Liget.org »
2008 / 12 » Mújdricza
Péter – hozzászólása
http://www.liget.org/cikk.php?cikk_id=36
Aki másokat legyőz, erős, aki önmagát győzi le, hős - tartják a tibetiek. Ez a szentencia a hatalomért és az elismerésért (hírnévért?) és talán a túlélésért folytatott küzdelemre is érvényes lehet. Legalábbis Kopernikusz sorsa ezt igazolja. Életében egyetlen műve jelent meg, Az égitestek forgásáról (De Revolutionibus Orbium Coelestium) címmel, melyet csupán halálos ágyán, agyvérzéses betegen vehetett kézbe, 1543-ban. (Könnyen megjegyezhető évszám.) Fél évszázad telt el, mire egy Kepler nevű úr recenziót írt róla. Újabb évszázad kellett, hogy Giordano Brunót megégessék miatta. A "rejtőzködő" Kopernikuszt életében szinte senki sem ismerte (fel), ma mindenki a róla elnevezett fordulatról jegyzi, mint a csillagászat megkerülhetetlen óriását. Mert Kopernikusz kanonok nagyon jól sejtette, hogy nem volna "egészséges" számára olyan sietősen dobra verni a korabeli Európában, hogy nem a Nap forog a Föld körül, hanem fordítva. Napjainkban, amikor a világ globális művészete (és tudománya) a pár másodperces örökkévalóságok szellemi ejakulációit hajszolja, Kopernikusz esete különösen elgondolkodtató. A versengésről, a vetélkedésről a hatalomért és a hírnévért, akár a politika, akár a tudományok és művészetek "sikerei", akár a puszta túlélés illúziója kapcsán. Arany János győzelme a Toldival az Akadémia pályázatán legalább annyira az önmaga felett aratott győzelemként is értékelhető. "Mindenki annyit ér, ahogy betölti hivatását" (Hírlap-áruló, 1877). És bárki, az élet bármely területén, a napi politikától a művészetekig, ha tisztátalan eszközökkel törne befolyásra és elismerésre, az lesz a "jutalma", hogy pontosan olyan jellemű egyének társaságába keveredik, mint saját maga. Nem telik bele hosszú idő, amit "adott", választott környezetétől visszakapja. És ez a mindenkori Othók és Vitelliusok pályafutására is igaz. (Aki másokat legyőz, erős, aki önmagát győzi le, hős.