|
|
MIFÉLE NÖVEKEDÉS
Ami jómódnak tetszik, lehet, hogy a valóságban a végső pusztulás aranyozott jelzése csupán...
John Ruskin, 1862
Napjainkban a világgazdaság bármilyen fórumán
egyre-másra a következő címekbe ütközünk: "Szuperhatalmak születése",
"A nagy országoké a jövő", "Kína és India felemelkedőben", "Új óriások"
- és mind ugyanarról szól: átrendeződik, fejlődik, növekedik? Néhány konkrét vonást idézek az átfogó képből:
Az Egyesült Államok és a többi nyugati
ország nemigen tehet mást, mint hogy helyet enged Kínának és Indiának.
Szinte minden dimenzióban - lakossági piac, befektetések, energia- és
nyersanyag-felhasználás - ennek a párosnak a súlya érvényesül a XXI.
században, ami azt is jelenti, hogy sok technológiai területen
nyugatról keletre helyeződik a súlypont. Az innovációt a fizetőképes
fogyasztói réteg folyamatos bővülése is előmozdítja, s Kína már most a
világ első számú mobiltelefon piaca 350 millió felhasználóval - ez a
szám 2009-re várhatóan 600 millióra emelkedik. Az ország autópiaca a
harmadik legnagyobb a világon. India fejlődése hasonlóképpen
robbanásszerű. Mindkét ország fogyasztóira jellemző, hogy a legújabb
technológiákat igénylik. A két ország egymásnak is riválisa. Bárhogyan
alakul is a versenyük, a multiknak nincs más választásuk, mint részt
venni a kínai és indiai játszmában.
Az elkövetkező évtizedekben Kína és India felemelkedése világszerte elemi erővel hat a piacokra, teljes ágazatokra, vállalatokra és persze az emberekre. (Kevés emberre nagyon jól, sok emberre iszonyatosan rosszul.) Mögéjük zárkózik Oroszország és Brazília, s e négy országban (Brazília, Oroszország, India, Kína), az angol kezdőbetűk után BRIC-csoportnak mondott államokban zajlik a harmadik ipari forradalom.
A BRIC-országoknak a különböző (makrogazdasági,
növekedési, természeti erőforrásbeli) tartalékok, gazdasági stratégiák
alapján a következő években, évtizedekben is komoly növekedési
potenciát jósolnak az elemzők és a gazdaságkutatók. A világ
lakosságának 43%-a ebben a négy országban él. Brazília az utóbbi
években szinte minden külső államadósságát visszafizette és ipari
középhatalommá nőtte ki magát. Gyakorlatilag önellátó a legtöbb gép és
berendezés tekintetében. Nyersanyagkincsei, az ipari fémek, szén, acél,
és az energiahordozók révén óriási a jövedelme. Oroszország ma a világ
első számú nyersanyagforrása: itt termelték ki 2005-ben a világ
olajkínálatának 12, földgázfelhasználásának 23%-át. Oroszország
pénzügyileg stabil, a költségvetés évek óta többletet mutat. India
2005-ben 7-8%-os GDP növekedést produkált és a jelek szerint idővel az USA és Kína mögött a világ harmadik legnagyobb gazdaságává válhat.
Ez hát a gazdaság arcának néhány
meghatározó vonása - az embermilliókról a gazdaságpolitika nem tesz
említést.
*
A növekedés a közgazdasági lexikonok egyik leggyakrabban használt és legkevésbé meghatározott kifejezése. Révai Nagy Lexikona
természettudományos szempontból értelmezi a "növekedés" és a "fejlődés"
fogalmát, s mert a kettő között nagy lehet az átfedés, szinonimaként
kezeli. A német és angol nyelvű szakszótárakra is igaz, hogy nem látnak
lényegi különbséget e két fogalom között, ezért - szerintük -
felcserélhetők. Az Etimológiai Szótár rámutat, hogy növekedés szavunk az ősi alapszókincs része, míg a fejlődés/fejlődik szó reformkori képződmény, tartalmát a kibontakozás adja viszsza leginkább. Megnyugtató, tisztázó választ a Magyar Nyelv Értelmező Szótára ad:
Növekedés: A
növekedik igével kifejezett folyamat. Növekszik (tárgy, elvont dolog,
jelenség): terjedelmében, méreteiben fokozatosan, egyre nagyobb lesz;
nő, nagyobbodik, gyarapodik (megszámlálható mennyiség), egyre nagyobb
lesz, nő, szaporodik.
Fejlődés:
Általában a fejlődik igével kifejezett folyamat, történés; az a tény,
hogy valaki, valami fejlődik (vmiből vmivé). ... Vminek a fejlettség,
teljesség felé haladó alakulása, változása; alacsonyabb rendű,
fejletlenebb állapotból magasabb rendű, fokú, fejlettebb, tökéletesebb
állapotba jutás.
A növekedés fizikai dimenziókkal megragadható -
és mérhető - változásokat jelent. A fejlődés ezzel szemben minőségi
fogalom, nem írható le egyetlen mutató segítségével, csak közvetve,
több mutatón keresztül következtethetünk meglétére. A teljességet nem
lehet mérni, csak az általunk fontosnak, jellemzőnek tartott mutatók
alapján - rámutatni.
A növekedés és a fejlődés halmazai tehát nem
fedik egymást, bár van közös metszetük. Növekedés lehetséges fejlődés
nélkül, és a fejlődés is elképzelhető növekedés nélkül. Fejlődés
nélküli növekedésre a rákos daganat terjedése vagy a nagyvárosok
környékén kialakuló szeméttelepek (nyomornegyedek) szemléletes példák.
