←Vissza

 

Liget.org   »   2009 / 1   »   Varga Zoltán Zsolt  –  Mosópor teszt
http://www.liget.org/cikk.php?cikk_id=20

betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatás

 

„neve, ha van, csak áruvédjegy,

mint akármely mosóporé...”

József Attila

 

Kassák izmusok védelmében felhozott, analógiás célra kifejlesztett mosóporai megidézték bennem József Attila hasonlat-mosóporát, így nincs más dolgom, mint tesztelni a két szer hatékonyságát. Vajon melyik mosópor hozza ki jobban a meg nem gondolt gondolatok makacs foltjait a 20. századi művészet történetének sűrű szövésű, itt-ott összegubancolódott szálai közül?

    Hogy rivális tisztítószerekről van szó, az nem vitás, elég elolvasnunk József Attila ledorongoló kritikáját Kassák Lajos 35 vers című kötetéről - a kritika csupán egy esztendővel korábbi a mottómban idézett Mondd, mit érlel... című és kezdetű versnél -, s noha nem találtam bizonyítékát, valószínű, az ellenszenv kölcsönös volt.

    A teszt körülményei nem egyszerűek, mivel a közérthetőség kedvéért „felhígított”, tréfás replikának szánt szöveget vetek össze „sűrű” verssorokkal, költői koncentrátummal. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy míg Kassák analógiája az izmusok teljes történetére vonatkozik, József Attila hasonlata a művészi létezés egyetlen aspektusára világít. S tegyük még hozzá: József Attila minden sorát olvastam, Kassáktól keveset - szóval nem tagadható, József Attila iránt elfogult vagyok, de talán nem elfogultabb, mint az egyes mosóporok gyártói által felkért, a saját és a „hagyományos” mosóporokat tesztelő szakemberek.

    E nehézségek ellenére megpróbálom az összehasonlítást. Sommás leszek. Kassák izmusokat és mosóporokat párhuzamba állító kitételét leegyszerűsítőnek, leereszkedőnek, sőt, félrevezetőnek tartom, József Attila jövendölését a művészet áruvá válásáról egyenesen profetikusnak. Vajon nem vagyok igazságtalan, amikor elvetem a művészetre vonatkozó kassáki mosópor-analógiát, és magasra emelem a József Attila-i mosópor-hasonlatot? Az analógia mély, szerkezeti azonosságot tételez különböző jelenségek között, a hasonlat akár egyetlen közös jellegzetesség révén kapcsol össze távoli dolgokat. Nagyobb tehát az elvárásunk az analógia igazságtartalmával szemben. Ebben a konkrét esetben úgy látom, olyan mély ontológiai szakadék választja el a művészet történetét a vegyipar, tágabban a technika fejlődésének történetétől, hogy még a tréfa szintjén sem állja meg a helyét a kettő párhuzamba állítása. Hosszas elemzés helyett Kunderát idézem: „A technika története ... tulajdon logikájának engedelmeskedik; ebben az értelemben embertelen; ha Edison nem fedezte volna fel a villanykörtét, felfedezte volna más. De ha Sterne-nek nem támad az az őrült ötlete, hogy egy ’story’ nélküli regényt ír, senki más nem tette volna meg helyette, és a regény története nem az volna, mint amit ismerünk.”

    Milyen okok húzódhatnak meg a két szöveg minőségi különbsége mögött, túl az analógia-hasonlat pár nyelvtani különbségén? Talán nem tévedek, amikor az okokat a merőben különböző művészetszemléletben látom. A kassáki érvelés egyfajta avantgárd gondolkodásmód jellegzetes megnyilatkozása, de arra a fajta mindig egyedi, személyes művészi szemléletre, ami József Attila - igazán „pártos” korszakában írt - versében megjelenik, nincs is általánosan elfogadott fogalmunk, kénytelenek vagyunk a művész nevéhez kötni: József Attila-i szemlélet.

    Nem kertelek. Bár elismerem, hogy az avantgárd művészek fontos útirányokat nyitottak, sok „részeredménnyel” járultak a művészet megújulásához, elhibázottnak tartom egyik alapelvüket: a programkövetést, a mozgalmiságot, s a tévhitet, hogy a hagyományok eltörölhetők, és tiszta lappal lehet indulni. Ez az egész mentalitás szoros párhuzamot mutat a 20. század erőszakos politikai irányzataival.

    A személyes művészet, például József Attiláé, organikusan építkezik a hagyományokból, a kortárs, akár avantgárd hatásokból és természetesen a saját invenciókból. Én ezt a fajta művészetszemléletet vallom, a József Attila-i mosóporral tisztítok.

    Jellemző, hogy az avantgárd mozgalmak sorra kipukkadtak, a jelentős művészek azonban egy idő után nem viselték el a saját maguk által teremtett korlátokat, és a személyes művészet útjára léptek. Így szállt ki Picasso a kubizmusból, Matisse a fauvizmusból. S voltaképpen Kassák is személyessé tette a konstruktivizmust.

    Kellene még egy jó szó, amelyben mondandóm lényege megtestesül. A Kassák-szövegben nem találtam, kénytelen vagyok a sajátomból kiemelni. SZEMÉLYES. Legyen ez az én jó szavam.