Más látogatót vártál.
Végül ez érkezett -
ami osztályrészedül jut.
Csupa vesszô, ékezet;
az utolsó becsukja a kaput!
Szájszagú egekkel álmodó remény,
otromba, trampli tünemény…
Túl rövid lett a bot.
Még sántikálsz, iparkodnál tovább, ha
már ezt így hívják…
Haladsz, amíg lehet.
Keresed a vízre írt képletet.
A hegy mögül ezüstös-némán közelít,
aminek közelíteni szokása…
Mindenkinek egy s ugyanolyan esély.
Ez jut.
A vége elôre fut.
Szétnyom, mint egy bogarat, az idô,
a hibátlan monstrum -
tévesen úgy mondják, kevély.
„Omlás-veszély” -
mindenütt ugyanaz a tábla. Unalmas.
Ha tehetné, inkább színes volna –
lustán pereg a betû vére,
a rozsda.