkül nem lenne. Az alperes szervezeti
átalakulása a 2005. december 10-i küldöttközgyűlésen befejeződött a
jegyzőkönyvben rögzítettek szerint is.
A keresetben hivatkozott
további törvénysértésekre tekintettel a másodfokú bíróság utal még az
alábbiakra:
A 2005. december 10-i
küldöttközgyűlés határozatképessége és a határozatok érvényessége a
rendelkezésre álló adatok, okiratok szerint bizonyított.
A szervezeti átalakításra
figyelemmel a vagyonátruházás körében hozott küldöttközgyűlési határozat
lényegében egy tulajdonosi döntés volt, amelynek tényleges, a jogszabálynak
megfelelő lebonyolítási módja a határozatban nem került megfogalmazásra. Az
alperesi nyilatkozatra is figyelemmel az átruházásról történt döntés
jogszabályba ütközése nem állapítható meg. Miután az önkormányzatiság alapján
választott szerv döntött többségi szavazással e kérdésben, így a demokratikus
önkormányzatiság elvét sem sérti a határozat.
A másodfokú bíróság kiemeli,
hogy a rendelkezésre álló adatok szerint az ügyészség figyelemmel kísérte az
alperes átalakításának törvényességi folyamatát (lsd.: 2004. július 7-i levél);
az ügyészség eljárása körében tett felperesi előadások azonban a jelen perben
nem voltak figyelembe vehetők, mivel az ügyészség eljárásának, illetve esetleges
mulasztásának megítélése a jelen per tárgyát nem képezte.
A kifejtettek értelmében a
Fővárosi Ítélőtábla a keresettel támadott határozatok törvénysértő jellegének
megállapítására alapot nem látott, ezért a Pp. 253. § (2) bekezdés alapján az
elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva a keresetet elutasította.
A kereset elutasítása folytán
a keresettel támadott határozatok végrehajtásának felfüggesztésére irányuló
kérelem sem megalapozott, így az ezt támadó fellebbezés is alapos volt, ezért a
felfüggesztés iránti kérelmet is elutasította a másodfokú bíróság.
A fellebbezés eredményes, míg
a kereset nem megalapozott volt, ezért a perköltség viseléséről a másodfokú
bíróság a Pp. 78. § (1) bekezdés alapján határozott, melyben az ügyvédi díjat a
32/2003. (VIII. 22.) IM. rendelet 3. § (2) bekezdés a) pont (5) bekezdés
alapján állapította meg az első- és a másodfokú eljárásra együttes és nettó
összegben.
Az alperes illetékmentessége
folytán le nem rótt fellebbezési illeték viseléséről a módosított 1990. évi
XCIII. tv. 64. §-a alapján alkalmazandó 6/1986. (VI. 26.) IM. rendelet 13. (2)
bekezdés alapján határozott.
Budapest, 2007. április 17.
Dr. Merőtey Anikó sk. Dr. Lizák Tibor sk. Dr. Molnár Ágnes
sk. előadó
bíró a tanács
elnöke
bíró