Liget.org »
2008 / 12 » Kállay Géza
– A Bolond második levele Cordeliának
http://www.liget.org/cikk.php?cikk_id=41
Mióta legifjabb asszonyunk Frankhonba ment,
a bolond egészen elemészti magát bújában.
(Shakespeare: Lear király, I; 4)
Kis asszonyom, messze, Párizsban,
a hold már hétszer elfogyott
és kerek lett, mint malomkerék -
választ azóta nem kapok.
Szavát nyílsebes négy szél hozná,
tengervíz akkor szót emel,
a hajó mélyén levele ring,
ha úgy választ, nem adja fel.
Én kikapnék, én fel se adtam
levelem: bolond mibe hisz?
Ezüst nyilát magából vonja,
ajzza s lövi ki Artemisz?
Írja, hogy gondol rám, hogy jól van.
Írja: az írás nem nehéz,
hiszen maga az Írás mondja:
sóbálvány lesz, ki hátranéz.
És ha megízetlenül a só,
mivel sózzunk ételt, eszet?
Bolond sem választ sótlan bálványt:
vagy esze kosztjaként meszet.
Látja? Sorban feladják egymást
a szavak: ez a vesztünk.
Nem szólnak át a kerítésen:
"Szomszéd, beszélgessünk!"
Nem hívják egymást, nem barátok,
bennük fojtott harag lakik,
jelen létükből kivetkőztek,
magukban nem azok, akik.
Hallgat a Hold, a föld is néma,
csak lent őröl őrült kerék;
annak dereka nem hajolhat,
akiről úgy tudják, derék;
tenger, négy szél sem bír vele:
de nem furcsa, hiszen nem élet,
ha magába nem hal bele.