Amikor még csak cseperedtél
terved volt eszményed gigászi
nyomodat rajzolni mind távolabbra
a horizontnál magasabbra hágni
mégis határokat kellett tanulnod
a testedét épp több mint fele mázsa
és akiknek feje fölé tekinthetsz
a járókelőknek kicsi a száma
nem sikerült folyton versenyt se nyerned
ügyességi számban s más műveletben
ha fejedet elmetornára adtad
zsürid hébe-hóba elégedetlen
simulni bár bűvöltél zord pofákat
köztük olykor félig szépségkirálynőt
és kapaszkodtak bársonyszékre nálad
százszor zöldellőbb ezerszer sutább fők
ne végezd be mégsem vigasztalatlan
ha megdöbbentél akik esze ólom
de csemegéznek babért este reggel
már nem férnek át saját buktatókon
álmodoztál hogy leng ide-oda
az emberek közötti libikóka
az űrhajós a határt utolérte
a csillagász később messzebbre tolta
a korlátokat minek ostromolni
a túlon az új túlt miért kívánnád
a hús a szellem edénye határán
élvezd a teljes élet buzogását