A járás otthona és a gondolatoké
ugyanaz a hely.
A Hold fehér, mozgó virág (tegnap
„mozgó, ezüst virág” volt).
A nyár könnyű benzintócsa, folydogál.
Az idő kevélyen vonul a simára
borotvált levegőben. Egyre
szabja a „feltételeket”.
A függöny szétnyílik: nem működik a struktúra,
az ország; nincs más, csak
ez az este, és a távoli
teaillat.