Belső ruhatár
Szilveszter áldozata

- Hová megy, papa? - kérdezte R. a baleseti sebészet négyágyas kórtermében a szomszéd ágyról épp leszállni készülő, combcsonttörést szenvedett idősebb betegtől.
- A Gyöngyit kell megetetni - válaszolta a kérdezett, és már indult is az ólhoz, hogy enni adjon a kecskének.
Az ötvenéves, munkanélküli R., noha maga is begipszelt lábbal feküdt, felugrott és elkapta az öreget.

A tévéhíradó stábja a január eleji uborkaszezon idején keresett anyagot. Lehetne valami egészségügyi? hálás téma, a reform idején kivált. A szilveszteri balesetekről talán? Megkérték a kórház traumatológus főorvosát, ugyan javasoljon már alkalmas interjúalanyt. De a választék meglehetősen szűkös volt. Szilveszter éjszakáján mindössze öt embert juttatott balsorsa az intézménybe: egyikük idős combcsonttöréses beteg, kálváriája már az óév utolsó délelőttjén elkezdődött, mikor a körzeti kórház helyhiány miatt továbbküldte, hogy aztán három kórházat is megjárva végül a fővárosban lássák el nyílt törését, s mert rendszeresen ivott, a fájdalomcsillapító és nyugtatóinjekció hatására tudatzavaros állapotba került. A második egy majdnem megfagyott hajléktalan. A harmadik egy rablás közben elfogott férfi, akinek a kommandós akció során eltört a vállcsontja és a karja. A kórházba szállító fiatal rendőr jó félórán át tehetetlenkedett az ágyánál, hogyan is tudná megbilincselni a begipszelt bűnözőt. Még a feljebbjárójával is konzultált mobilon, végül a tettes, elunván az egészet, maga adott neki szaktanácsot. A negyedik egy késsel összeszurkált fiatalember, aki a kocsmai verekedésben néhány fogát is elvesztette és csúf monoklit szerzett a szeme alá. A főorvos végül is az ötödiket, a legalkalmasabbat javasolta.
R. története egyszerű és tipikus: részegen botorkált hazafelé a magányosan átivott szilveszteri éjszakán, a villamosmegállóban rosszul lépett le a járdaszegélyről az úttestre, és bokája több helyen eltört. A mentők szállították be Újév napján, kora hajnalban. A röntgen szerint a sérülés komoly, a betegnek hetekig feküdnie kell. Az interjú simán ment, a begipszelt bokájú részletesen elmesélte balesete körülményeit, és készségesen beszámolt kórházi tapasztalatairól.
Az adást követő napon R. hosszú idő után újra fontosnak érezte magát. Tudta, hogy a főorvos választotta ki. Nem kis felelősség ez: nyilatkozata alapján ítélik meg a kórházat. Joggal lehet büszke.
       - Mi lesz a kecskével? Meg kell etetnem - nyögött a combcsonttöréses, és már lendítette is begipszelt lábát.
        - Ne aggódjon, papa, én már megetettem - vetette oda R., nem feledve, hogy az imént, amikor elkapta a leesni készülő öreget, mekkora fájdalmat okozott magának, alig bírt visszakászálódni fekhelyére. Talán így nyugton marad a másik, ő pedig merenghet tovább.
Mi volna, ha levelet írna az egészségügyi miniszternek, esetleg magának a miniszterelnöknek, és némi ellenszolgáltatás fejében felajánlaná szolgálatait a reform ügyében? Amolyan egészségügyi statisztaként szívesen befekszik bármelyik kórház bármelyik osztályára, és bármelyik híradós stábnak elmondja kórházi élményeit. Lehetetlen, hogy ne akarnának egy kis propagandát! Ő meg egy halom pénzt keres és az egész ország megismeri. Lám, az anyja is hogy örült a szereplésének. Kíméletből ugyan el akarta titkolni balesetét, ahogyan félresiklott életének többi részletét is, de az interjú után rátalált - "Kisfiam, régen láttalak ilyen jó színben, mint most a tévében!"
Igaz, az interjúból csupán egy mondat maradt, de felirat is szerepelt: "Szilveszter áldozatai". R. nyomban elhatározta, hogy többé nem iszik. Új életet kezd, olyat, ami méltó hozzá. A felesége is visszafogadja, eztán minden, minden más lesz. Micsoda szerencsés fickó!
A combcsonttöréses öreg azonban nem nyugodott.
         - Hová megy már megint?
         - Meg kell etetnem a Gyöngyit.
        - Mondom, hogy már megetettem, egy félórája sincs. Vizet is adtam neki.
        - Szegény kecske.
        - Mi van a kecskéjével?
         - Meg kell etetnem.
         - Értse meg, nem éhes az a kecske.
         - Az egyetlen jószágom.
         - Tudja mit? Adok magának egy lovat, hogy ne legyen egyedül a kecske.
         - Lovat?
         - Már be is kötöttem az istállóba.
         - Tényleg enyém az a ló?
         - Hát persze.
        És akkor a baleseti sebészet négyágyas kórtermében elégedettség töltötte el a betegeket, hosszú percekre a kivételesen szerencsés emberek boldog csöndjébe merültek.
MUND KATALIN