←Vissza

 
 
 
 
 
 

Nádasdy Ádám
ÍGY FÉSZKELI BE MAGÁT

Én remélem, hogy Husserl két nagy páncélszekrénye igaz, és igaz az is, hogy Albert Camus A pestis című regényét egy Rieux doktor nevű orvos meséli el, saját magáról - mert egyébként Kállay Géza könyvében sose lehet tudni, mi igaz és mi nem, tehát hogy melyik Erasmus kávéházban vagyunk. Illetve, legyünk pontosabbak: minden igaz, amit leír, a kérdés inkább az: melyik igazság szerint értelmezzük - hiszen az irodalom, a művészet igazsága ott van minden sorában. Gondoljunk csak a görögtanár bölcs mondására, amikor a 19. század végén a pozitivisták elkezdték az ókort vizsgálgatni s felmerült a gyanú (sőt, a bizonyosság), hogy Homérosz nem is létezett, vagy két különböző ember volt, és egyiket se hívták Homérosznak. Az anekdota szerint - amit én is a gimnáziumban hallottam - amikor a fiúk ezt firtatni kezdték, a görögtanár ezt válaszolta: "Az nem biztos, hogy Homérosz élt, de az biztos, hogy vak volt." Nos, ezt éreztem Kállay Géza novelláinak olvastán: az nem biztos, hogy a Szövegbe Helyező Szerkezet létezik, de az biztos, hogy így működik, és vigyázni kell vele.
    Mert ha valamit tud Kállay Géza, hát az az, hogyan lehet egy szövegbe belehelyezkedni. Olyan örömmel, olyan otthonosan vackolja be magát egy-egy szövegbe, kicsit szét is tologatja, ki is mélyíti, át is rendezi, mint az állat, amely fészket csinál magának a puha avarban. Így fészkeli be magát a Lear király első jelenetébe, amit többféle módon ír meg egymásután, mint aki újra és újra nekifut egy csúcsnak, hátha az északi oldalról jobban megy, hátha ott magasabbra jut, és a megértés, a kitekintés tisztábban megadatik neki. Három lánya van. He knows what he is talking about.
    Kállay remek és rutinos tanár, s mint minden tanárral, ővele is incselkedik a lehetőség, hogy egyszer olyat tanítson, ami nem igaz. Vagyis hát, amit nem szoktunk igaznak nevezni. Biztos vagyok benne, hogy a földrajztanárt is megkísérti a lehetőség: mi lenne, ha bemenne a II.b-be és azt tanítaná, teljes komolysággal, hogy a Föld lapos? És az irodalomtanárt, hogy azt tanítsa: Lear király összebeszélt kedvenc lányával, Cordéliával, hogy az majd makacsságot színlel, így apja kitagadhatja, nem kell örökölnie, ergo zökkenőmentesen férjhez mehet külföldre?
    Kállay novellák füzérének nevezi a könyvet, de akár regénynek is tekinthetjük, mert a hét írásból öt lazán összefügg: egy Remko nevű ember jár bennük ki-be, nem tudom, hogy a Sátán-e, vagy csak a Szabadság Fantomja, olyan keveset tudunk meg róla, hogy az már megható, Kállay láthatólag bele se mer gondolni, milyen lehet szabadnak lenni. Szerzőnk a szöveg rabja, és rabsága édes. Ahogy May Károly az indiánok közé írta magát, úgy írja magát Kállay a szavak, a szövegek közé, s rögtön el is kezdi alakítani őket. Egy jelenetben találkozunk Wittgensteinnel, sistergően eleven s ugyanakkor gondolatilag tiszta közegben. Szerzőnk szövegben mozog, oda tesz kirándulást, onnan jön vissza. A szerelemnek két végletét is megtapasztaljuk: a perzselően érzékit (Angela) és a lemondóan plátóit (Caleb). Nekem a kedvencem a Dr. El Maht című rész, ahol fokozatosan derül ki, hol is vagyunk, hogy ki kicsoda és mit beszélnek itten, ahogy az ember meglát egy hangyát, aztán még egyet, aztán körülnéz, és Uramisten, tele van hangyával az egész konyha! Akarom mondani Hamlettel.
    Súlya van mindennek, amit mond, igazi emberből van a szöveg, a mondatok, a gondolatok. A szorongások. Mi van, ha nem tudok visszajönni. Csak az ilyen súlyos (és kérem, nézzünk a szerzőre: ezt fizikailag is kell érteni) egyéniség ismeri azt a félelmet, hogy elveszítheti az egyensúlyát. Sokkal nagyobbat zuhan, ha elesik, mint a könnyebb, hajlékonyabb ember. Ő ezt a zuhanást gyakorolja, kivédeni és egyben elfogadni kívánva, ha meg kell lennie. Nem igazán vidám könyv ez, még ha nagyon humoros is olykor. Remek versezetek vannak az egyik ál-Lear király szekcióban, például az ál-Regan (aki talán a Bohóc, aki viszont talán Lear természetes fia, s így borzasztó, hogy szeretője lesz Cordeliának...), szóval az ál-Regan azt mondja atyjának, Learnek (17. old.):

"Az én váramban sem lesz jó tanyád,
Öregkorodra legyek az anyád?
Nem nyitunk neked se kocsmát, se? bordélyt,
Ha beinnál, kint látod meg a zord éjt."

Én ilyet Shakespeare-nél nem olvastam, és az a gyanúm, hogy Kállay faragta a rímeket, de nem vagyok egészen biztos, hogy ez mi és honnan szedte (na ja, posztmodern szöveg).
    Kállaynak remek mesélő vénája van, a könyvet alig lehet letenni. Igazi olvasmányos olvasmány. Van benne sci-fi elem, és van "info-tainment", azaz szórakoztatva tanítás - bár az nem igaz (qu?est que c?est "nem igaz"?...), hogy a francia étranger ?idegen, közömbös? szó az ?tre tranché ?fölszeletelve lenni? kifejezésből származna, tehát hogy az ilyen egyén számára az idő mintegy föl volna trancsírozva; és azt is tévesen állítja a mű, hogy a régi Linguaphone lemezek 76-os fordulattal mentek volna, mert helyesen 78-assal, és ráadásul a Linguaphone márkanevet tévesen -e nélkül írja. De azért az ötöst megadom.