|
|
A TÖRTÉNET FONALA
A történet, amit röviden elmesélek, 1340 körül kezdődött Csehországban.
Reményeim szerint rejt majd némi tanulságot a "történet" fogalmával
kapcsolatban is. Olyan kérdéseket feszeget, amelyek az előadáson is
felmerültek. Mikor ér véget egy történet? Hogyan kapcsolódnak össze
különböző történetek? A valós történetnek mi a viszonya az elbeszélt
történethez, esetünkben a legendához? Hol kezdődik az "én" története és
meddig tart?
Pomukban, egy kis csehországi faluban, szegény
kézművesek gyermekeként jött világra Wolflin János 1340 táján. A pappá
szentelt ifjú Páduában járt egyetemre, mint egyházjogász doktorált,
majd Prágában kinevezték a Szent Vid székesegyház kanonokjává, később a
prágai érsek általános helynökévé is. Ez utóbbi minőségében kinevezési
jogvitába keveredett IV. Vencel királlyal, aki a helynököt
bebörtönöztette, megkínoztatta, majd megölette 1393-ban. Wolflin János
életének története ezzel lezárult.
Utóélete viszont nyomban megkezdődött. A saját
székesegyházában eltemetett mártír folyamatos tiszteletnek örvendett,
sírjánál számtalan csodás gyógyulás történt, exhumálásakor épen
találták a nyelvét, azaz minden együtt volt ahhoz, hogy Wolflin
Jánosból katolikus szent váljék. Ez azonban csak 1729-ben, a
rekatolizációs törekvések során, a jezsuita rend bábáskodásával
valósult meg. Mivel szülőfaluja neve az idők során Nepomukra változott,
mint Nepomuki Szent János került be a szentek galériájába. Hogy miért
éppen őt tűzték az ellenreformáció zászlajára, arra is van valószínű
magyarázat: a keresztneve miatt. Nepomuki Jánosnak Husz János kultuszát
kellett elhomályosítania. A szent legendája azonban lényeges elemeiben
tér el Wolflin János valós történetétől. Eszerint Nepomuki János IV.
Vencel király fiatal feleségének, Zsófiának volt a gyóntatója, s azért
szenvedett mártíriumot, mert nem volt hajlandó a féltékeny király
követelésére sem megszegni a gyónási titok parancsát. János egészen
rendkívüli kultuszát ez a legenda és nem valóságos története táplálta!
Mint a gyónási titok megtartásának vértanúja a jó hír védelmezője lett,
s mivel a Moldvába fojtották, a vízen járók és vízi foglalkozások
védszentjeként trónfosztotta Szent Miklóst és Szent Katalint. A
Habsburg-család birodalma védőszentjévé emelte, kultusza ezáltal
hatalmi érdekeket is szolgált. (Meglehetősen durva analógiával: szobrai
olyan szerepet játszottak, mint a szovjet birodalom idején a
Lenin-szobrok.) A nagy prágai pestisjárványok során csatlakozott a
pestis-szentekhez, majd alakja folklorizálódott, s a 19. sz. végére már
általános védőszentként tisztelték. A Habsburg Birodalom megszűnésével
kultusza hanyatlott. A szent kultuszának története ezen a ponton
valójában véget ért.
A 19. sz. végén azonban elindult egy újabb
történet, a modernkori műemlékvédelem históriája. A modern műemléki
szakemberek immár világnézettől és esztétikai értéktől függetlenül,
puszta régiség-értékük miatt vették védelmükbe az emlékeket, köztük
Nepomuki Szent János tiszteletének tárgyi relikviáit. Európa-szerte,
így hazánkban is kialakult a műemlékvédelem infrastruktúrája, a
műemléki szakmérnöki- és a restaurátorképzés. Ez utóbbi az 1970-es évek
végén vált főiskolai, majd egyetemi szintűvé.
