|
|
Mújdricza Péter
KÖRNYEZET-KIENGESZTELŐ KÍSÉRLETEK
Valóban, az egyik legelementárisabb (mondhatnám: reangyalizációs)
művészeti kísérlet a zene és az irodalom mellett a tánc, legyen az akár
Zorba magányos, öngyógyító tánca - Táncolni kell, Uram, a zene majdcsak megjön valahonnan! A brahmanista Indiában például a mandala-tánc
körtánc - kozmikus otthonosságot teremtő, egyben hálaadó és
környezet-kiengesztelő kísérlet volt. Azoké a templomi táncosnőké
bizonyosan, akik tűztáncuk után élőszóban is bocsánatot kértek a
Földtől, amiért megtaposták. Ugyanis a szanszkrit mandala szó kört jelent, azaz világkört és orbist, vagyis világgömböt. A mandala kifejezés a manthámi szóból származik, ez pedig a tűzgerjesztés szertartásának neve - írja Várkonyi Nándor Az elveszett paradicsomban. Mert valamikor az igazi közösségi középpont a tűz volt, amit az emberek körbetáncoltak vagy egyszerűen csak körbevettek.
A régiek hajlékában a tűzoltár volt középütt, a tűzhely. Soha nem az
ember állott a természet centrumában, vagy ha igen, abból mindig nagyon
nagy baj, világégés származott.
A bibliai éden középpontjában sem Ádám és Éva
volt, hanem a Tudás fája. És hogy mennyire időszerű (kvázi kor-szerű) a
kör középponti spirituális örvény óvodáskori riadalma - amit az imént
Horgas Judit megidézett -, mi sem bizonyítja jobban, mint a későfausti
ember egydimenziós környezethódítási kísérletei. A kör kellős közepén
lenni - reménytelenül kiszolgáltatott, csalóka és illékony állapot.
Soha nem tudhatjuk, mi történik a hátunk mögött, forgolódjunk bármily
gyorsan is körbe-körbe. Ezért is keresett menedéket az archaikus ember
a barlangokban, majd épített hajlékot, otthont, egyfajta
családi-nagycsaládi világkört, mikrokozmoszt és templomot - térivé
varázsolt mandalát - övéi és önmaga köré.
*
A természet tönkretételéről szól az amerikai szerzőpáros, Carl N. McDaniel és John M. Gowdy magyarul is olvasható könyve, Az édenkert kiárusítása,
mely egy tüneményes, ligetes, csendes-óceáni sziget sorsát meséli el.
Nauru több mint kétszáz éve kapta a Kellemes Sziget nevet az első arra
járó európaiaktól. Hamarosan fölfedezték, hogy itt van a világ egyik
leggazdagabb foszfátlelőhelye. A foszfátot kitermelték és eladták, a
földet kifosztották, a szívélyes vendéglátók kultúráját gyökeresen
felszámolták. A fantasztikus gazdagság ígéretével "megvezetett" Nauru
az úgynevezett "globális piacgazdaság" eldobható alkatrésze lett. Alig
egy évszázad alatt a biológiai sokféleséggel rendelkező, néhány órácska
alatt körbesétálható "Kellemes Sziget" tönkrebányászott pusztasággá
vált, ahol már a helybeliek is gépkocsival közlekednek. Naurun
interkontinentális repülőforgalmat kiszolgáló ultramodern repülőtér
van, és a valaha volt termőtalaj nagyobb hányadát lebetonozták. A
tízezer kifosztott őslakos puszta túlélése a külvilágtól, a korlátlan
felelőtlenségű és részvétlenségű profitkult pénzpiac neuroatlanti
terrorjától függ.
Nauru reménytelibb ökológiai ellenpontjaként
említsünk meg egy másik óceáni szigetecskét is, Tikopiát. A polinézek,
akik i. e. 900 körül népesítették be Tikopiát, eleinte nem vettek
tudomást környezetük ökológiai korlátairól. Irtásos-égetéses
földművelést folytattak, majdnem teljesen levadászták a repülő
kutyákat, számos szárazföldi és tengeri madárfajt, kizsarolták a
halállományt. Szerencsére a Vének Tanácsa pár generáció alatt
felismerte, hogy ez a magatartás rövidesen az egész tikopiai nép
túlélését veszélyeztetné. Kegyetlen törvényeket hoztak a népesség
túlszaporodása ellen és az ember létét biztosító természetes környezet
védelmében. Ám e "megszorító intézkedéseket" a vezetők - erkölcsi
példát mutatva - elsőként saját rokoni környezetükben foganatosították. És talán gondoljuk meg: néhány generáció "mikroglobális" felelőtlenségét a természet majd egy teljes évezred leforgása alatt gyógyította csak meg!
Vajon Az édenkert kiárusítása
mint ökológiai és erkölcsi példázat, érvényes-e a Kárpát-medencére vagy
éppen az egész Földgolyóra? Mert az egészre kérdezni talán globális
illetlenség. Hé, ne törődj a lelked épülésével - hipnotizál Bill Gates -, küldök neked egy új programot, hadd fejlődjön inkább a számítógéped évről évre, évről évre...
Pedig a számítógép még azt sem képes előre jelezni, hogy milyen lesz az
idő holnapután, jóllehet Neumann János éppen az időjárás modellezésére
találta fel őkompjuterségét. Ám geológiai korok magasságából szemlélve
a bolygó egyetemes élővilágára nem az ember háborús technológiái
jelenthetik a totális katasztrófát, hanem a kifejezetten civil
szén-dioxid kibocsátás mennyisége és évszázados felgyorsulása.