Ezekben az esetekben nemcsak stagnáló fejlettségi szint melletti
növekedésről beszélhetünk, hanem fejlődésbeli viszszaesésről is.
A növekedés nélküli fejlődés legkézenfekvőbb
bizonyítéka maga a Föld. Míg méretében, tömegében nem változik,
szüntelen evolúciós folyamatok zajlanak rajta, amelyek közül a
zsákutcának nem bizonyulók fejlődésként is értelmezhetők. A
bebábozódott hernyó nem vesz magához további táplálékot, nem nő, mégis
csodálatos átalakuláson és fejlődésen megy keresztül, míg előbújik a
pillangó. Az ember teremtette környezetben is láthatunk növekedés
nélküli fejlődésre példát. A betűk halmazából Mein Kampf, de Isteni Színjáték
is írható, miközben semmi sem nőtt, csak a rendelkezésre álló véges
lehetőséget (a betűket) másképpen hozza egymással kapcsolatba az emberi
kreativitás és az erkölcsi érzék.
*
A híreket hallgatva és a nyomtatott sajtó termékeit böngészve szinte
kizárólag a gazdasági növekedésről mint a kormányzatok legfontosabb
feladatáról hallunk. Az ENSZ Fejlesztési Programjának 1990 óta publikált Jelentés az emberi fejlődésről
című kiadványa minden évben egy adott kérdéskört tárgyal szakértők
széles körének bevonásával. Az elmúlt évek egyik jelentése, ami a
gazdasági növekedéssel foglalkozott, döbbenetes - és agyonhallgatott! -
tényeket tárt a világ elé.
A dokumentum címe öles betűkkel tudatta, hogy a gazdasági növekedés eszméje a világ lakosainak egynegyede számára már nyilvánvalóan megbukott, ami azt jelenti, hogy a növekedés politikáját követő - és nem csak fejlődő (!) - 89
ország gazdaságilag rosszabb helyzetben van, mint tíz évvel ezelőtt, a
vagyonosok és nincstelenek között globális polarizáltságot eredményezve.
(Nagy kivétel Szaud-Arábia, az Emírségek, Jemen, Líbia, és néhány
hasonló arab ország.) Máshol a jelentés azt szűri le tanulságként, hogy
a vagyon önmagában nem jelent jobb életet, és a szegénység nem csupán a jövedelem hiányából származhat. A jelentés hangsúlyozza, hogy a
gazdasági növekedést hajszolók gyakran megfeledkeznek az egyszerű
tényről, hogy nincs automatikus kapcsolat a gazdasági növekedés és az
emberi fejlődés között.
A dokumentum érdekessége, hogy erkölcsi
értékelésnek is aláveti a gazdasági növekedést, felsorolva néhány
jellemző válfaját. Sajnos, a sikertelen gyakorlat követésére több példa
található a világban, mint a sikeresre, és ezeket egy-egy ország
gazdaságpolitikája gyakran jól illusztrálja. Az ENSZ jelentés ötféle
jellegzetes tévutat állít elénk:
Munkahelymentes növekedés (jobless growth), amikor a gazdaság egésze növekszik, de elmarad ettől a munkahelyek számának bővülése.
Könyörtelen növekedés
(ruthless growth) esetén a jövedelmi polarizáltság a gazdasági
növekedéssel tovább nő; a gazdagok még gazdagabbak, a szegények még
szegényebbek lesznek (Brazília, Panama, Malajzia).
Hangtalan növekedés
(voiceless growth), amikor a gazdaság növekedését nem kíséri a
demokrácia erősödése, a társadalmi, gazdasági folyamatokban való
felelős részvétel lehetőségének biztosítása (Etiópia, Szudán, Costa
Rica).
Gyökértelen növekedés
(rootless growth) akkor lép fel, ha a lakosság kulturális identitása a
gazdasági növekedés előretörésével gyengül. Ennek okozója lehet a
kormányzat szándékos, diktatórikus tevékenysége, vagy a terjeszkedő
globális vállalatok kultúrákat nem tisztelő gyakorlata.
Kilátástalan növekedés
(futureless growth) esetében a jelenlegi generáció feléli az utána
következő nemzedékek létalapját, kirabolja a természeti erőforrásokat,
amit a jelenleg uralkodó közgazdaságtan szűk látókörű pénzügyi
számításai ráadásul haszonként kezelnek.
Az ENSZ Fejlesztési Programja - a világ
országainak fejlődésével globális szinten foglalkozó és hatalmas
szakértői háttérrel rendelkező szervezete - nyíltan állítja, hogy a
gyakorlat nem igazolja, amit a gazdasági növekedést támogatók leginkább
hangoztatnak és amivel évtizedeken át hitegették a világot.
A gazdasági növekedés globális szinten több kárt okoz az általa
teremtett haszonnál, tehát eljött az ideje, hogy a gazdaságpolitikusok
és a kormányzatok szembesüljenek a valósággal és elgondolkodjanak a
gazdasági növekedés alapvető kérdéseiről, valamint a célok és az
eszközök viszonyáról. Amennyiben ez nem történik meg, a legközelebbi
ENSZ-jelentés növekedési zsákutcákat taglaló listája kiegészülhet a
céltalan növekedéssel (aimless growth) és az eszement növekedéssel
(brainless growth) is.
VÁRADY JUDIT
|