←Vissza

 
 
 
 
 
 

G. István László
AZ OLVADÁS PORTRÉJA


Szemgödrödben szemed helyét
kitölti a méz.
Kettős napod ragyog,
akárhova mész.

Akire ránézel,
hozzáragadsz.
Ikerfényedtől fáj a szem,
a tavasz.

Sétálsz, ragacsos lépteid
után a hó csorog.
Mindig csípősen hunyorogsz,
mint az ikonok.