|
|
|
|
|
Horgas Béla
LANGALÉTÁK Miviszi álom vagy sem egyre megy mi viszi mi viszi mi csivitel fülében fülében talpában lépteiben léptéke kezében a tér meder az idő nyitva mint alkimista szerszámai a gondolatai kopácsol és belebonyolódik azt hiszi ő viszi visszakérdez miviszi miviszi mégis csak zúg szárnyatlan szegetlen úgy sziszereg kígyó is lehetne kigöngyölöm bukdácsolsz hívatlan mit akarok vágtatnak kétoldalt vak számsorok végtagok ábrái megjött a tél miviszi miviszi űz-e vagy húz személytelen közökön harci dal és langaléta margaréta szól végül is még elnémíthatatlan Átível végül is még elnémíthatatlan átível magánhangzói hátán átzökken ártatlan atléta közben kalapot lenget és egyetlen húrt penget de mögé még mögé és visszafelé nézve hozzá is adódik kicsorbulhat már-már terebélyes a táj mindig van tanulnivaló ámulni jó és absztrakt alapon is elidőzni légy erős ez ma is még helykeresés hallgass ne nyaggass vagy jó zizegj hagyom hogy a dal falait kifesd fakó hangzatok lágy lankáira lökj beszéljünk áradj cserregő vadon rejts el a képtelen homályból hasítsd ki alkatom alkalmasint ez itt a szószálazó elnyűvő saját kín meg szabad is a sötétje és a fénye is ritmusa elsodor fut akár peremekig Viszkető ritmusa elsodor fut akár peremekig fut a térség egyhelyben fejben jár a lét fut még és jut ki hova ha lerázom gyümölcseit ha mind lerázza mi viszi fáj a két atléta-lába lágyan hull a hó pelyhedzik valami törekvés hő-kezdet kezed nyomában próbáld tompán csengető a viszkető test is mire való ha akarom evező lesz az alkarom kék csobbanások mert kérdezed vagy élvezed hogy nem formális nézet hallomás ha elszürkül a délután a ház mert betonból dobok dübögnek fölül állatok vagy cirkuszi csőrök héjra hajrá lecsapnak csontokig ütnek megvan most bontják le az évet a homály hodályaiba falazzák be most futkosnak és viszket rongy könyök lábszár körömmel szántja nem megoldás tudom-látom műkifutás háromszor a hatszor három |
