Liget.org »
2009 / 9 » Kállay Géza
– A Bolond ötödik levele Cordeliának
http://www.liget.org/cikk.php?cikk_id=1765
A hír – igaz vagy sem – nem üzenet,
hogy újraélessze tüzemet.
Hosszúra sikerült a tűzszünet.
Fellegek közt várok, hiszen ez fellegvár,
várárok árváknak, legfeljebb ír mocsár.
A gróf urak: Southampton és Essex
halomra gyilkolták az íreket,
de híres nem így lett az ír eset, az ír
láp ingoványos, az angol lépre megy,
a hadsereg nagy része ottveszett.
Elég már.
Képzeljen inkább ezer víg koboldot,
ezer jó tündért, most mindegyik boldog,
lázba hozta őket, amit kitaláltam:
köztük-velük végül ír-ó-géppé váltam,
de az írás, látom, ó, mégsem mechanikus,
mert transzcendens és organikus, ötletes,
már-már tökéletes, nem halálos, tök életes.
Elég.
Írok sebesen. Asztal, tinta ing.
Tündér és kobold köröttem kering,
s ahogy a szavak papíron mondattá állnak,
egy villanás, és máris magához szállnak,
csakhogy útközben, direkt-e, megkeverik,
betűkkel a dolgot össze- vagy szétverik,
kobold didergő Bolondot sem kímél,
olvashatná (csak viccből, felteszem):
„kihányzi”, „báhia” „ó, csárbak”, „tereszem”.
Elég?
Vagy papír, toll és tinta hiába valóság?
Ha nincsen hatása, hiábavalóság?
Főszereplő lett az életemben,
de ha maga mesél, megemlít-e engem?
Mi hát a való lét?
Soha nincsen készen, dehogy elég.
Fogadás. Élet-tét.
A való bennünk él gondolatban, szóban,
de nem kijelentő, hanem függő módban.
Amit akaratban, vágyban létre szánunk,
életünk lapjára tesszük fel, és várunk.
Hátha szól. Hátha ír. Hátha ki is mondja.
Megdicsér, kedves lesz, rám is lesz majd gondja,
meséjébe bevesz – feltesz egy életet.
(Így lesz puszta hírből végül is üzenet.)