←Vissza

 
 
 
 
 
 

Mújdricza Péter
KÖRNYEZET-KIENGESZTELŐ KÍSÉRLETEK

Valóban, az egyik legelementárisabb (mondhatnám: reangyalizációs) művészeti kísérlet a zene és az irodalom mellett a tánc, legyen az akár Zorba magányos, öngyógyító tánca - Táncolni kell, Uram, a zene majdcsak megjön valahonnan! A brahmanista Indiában például a mandala-tánc körtánc - kozmikus otthonosságot teremtő, egyben hálaadó és környezet-kiengesztelő kísérlet volt. Azoké a templomi táncosnőké bizonyosan, akik tűztáncuk után élőszóban is bocsánatot kértek a Földtől, amiért megtaposták. Ugyanis a szanszkrit mandala szó kört jelent, azaz világkört és orbist, vagyis világgömböt. A mandala kifejezés a manthámi szóból származik, ez pedig a tűzgerjesztés szertartásának neve - írja Várkonyi Nándor Az elveszett paradicsomban. Mert valamikor az igazi közösségi középpont a tűz volt, amit az emberek körbetáncoltak vagy egyszerűen csak körbevettek. A régiek hajlékában a tűzoltár volt középütt, a tűzhely. Soha nem az ember állott a természet centrumában, vagy ha igen, abból mindig nagyon nagy baj, világégés származott.
    A bibliai éden középpontjában sem Ádám és Éva volt, hanem a Tudás fája. És hogy mennyire időszerű (kvázi kor-szerű) a kör középponti spirituális örvény óvodáskori riadalma - amit az imént Horgas Judit megidézett -, mi sem bizonyítja jobban, mint a későfausti ember egydimenziós környezethódítási kísérletei. A kör kellős közepén lenni - reménytelenül kiszolgáltatott, csalóka és illékony állapot. Soha nem tudhatjuk, mi történik a hátunk mögött, forgolódjunk bármily gyorsan is körbe-körbe. Ezért is keresett menedéket az archaikus ember a barlangokban, majd épített hajlékot, otthont, egyfajta családi-nagycsaládi világkört, mikrokozmoszt és templomot - térivé varázsolt mandalát - övéi és önmaga köré.

*

A természet tönkretételéről szól az amerikai szerzőpáros, Carl N. McDaniel és John M. Gowdy magyarul is olvasható könyve, Az édenkert kiárusítása, mely egy tüneményes, ligetes, csendes-óceáni sziget sorsát meséli el. Nauru több mint kétszáz éve kapta a Kellemes Sziget nevet az első arra járó európaiaktól. Hamarosan fölfedezték, hogy itt van a világ egyik leggazdagabb foszfátlelőhelye. A foszfátot kitermelték és eladták, a földet kifosztották, a szívélyes vendéglátók kultúráját gyökeresen felszámolták. A fantasztikus gazdagság ígéretével "megvezetett" Nauru az úgynevezett "globális piacgazdaság" eldobható alkatrésze lett. Alig egy évszázad alatt a biológiai sokféleséggel rendelkező, néhány órácska alatt körbesétálható "Kellemes Sziget" tönkrebányászott pusztasággá vált, ahol már a helybeliek is gépkocsival közlekednek. Naurun interkontinentális repülőforgalmat kiszolgáló ultramodern repülőtér van, és a valaha volt termőtalaj nagyobb hányadát lebetonozták. A tízezer kifosztott őslakos puszta túlélése a külvilágtól, a korlátlan felelőtlenségű és részvétlenségű profitkult pénzpiac neuroatlanti terrorjától függ.
    Nauru reménytelibb ökológiai ellenpontjaként említsünk meg egy másik óceáni szigetecskét is, Tikopiát. A polinézek, akik i. e. 900 körül népesítették be Tikopiát, eleinte nem vettek tudomást környezetük ökológiai korlátairól. Irtásos-égetéses földművelést folytattak, majdnem teljesen levadászták a repülő kutyákat, számos szárazföldi és tengeri madárfajt, kizsarolták a halállományt. Szerencsére a Vének Tanácsa pár generáció alatt felismerte, hogy ez a magatartás rövidesen az egész tikopiai nép túlélését veszélyeztetné. Kegyetlen törvényeket hoztak a népesség túlszaporodása ellen és az ember létét biztosító természetes környezet védelmében. Ám e "megszorító intézkedéseket" a vezetők - erkölcsi példát mutatva - elsőként saját rokoni környezetükben foganatosították. És talán gondoljuk meg: néhány generáció "mikroglobális" felelőtlenségét a természet majd egy teljes évezred leforgása alatt gyógyította csak meg!
    Vajon Az édenkert kiárusítása mint ökológiai és erkölcsi példázat, érvényes-e a Kárpát-medencére vagy éppen az egész Földgolyóra? Mert az egészre kérdezni talán globális illetlenség. Hé, ne törődj a lelked épülésével - hipnotizál Bill Gates -, küldök neked egy új programot, hadd fejlődjön inkább a számítógéped évről évre, évről évre... Pedig a számítógép még azt sem képes előre jelezni, hogy milyen lesz az idő holnapután, jóllehet Neumann János éppen az időjárás modellezésére találta fel őkompjuterségét. Ám geológiai korok magasságából szemlélve a bolygó egyetemes élővilágára nem az ember háborús technológiái jelenthetik a totális katasztrófát, hanem a kifejezetten civil szén-dioxid kibocsátás mennyisége és évszázados felgyorsulása. Emlékezzünk csak 2005 nyarára, amikor a meteorológusok az egyik héten meleg hőmérsékleti csúcsot jeleztek - és néhány napra rá mégis a százéves hidegrekord dőlt meg. Hasonlóképp kiszámíthatatlan, hogy az éghajlati ritmusából kibillent planéta (bármiféle élet lehetőségére közömbös) új egyensúlyi helyzete Vénusz-szerűen felforrósodott Földgolyót, vagy globális eljegesedést, úgynevezett "hólabda-Földet" eredményez-e. Miképp ezt Bujtor László geológus Föld-képek című írásában nyomon követhetjük. E végletes - és egy kritikus ponton túl visszafordíthatatlan - folyamat földtörténeti szempontból "embertelenül" gyorsan bekövetkezhet. És ami igazán riasztó - írja Bujtor -: a regenerálódás emberi léptékben beláthatatlanul és tervezhetetlenül hosszú idő alatt, az írott emberi történelem múltjánál hússzor hosszabb idő alatt következik be.
    A magyarországi közeljövő környezeti és éghajlatváltozásának pontosabb felmérését az is alaposan megnehezíti, hogy a Kárpát-medence három klíma-régió - a nedves óceáni, a száraz-kontinentális és a nedves mediterrán - határán fekszik. Egy egészen csekélyke újabb "billenés", aritmia az eurázsiai bioszférában, és e három változat bármelyike uralkodóvá válhat hazánkban. Tudósok hangsúlyozzák, hogy nem a médiaszenzációnak számító árvizek és belvizek (amúgy egyre gyakoribb és kiszámíthatatlanabb) megjelenése a legveszélyesebb Magyarországon, hanem paradox módon - a kánikula és az aszály. Az országba belépő felszíni vizek tekintetében a harmadik legvízszegényebb nép vagyunk. Az ország vízháztartásának 95(!)%-a geopolitikai határainkon kívülről érkezik. Gondoljuk meg, a "rendszerváltást" követő hatalmi garnitúrák olyan euroatlanti nagyvállalatoknak kótyavetyélték el amúgy is szerény vízkészleteinket, amelyek Afrikában már "dollárnyelő" ivóvíz-automaták felállításából profitálnak. És nem Afrika az egyetlen kontinens, ahol az ivóvízért háborús öldöklés folyik.

