Varga Zoltán Zsolt
A FALAK EREJE

Köszönöm Horgas Juditnak a felkérést. Gondolom, azért esett rám a választása, mert az egyes fejezetek Liget-beli megjelenése után gyakran reflektáltam szövegeire. És nem lehetséges, hogy így akart visszavágni, amiért őt kértem fel utolsó önálló szobor-kiállításom megnyitására. Ezzel persze elárultam, hogy képzőművész vagyok, s akkor már ennek megfelelően először mint műtárgyról beszélek a könyvről. Ahogy rengeteg építész van, és csak nagyon kevés építőművész, ugyanígy nagyon sok könyvtervező és csupán csekély számú könyvművész. René Margit, a férfi, ezen kevesek közé tartozik. Ennek a kötetnek a "design"-ja teljesen egyedi, csakis ehhez a könyvhöz készült, illetve még testvéréhez, a tavaly megjelent Fák közt, padon - Budapesti ligetek című opushoz. Az alkalmazott négy szín, a fekete, a fehér, a narancs és a barna, valamint a formák és méretek végsőkig kiérlelt kompozíciója adja a könyv művészi erejét. A kötet "fizimiskája" mintegy megelőlegezi a szöveg tartalmi értékeit, az időbe vetettség, a történetiség atmoszféráját árasztja. Kivételes esztétikai megjelenéséhez alapjaiban járulnak hozzá Ács Irén szakmailag kifogástalan, vizuális gondolatokkal teli fotói.
    A tartalmi ismertetés elején ismét szóba kell hoznom a Fák közt, padon kötetet, mert azt hiszem, nem véletlen, hogy egy új diszciplína, az "ökokritika" egyik első hazai képviselője, Horgas Judit előbb foglalkozik az épített-természeti környezettel, a parkokkal, ligetekkel, mint az épített-mesterségessel, az építészettel.
    Mesterem, Gőbölyös Gyula festőművész-néprajztudós középiskolás éveimben - a többi között - megajándékozott két tanítással. Az egyik, hogy minden ismeretet önmagunkra kell vonatkoztatnunk, a másik, hogy az ember alapvetően tanító lény, ezért mindnyájunknak kötelessége valamilyen formában okítani. Horgas Judit nem Gőbölyös-tanítvány, mégis megtanulta mindkét leckét - máshonnan. Ismeretterjesztő szövegei izgalmasak, olvasmányosak. Nem mintha nem szerepeltetne bennük adatokat, csakhogy a statisztikát megfelelő arányban adagolja, se túl keveset, se túl sokat nem zúdít ránk a számokból. Minden mondatán átsütnek személyiségjegyei, az erős szociális érzék és a társadalomkritikai készség. Önállósága ott kezdődik, hogy Budapest számtalan jelentős épületéből bátran kiemel tizenkettőt, a saját tucatot. Én nem hagytam volna ki a Bazilikát, a Nemzeti Múzeumot, de hát ez az ő könyve, nem az enyém. Illetve, dehogynem az enyém! Mindenkié! Ez a kötet nyitott mű, amelyet mi, olvasók tovább írhatunk virtuálisan. Ahogy egy úriember tette egy éve a Fák közt, padon bemutatóján, amikor a Magyar Tudományos Akadémiáról - mintegy lábjegyzetként - elmondta, hogy volt egy görög milliomos, aki még Széchenyinél is többet áldozott az Akadémia építésére. Hadd írjak ehhez egy további lábjegyzetet: Sina György, a Lánchíd építője, a Gödöllői Királyi Kastély akkori tulajdonosa volt a nagyvonalú adományozó. Az a pofaszakállas, mélyen ülő szemű, sas-orrú férfi, akinek márvány portréját én restauráltam a Gödöllői Városi Múzeum megbízásából!
    Igaz, ami igaz, nemcsak szobrász vagyok, aki a Korányi Szanatóriumba készített Horgas Judit nagyapjának, Dr. Levendel Lászlónak emléket állító domborművet, hanem kőrestaurátor is, aki elsősorban épület-felújítással keresi a kenyerét. Innen eredtek a bevezetőben említett reflexióim. Dolgoztam az Astoria 1986-os felújításán, hónapokig üldögéltem 1991-ben az Akadémiát körülölelő állványzaton, s nincs egy hónapja, hogy restaurátori szakvéleményt írtam a Széchenyi Fürdő műköveiről. És így tovább... Nem fogok a restaurálások részleteibe bonyolódni, ám az Akadémia felújítása során történt valami, amit muszáj röviden elmesélnem. Az attika ballusztereit javítottuk, amikor letelepedett mellém egy beretvált fejű, Krisna-hívő kőfaragó, aki igazi keleti nyugalommal és szorgalommal faragott látástól-vakulásig. Az utolsó munkanapon megajándékozott egy kötettel, az első magyar nyelvű indiai vegetáriánus szakácskönyvvel, melyet több éves indiai tapasztalatgyűjtés után ő maga írt. Egy huszadik századi Kőrösi Csoma az Akadémia állványán!