1989-ben diplomáztam a Magyar Képzőművészeti
Főiskola kő-restaurátor szakán. Nepomuki Szent János figurájával már a
főiskolás években találkoztam, de csak mint technikus: megbíztak a
mosonmagyaróvári szobor hiteles másolatának elkészítésével. Az első
Nepomuki, amelyet önállóan restauráltam, a székesfehérvári volt
1990-ben, az állványon éltem meg a taxis blokádot. Ekkor azonban még
nem tudtam, hogy első hazai szobrát újítom fel. Egy osztrák tábornok
emeltette 1705-ben, Rákóczi serege felett aratott győzelme emlékére, 24
évvel Nepomuki János szentté avatása előtt! Ez a restaurálás rutinszerű
volt, nem igényelt művészettörténeti kutatást ahhoz, hogy a
helyreállítás hiteles legyen. Ha ez lett volna az utolsó e tárgyban
történt restaurálási munkám, ma semmit sem tudnék a szentről.
De 1992-ben elindult egy másik történet,
Sebestyén József, a Műemlékvédelmi Hivatal Heves megyei területi
felügyelője felfigyelt, hogy megyéjében különösen nagyszámú szabadtéri
Nepomuki emlék áll, és elindított egy programot ezek felújítására. Évi
két-három szobor restaurálására szerzett pénzt. Én 1993-ban, azaz
véletlenül a szent halálának 600. évfordulóján kapcsolódtam a
programba, a feldebrői szobor restaurálásával. Ezen az erősen sérült
tufaszobron volt egy csonka részlet, amelyet sem a műemlékvédelmi
hivatal művészettörténészei, sem művészettörténészi diplomával is
rendelkező plébános barátom nem tudtak megfejteni. Emiatt a kis részlet
miatt ástam magam a témába, először is beültem a hivatal archív
fotótárába, és kijegyzeteltem az összes emléket, amiről régi fénykép
maradt. Munkámra felfigyelt a topográfiai osztály egyik munkatársa, és
megbízott egy országos Nepomuki-szobortopográfia elkészítésével. Így
jutottam el 1994-ben mai lakhelyem, Gödöllő emlékéhez. Csak a
talapzatot találtam a helyén, a szent és a két angyal figurája egy
raktár mélyén porosodott. Miután megtudtam, hogy a restaurálásra nincs
pénz, ajánlatot tettem: önkormányzati telekért cserébe felújítom a
szobrot. Az ajánlatot elfogadták, a szobrot restauráltam, a telekre
műterem-házat építettem, gödöllői lakos lettem.
Itt egy pillanatra vissza kell mennem a barokk
időkbe, hogy felvegyek egy újabb szereplőt, Gödöllő tulajdonképpeni
megalapítóját, összekötőt a gödöllői Nepomuki-szobor és köztem.
Grassalkovich Antal, a barokk self-mademan a jezsuitáknál tanult jogot,
egyházjogot, majd az az Althan püspök nevezte ki a váci egyházmegye
egyházjogászává, aki Nepomuki szentté avatásának kurátora volt, s csak
azért nem ő vitte véghez a procedúrát, mert közben nápolyi alkirállyá
nevezték ki. Grassalkovich jó híre azonban igencsak veszélyben forgott
gyors, nem teljesen tisztességes felemelkedése miatt, ezért is épített
Nepomukinak szentelt kápolnát gödöllői kastélyához, a kastély elé
faragtatta az említett szobrot, második fiának a "Nepomuki János"
keresztnevet adta, s úgy halt meg, hogy a szintén általam restaurált
csömöri Nepomuki-szobor tervrajzát nézegette. (Ráadásul Grassalkovich
síremlékét, a legpompásabb hazai barokk emléket szintén én újítottam
fel.)
A mai napig közel húsz Nepomuki Szent
János-szobrot restauráltam (a tibolddaróci most is itt áll a műtermem
előtt), immár 18 éve ad nekem kenyeret és 12 éve fedelet a szent.
Pár hete előadást tartottam Nepomuki
topográfiájáról, ikonográfiájáról és restaurátori tapasztalataimról
Alma Máterem mostani növendékeinek. Néhány napja a neten találtam egy
oldalt, ahol Csehország, Szlovákia és Lengyelország emlékeinek
fényképeit gyűjtötték össze. Egy különösen érdekes emlékről, ami a
lengyelországi Racibórzban található (Krakkóban tanuló lányomtól tudom,
hogy "Racsibúzs"-nak kell ejteni), gyatra fotót találtam, ezért
tervezem a racibórzi kirándulást.
A történet, amelynek sok ága-boga volt 1340 óta, még folytatódik, még nem láthatom a vége felől...
VARGA ZOLTÁN ZSOLT
|