Handi Péter
ÁTELLENBŐL
(részlet)

LEOPOLD

A Mozart-év múltával bizonyára megcsappannak a melódiák az éterben, esetleg eljön a klasszicista melódia-hiány... Eric Bloom Mozart levelei elé írt bevezetőjében (1956) latolgatja, hogy "Egy nagy zeneszerző évfordulójának ünneplése műveinek koncentrált előadássorozatával, kétes értékű. Mert ha olyan jelentős, mint Mozart, zenéje mindig velünk van, és az évforduló kapcsán nem válik hirtelenjében még szeretnivalóbbá vagy figyelemre méltóbbá". Mozart mellett én gyakran füstölgök az apáról. A fehérparókás Leopold Mozartot, ezt a tizennyolcadik századi emberi motort, nem kétséges, az ambíció hajtotta. Előnyös tulajdonság, ha a szót "igyekvés"-re szelídítjük. A halvány morális választóvonal azonban akadályozza a definíciót. Muzsikus lévén maga is, gyerekeit négyéves korukban a zongorához csapta, s alapos zeneleckékkel fegyelmezte. Amadeus tudvalevőleg hatéves korában már a dobogón volt, nővérével együtt, Münchenben és Bécsben. Talány, hogy Leopold valami isteni üzenetet érzett-e fiát illetőleg, és az üzenet közvetítéséért feláldozta a gyereket a zene oltárán - vagy gátlástalan és zord atya volt, aki a tömött erszények reményében dolgoztatta a család csodasarját. Mindenesetre talán túl merész fantáziával Mozartot az apa művének is tekintem.
    Tény, hogy Leopold kíméletlenül hajtotta Amadeust, koncertről koncertre produkáltatta, kisajátította és berendezte a gyermekkorát. A kis Mozart majdnem belepusztult az apai igyekvésbe. Többször súlyosan belebetegedett az Európán át rázó postakocsi-utazásokba, metsző szelekbe, izzasztó hőségekbe, az útmenti fogadók huzatába és az egymást követő koncertek izgalmaiba, és abba, hogy a szeretve tisztelt apa elvárásainak megfeleljen. Leopold leveleiből árad a - ma így neveznénk - materialista világszemlélet. A turnékról írt beszámolóiban többször is vitriolos gúnnyal ír a koncerteket látogató arisztokratákról, azok fukarságáról a fellépti díjakat illetően. "Gyermekeimet nem kapják meg krajcárokért!" - írja Londonból, ahol a csodagyermek-pár koncertsorozatának vége felé az érdeklődés lanyhul, s a díjazás csökken. E levelek állandó visszatérő témája a pénz. Megvetően ír a hercegekről és jómódú polgárokról, akik aranytallérok helyett ezüst fogpiszkálótartókkal, dísztőrökkel és tubákos szelencékkel jutalmazzák a produkciót. "Nemsokára bazárt nyithatunk ezekből", jegyzi meg kesernyésen.
    Nem nehéz kiérezni soraiból egy mai impresszárió, koncertrendező, túramenedzser orientációját; elvégre a túra költségeit mindenképp fedezni kell, a nemes gesztusokból nem fizethető a váltott lovakkal hajtó bérkocsis, a fogadók szállásadója, a termek bérlése és a segédkezők - a stáb. Meg aztán enni is kell, parókát rizsporoztatni, csipkés ruhákat csináltatni! Leopold gondjai a huszonegyedik század szupermenedzserének gondjai, a megoldhatóság szupertechnikája nélkül.
    Gondoljuk csak el, miként volt lehetséges összeállítani és megszervezni egy európai koncertkörutat a tizennyolcadik században!
    A postakocsival küldött teremfoglalások, hercegek és egyházi méltóságok ajánlóleveleinek beszerzése (reklám!), szállásfoglalás, távoli időpontok öszszehangolása a felettébb megbízhatatlan útikörülmények figyelembevételével, s mindez a viszonylagos értetlenség légkörében. Leopold egyszemélyben volt levelező, titkár, közönségszervező, művészeti vezető, koncertmester, szálláscsináló, reklámfőnök, utazási iroda és - feltehetően - pénztáros. De tekintsünk el ezektől a részben anakronisztikusan hangzó kifejezésektől - a lényeg az emberi teljesítmény.
    Rádiótávíró, fax, telefon, gyorsvonat, repülőgép és számítógép híján mindezt lúdtollal, téntával, viaszpecséttel hozta össze éveken át, útközben körmölve szerződéseket, ajánlkozó leveleket fanyalgó hercegeknek, féltékeny intendánsoknak, bizalmatlan és intrikus udvari zenészek feje felett.
    Ez a Mozart-év végi jegyzet, ha bátortalanul is, de a tények felsorakoztatásával egy feltételezést igyekszik megcsillantani: mire jutott volna Amadeus - Leopold nélkül. Azaz: a tehetség kisajtolása, kezelése, felmutatása, adminisztrálása is művészi kategória?