    Sokat törtem a fejem, hogy Horgas Judit szövegeit, amellett, hogy funkciójukat tekintve ismeretterjesztők, milyen műfaji meghatározással illessem. Nem novellák, nem is esszék. Végül a képzőművészet területéről kölcsönöztem kapaszkodót és magamban szöveg-montázsoknak kereszteltem el őket. A montázs elemei az épületekhez szorosan kötődő források és áttételesen kapcsolódó irodalmi alkotások részletei, valamint Horgas Judit hol tárgyilagos, hol irodalmi ihletettségű leírásai, személyes megjegyzései, melyekben gyakorta leplez le visszásságokat. Csak néhány példa: a Nyugati Pályaudvar vaspálya-munkásainak nyílt levele nyomán "a miniszter nyomozást rendel el, persze nem a visszásságok kivizsgálása miatt: a lázító munkásokat akarja kirúgni", vagy a Vásárcsarnok históriáját megidéző szöveg végén: "az emeleten jutányos áron kaphatóak a Távol-Keleten gyártott, magyaros ajándéktárgyak". Korányiról: "Hatalmas fekvőcsarnokokat látott, ahol mindenkinek egyformán jut tej, tisztaság és napsugár, egyszerűen azért, mert ember. Nem jut, hiába küzdött Korányi és álmodott Hunyady Sándor novellájának orvoshőse, még ma sem jut egyformán, egyszerűen, azért." Nemcsak a férj, René Margit komponált szigorúan, a viszonylag rövid terjedelmű ismertető szövegeket Horgas Judit is alaposan megszerkesztette. Többszörösen összetett mondatok és rövid, lakonikus megjegyzések váltogatják egymást, feszült ritmust teremtve. Ismét egy példa: "A pályaudvarhoz eredetileg egy kis kertet terveztek, hová nyáron a vendéglők kiterjeszkedhetnek, de vendéglők itt már nincsenek, csak amerikai gyorsétterem, meg táncos szórakozóhely, szexbolt és bőrdíszműárus, a háttérben hatalmas tömbként felsejlik a bevásárlóközpont, ez a Nyugat Vége, szemközt az egykori Berlini, majd Marx, majd Nyugati téren a másik, kissé divatjamúlt, és jóval szerényebb méretű behemót meg forgó fényreklám, a pályaudvar lépcsőjén koldusok és hajléktalanok, galambszar. Kert nincs."
    Az én kedvenc montázsom az Operáé. A szerző itt A kékszakállú herceg vára szövegeit szőtte bele a kultúrtörténeti leírásba. Zseniálisan - és megejtő humorral!! Ebből idézek részleteket: "1918-ban, A fából faragott királyfi sikerének engedve az Operaház igazgatósága végre műsorra tűzi A kékszakállú herceg várát, és a színpadon először csendül fel a kérdés: Judit, jössz-e még utánam? Megyek, megyek." "...a falak vízhatlan cementből készülnek, az épület olasz reneszánsz stílusú, de kétmillió helyett végül 3,3 millióba kerül, tündököljön a te várad." "...Podmaniczky Frigyes, az egykori 48-as honvéd ezredesi egyenruhában jelenik meg, hogy kedveskedjen a császári és királyi udvarnak és az eseményt jelenlétével megtisztelő Ferenc Józsefnek. A te várad fala véres." De a kedves szövegbetétek között említhetem még a Széchenyi fürdő leírásába komponált Ady-verset, a Központi Szabó Ervin Könyvtár textusába tördelt Vörösmarty-gondolatokat, és az Elefántház históriáját keretező Milne Micimackó-részleteket.
    Dobó István az Egri csillagokban a következőket mondja a várvédőknek: "A falak ereje nem a kőben vagyon, hanem az emberek szívében." Így van ez Horgas Judit budapesti épületeivel is. Nem építészet-történeti szakszöveget kapunk pilaszterekről, triglifekről és metópékról, hanem képet a falak közt élt, vagy odaképzelt emberek szívéről és gondolkodásáról, a szerző által komponált hangsúlyokkal és kihagyásokkal. A részvéttel megidézett névtelen hősök mellett felbukkannak az épületek alapítói, az építészek, az épületek későbbi használói, a nemzet nagy költői, írói. És persze a mindenkori hatalom birtokosai, a politikusok, uralkodók. Ez utóbbiak közül, ha jól számolom, Ferenc József alakja négy épület kapcsán is feltűnik.
    Egy szó, mint száz: lebilincselő olvasmány a Faltól falig. Én faltam!