|
|
Horgas Béla
A L'ART POUR L'ART BEMUTATÁSA
Ellene fordul korának kereken,
szemszöge (nézd) kaleidoszkóptalan.
Sziszergő lény. Álmának testszaga van.
Látni, hajlékot fog fuldokló hegyen.
Hallgatásképtelen hite merő csönd.
Tudod, létezik valami fénykülönbség,
mögé zuhannak nyáron mind az esték,
kattogó piszokból kitetszik a gyöngy
heve, derül, de a dal rímkényszere
nem kenyere, vissza meg ki: csavarja.
Jólesik neki. Elcsukló hangzatok.
Nincs cél, van ok, ez a l?art pour l?art szonett:
úgy felel, hogy nem felel meg, hiába;
változatlanul telik, tolul minden.
|