Liget.org »
2009 / 9 » Mesterházi
Márton – Szakma és manipuláció
http://www.liget.org/cikk.php?cikk_id=1760
Hallom a híreket... és arra gondolok, hogy csináltam is: Tom Stoppard M. mint madár többek között (M. is for Moon among other things) című hangjátékához. Kikértem a sajtóarchívumból a Marilyn Monroe halála napján megjelent Esti Hírlapot, kinéztem belőle egy rövid hírperiódusra való témát, és megírtam a szövegeket. (A házaspár unalmas beszélgetésének háttereként hangzottak el úgy, hogy Monroe halálhírére a Férj fölfigyeljen.)
A hírszerkesztés szakma.
Kellő szorgalommal és szerénységgel meg lehet tanulni. A mondatok legyenek tartalmasak, de ne többszörösen összetettek, s a végükön jól le lehessen tenni a pontot. A szereplők legyenek egyértelműen azonosíthatók, az események világosan követhetők. Egy hír ne legyen hosszabb négy mondatnál, és háromnál több nevet ne szerepeltessen.
A hírszerkesztő nyelvtanilag pontosan, stilisztikailag helyesen használja a magyar nyelvet. (Méltóztassanak ne anatémát kiáltani.) Alany és állítmány, egyes és többes szám passzoljon. Ne álljon határozó jelző helyett
(„X. Londonban kifejezte együttérzését a szenvedőkkel Boszniában”). A szórend legyen értelmes („A szombati lengyelek elleni mérkőzés fontossága”). Műfordítói kurzusomon, anno, jól megszerkesztett hírekkel rostáltam a jelentkező harmadéves angolosokat.
A hírszerkesztés manipulációs eszköz.
A hír – a lap, illetve a (rádiós/televíziós) műsor szerkezetében – objektív műfaj. A kommentár per definitionem pártos, hiszen ellentmondásos ügyben foglal állást. A riport eleve gyanút ébreszt, amióta a technikusok a légy tökéről le tudják vágni a szőrt. A vita gyakran alkalom az anyázásra.
Bezzeg a hír! A hírt a lap szerkezetileg-nyomdailag elkülöníti, illetve a mindenünnen számkivetett bemondó olvassa fel nyugodtan, komolyan, hitelesen. Az események, a szereplők valóságosak (sőt, valósak). Bizony.
Vegyünk is mindjárt egy példát: felnőtt ember gyermekintézménybe bombát dob. Ki az alany? Hős, harcos, elkövető, merénylő, gyilkos. Mi az állítmány? Sikeres akciót hajt végre, merényletet követ el, ártatlanokat gyilkol halomra. S a határozó? Az ellenség féltve őrzött objektuma, gyermek-intézmény, bölcsőde. Mi is történt tehát?
Pontosabban: történt-e. Ha nincs róla hír, nem történt. Ha nem idézik a politikus mondatát, nem mondta. De ha van is hír! Negyedóránként-félóránként elszajkózva semmivé kopik. Ráadásul Amerikában, a tömeg-manipuláció őshazájában (gondoljunk a reklámra) évtizede szakképzési tananyag, hányadik helyen, milyen szomszédságban mekkorát szól egy hír: a skála száz százaléktól húszig terjed.
Mindennek ellenére és dacára: hallgatok híreket. Csak éppen kezem ügyében tartok – mit sem adva a képzavarra – egy csipetnyi sót.