SZONETTJÁTÉK TÁRSASÁGBAN

Ezt a társas szonettjátékot, amihez most az Olvasó csatlakozását is remélem, egyrészt a Van fogalmad? rovatunk árnyalásának vágya, másrészt az én személyes, több mint négy évtizednyi idegenkedés után elszabaduló szonett-szimpátiám, harmadrészt a mindig beütő váratlan pattintotta ki - hogy csak a hirtelen összemarkolható részekre mutassak. Amikor kezdeményezésemre szerkesztőtársaimmal rögzítettük a társasjáték szabályait, hogy a Ligetben gyakran publikáló költőket kérjük, akinek kedve van, a megadott rímképletre írott rímsorral lépjen be a körbe, s válaszul elküldjük neki megírásra - név feltüntetése nélkül - egyik játszótársa rímeit (ügyelve közben, hogy a játékosok között ne alakuljanak ki egymás rímeit megíró párok!) - szóval, amikor elindult a szonettjáték szervezése írásban és szóban, jólesően lepett meg a gyors és heves csatlakozás, s hogy a hírre nemcsak a gyakorlott verselők, de a több műfajban járatosak is szívesen "szálltak be" a játékba. Amikor Kállay Gézát megkérdeztem, írt-e már szonettet, azt felelte, hogy természetesen, hiszen hogyan is taníthatná különben, majd hozzátoldta, hogy egy szonettet azért csak össze tud hozni az ember, s provokálásomra néhány nap után igent mondott. Handi Péter Ausztráliából válaszolt, s kísérő üzenetében azt írta, itt küldöm saját gyártmányú rímeimet a szonettjátékra - Isten legyen azzal, akié lesz, s ugyancsak a Mindenható kegyelmét és segítségét kérem ahhoz, ami nekem jut. Volt, aki szerényen tartalékjátékosnak jelentkezett, majd egy reggel a következő üzenetet olvashattam: Kedves Béla, nem kis riadalmamra ma éjjel fél háromkor (megnéztem az órát) eljutott hozzám a szonettjáték híre. Kérlek, ne érts félre, tudom, hogy valami tévedés, váltó-állítási zavar történhetett - van ilyen. Mert hogy hozzám, aki soha életében nem írt verset! De ha már így történt, mi mást tehettem? Elküldöm rímeimet, és egyszerre bízom szigorúságodban meg tapintatodban. Szeretettel: Kámán Balázs. S közben már érkeztek a művek, és két-három szonett után nem volt kétséges, hogy közlésre érdemes mutatvány kerekedik, s most meggyőződéssel állíthatom, hogy a testet öltött versek mulatságos és szorongató szépsége a játékot magas fokra emelte. A közös szál nemcsak a "környezet" szó konkrét szereplésének alapszabályi feltételéből adódik, ami így valamelyest témajelölő is, hanem a kifejezés komolyságának játékos, tizennyolcféle megjelenéséből, a különbözés színes egységéből. A szonetteket a szerzők nevének abc-sorba állításával közöljük, s hogy kinek a rímeire írták, arról a szerzők is csak itt, most értesülnek. Búth Emília és Csengery Kristóf a nekik jutott rímekre két változatot küldtek, s mi sem természetesebb - mondhatni: környezetbarátabb - közreadjuk mindegyiket.
H. B.