SZERELMES VERS
(Handi Péter rímeire)

Kuporgott a széken. Elmerengő
szemét jártatta dió, mandula
héjhalmain, s tudta, már indul a
vonata, lebben a könnyes kendő,

s Ernő susogva üzeni: "Voltaképp
szívem csücskében te vagy a felkent,
mit nekem Trinidad, kinek kell Taskent:
a szép környezet csak puszta hordalék,

szürke iszap, de ha te vagy a váza,
eszembe jut száz buja szó, parázna
képed villan, hogy agyam bekattan,

lelkem betölti édes és kevély
szerelmem, míg rám borul a szemfedél.
S hogy diód megettem? Tagadhatatlan."

HORGAS JUDIT