*

A honi társadalom számára kevéssé közismertek és méltányoltak a Balaton északi partjához közeli Dörögdi-medencében zajló ökológiai és építészeti törekvések. A hat kisfalu (Monostorapáti, Kapolcs, Taliándörögd, Öcs, Pula és Vigándpetend) által határolt Dörögdi-medence egyetlen vízgyűjtő terület, akárcsak a Kárpát-medence. Ertsey Attila építész és munkatársai esettanulmányukban kimutatták, hogy kooperatív helyi energia-rendszerekkel - az épületek tetőzetére szerelt napelemekkel, bioszolár falufűtőművekkel, repceültetvényekkel, szélkerekekkel, a területet átszelő Eger-patakra telepített áramtermelő vízimalmokkal, tűzifa célzatú erdőműveléssel - a Dörögdi-medence önellátó és természetesen megújuló autonóm kisrégióvá válhat. Ráadásul a bőséges energia-felesleg nemcsak belföldön, de külföldön is értékesíthető. A Dörögdi-medence tanulságai - az egész Kárpát-medence természetföldrajzi modelljeként - talán az ország teljes területére is érvényesek lehetnek.

*

Mielőtt az a vád érne, hogy a késő újkori, technicista fehér ember minden vívmányával, személyes és kollektív rítusával, fogyasztói magatartásával elutasító vagyok, kérem, gondoljuk át a következőket. A tábortüzek maradványaiból származó radiokarbon-mérések tanúsága szerint a prekolumbiánus Amerika földjére az első "indián" hozzávetőlegesen harmincezer éve lépett a Bering-szoros befagyott jegén át. Ázsiából jött, arról a kontinensről, ahonnét őseink is, és mindvégig harmóniában élt a természettel. Ezzel szemben az euroamerikai civilizáció századrésze, tehát háromszáz év alatt olyan pusztítást végzett környezetében, hogy a bolygó kibillent természetes ritmusából. "Majd ha az ember kivágja az utolsó fát, megmérgezi az utolsó folyó vizét, kifogja az utolsó halat is, rádöbben, hogy a pénzt nem lehet megenni" - tanítja egy algonkin indián jóslat.
    Kétségtelen, hogy nem a fejlődés "befagyasztása" a megoldás, hiszen a természet is folyamatos változásban (ha tetszik: fejlődésben) van, amelyhez minden élőlénynek alkalmazkodnia kell. Nem attól leszünk felnőttek, hogy minden "meg nem gondolt gondolat"-ot testesítünk, ahogy a felelősség sem az alkotó fantázia hiányát jelenti. Az archaikus ember szelektáló képességét és kézműves tehetségét megőrizve a legmodernebb szelíd technológiákat kellene megkeresni, hogy ne vesszen el mindaz, ami még kulturálisan gyógyító (ha tetszik: reangyalizáló), közösségi túlélő erő.