Emlékezzünk csak 2005 nyarára, amikor a meteorológusok az egyik héten
meleg hőmérsékleti csúcsot jeleztek - és néhány napra rá mégis a
százéves hidegrekord dőlt meg. Hasonlóképp kiszámíthatatlan, hogy az
éghajlati ritmusából kibillent planéta (bármiféle élet lehetőségére
közömbös) új egyensúlyi helyzete Vénusz-szerűen felforrósodott
Földgolyót, vagy globális eljegesedést, úgynevezett "hólabda-Földet"
eredményez-e. Miképp ezt Bujtor László geológus Föld-képek című
írásában nyomon követhetjük. E végletes - és egy kritikus ponton túl
visszafordíthatatlan - folyamat földtörténeti szempontból
"embertelenül" gyorsan bekövetkezhet. És ami igazán riasztó - írja Bujtor -: a
regenerálódás emberi léptékben beláthatatlanul és tervezhetetlenül
hosszú idő alatt, az írott emberi történelem múltjánál hússzor hosszabb
idő alatt következik be.
A magyarországi közeljövő környezeti és
éghajlatváltozásának pontosabb felmérését az is alaposan megnehezíti,
hogy a Kárpát-medence három klíma-régió - a nedves óceáni, a
száraz-kontinentális és a nedves mediterrán - határán fekszik. Egy
egészen csekélyke újabb "billenés", aritmia az eurázsiai bioszférában,
és e három változat bármelyike uralkodóvá válhat hazánkban. Tudósok
hangsúlyozzák, hogy nem a médiaszenzációnak számító árvizek és belvizek
(amúgy egyre gyakoribb és kiszámíthatatlanabb) megjelenése a
legveszélyesebb Magyarországon, hanem paradox módon - a kánikula és az aszály.
Az országba belépő felszíni vizek tekintetében a harmadik
legvízszegényebb nép vagyunk. Az ország vízháztartásának 95(!)%-a
geopolitikai határainkon kívülről érkezik. Gondoljuk meg, a
"rendszerváltást" követő hatalmi garnitúrák olyan euroatlanti
nagyvállalatoknak kótyavetyélték el amúgy is szerény vízkészleteinket,
amelyek Afrikában már "dollárnyelő" ivóvíz-automaták felállításából
profitálnak. És nem Afrika az egyetlen kontinens, ahol az ivóvízért
háborús öldöklés folyik.
*
A honi társadalom számára kevéssé közismertek és méltányoltak a
Balaton északi partjához közeli Dörögdi-medencében zajló ökológiai és
építészeti törekvések. A hat kisfalu (Monostorapáti, Kapolcs,
Taliándörögd, Öcs, Pula és Vigándpetend) által határolt Dörögdi-medence
egyetlen vízgyűjtő terület, akárcsak a Kárpát-medence. Ertsey Attila
építész és munkatársai esettanulmányukban kimutatták, hogy kooperatív
helyi energia-rendszerekkel - az épületek tetőzetére szerelt
napelemekkel, bioszolár falufűtőművekkel, repceültetvényekkel,
szélkerekekkel, a területet átszelő Eger-patakra telepített áramtermelő
vízimalmokkal, tűzifa célzatú erdőműveléssel - a Dörögdi-medence
önellátó és természetesen megújuló autonóm kisrégióvá válhat. Ráadásul
a bőséges energia-felesleg nemcsak belföldön, de külföldön is
értékesíthető. A Dörögdi-medence tanulságai - az egész Kárpát-medence
természetföldrajzi modelljeként - talán az ország teljes területére is
érvényesek lehetnek.
*
Mielőtt az a vád érne, hogy a késő újkori, technicista fehér ember
minden vívmányával, személyes és kollektív rítusával, fogyasztói
magatartásával elutasító vagyok, kérem, gondoljuk át a következőket. A
tábortüzek maradványaiból származó radiokarbon-mérések tanúsága szerint
a prekolumbiánus Amerika földjére az első "indián" hozzávetőlegesen
harmincezer éve lépett a Bering-szoros befagyott jegén át. Ázsiából
jött, arról a kontinensről, ahonnét őseink is, és mindvégig harmóniában
élt a természettel. Ezzel szemben az euroamerikai civilizáció
századrésze, tehát háromszáz év alatt olyan pusztítást végzett
környezetében, hogy a bolygó kibillent természetes ritmusából. "Majd
ha az ember kivágja az utolsó fát, megmérgezi az utolsó folyó vizét,
kifogja az utolsó halat is, rádöbben, hogy a pénzt nem lehet megenni" - tanítja egy algonkin indián jóslat.
Kétségtelen, hogy nem a fejlődés
"befagyasztása" a megoldás, hiszen a természet is folyamatos
változásban (ha tetszik: fejlődésben) van, amelyhez minden élőlénynek
alkalmazkodnia kell. Nem attól leszünk felnőttek, hogy minden "meg nem
gondolt gondolat"-ot testesítünk, ahogy a felelősség sem az alkotó
fantázia hiányát jelenti. Az archaikus ember szelektáló képességét és
kézműves tehetségét megőrizve a legmodernebb szelíd technológiákat
kellene megkeresni, hogy ne vesszen el mindaz, ami még kulturálisan
gyógyító (ha tetszik: reangyalizáló), közösségi túlélő erő.
|