MOSTANI DÖBBENETEMBEN

Tisztelt Ács József,

a Liget szeptemberi számában megjelent A folyamatos apokalipszis című írása nyomán robbanásszerűen megugrott politikai műveltségem, tájékozottságom, és hát, sajnos, tisztánlátásom is. Őszintén szólva jobb volt, amikor még valamivel naivabb voltam, és magamban kevésbé rendszereztem a világ romlásának előjeleit. Egyszer már volt egy nihil-korszakom, de úgy látszik, legalábbis részben, mulandónak bizonyult. A mostani viszont véglegesnek tűnik. De sebaj, egyszer él az ember, és abban a kis időben, ami még hátravan, ez a szemlélet elviselhető, főképp mert - mint olvasom - ez a kis idő egybeesik az univerzális kis idővel. Igyekezzünk hát értelmesen kihasználni, nem mintha ezek után az értelemnek bármilyen értelme volna - csak mert értelemben tudunk élni; ki így, ki úgy.
    Írása azért is hatott erősen rám, mert logikus, és társadalomtudományosan, valamint politológiailag lelombozó bevezetője után ér a csúcsra: egyik alapvető gondolatát, az összeesküvéselméletet dekódoló eszközként alkalmazzák mindennapi életünkben is, akik erre hajlamosak. Kárpát-medencei ("köztes-európai") politikai életünkben két szempont fontos: a bal-jobb polarizálódás vagy elvegyülés, valamint az Unió érdeke. Hajlamos vagyok mindinkább az elvegyülésben hinni, mert az emberi természet sem vegytiszta, és talán minden baloldalinak szüksége van egy kis jobboldaliságra - és fordítva. Minden jobboldali, ha nem volna annyira önző, éreznie kellene a baloldaliság szükségét. Pillanatnyilag úgy látom, a baloldalon valódi vagy ál-Don Quijoték találhatók, a jobboldalon a realitást közvetlenebbül érzékelő, minden hájjal megkentek. Hogy ezt miért mondom el itt? Mert a kétféle beállítottságot többnek érzem, mint egyszerű politikai állásfoglalást. Kétféle embertípust, lelki alkatot érzek mögötte. Lehet, hogy mindez közhely, a "kisember" filózása, mikor aprópénzre váltja a magasröptű elméleteket, de olvasatomban az egésznek ez az értelme. Hanem akkor minek küszködünk, miért vesztegetjük a szót, miért fokozzuk a feszültségeket, hiszen békésen is termelhetnénk értéket és odázhatnánk az egyébként mindenképpen bekövetkező agóniát?
    Szeptember 11. után jobboldali ismerőseim rögtön a kőolajat emlegették. Annak ellenére, hogy általában ellenzem az amerikai életforma és "kultúra" európai térhódítását - ha a tudományos eredmények hasznosak is -, arra gondoltam, hogy nem vetemedhettek ilyesmire! Lehet, hogy Bush gonoszkodó majomtekintetével összekacsint Bin Ladennel, Hitlerrel, Sztálinnal, Mladiccsal, miközben Pantokrátor-Antikrisztus szerepben tetszeleg?
    Mostani döbbenetemben, úgy vélem, sajnos, hogy jobboldali ismerőseimnek volt igazuk. És ha következetes vagyok az emberbe vetett hitem lerombolásában, azt is kérdezhetném az analógia alapján: ön, Ács József, ha hisz az internet szállította rengeteg bizonyítéknak, vajon melyik oldalon áll? (Szellemi fölénye tart vissza e "blaszfémiától", meg hogy mindketten Liget-hívek vagyunk.) Belépésünk az Unióba szintén egy összeesküvés következménye, és póruljárásunk azért van kibontakozóban, mert ezúttal a gyengébb, de számunkra szintén veszélyes konkurens hatalom gyűrt maga alá? Újfent a bizalmatlan konzervatívoknak lesz igazuk? Minthogy a történelem igazolta, biztos vagyok a nagy hanyatlások - végkimerülések - törvényszerűségében. A szeparatista mítosz túlsúlya (bár akkor még fogalmam sem volt erről az eufémisztikus meghatározásról) bennem már a hatvanas évek végén jelentkezett. Úgy huszonöt éves korom táján elhatároztam, hogy mivel az emberiség földi létének egyszer, lehet, hogy belátható időn belül, vége lesz, nem nemzek utódot, és ehhez tartottam magam. Hisz talán már unokáink sem fogják látni... vagy? Lehet erre válaszolni, helytelenítve nihilista gondolkodásomat, de fölösleges.
KAZINCZY GÁBOR