Liget.org »
2009 / 5 » Tandori Dezső
– Mely ország-város tér, mely nevezet!
http://www.liget.org/cikk.php?cikk_id=1661
...s az épület mind tégla és beton,
üveg és műanyag s egyéb vágás a lég
teljes terén, a fák közömbösek
vele, vagy gyökereznek új teret
– szinteken, feljebb, velük minigolfok
s divatbemutatók és sportolók
alkalmai, és üzletemberek –,
de jön s jön egyre, jön s jön a Nem Elég,
látszatra meghagy ős-állapotában
rengeteget, de ő a rengeteg,
ő maga, ezek sebhelyek, ki mondja,
ki gondolja! itt a kigondolás már
– emez adottság! – elemi erőt
sugall. És járnak karos emelők,
szaurusz-vaspofák tépnek síneket,
a másra nem elkelendő kezek
és műanyagkobak fejek, a csizmás
lábak térdig gázolnak benne, vájják
a mélyépítészetet. Légi ítészek,
amit meghagytak nektek, átirányult
járattal, persze, mind csak egy alányúlt
eredendőség evidenciája!
Nem mondja nektek senki, hogy „hiába”,
ennyit se mond, mit! urbanisztikája,
s a szellem, bár ha apánk szelleme,
új vonalon jár, erre menj, fiam,
megálló a csarnok téglafalánál
– legalább egy régi helyhagyomány! –,
ahol a hajléktalanújsággal ágál
(hangja megbicsaklik, hajléka hol
neki magának?), műanyag bicsak nyit
célzsebemben, nézem, nocsak, mit,
eltűnt behordott kakasok szavára.
A tér sebei közt járdalsz, apám,
jó Habongó király, várom a buszt.
Alacsony padlójú. Nem széken immég,
feltolom magam, valahogy leszállok
– valamint – leglassabban, szituált
szipirtyó férfialak, „Bocsánat”.
Visszatartom az összetartozásnak
e formáját, megállóban leszállást.
Megyek téglafalak felé. Bordó borostyán,
bicsaklom. Szavam legyen, ne a lábam.
Hordják el a földet. Nem mondhatod,
hordjátok! el! magatokat!
Még valami ismerősebb hodály
fogad, kampókra aggatnak fél malacokat,
csapják csúszós asztallécekre
az imént látott kakasokat.
A lég még régebbi, szűkebb terén.
– – – De ha „remény”: hát nincs remény.
Virágbolt árul kis sárkányokat.