Liget.org »
2009 / 11 » Handi Péter
– Társasutazás a labirintusban
http://www.liget.org/cikk.php?cikk_id=1814
Gyermekkorom nyarait nénéim csillaghegyi kis parasztház-nyaralójában
töltöttem, ahol kútból jött a víz, azaz nem jött, mert pumpálni kellett. A kút
betonkáváját vaslap fedte, ha ezt elmozdítva lenéztem a mélységes mélybe,
fekete-fehér csillámok szikráztak fel, mintha mesebeli koboldok ficánkolnának a
kevéske légáram-keltette csobbanásokon. A friss kútvíz így több volt, mint
akármely csapból ömlő. A tisztaság rejtett és persze képzelt ízeivel
gyarapodott.
Eztán körülbelül hatvan évre, az elmúlt hetekben éreztem hasonló ízeket
Jámborné Balog Tünde novelláskönyve olvasásakor. Az Utazások a labirintusban
számomra ilyen kút, a magyar nyelv – a régi nyelv – csobog benne, s ezt én –
külföldön élő – különösen érzékenyen kutatom, miután Mikszáth és Móricz
elengedték kezemet, és magamba fogadott útravalójukkal átevickéltem a Föld
másik oldalára.
Lehetséges, hogy az új rátalálás miatt Balog Tünde novelláit nem is annyira
értelmemmel, mint inkább érzékeimmel élveztem. A tehetséges olvasó – annak
tartom magamat – néha valamifajta kegyelemben részesül, és a könyv, mint egy
zenedarab, szinte átremeg az emberen – már arra sem figyel igazán, miről szól,
mert az áradás egyszerűen elsodorja az értelem partjairól. Tovább sodorja.
Társasutazásom Balog Tünde labirintusában mindenekelőtt a nyelvének élménye,
mégpedig megtetézve egy másik nyelvvel, a székelyföldi ősök, rokonok Alföldre
menekített szóhasználatával. Ez a nyelv a nyelvben újabb gyönyörűség. Néhol
visszakanyarodást-utalást hallottam régen elhagyott szavakhoz, például tolvaj
helyett: lopó – milyen egyszerű és érthető így.
Köszönöm, kedves Tünde, ezt a társastúrát az emlékezet vonuló felhőivel bélelt
labirintusodban. Könyveden át közeledben vagyok a távolban is – ennek a távolságnak
ama előnyével, hogy nem legyinthetsz pofon, amiért most ismeretlenül
tegeztelek...