Liget.org   »   2013 / 11   »   Vörös István  –  A megtestesülés ára
http://www.liget.org/cikk.php?cikk_id=2814
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatás

AZ ÚR UTOLJÁRA

 

1 József elszerette Máriát

a Szentlélektől. Nem

volt nehéz. A Szentlélek

semmi mást nem akart,

csak gyereket.

2 Egy angyal jelent meg

József álmában,

és megfenyegette.

Nem használt.

Megverte. Az sem.

3 Akkor te neveld fel

a Megváltót, ahogy tudod! –

mondta az Úr

félrelökve ütődött küldöncét.

4 József volt az utolsó

ember, aki színről színre

látta az Urat, ő is csak álmában.

5 Mikor felébredt,

Mária anyja állt előtte,

hogy megbeszéljék

az esküvő részleteit.

 

JÓZSEF ÖNMEGTARTÓZTATÁSA

 

1 József az esküvő előtt

nem hált együtt Máriával.

2 Nem hált vele azután sem.

3 A sátán szörnyűséges

buja álmokkal kínozta.

A pokol bejárata egyetlen

női öl volt.

4 Mária felébresztette

az álmában párzó

mozdulatokat végző

férjét. Borogatást

tett az ágyékára.

5 József nem hált együtt

vele. Mária sírt.

A baba keservesen

rugdalózott a hasában.

6 József ki akarta várni,

kire fog hasonlítani

a gyerek.

7 Megszületett és meg-

szólalásig az apja volt.

Szakasztott József.

Akkor tényleg az Istentől

van! – döbbent rá

rémülten nekidőlve

a betlehemi zsinagóga

düledező falának.

 

 

A BÖLCSEK FUTÁSA LÁZADÓ KATONÁIK ELŐL

 

1 Csillagjósnak öltöztek.

De porfelhő takarta

az éjszakai eget.

2 Tenyérjósnak öltöztek.

De tőrt fogott rájuk

minden kéz.

3 Madárjósnak öltöztek.

De lassan elszállt

a menekülés lehetősége.

4 Mikor az első horda

utolérte őket, a másodikuk

dicsérte a vitézeket. Mikor

a második, megint más.

5 Törve feleltek, más nyelven,

más hangsúllyal.

Bolondnak tűntek.

A félelemtől azok is voltak.

6 Szikráztak a sivatag fényei,

jobban, mint a fegyverek,

amelyeknek nemrég még

parancsoltak. Villódzott

a sivatag sötétje, mint

a háremhölgyek teste

a függöny mögött,

melyet nemrég még

széthúzhattak.

7 Az mentette meg őket,

hogy nem hármat kerestek.

Az üldözők újra és újra

őket érték be. És a menekülő

király hol van? Unták is.

Hogyan lehetnek ezek

mindenütt előbb ott gyalog?

8 Az igazság az,

hogy maguk se értették.

9 Jeruzsálem határában végül

egymásba futott a három csapat.

Támadt is egy kisebb csetepaté.

10 Heródes katonái kijöttek

igazságot tenni. Sok ember

halt meg, sok teve futott

el akkor.

11 De a három bolondot

a király elé vitték.

 

A BÖLCSEK A KIRÁLYNÁL

 

1 Hol van a zsidók királya? –

így Gáspár. – Hol van,

akiért annyi méretlen

földet megtettünk,

annyi veszélyt kiálltunk? –

így Boldizsár. – Hol

van, aki kivezeti népét,

talán a világot is

a bajból? – így Menyhért.

2 Sehol! – ordított Heródes. –

Kínpadra velük!

3 De akkor az egyik

tanácsadója azt súgta:

– Öltöztesd inkább szépen

föl őket, és hagyd, hogy

elvezessenek az árulóhoz. –

Aznap újra kényelmes

fekhelyet kapott

a három menekült.

 

 

AZ ANGYAL A BÖLCSEKNÉL

 

1 Eljött az ideje az angyali

beavatkozásnak. Megjelent hát

éjszaka a három bölcs előtt.

2 Te ki vagy? – kérdezte

az egyik.

Madár vagy sárkány? –

kérdezte a másik.

Mért nem lehet

egy kis nyugalmunk? –

kérdezte a harmadik.

3 Az egyik lefogta az angyal

szárnyát. Tollat tépett belőle.

A másik szalmával tömte be

a száját. Egy aranyfogát

kilopta. A harmadik elvette

tömjénszagú köpenyét.

4 Az angyal kiköpte a szalmát. –

Ezt mind nektek adom,

csak ne vezessétek el a királyt

a kisdedhez. –

5 Már úgyis a miénk.

De ne félj! Nincs közös

utunk ezzel az ostoba

alakkal.

6 Az angyal erősködött:

Még hajnal előtt induljatok

Betlehembe! A Jaffai-kapunál

három megrakott szamár vár.

7 A kísérők majd a jelszót

kérik. Mondjátok azt,

hogy: csillag.

8 Ne hagyjátok,

hogy veletek tartsanak.

– És te?

 

 

9 Itt maradok egy kicsit.

Még túlságosan sajog

a szárnyam,

zúg a fejem,

remeg a lábam

a halálfélelemtől.

 

AZ ANGYAL ÉS HERÓDES

 

1 Mikor reggel a király

ajándékaival a szobába

lépett, csak a halott

angyalt találta

a bölcsek helyett.

2 A tetemet kínzókamrában

kezdték vallatni. Hét

napos tortúra után

kinyögte: Betlehem.

3 Aztán föltámadt

és fölment a Mennybe.

A történet fonala már

nem szakadhatott meg.

 

 

A BÖLCSEK HITVITÁJA

 

1 Jeruzsálem és Betlehem között

jutott először idejük

beszélgetni. Pillanatnyilag nem

üldözték őket.

2 Annyiféle istenről

annyifélét gondoltak,

hogy kis híján összeverekedtek.

3 De mikor Boldizsár Gáspárra emelte

az öklét, de amikor Gáspár Menyhértre

emelte az öklét, de amikor

Menyhért Boldizsárra emelte

az öklét, egyszerre kezdtek

el nevetni is, meg sírni.

4 Ezek az istenek árultak

el minket, ezek miatt lettünk

földönfutók. Ezek szolgálják

az ellenségeink hatalmát,

ezek hozták ellenünk

a katonáinkat és a szolgáinkat.

5 Keresnünk kell valami újat.

Aki nem hagy el, nem tud elárulni,

nem a barátainkat fordítja

ellenünk, hanem az ellenségeinket

állítja mellénk.

 

 

6 Szimatoltak. Tömjént éreztek.

És mirhát. Saját csomagjukból.

És arany is csördült vágyakozásukban.

Jó lett volna egy fogadóban

megállni, kenyérre, borra váltani

az érzéketlen pénzt.

7 Már nagyon közel járunk hozzá.

Alkonyodott. Hullócsillag

suhant át az égen, másvilági kém.

8 A nyájakat egy közeli falu felé

terelték a pásztorok.

Az egyik útbaigazította őket.

A domb mögött az már Betlehem.

9 A félelemtől remegett a lábuk,

és tüsszögtek a levegőben szálló

istenportól.