Köröket rajzolok
talán hogy valami közrefogjon
körbeérjen
persze ez csak illúzió
de hát szeretjük magunkat bódítani
legyünk szétesettebbek mint környezetünk
a határokat
nehezen húzom
kicsorbul kezemben a ceruza
kifogy a toll
vagy szétfolyik a papíron
és maszatos leszek saját képzeletemtől
ilyenkor a fürdőszobába rohanok
hogy tisztába jöjjek vonásaimmal
rendezem magam
betanulom a szöveget
amit esetleg majd helyesen tátogok el
ebben az akváriumban
valaki hall
valaki meghallgat
mielőtt továbblépek
keresem lábammal az űrt
a hiányt
ahova behatolhatok
kommandós
a túszokkal teli házba
hogy kiszabaduljak
a rám szegezett pisztolycső figyelméből
nyomait elfedem elpúderezem
(karikákat a szemem körül)
legyek sima és egyértelmű
mint fehér lapon a semmi
megfogható
ahogy pikkely nélkül a hal
mikor már fennakadt a hurkon
és kés alá került