←Vissza

 
 
 
 
 
 

MIFÉLE NÖVEKEDÉS

Ami jómódnak tetszik, lehet, hogy a valóságban a végső pusztulás aranyozott jelzése csupán...
John Ruskin, 1862

Napjainkban a világgazdaság bármilyen fórumán egyre-másra a következő címekbe ütközünk: "Szuperhatalmak születése", "A nagy országoké a jövő", "Kína és India felemelkedőben", "Új óriások" - és mind ugyanarról szól: átrendeződik, fejlődik, növekedik? Néhány konkrét vonást idézek az átfogó képből:
    Az Egyesült Államok és a többi nyugati ország nemigen tehet mást, mint hogy helyet enged Kínának és Indiának. Szinte minden dimenzióban - lakossági piac, befektetések, energia- és nyersanyag-felhasználás - ennek a párosnak a súlya érvényesül a XXI. században, ami azt is jelenti, hogy sok technológiai területen nyugatról keletre helyeződik a súlypont. Az innovációt a fizetőképes fogyasztói réteg folyamatos bővülése is előmozdítja, s Kína már most a világ első számú mobiltelefon piaca 350 millió felhasználóval - ez a szám 2009-re várhatóan 600 millióra emelkedik. Az ország autópiaca a harmadik legnagyobb a világon. India fejlődése hasonlóképpen robbanásszerű. Mindkét ország fogyasztóira jellemző, hogy a legújabb technológiákat igénylik. A két ország egymásnak is riválisa. Bárhogyan alakul is a versenyük, a multiknak nincs más választásuk, mint részt venni a kínai és indiai játszmában.
    Az elkövetkező évtizedekben Kína és India
felemelkedése világszerte elemi erővel hat a piacokra, teljes ágazatokra, vállalatokra és persze az emberekre. (Kevés emberre nagyon jól, sok emberre iszonyatosan rosszul.) Mögéjük zárkózik Oroszország és Brazília, s e négy országban (Brazília, Oroszország, India, Kína), az angol kezdőbetűk után BRIC-csoportnak mondott államokban zajlik a harmadik ipari forradalom.
    A BRIC-országoknak a különböző (makrogazdasági, növekedési, természeti erőforrásbeli) tartalékok, gazdasági stratégiák alapján a következő években, évtizedekben is komoly növekedési potenciát jósolnak az elemzők és a gazdaságkutatók. A világ lakosságának 43%-a ebben a négy országban él. Brazília az utóbbi években szinte minden külső államadósságát visszafizette és ipari középhatalommá nőtte ki magát. Gyakorlatilag önellátó a legtöbb gép és berendezés tekintetében. Nyersanyagkincsei, az ipari fémek, szén, acél, és az energiahordozók révén óriási a jövedelme. Oroszország ma a világ első számú nyersanyagforrása: itt termelték ki 2005-ben a világ olajkínálatának 12, földgázfelhasználásának 23%-át. Oroszország pénzügyileg stabil, a költségvetés évek óta többletet mutat. India 2005-ben 7-8%-os GDP növekedést produkált és a jelek szerint
idővel az USA és Kína mögött a világ harmadik legnagyobb gazdaságává válhat.
    Ez hát a gazdaság arcának néhány meghatározó vonása - az embermilliókról a gazdaságpolitika nem tesz említést.

*

A növekedés a közgazdasági lexikonok egyik leggyakrabban használt és legkevésbé meghatározott kifejezése. Révai Nagy Lexikona természettudományos szempontból értelmezi a "növekedés" és a "fejlődés" fogalmát, s mert a kettő között nagy lehet az átfedés, szinonimaként kezeli. A német és angol nyelvű szakszótárakra is igaz, hogy nem látnak lényegi különbséget e két fogalom között, ezért - szerintük - felcserélhetők. Az Etimológiai Szótár rámutat, hogy növekedés szavunk az ősi alapszókincs része, míg a fejlődés/fejlődik szó reformkori képződmény, tartalmát a kibontakozás adja viszsza leginkább. Megnyugtató, tisztázó választ a Magyar Nyelv Értelmező Szótára ad:
    Növekedés: A növekedik igével kifejezett folyamat. Növekszik (tárgy, elvont dolog, jelenség): terjedelmében, méreteiben fokozatosan, egyre nagyobb lesz; nő, nagyobbodik, gyarapodik (megszámlálható mennyiség), egyre nagyobb lesz, nő, szaporodik.
    Fejlődés: Általában a fejlődik igével kifejezett folyamat, történés; az a tény, hogy valaki, valami fejlődik (vmiből vmivé). ... Vminek a fejlettség, teljesség felé haladó alakulása, változása; alacsonyabb rendű, fejletlenebb állapotból magasabb rendű, fokú, fejlettebb, tökéletesebb állapotba jutás.
    A növekedés fizikai dimenziókkal megragadható - és mérhető - változásokat jelent. A fejlődés ezzel szemben minőségi fogalom, nem írható le egyetlen mutató segítségével, csak közvetve, több mutatón keresztül következtethetünk meglétére. A teljességet nem lehet mérni, csak az általunk fontosnak, jellemzőnek tartott mutatók alapján - rámutatni.
    A növekedés és a fejlődés halmazai tehát nem fedik egymást, bár van közös metszetük. Növekedés lehetséges fejlődés nélkül, és a fejlődés is elképzelhető növekedés nélkül. Fejlődés nélküli növekedésre a rákos daganat terjedése vagy a nagyvárosok környékén kialakuló szeméttelepek (nyomornegyedek) szemléletes példák. Ezekben az esetekben nemcsak stagnáló fejlettségi szint melletti növekedésről beszélhetünk, hanem fejlődésbeli viszszaesésről is.
    A növekedés nélküli fejlődés legkézenfekvőbb bizonyítéka maga a Föld. Míg méretében, tömegében nem változik, szüntelen evolúciós folyamatok zajlanak rajta, amelyek közül a zsákutcának nem bizonyulók fejlődésként is értelmezhetők. A bebábozódott hernyó nem vesz magához további táplálékot, nem nő, mégis csodálatos átalakuláson és fejlődésen megy keresztül, míg előbújik a pillangó. Az ember teremtette környezetben is láthatunk növekedés nélküli fejlődésre példát. A betűk halmazából Mein Kampf, de Isteni Színjáték is írható, miközben semmi sem nőtt, csak a rendelkezésre álló véges lehetőséget (a betűket) másképpen hozza egymással kapcsolatba az emberi kreativitás és az erkölcsi érzék.

