←Vissza

 
 
 
 
 
 

Handi Péter
MÁSNAP REGGEL


Ha felkelt a reggel
küszöb alatt besurranó zöreje
s kibotorkálsz
az éjjel magára hagyott szobába
- esti vendégeid szaga fogad,
a hátrahagyott lét
pernyéi szálldosnak
a napsugár porkeringőjében,
átnézel
a könnyűvé lett palackokon;
zölden vonaglanak a bútorok, mint
üvegfúvók izzadt arca előtt
a képlékeny massza, aztán lassan
elfészkelődnek benned
a menőben válluk mögé dobott
utolsó mondatfoszlányok,
mégsem tudsz kezdeni velük semmit,
elperegnek, akár
a mesebeli kézből szóródó
kenyérmorzsa
az erdő ösvényein.