Liget.org   »   2012 / 10   »   Csengery Kristóf  –  Hórák
http://www.liget.org/cikk.php?cikk_id=2595
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatás

Nézd a számlapon a mutatót hajnaltól hajnalig;

tekinteted róla le ne vedd; el ne szunnyadj,

másra ne figyelj, csak a tisztán csobogó időt

kortyold, a név és tartalom nélküli lüktetést,

a múlást önmagáért és önmagában.

Hajnaltól hajnalig élünk; a születés, történjék bár

délután vagy este, reggel vagy éjszaka,

sötétben vagy ragyogásban, mindig hajnal,

s a halál is pirkadat; fény dereng lezáruló

szemünk előtt egy ismeretlen horizonton.

Állj hajnaltól hajnalig őrhelyeden, mint a

mesében a rendíthetetlen ólomkatona;

légy a hűség és kitartás szobra; ne mozdulj,

ne szólj, arcodról a zümmögő legyet el ne hajtsd!

Hajnaltól hajnalig munkál bennünk a félelem

és a vágy, a remény és a kétségbeesés,

hajnaltól hajnalig tervezünk és készülődünk,

ülünk a tűz előtt, készítjük csomagunkat,

szítjuk lelkünkben a bizalom parazsát.

Imádkoznod kellene hajnaltól hajnalig, hiszen

láthatod: ezt teszik a fák, a vizek, a kövek,

ezt teszi kavargó felhőivel az ég, ezt teszi

a szél és az eső – miért éppen te lennél kivétel?

Tart a tánc, áll a bál, játszik a hegedűs, a trombitás,

a bőgős, forognak és dobbantanak, kart karba

öltve, párokban és hosszú sorban kígyózva,

némán egymás szemébe nézve és kurjongatva,

ünnepelve mámorosan, hajnaltól hajnalig!

Dolgoztál három helyett hónapokon át, nagyon

elfáradtál; ledőlsz hát ágyadra, és most alszol

hajnaltól hajnalig; átalszod a délelőttöd, át a

délutánt; másik oldaladra fordulsz, inni kérsz,

majd alszol tovább; átalszod az estét és az éjszakát;

nyugodt vagy, tudod: nem maradsz le semmiről.

Hol van a futó, ki hajnaltól hajnalig meg nem áll;

hol a kovács, ki hajnaltól hajnalig veri a vasat;

hol a tudós, ki hajnaltól hajnalig olvas; hol a

kőműves, ki hajnaltól hajnalig építi a házat?

Tegyétek dolgotokat szorgosan, el ne lankadjatok,

mert valahol valaki csak rátok figyel!

Járja az őr a határt hajnaltól hajnalig, lesi a szántót;

tolvaj ha arra jár, elkergeti bunkós végű botjával;

madár ha dézsmálná a körtét, tapssal ijeszti el;

tűz ha támadna, dézsából önti rá a vizet; védelmezi

a termést a macskaléptű, a sasszemű, a villámkezű.

Hallom, ahogy a szépséges zöld küllő kacagó hangján

rikolt a fákon; kinézek, őt magát nem látom sehol,

de már dereng; ilyenkor tegnap is itt járt; felsóhajtok,

milyen gyorsan eltelt az idő hajnaltól hajnalig.