*

A híreket hallgatva és a nyomtatott sajtó termékeit böngészve szinte kizárólag a gazdasági növekedésről mint a kormányzatok legfontosabb feladatáról hallunk. Az ENSZ Fejlesztési Programjának 1990 óta publikált Jelentés az emberi fejlődésről című kiadványa minden évben egy adott kérdéskört tárgyal szakértők széles körének bevonásával. Az elmúlt évek egyik jelentése, ami a gazdasági növekedéssel foglalkozott, döbbenetes - és agyonhallgatott! - tényeket tárt a világ elé.
    A dokumentum címe öles betűkkel tudatta, hogy a gazdasági növekedés eszméje a világ lakosainak egynegyede számára már nyilvánvalóan megbukott, ami azt jelenti, hogy a növekedés politikáját követő - és nem csak fejlődő (!) - 89 ország gazdaságilag rosszabb helyzetben van, mint tíz évvel ezelőtt, a vagyonosok és nincstelenek között globális polarizáltságot eredményezve. (Nagy kivétel Szaud-Arábia, az Emírségek, Jemen, Líbia, és néhány hasonló arab ország.) Máshol a jelentés azt szűri le tanulságként, hogy a vagyon önmagában nem jelent jobb életet, és a szegénység nem csupán a jövedelem hiányából származhat. A jelentés hangsúlyozza, hogy a gazdasági növekedést hajszolók gyakran megfeledkeznek az egyszerű tényről, hogy nincs automatikus kapcsolat a gazdasági növekedés és az emberi fejlődés között.
    A dokumentum érdekessége, hogy erkölcsi értékelésnek is aláveti a gazdasági növekedést, felsorolva néhány jellemző válfaját. Sajnos, a sikertelen gyakorlat követésére több példa található a világban, mint a sikeresre, és ezeket egy-egy ország gazdaságpolitikája gyakran jól illusztrálja. Az ENSZ jelentés ötféle jellegzetes tévutat állít elénk:
    Munkahelymentes növekedés (jobless growth), amikor a gazdaság egésze növekszik, de elmarad ettől a munkahelyek számának bővülése.
    Könyörtelen növekedés (ruthless growth) esetén a jövedelmi polarizáltság a gazdasági növekedéssel tovább nő; a gazdagok még gazdagabbak, a szegények még szegényebbek lesznek (Brazília, Panama, Malajzia).
    Hangtalan növekedés (voiceless growth), amikor a gazdaság növekedését nem kíséri a demokrácia erősödése, a társadalmi, gazdasági folyamatokban való felelős részvétel lehetőségének biztosítása (Etiópia, Szudán, Costa Rica).
    Gyökértelen növekedés (rootless growth) akkor lép fel, ha a lakosság kulturális identitása a gazdasági növekedés előretörésével gyengül. Ennek okozója lehet a kormányzat szándékos, diktatórikus tevékenysége, vagy a terjeszkedő globális vállalatok kultúrákat nem tisztelő gyakorlata.
    Kilátástalan növekedés (futureless growth) esetében a jelenlegi generáció feléli az utána következő nemzedékek létalapját, kirabolja a természeti erőforrásokat, amit a jelenleg uralkodó közgazdaságtan szűk látókörű pénzügyi számításai ráadásul haszonként kezelnek.
    Az ENSZ Fejlesztési Programja - a világ országainak fejlődésével globális szinten foglalkozó és hatalmas szakértői háttérrel rendelkező szervezete - nyíltan állítja, hogy a gyakorlat nem igazolja, amit a gazdasági növekedést támogatók leginkább hangoztatnak és amivel évtizedeken át hitegették a világot.
A gazdasági növekedés globális szinten több kárt okoz az általa teremtett haszonnál, tehát eljött az ideje, hogy a gazdaságpolitikusok és a kormányzatok szembesüljenek a valósággal és elgondolkodjanak a gazdasági növekedés alapvető kérdéseiről, valamint a célok és az eszközök viszonyáról. Amennyiben ez nem történik meg, a legközelebbi ENSZ-jelentés növekedési zsákutcákat taglaló listája kiegészülhet a céltalan növekedéssel (aimless growth) és az eszement növekedéssel (brainless growth) is.
VÁRADY JUDIT